Én szeretem a számítógépeket. A számítógépek nem szeretnek engem, de azért elég gyakran rájövök a cselre, ahogy elérem azt amit szeretnék. Olyanok mint a kis terribilis gyerekek. De azért szeretjük őket.
Van viszont ezzel egy kis baj. Szép lassan a számítógépek a maguk hasonlatosságára alakítanak minket. Nem biztos, hogy az emberben azért alakult ki a kiszámíthatóság szeretete, hogy magát számítógépbe feltölthesse, de ezek a kis gonosz számítógépek nagyon ráültek erre a tulajdonságunkra. Egyébként nem először történik meg ez, hogy valamilyen kulturális képződmény kisajátít valamilyen agyi funkciót az emberek jó részében, gondoljunk csak a vallásra és az élet értelmének keresésére.
Sajnos nem tartom valószínűnek, hogy az ember digitalizálása sikeresen lezajlik azelőtt, hogy az éghajlatváltozás szétverje a társadalmunkat (illetve mi verjük majd szét a társadalmunkat, de az éghajlatváltozás hatásaira válaszként). Bár lehet, hogy valahogy megmarad egy mag, aki képes lesz elvégezni a munkát, elég extrém helyzetben lesz lehetőségük megfigyelni az embert, ráadásul jó sok szenzor rá lesz aggatva.
Majd egyszer elgondolkodnak, hogy hol rontottuk el a dolgot. Lehet már a kerék feltalálása is hiba volt, átalakítottuk miattuk a környezetünket egy sima és kemény betondzsungellé. Bizonyára nem ez volt az eredeti cél.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése