Egyesek novemberben könyvet írnak, mások mindenféle grafikai csecse-becséket készítenek, én azt gondoltam, hogy megint bele kéne vágni a napi egy bejegyzésbe. Aztán eltelt a tegnapi nap úgy, hogy meg is feledkeztem a bejegyzendő dolog igencsak fontos mivoltáról.
Persze, lehetne pótolni, ha mondjuk ma kettőt írnék. Az aszinkronitás jó, amúgy is. Bloglásban, persze.
Én nem fogok könyvet írni. Régebben foglalkoztatott a dolog, nagyon régen még írtam is jó pár oldalt, de akkoriban még nem igazán tudtam kívülről szemlélni az irományt és hát az én lelkesedésem a téma iránt nem volt teljesen megalapozva a szövegben.
Mostanában meg már úgy gondolom, hogy nem valami érdekes egy iromány, mert nagyon rigid formátum a szöveg. Én játékosként inkább azt szeretem, ha magam fedezhetem fel a világot a saját szájízem szerint és én dönthetem el, hogy a történet melyik részeit tapasztalom meg. Egyébként a jó játék és a jó szöveg sok mindenben hasonlít, kell legyen struktúra, kell legyen ív, kell legyen valamilyen konfliktus amit valahogy fel kell lehessen oldani, de lehetőleg úgy, hogy konzisztens maradjon a világ, mivel nem lehet mindent leírni a szövegben, bizonyos dolgok az olvasóra vannak bízva, de lehetőleg nem legyen nagyon nehéz bizonyítani a dolgokat, vagy ha igen, érje meg. És persze minden szép is kell legyen, vagy csúnya, ebben sokkal jobban otthon érzem magam a játékokban, szépen írni egyfolytában nagyon fárasztó lehet, csúnyán meg még fárasztóbb, az író és az olvasó számára is.
Szóval ezért készítek játékot és nem könyvet írok.
A blog az nem számít írásnak, nincsenek olvasók, csak néhány családtag és néhány barát, megengedhetem magamnak, hogy félkész dolgokkal bombázzam őket, mert nem fognak beszólni. Nincs is amiért, nem veszem komolyan amit leírok, inkább csak amolyan hangos gondolkodás ez az egész, ha holnap hallok egy jó ellenérvet, bármely állításomat feladom. Azért írok, mert valamikor azt gondoltam, hogy egyszer érdekesnek fogom gondolni visszaolvasni ezeket a dolgokat, hogy hogyan jutottam el Á-ból a Bé-be, de lassan 15 éve nem olvasom újra a blogot, felhagyhatnék ezzel a gondolattal. Néha fel is hagyok, de aztán megint visszajön. Néhány perc belefér, miután refaktoráltam egy csomó kódot, illett volna jobban meggondolni először. De hát akkor még nem tudtam, hogy a deskriptorokkal spórolni kell...
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése