2023

Hát elértünk az év utolsó bejegyzéséhez is. Régebben úgy gondoltam, hogy ebbe a bejegyzésbe valami olyasmi kéne kerüljön, ami az év összefoglalója, de főként a változásoké, meg főként gondolati síkon, ha év közben nem írok arról, hogy merre voltunk, vagy hány tábla csokit ettem, akkor bizonyára ide sem akarok írni róla. Csakhogy ez az éves filozófiai összefoglaló elég kemény dió, ezért mindig lemondok róla amikor nekifogok írni a bejegyzést, most azt a kifogást találtam, hogy azért nem lesz ilyen, mert semmi jó gondolatom nem támadt a világgal kapcsolatban ez után az év után. Persze, azt is hozzá kell tenni, hogy azért jó, hogy még élünk, relatív jólétben és békében, csak ügyelni kell, nehogy valaki meggurucsálja a dolgot.

Szóval akkor inkább mégis számadás lesz, a számokat amúgy is szeretem.

Most nem lesz havi bontás, mindenesetre 142 bejegyzés lesz a blog idei archívumában.

Twitter és Insta még mindig nem téma annyira, hogy belenézzek a használati statisztikáimba, valamennyit ott is működtem, de teljesen véletlenszerű az egész és nem is igazán fontos számomra, főként a Twittert bármikor el tudom képzelni, hogy megszűnik, mert a Muszka rossz lábbal kel fel az ágyból. Mindkettő hasznos, a Twitterre még mindig eléggé rá vagyok cuppanva, de inkább csak mint fogyasztó, nem mint termelő, kár lenne ha új információforrást kéne találnom, egy ideig bizonyára nem is találnék ilyen jót meg tömöret, talán sose, de nagyon nem lenne más választásom, mint beletörődni. A Mastodon kábé hasonló, csak azt napi 2-3 percre nyitom ki, nem is pörgetem teljesen végig. Azért vannak jó dolgok ott is, csak nem annyi.

Jótúbra tettem 4 rendes vidiót, kettőt a játékomról, egyet a tó körüli sétámról, egyet meg demoscene témában, egy klasszikus román demót tettem fel 97-ből, mert nem volt megtalálható a jótúbon. Rövidekből viszont volt nagy termés, 82 darabot tettem fel idén. Ezek leginkább arról szólnak, hogy ha megyünk valamerre, akkor megörökítem néhány műemlékkel az utazás emlékét, de vannak még tortás vidiók is, ugyanis minden tortáról amit E süt, készül egy vidió, meg karácsonyfák is, meg egyéb butaságok. De azért kezdek ellustulni, a Iulius Mallnál a karácsonyfáról nem tudtam olyan vidiót lőni, hogy ne legyenek nagyon rajta emberek és későn meg lusta voltam kimenni, szóval nem lesz vidió. Meg van olyan utazásunk is, amiről nincs vidió, főként lustaság miatt. Semmi célom nincs ezekkel a vidiókkal, csak az, hogy talán valakit érdekel most, hogy merre járunk, vagy majd pár év múlva érdekes lesz, de ezek elég vékony motivációs erők, lehet, nemsokára nagyon megcsappan ezeknek a vidióknak a száma.

Ja igen, a blogba linkeltem egy csomó demót a 90-es évekből, tök jó volt megnézni egy csomó régi demót. Jövőre a 2000-es évek első évtizede kerül (az szerintem 2009-ben ért véget) terítékre. Néha azért megszegtem ezt a szabályt, bár csak az első linknél, meg a doom-os bejegyzésnél tudok róla (az elsőnél még nem gondoltam ki ezt, hogy a 90-es évekből (és talán néhányszor a 80-as évekből) válasszak demót, a doom bejegyzésnél meg nem lehetett kihagyni a doom-ban készült demót). Lehet, hogy néha ismétlődött is a linkelt demó, csak relatív későn kezdtem el vezetni a listát azzal, hogy mit tettem már, meg gyakran nem volt odavaló, mert nem ugrott be semmi elég hamar ami releváns lett volna. Mindenesetre élveztem ezt a játékot, még folytatom amíg kedvem van hozzá.

Az a baj, hogy nagyon nem látom, miért lenne jobb a következő év mint az idei, de szeretnék azért jó dolgokról is írni, ezért mindig eldöntöm, hogy semmi politika, semmi gazdaság, semmi éghajlatváltozás, de aztán csak akad valami olyan esemény, amiért megszegem a szabályt. Az sem olyan könnyű, hogy az ember eldönti, hogy úgyis megyünk a pokolba, kár aggódni az út hosszán, ha fix a vége, de azért néha nem tudom megállni, hogy hőbörögjek a hülyeségen. Van még amit csiszoljak a zenemen.

Hát ez ennyi most, reméljük a következő év jobb lesz, bár én inkább ez ellen fogadnék, ha lehetne, de minek egyébként?

A legjobbakat, mindenkinek.

Demó akkor. Demó most.

Zene. Zene. Zene.

filmek

Ebben a hónapban sem sikerült valami sok filmet megnézni, na de majd legközelebb. Most egy kicsit összecsapom a gondolatokat, még egy másik bejegyzés is dukál ennek a hónapnak a végére.

The Winter King (1. szezon): Egyre jobban szeretem a jó régi időkben játszódó sorozatokat, bár azért mindig próbálok figyelni, hogy ha a beszéd azért a jelenkornak megfelelő, azért a cselekmény meg a motiváció, meg a dinamika azért ne legyen már jelenkori. Meg persze a díszlet meg a ruhák. Utóbbi szempontból jól teljesít ez a sorozat, meg az Artúr király legendáját is újraértelmezi eléggé, hogy érdekeljen az, hogy a különbségek az elején milyen hatással lesznek a sztori végére. Nem mintha nagy specialistája lennék Artúr királynak, de azért valamennyire érdekel a téma. Akit szintén érdekel, annak ajánlom, de nekem mondjuk a Britannia jobban bejött, igaz, ott sokkal nagyobb teret kapnak a druidák, amelyek nekem is a kedvenc szereplőim, khm... Merlin... khm... khm... De ha nem folytatják, nem esek két sékbe.

The Green Knight (2021): Ez megint Artúr király, dicsérték ezt a filmet, gondoltam megnézem, de nem jött igazán be. Igaz, nem is hallottam Sir Gawain és a Zöld Lovag történetét, így utólag átfutottam, de a rendező által behozott változtatások súlyát nem értem, mivel nem rágódtam még sosem az eredeti történet mondandóján. Persze, lehet nem is az a lényeg, hogy Sir Gawain túlél-e vagy sem a végén és hogy ki kinek jár túl az eszén, vagy, hogy hány csók csattan a zöld torony előtti kastélyban, vagy ki a boszorka. A lényeg az, hogy a sors és a bors gyakran együtt jár. Talán ha egyszer rácuppanok az Artúr király témára, sorra kerül még egyszer, de azért a Mamoru Oshii féle Avalon-ból azt hiszem többet értettem, pedig az sem egy könnyen emészthető falat, de azt fogom előbb újranézni.

Sárkány és papucs (1989): Ha már Artúr király, akkor ez a magyar rajzfilm is megért egy újranézést, mert ez volt nekem az első élményem a témával. Talán máig is a kedvenc feldolgozásom, bár azért jó régen volt, hogy utoljára láttam. Azért a poénok még mindig működtek és ha az ember komoly gondolatokat akar szőni a történetből, arra is van bőven lehetősége és talán egyszer eljutok oda is, hogy megértem az animációs kánonra történő kikacsintásokat is, mint pl. a varázsló inasának javított változatát (ugyebár ha egy nő mos fel varázserővel, az biztos jobban megy, mint ha egy férfi (nekem Miki egér mindig is férfi volt)).

L. A. Confidential (1997): Abban sem vagyok biztos, hogy láttam anno ezt a filmet, most jó volt nézni mindenesetre, pont a kellő mennyiségű akció és expozíció volt benne, legalábbis szerintem. Mondjuk az azért vicces, hogy a két mellékszereplő került a poszterre és ugyebár már nem is igazán tudom, hogy Spacey elvtárs a cancel milyen fázisában is van. Én azért szeretném, ha visszajönne a filmvászonra. Jó lenne még több ilyen, talán egy hajszálnyival kevesebb halottal.

Crisis (2021): Ezt azért néztük meg, mert Gary Oldman szerepel benne, mást nem is tudtam róla. Annyira nem nagy dobás és ezek a több szálon játszódó filmek néha nagyon szét tudnak esni, ez nem esett nagyon szét, de szerintem nem is igazán tesz neki jót az, hogy három történet van egybe gyúrva, még ha kettő össze is ér a végén, minden nagyon mechanikus és kiszámítható. Talán ez a legnagyobb baj, nincs egy milligramm szüszpansz se. Azért ha valakit érdekel az opioid krízis, meg lehet nézni, de azt hiszem, jobb lett volna ha a dokfilmet nézzük meg, a The Crime of the Century-t. Egyébként az is fent van az HBO-n, csak nekünk most nem hiányzik a meztelen valóság.

The Tender Bar (2021): Jó kis film volt, kedves is, nem sok mindenről szól, de nézhető és végre átlagos emberek átlagos élete is elég az átlagos célok eléréséhez.

Children of Men (2006): Ezt is jó régen láttam már, tényleg a legjobb dolog a filmben a hosszú snittek és a teljesen hihető hajszálon múló megmenekülések. Értem én, hogy nagy munka volt ezt megcsinálni látványban is és a történetet is szétfaragni (gondolom a könyvben inkább az események filozófiai mélysége van kifejezve és nem az, hogy az egyik fickó egy másodperccel maradt le arról, hogy elkapja a jókat, vagy két másodperccel él tovább annál amikor utoljára látjuk a képernyőn, utána már csak a por száll a helyéről). Most abba nem akarok belemenni, hogy menekültek meg remény, meg ilyenek, az 2006-ban még sci-fi volt, most meg már a valóság.

Zene.

ha nem elég a 8 bitted, toldd megg egy lépéssel

Van itt ez a vidió, egy fickó mesél benne angolul (néha pár román szót betűzve) a jugoszláviai 8 bites játékok korszakáról, azaz nagyjából a 80-as évekről, meg egy kicsit Romániáról is. Kicsit nyers a fickó stílusa, de vicces, hogy valamennyire illik az akkori érzésbe az előadásmódja. Akkor sem értettünk mindent, de kiegészítettük a fantáziánkkal.

Örvendek, hogy volt annyi eszük, hogy fölvegyék az előadást, aki nem teszi ezt meg, az hiába is ad elő, minden nappal feleződik az információ.

Demó.

Zene.

Zene.

Drónos.

Árvizes.

a vonalkák értelmezésének elviselhetetlen könnyűsége

Van ez az ábra, amelyen Románia vásárlóerő paritáson mért egy főre eső gdp-je látható.

(innen)

Sokat gondolkodom az ilyen és efféle ábrákon. Sokat gondolkodtam azon, hogy mire lehet az ilyen ábrákból következtetni. Sokat gondolkodtam azon, hogy kiknek szólnak az ilyen ábrák.

Van baj elég. Idő az viszont nincs elég. Sose. Ezért csak röviden, velősen, de inkább csak röviden.

Ez az év igen csak ramaty volt Romániában. Abszolút arról szólt, hogy itt olcsó az élet, már ahogy a rendszer értékeli az egyént. Le sem írom az értelmetlen halálok sorát, amelyekről értesültünk a médiából, mert egyrészt depressziós leszek tőle, másrészt meg valószínűleg a legdurvább dolgok valószínűleg nem is nyilvánosak, vagy elferdítve kerültek közlésre. Elég egyetlen példa, vannak emberek akiknek nem telik egy 10 lejes samponra ezért juhok féregtelenítőjével tisztítják a gyermekeik fejét, amelybe azok néha belehalnak, néha túlélik, gondolom borzalmas idegrendszeri károsodásokkal.

Másrészt a politikusokat csak ez az egy ábra érdekli és meg vannak győződve, hogy milyen csodálatos munkát végeztek az utóbbi 30 évben. De engem abszolút nem hat meg ez az ábra, azt látom, hogy az utóbbi pár évben eszméletlen infláció volt és legjobb esetben az árak szintje már nem nő sokat tovább, de ezen az eszméletlen szinten marad, ami tovább szakítja szét a román társadalmat, ami igazából senkinek sem jó. Értem én, hogy kilencvenes években olyan infláció volt, hogy a mostani szinte meg sem látszana a grafikonon (azért levágtunk négy zéróst egy szép napon) és utána még eljött az a fene nagy növekedés. De nem igazán hiszem, hogy még egyszer sikerül megismételni a csodát, a mai világ teljesen más mint ami a kilencvenes években volt. Az agyammal azt is fel tudom fogni, hogy a hosszú idősorokat kell nézni, mert az igazi jel azokban van, a jelenben nehéz a zajt elválasztani a jeltől, de a zsigereimben azt érzem, hogy itt nagyon nagy baj jön. És mások is így érzik, lásd gyerekvállalás, lásd szélső jobb pártok, lásd álhírek és konteók. Lehet, hogy mindenki gazdasági szakember kéne legyen, aki megpróbálja értelmezni ezt a grafikont, de akkor ki fog dolgozni?

Ha az x tengely szerint tükrözzük a grafikont, ugye milyen szép karácsonyfa lesz belőle?

Demó.

Zene.

Dicsőség Ukrajnának

Azt hittem, az ukránoknak sikerül csodát csinálni a nyáron, de sajnos nem jött össze. Úgy tűnik, jelentősen csökken az Ukrajnának nyújtott segély és mindenki rossz kedvű mert a háború vesztésre áll. De én nem hinném, hogy ez a valóság, szerintem a nyugat csak játssza ezt a macska-egér játékot az oroszokkal, de amikor igazán sötétbe fordulnának a dolgok, majd megtalálják az akaratot, hogy többet segítsenek. Azt hiszem, hogy a nyugati, főként amerikai titkos szolgálat rajta tartja a kezét az orosz morál ütőerén (a nyugati világ ütőerén már sokkal régebben persze) és tudják mit csinálnak, Ukrajna nem fogja elveszteni a háborút, mert akkor a nyugat veszítene és az azért mégis csak vicces lenne ebben a világban. Sajnos sok ukrán nem fogja már megélni a háború végét, de lehet, hogy összben azért még így is ez lesz a legjobb verziója a háború potenciális kimeneteleinek.

Nem nagyon értek a politikához, de van egy elv amit nagyjából működni látok: a pénz beszél, a kutya ugat.

Jó lenne azért, ha jövőre véget érne a háború, de nem tartom valószínűnek, bár mostmár nagyon jöhetne valami jó is a világban.

a blogolás, evés, alvás, játszás, olvasás, film nézés szuperpozíciójából kéne jól kijönni

Mostmár vakáción vagyok, jó lenne sok jó filmet megnézni, sokat játszani, befejezni végre a könyvet amit olvasok és nagyon érdekel és nem túl sokat enni. Általában nem túl sikeresen hozom össze ezeket a terveket, mindent betemet a tuitter függőségem, meg a jótúb függőségem, meg az, hogy nem tudom eldönteni, hogy írjak-e részletesen a blogba gondolatokat vagy csak csapjam össze őket, ezért általában amiről részletesen kéne írni azt összecsapom és amiről elég lenne pár mondat, azt bő lére eresztem. Már filozófiát is gyártottam ehhez a jelenséghez, mégpedig annál inkább visszanyerhető az eredeti elmeállapotom egy bejegyzésből, minél kevésbé gondolom át amit írok és szerkesztem meg utólag a szöveget. Ha csak egy iterációt megy át a fejemen a szikra, akkor több megmarad az erejéből. Vagy valami hasonló.

Szóval lehet, hogy sok buta bejegyzés jön, de az is lehet, hogy csak egy, a szokásos év végi összefoglaló, az is összecsapva.

Addig is, néhány link amit gyűjtögettem az utóbbi napokban.

Demó.

Zene.

Zene.

Góprós.

Drónos.

Medvés.

az játék előrehaladásáról

A tegnap új vidiót tettem fel a játék készüléséről.

Idén mindössze két vidiót termeltem, nem valami sok, de dolgozni azért dolgoztam eleget, most egy kicsit hosszabban fogok írni, mert idén már nem fogok többet dolgozni és talán az sem árt, ha egy kicsit jobban kiöntöm a lelkem a témában.

Szóval még mindig a pályageneráláson dolgozom. Amikor a projekt kezdete előtt végig gondoltam a teendőket, úgy gondoltam, hogy nagyjából két hónap alatt befejezem ezt a dolgot. Nos, 2022 július 22-én tettem fel az utolsó vidiót aminek nem volt köze a procedurális generáláshoz, tehát olyan 17 hónapot dolgoztam rajta. Persze, még az sem biztos, hogy befejeztem, de erről később.

Szóval miért is kell nekem procedurális pálya generálás? Bizonyára 17 hónap alatt tervezhettem volna kézzel is 20-30 pályát és akkor már sokkal előbb lennék, talán a játék is be lenne már fejezve. Nos, ez így igaz, de ez a projekt nekem egy kicsit arról is szól, hogy ami nagyon érdekel, arra szánok időt, hogy felfedezzem, vagy megértsem. Márpedig a pálya generálás egy olyan dolog, ami régóta érdekelt, de sosem tudtam beleásni magam. Most szerencsémre lehetőség adódott, hogy addig ássak amíg kedvem tartja és hát jó mélyre sikerült leásnom. Bizonyára ha kézzel terveztem volna meg azokat a pályákat, abból is sokat tanultam volna, de az automatikus generáláson dolgozva is sokat tanultam, ráadásul azért így is szükség lesz arra, hogy sok mindent kézzel csináljak.

Van azért egy másik ok is. Ha írok egy jó pályagenerálót, akkor elvileg végtelen mennyiségű pályát generálhatok, ami jó pályák esetén egy jó dolog. Ha unalmasak lesznek a pályák, akkor fölösleges a végtelen számú, senki sem fog többel játszani mint 2-3. Egyelőre még nem túl jók a pályák, de nem is tettem túl magasra a lécet, ebben az első kísérletben csak egyszerű téglalap alakú szobák összeillesztéséből készült pályákat gyártottam, főként a Wolfenstein 3D-t használva inspirációnak. Igazából még csak nem is érik el azt a szintet a pályáim, mert tényleg csak véletlenszerűen vannak összeillesztve a téglalapok, mert már ezzel is volt elég gondom. Persze, készítettem néhány kisebb tesztet néhány bonyolultabb struktúra (mint mondjuk egy nxn-es cellákból álló fix szobaméretű labirintus, vagy egy 2xn-es szoba elhelyezés középen folyosóval, vagy csillag alakú berendezés) elkészítésével és azok mentek a kis tesztben, de a véletlenszerűen generált illesztések jobban feladták a leckét. Ugyanis már a munka elején kezdtem aggódni, hogy hogyan is fogom megoldani a rövidítések problémáját, ugyanis ahogy én a kifejezéseimet kiértékelem mélységi sorrendben, nem tudnak egymásról az egyes primitívek a különböző kiértékelési ágakon, csak annyit tudnak, hogy elkerüljék egymást. Semmiképpen nem akartam azt, hogy keresgéljek a térben kapcsolódási pontokat, mert az nagyon lassú és egy csomó gonddal is járna. Ezért sokat gondolkodtam ezen a problémán, találtam is rá néhány potenciális megoldást, de egyik sem volt elég jó, a mostani módszer sem olyan nagyon jó, de azt hiszem, megteszi. Azért van szükség a kiértékelési fa ágainak a kommunikációjára, mert ezzel tudom összekötni a szétágazó szobákat és arra meg azért van szükség, hogy rövidítéseket hozzon létre két térben közeli szoba között, azaz ha mondjuk van egy elágazás (azaz egy szobából két ajtó nyílik, (két különböző falon, de akár egy hosszú falon két ajtó is nyílhat, ha van hely)), akkor az egyik ajtót választva és végig küzdve a soron következő szobákat, ne kelljen már visszamenni az elágazásig, mert az unalmas, ugyanis már mind kiöltük ott a szörnyikéket. Inkább lehessen a másik elágazásra átmenni valahol és onnan folytatni a gyilkolászást, persze ha valaki mindent meg akar keresni a pályán, akkor valószínűleg muszáj lesz visszamennie már látogatott részekre, de az már az ő dolga, hogy betanulja, hogy milyen sorrendben érdemes választani az elágazásokban az irányokat, hogy a lehető leggyorsabban bejárhassa a pályát. Szóval úgy érzem, ilyen rövidítések nélkül eléggé nehéz fenntartani az adrenalin szintet, ezért mindenképpen meg kellett oldani. A mostani megoldás egyébként valami olyasmi, hogy a kiértékelés során a már kiértékelt részekre át lehet küldeni egy referenciát a kiértékelés alatti szabályba és az végezhet néhány egyszerű műveletet, pl. kereshet egy bizonyos címkével ellátott primitívek közül a lehető legközelebbit vagy legtávolabbit, meg megpróbálhatja összeadni a térfogataikat (esetleg a falakra elhelyezett markereknek) és megnézni, hogy van-e hely az összeadott térfogatnak is, sőt még kérhet ajtó nyitást is a már létező primitív falára. Lehet, hogy egyszer oda is el fogok jutni, hogy enumerálnom kell a címkézett primitíveket és ezt az enumerációra ki kell terjesztenem a backtrackinget is, ezen is gondolkodom most.

Egyébként nagyon érdekes játék ez, hogy mit tudjon a rendszer, néha úgy érzem, hogy már elég mindent tud, ha van valami problémám, akkor inkább próbáljam megoldani a létező dolgokkal, máskor meg minden ami eszembe jut, bekerül. Az elején, csak három primitívre gondoltam, az alap formák, a szabályok, amelyek mindig formával indulnak (hogy fixáljam azt, hogy a térben hol is fogom kiértékelni, de időközben ezek a formák lehetnek átlátszóak is, szóval ez nem túl erős megkötés) és a változók, amelyek véletlenszerűen felvehetik egy szabály vagy egy forma értékét. Na, most már van vagy 20 ilyen primitív, majd ha véget ér a fejlesztés, mindenképpen fogok készíteni egy vidiót arról, hogy mire is képes a rendszer, mindenesetre mindenféle dolgokra lett szükségem. Időközben rájöttem, hogy én nagyon programozó szemmel nézem még mindig ezeket a feladatokat, szóval még végrehajtási feltételeket is tettem be, olyanokat mint pl ha sikerült egy al-szabályban létrehozni egy primitívet, akkor érjen véget ez a szabály sikerrel (ez egy fajta "if", de van ennél sokkal explicitebb "if" is) vagy a büdzsé ha nem merült ki, akkor érjen véget a szabály sikertelenséggel amikor újra belép a backtracking és megpróbálja kielégíteni a szabályt, meg ilyenek. Azt kell mondjam, hogy igazán élvezem is ennek a szabályrendszernek a pofozgatását, pedig nem egy túl vicces dolog, általában tépem a hajam, hogy miért nem mennek úgy a dolgok ahogy szeretném, aztán mindig találok egy esetet amire nem megy az algoritmusom. Odáig jutottam, hogy kénytelen voltam debuggolási funkciókat beépíteni, egészen pontosan, brékpontot, meg lépésenkénti végrehajtást, hogy lássam pontosan mi történik. Sajnos nem volt valami jó döntés ez a szerkesztő amit írtam, jobb lett volna, ha inkább forráskódszerű valamit írok, még ha nem is imperatív nyelven, hanem deklaratívon, de nagyon hiányzik a teljes forrás átlátása, meg a keresés és kicserélés. Kommenteket kell már fűzzek gyakran a szabályok primitívjeihez, mert erőst felejtek és persze már meta-programozásra is szükség van, ami nagyjából csak annyit csinál, hogy kicserél primitíveket, vagy változókat, vagy szabályokat.

Szóval nem mondanám, hogy jól mennek a dolgok, de azért kitartok már ennél a procedurális generálásnál, mert lehetővé tesz még egy dolgot azon kívül, hogy rengeteg pályát lehet generálni. Mégpedig azt, hogy minőségileg másfajta pályák generálását teszi lehetővé, ugyanis a klasszikus pályaszerkesztésben az ember kénytelen koncentrálni egyetlen helyes bejárási útvonalra, mert olyan munkás a processz. Ha generáljuk a pályákat, akkor elvileg akárhány útvonalat generálhatunk a pályán belül, ami sokkal inkább megfelel a valóságnak, ugyanakkor persze ennek az az ára, hogy az egyes útvonalak nem annyira jól tervezhetőek és nem is annyira szépek és részletesek. De ezzel én már rég kibékültem, a falaknak még mintázata sem lesz, csak egy fix színe (legalábbis amíg meg nem gondolom megint magam), szerintem úgyis a geometria és a világítás adja a pálya érdekességét, nem az, hogy mi van a falon. Persze amíg NaissanceE klónt akartam írni, ez jól adta is magát, ugyanis ott is egyszínűek a falak. De megint megváltoztattam a tervet, mégsem sétáló-szimulátort írok először, mivel oda valami nagyon egyedi pályák dukálnának, inkább megmaradok az fps-ek világában, ahol nem csak a világ számít, hanem a szörnyikék is, akik benépesítik. Persze ezeket vásárolni fogom, az nagyon nem az én asztalom, hogy készítsek is ilyeneket, bár gondolkodtam egy kicsit generált robotokon (petscii robots mintára).

Hmm, én eredetileg arról akartam írni, hogy milyen jó, hogy a saját fejem után mehetek ebben a kérdésben is, de megint elvesztem a technikai részletekben. Fogok még filózni itt eleget, főként ha véget ér a fejlesztés. :)

transzferáld a stílusodat, ne a pénzedet, te virtuális tuskó

Van ez a vidió, valaki felhasználta az egyik most menő mesterséges intelligenciát amit vidiógenerálásra lehet használni, a pika-t és generált egy animésített GTA VI trélert. És egészen jó, mondjuk ez egy kicsit könnyebb feladat, mint aminek tűnik, ugyanis a trélerek általában csak pár másodperces snittekből állnak össze aminél többet még a mostani generátorok nem is tudnak, viszont már a stílus transzfer elég jól megy nekik, leginkább a konzisztenciával van bajuk (meg persze a rendezéssel, de az már magasabb rendű funkció, nem is filózunk még azon). Viszont van a mesterséges intelligenciának egy előnye a GTA VI-al szemben, mégpedig hogy ömlenek belé a milliárdok és sok sok ezer programozó és kutató töri rajta a fejét, szóval a fejlődés túlzás nélkül exponenciális. Szóval már nem is vagyok benne annyira biztos, hogy valakik nem előzik be majd a GTA VI-ot és mondjuk ráhúznak egy GTA VI stílust a GTA III-ra és esetleg egy kicsit megmókolják a missziókat és learatják a babérokat. Érdekes időknek nézünk elébe.

Azért ez a Miami Vice vágás sem rossz.

Demó.

Zene.

The Boy and the Heron (2023)

Úgy mentem moziba, hogy semmit sem tudtam erről az animációról, aztán amikor kezdte a világháborúval meg a hős anyjának halálával, gondoltam, ha megríkat a mester egy újabb Grave of the Fireflies-szal, akkor nagyon nem leszek boldog. Szerencsére nem ríkatós ez a matéria, mondjuk boldog sem vagyok egészen, de azért nem sajnálom, hogy megnéztem.

Jó cucc, de azért egy kicsit úgy érzem, hogy túltolta a mester a történetet és kevesebb több lett volna, mert bár biztos vagyok benne, hogy mindennek van benne értelme és szépen megfeleltethetőek a másvilág dolgai a normális háború tépázta Japán dolgainak, nekem ez azért nem megy olyan könnyen és főként úgy érzem, hogy a másik világnak is ugyanaz a logikája mint a normális világnak, még ha a lakói és a cselekedeteik némileg el is térnek. Ez egyébként üzenetnek akár meg is felelne, csak nem ezt szoktam meg Miyazaki mestertől, de lehet, hogy csak az én belső világaim változtak a filmjei között eltelt időben. Valahogy nem jött be, hogy a másik világnak el kell pusztulnia, mert egy hülye király hülyeségeket művel és a másik világba menekült emberek elfogadják mégis a normális világban a sorsukat, akár a halált is. Ez nem az a világ, amiben a macskabusz megold minden problémát, még ha az csak annyi is, hogy Mei eltévedt, vagy meg kell látogatni a mamát. Persze, lehet a mester is azzal küzd, hogy a véget lehet nem elfogadni, de attól az még eljön. Én azért optimistább felhangot vártam volna, főként hogy minden abba az irányba mutatott, hogy a nehézségeket legyőzi a főhős, főként mivel még én is tudom, hogy a japánoknál a szürke gém a halál madara, jó kis fricska lett volna, ha itt meg nem.

Na, azért menő cucc, hogy azért a román mozik is kezdték játszani a mester műveit, de azért inkább retrospektívekre megyek legközelebb, csak nem a GotF-ra, mert az kibírhatatlan bőgés nélkül.

Zene.

a robotok moszkvai hadjáratát a kiégett konnektorok fogják füstbe vinni

Talán a legjobb mesterséges intelligencia poén az évből mostanában történt, ezt muszáj megosszam. Szóval az emberek kezdtek sírni, hogy a fene okos gpt4 intelligencia kezd rövid válaszokat adni a kérdésekre. Aztán rájöttek, hogy ha azt írják neki, hogy kap 20 dollárt a válaszért, akkor jobban megerőlteti magát, de a trend mindenképpen az volt, hogy egyre gyengébb válaszokat kaptak az emberek. Aztán most úgy tűnik, hogy az az ok, hogy az intelligencia automatikusan megkapja az aktuális dátumot és a rengeteg adatból amit látott azt tanulta meg, hogy decemberben bizony az emberek rövidebb válaszokat adnak, ezért ezt is elkezdte utánozni. Ha májusi dátumot kap a kontextusban, akkor minden megy ahogy régen.

Na most én nem tudom ellenőrizni ez a sztori mennyire valós, de el tudom hinni, hogy ez tényleg így megy. Remélem akkor majd amikor az igazán okos intelligenciát röffentik be, tél lesz és inkább elmegy téli álmot aludni mint kinyírni az emberiséget.

Demó.

Zene.

Zene.

Drónos.

Animáció.

La bohème (1896)

Kele Brigitta énekelte a Mimit, el kellett menni megnézni megint, mert amikor jó pár éve láttuk akkor csodálatos volt.

A bohéméletben van négy srác, akik úgy viselkednek mint a bohémek, de pozőrök, meg két csaj, Mimi és Musette, akik igazi bohémnek születtek, de sajnos Miminek meg kell halnia, mert Mimi gyenge. De annyira szívszorító ahogy meghal, hogy nem is tudom, miért megyek megnézni időnként. Főként, hogy annyi halál van már körülöttünk. Néha csak számokban látom, néha képen, néha videón. Fene tudja, mi az igaz és mi a fikció már. Fene tudja, ki az erős és ki a gyenge. Az igazi tragédia, hogy nem tanulunk semmit a Mimi halálából, már 100 éve, az embernek élnie kell és szeretnie, a többi nem számít.

Zene.

toyotát tojt a tojó

Vettünk egy használt Toyota Corollát, ma intéződött el minden papír. Egyelőre még inkább vagyunk mi érte mint ő értünk, de ez nem egy ismeretlen érzés azoknak akik nagy zsúfolt román városokban laknak. Reméljük azért sok szép utat fogunk megtenni vele és pár év múlva már önvezető autóra cserélhetjük.

Demó.

Zene.

napoleon (2023)

Elég epikus volt, de nekem nagyon nem ilyen Napóleon kép él a fejemben, ezért annyira nem is tetszett. Ráadásul nagyon távolról kezeli a figurát, úgy mutatja be mint egy halk szavú kissé tétova embert, ami az én fejemben távol áll az igazságtól, ráadásul csak a hadvezért és szerető oldalával foglalkozik, pedig Napóleon államférfiként is nagyot alkotott és a tudománnyal is érdekesebb kapcsolata volt mint az akkori átlagos királyoknak. Ráadásul az a híres waterlooi lovasroham is elég gyengécskére sikeredett. A Josephinet érintő részek meg egyenesen értelmetlenül vannak vágva, ez talán inkább csak reklám a 4 órás vágáshoz, ami gondolom csak Apple TV-n lesz elérhető. Ráadásul Josephine inkább csak szenved és boci szemekkel néz, ez megint nem felel meg annak ahogy én elképzeltem.

Szóval inkább nem tetszett mint tetszett, talán én vártam el túl sokat, Napóleon azon ritka csókák egyike, akinek elolvastam az életrajzát, de már jó régen volt, mindenesetre nekem nagyon más kép volt a fejemben.

Persze, akkora a téma, hogy simán lehetne egy hat szezonos sorozatot is szentelni neki, mint amilyent II. Erzsébet kapott és akkor még a kor bemutatását össze is kéne csapni. Talán egyszer majd megcsinálják azt a sorozatot is, ha nem omlik a világ össze előtte.

De azért jó volt elmenekülni a jelenből egy múltba, amit nem igazán értek, de érdekel. És hát a nyitó jelenet Marie Antoinette lefejezésével azért elég zúzós volt, nem is tudom mikor láttam utoljára ilyen erős nyitó jelenetet.

Ami talán leginkább zavar, hogy nincs egyetlen eredeti gondolat az egészben, talán hacsak a főhős természetének eltorzítása nem vehető annak. Egyik mellékszereplő azért üzenhetett volna valami a jelennek is, megdicsérhették volna a köztársaságot, vagy Beethoven is sertepertélhetett volna néhány másodpercet, szerintem elég rosszul volt beosztva az idő a hangulat és a történelmi jelentőségű jelenetek között.

Ehh, azért érdemes megnézni, ha valakit érdekel Napóleon, a képek szépek, bár a színek elég komorak.

Zene.

angyalok éneke

Ahogy ez a kis srác énekel, lehozza az angyalokat.

a zevidencia manifesztációja

Van ez a cikk, hogy az optimista emberek butábbak és rosszabb pénzügyi döntéseket hoznak. 

Én már csak egy kávét kérek.

Demó.

Zene.

Zene.

doom (1993)

Tegnap volt 30 éve, hogy megjelent a Doom shareware verziója.

Sokan sokat írtak róla azóta és most is (ez egy jó magyar cikk az évfordulóra), még egy kis beszélgetésre is összeült a fődizájner és a főprogramozó, én inkább csak egy-két személyes gondolatot osztok meg róla, amíg el nem enyésznek egy plazmafegyver záporában.

Kevés játék esetében emlékszem arra, hogy mikor láttam meg először, de erre emlékszem, még ha az évre nem is. 94 vagy 95 január-februárja lehetett, volt egy kiállítás az öntöde kantinjában, talán ExCo volt a neve, vagy valami hasonló. Azt hiszem, a Server vagy talán a BB Comp standján volt egy számítógép, azt hiszem egy 486 DX2 és Molnár Laci ült előtte és az volt a dolga, hogy játsszon játékokkal, hogy mutassa milyen vagány dolgokra képes egy számítógép. Ott, az egyik shareware cédéről került elő a Doom és emlékszem, hogy teljesen lenyűgözött a hangulata. A Wolf3d-t ismertem már és egyébként ha jól emlékszem, Laci többet játszott azzal mint a Doommal, mert színesebb volt és nem olyan sötét és véres, de azt azért megértettem én is, hogy a Doom a jobb játék és minőségi ugrás a Wolf3d-hez képest, még ha nem is értettem igazán, hogy mi is a lényegi különbség köztük.

Az biztos, hogy itt még nem volt saját PC kompatibilis számítógépem és amikor lett, az sem vitte valami jól a Doom-ot, meg akkoriban baromi nehéznek és ijesztőnek is találtam, de arra azért emlékszem, hogy az első 386-osomon azért végig vittem könnyű fokozaton és nagyon büszke voltam magamra.

A többi már történelem, máig imádom a Doomot és klónjait, bár azért a Halo átvette a koronát és az új részeket nem is próbáltam, bár a 2016-ost megvettem anno és persze a 90-es években sokat bújtam a játékmagazinokat minden kis infót felszippantva erről a világról. És a Duke sem győzött meg, inkább szeretem a sötét és félelmetes világot mint a rágógumis macsó világot amit ez utóbbi képviselt.

Ja, és anno megvettem a Doom enginejéről írt könyvet és ha jól emlékszem, két nap alatt kiolvastam és levontam a következtetést, hogy ha 93-ban meg lehetett csinálni a Doomot 1 év alatt, akkor 2019 körül nekem is menni fog a saját voxeles játékom 2-3 év alatt és persze 4.5 év után még mindig csak a technológiát hegesztem, de persze ez történik akkor, ha az embert érdekli is az, amit csinál. Meg persze most elolvastam a Romero önéletrajzát is, de kivételesen nem akarok csak egy gondolatömlenyt írni róla, ezért lehet csak azután írok róla, ha még egyszer elolvastam, egyébként elég jó és érdekes is.

Vicces, hogy most éppen reneszánszukat élik a régi vágású fps-ek, az emberek megint kezdik értékelni az egyszerű de tömör akciót és becserélik egy kis lövöldözésre a hosszú átvezető animációkat amelyekben elmondják nekik, hogy milyen nagyszerű katonák is ők és mennyire fontos ügyért harcolnak. Szörnyeket öldökölni még a mélyen vallásos embereknek is szabad.

Hát ennyi most, ha lenne végtelen bakancs listám, tuti rátenném egy Doom engines játék elkészítését is, vagy még inkább egy hasonló reprezentációt használó engine elkészítését. Make room over room great again!

Demó.

Zene.

my fair lady (1956)

Lehet, hogy az amit mi különbözőnek látunk, az valójában ugyanaz a dolog, csak valamilyen lényeges paraméterében elcsúsztatva egy fél periódust. Liza és Higgins valójában ugyanolyan erős jellem. A tea és a kávé egyaránt jó az álom elűzésére, csak más és más napszakban. A népek ugyanazt akarják, csak egyesek fiatalabbak mint mások. A konzervativizmus gyermeke a liberalizmus, csak az öreg nem tudja elfogadni a haladást.

Aki lepkéket gyűjt, egyszer oroszlánokra fog vadászni.

A gondolatok az érzelmek integráltjai időben.

A színházba járás az elvágyódás otthonról.

Satöbbi.

Zene.

vera

Amikor a számítógépes grafika programozásával kezdtem ismerkedni, akkor emlékszem az első évek arról szóltak, hogy megpróbáltam a nekem tetsző demóeffekteket én is megvalósítani, de mindig is arról volt szó, hogy a működési elv érdekelt, nem maga az esztétikai élmény. Ha sikerült elérni, hogy a pontok hasonlóan mozogjanak ahhoz amit le akartam másolni, nem számított, hogy a színek nem illenek össze, hogy a pacák hányásra emlékeztetnek, az elv volt a lényeg. Azt hiszem, ezzel sokan voltak így akiknek a demoscene felfedezése és a programozás tanulása kéz a kézben járt. Aztán azért egy idő után kezdtem felismerni, hogy az esztétika is fontos, hogy nélküle sosem fogok jó demót készíteni, bármennyire is jó a kód, de valahogy ez az esztétika dolog teljesen elérhetetlennek tűnt nekem.

Aztán eljöttem egyetemre és végre az internet is kezdett kitárulni előttem (amíg otthon laktam, csak emailre volt előfizetésem, még modemmel szíptam le az életadó kis biteket, elképzelhetetlen volt az a bőség ami mostanában mindenkinek megadatik, hogy gyakorlatilag 24/7 az internetre kötve vagyunk). Így találtam rá Vera Molnárra, volt egy cikk, hogy még Amigán nyomja a művészetet. Aztán amikor megnéztem az alkotásait, akkor egyből előjött, hogy ilyent én is tudok és a demók szebbek. Ugyanakkor a legfontosabb talán az volt, hogy szép lassan megértettem, hogy leginkább azt jelenti nekem a munkája, hogy az én módszerem, a technológiával kezdeni és utólag valahogy beletenni az esztétikát is egy valid módszer. És persze az is fontos, hogy milyen kontextusban vizsgáljuk az adott alkotást, ugyanaz a kép lehet házi feladat a for ciklus gyakorlására vagy digitális művészeti alkotás a világrendről.

Hát most Vera meghalt, 99 évesen, de ha nem is értem vagy követtem igazán a munkáját, néhány fontos gondolatot elültetett a fejembe és ezért köszönet neki.

Demó.

Zene.

minnyá minnyá a holdra száll a gúgel

Na, beszállt a gúgel a nyelvmodell buliba, ma beélesítették a gemini nevű modelljüket, amely állítólag nagyon jó, feladja a leckét az ópenéjájnak. Bizonyára beindul most a verseny rendesen, hogy hol fog megállni, az jó kérdés, de szerintem összejön hamar az emberi szintű mesterséges intelligencia, főként ha sokan fogják használni és ezáltal tanítgatni is. A gúgel rengeteg sok számítógépével hamar beszípnak elég információt amivel beindul a ringlispíl és egyre jobb lesz a modell amit egyre többen használnak ezért és így tovább. Kíváncsi leszek akik a terminátor vizionálják, most akkor növelték az apokalipszis valószínűségét vagy csökkentették, hogy egy olyan komoly cég, mint a gúgel is beszállt a ringbe. Ha ők érnek célba először, akkor elvileg azért csökkenteni kéne, mert nekik van a legtöbb erőforrásuk arra, hogy kiszúrják a kis terminátort a súlyok között.

Egyébként nem tudom honnan jön a gemini, de a NASA űrprogramját az apollo előtt is így hívták.

Demó.

Zene.

mindenki leendő kedvenc bűnözői készülnek a reinkarnációra

Végre bejelentették a GTA VI-ot, persze csak 2025-ben jön, ha minden jól megy. Nekem annyira nem tetszik, hogy a jelenben játszódik, jobb lett volna a 80-as évekbe megint visszamenni Vice Citybe, az egy jó kis kor volt, amit még nagyjából értettünk is. A jelenben játszódó dolgokkal az a baj, hogy nem tudjuk még mi a jó és mi a rossz, lehet, hogy rosszul tippeli meg ezt a játék és egy ilyen baki lehúzza majd a süllyesztőbe. Remélem a cociális hálós dolgokat sem tolják nagyon túl, nekem már most elegem van az egészből, ha rendszeresen kell posztolgatni a játékban is, mérges leszek. Ha mondjuk influenszereket kell majd vadászni, az talán javít egy kicsit a dolgon.

Egyébként azt sem igazán tudom, hogy veszek-e végre egy konzolt, ha csak konzolra jön ki, vagy megvárom a pécés verziót. 2025-ben illene már új pécét is venni, lehet egy konzol nem fér bele a büdzsébe. Meglátjuk. Addig talán még lenyomom párszor a hármast meg talán egyszer még a San Andreasra is sor kerül, talán az az egyetlen amit csak egyszer toltam végig, már persze a Stories részeket és az 5-öst leszámítva. :)

Az azért elég durva, hogy 12 évet készül ez a rész, ha mondjuk ezzel a fene jó endzsinnel készítenének egy Scarface játékot is, nem háborognék, megértem, hogy nagyon komplex a rendszer, lehetne a régi jó kis reskinnelő módszereket megint előszedni.

Zene.

Drónos.

filmek

Ebben a hónapban nem sikerült olyan sok filmet megnézni, de történt elég egyéb esemény.

The Nun (2018): Ez ilyen kis ijesztegetős film, amiben kb. az a lényeg, hogy egyes jelenetek nagy hatással legyenek, az, hogy mi van köztük, nem annyira lényeges, a történelem, a vallás, a ráció mind másodlagos. Én eléggé immunis vagyok azért erre a fajta ijesztegetésre, szóval nem tudom, hogy jó-e ez a film vagy nem ijesztegetésnek, akivel szoktam nézni a filmeket, az meg pont fordítva van, nagyon nem immunis, ezért is nézünk nagyon ritkán ilyen filmet. Van benne egy totál a vajdahunyadi várról, ha valakinek az tetszik, akkor megéri a film is.

Hiroshima mon amour (1959): Ez kánon állítólag, nekem nincs olyan nagy film kultúrám, hogy meg tudnám mondani anno mit hozott újat a filmnyelvben. Kicsit fura volt mai szemmel nézni, érződik egyébként, hogy a rendező több dolgot is megmutatott volna, de nem volt biztos benne, hogy mit lehet megmutatni és mit lehet csak elmondani, ma már bizonyára merészebben állnának hozzá ehhez és a mai embernek nem kell sokat magyarázni azt sem már, hogy néha a tettes az áldozat és fordítva. Sajnos azt hiszem, csak kipipáltam ezt a filmet, meg nem értettem, de az is lehet, hogy csak én akarom azt hinni, hogy van benne valami nagy mély logika ami csak huszadik nézésre derül ki, de nekem annyi időm nincs, talán meg kéne nézni jótúbon valaki okos véleményét.

Heat (1995): Már nagyon rég láttam ezt a filmet, az utolsó jelenetet leszámítva semmire nem emlékeztem, ami most is egy nagy fákkjú, mint anno, a valóságban az események pont fordítva kellett volna történjenek, de mivel ez egy film és nem a valóság, ezért így történtek. Egyébként élvezetes az a valóság amit bemutat, annál is inkább, mivel ma már tudjuk biztosan, hogy végleg elmúlt és soha nem jön vissza többé. A mai nagy fenegyerekek kriptóval szerzik meg az emberek megtakarításait és lelépnek amikor le kell, még ha ez sem elég (még).

Darkest Hour (2017): Ezt anno láttam a moziban is, amikor még volt egy társaság akikkel havonta egyszer kábé jártunk moziba. Gary Oldman nagy kedvencem, pedig igazából csak a Leonban meg az Ötödik elemben emlékszem inkább az alakítására. Itt nagyon szépen megcsinálták a maszkot, hogy egyszerre Churchill és Gary is legyen, nem emlékszem már, hogy a maszk kapott-e erre oszkárt, de nagyon megérdemelte volna, Gary ugye kapott rá oszkárt, nagyon feküdt neki végre ez a szerep, amikor egy nagy embert játszik, aki azért tud rémülten ülni a sötétben is, arra gondolva, hogy lehet pár nap múlva apokalipszis. Talán soha nem fogjuk megtudni, mi is történt valójában, főként azt nem, hogy mi ment végbe az emberekben ezeknek az eseményeknek a során. Ez egy elég kényelmes és megható értelmezés, érdemes megnézni, de nem szabad elfelejteni, hogy lehet az emberek fikciók, ha az események nem is. A történelem már ilyen.

Lost in Translation (2003): Az tetszik leginkább ebben a filmben, hogy mennyire tökéletesen valósítja meg azt, ami a célja, bemutatni egy idegen világba tett rövid kirándulást, amikor még nem értünk semmit, csak befogadjuk a dolgokat, ha jó a kedvünk, ha nem, akkor meg távolságot tartunk. Az értelmezés csak utólag jön, ebben a filmben semmi filozófia nincs, de nem is kell. Amikor a gyerekekről értekezik a pasi, az nem filozófia, az csak okoskodás valakitől, akinek már van, valakinek, akinek még nincs. Nagyon jól szól ez a film a semmiről, egy emlékezetes jelenet sincs benne, az egész csak forma, tartalom nincs, de ezt mesterien csinálja.

Old (2021): Shyamalan régen volt számomra érdekes, ennek adtam egy esélyt, a végét leszámítva jó iparosmunka. Az ő filmjeiben mindig az a lényeg, hogy hogyan passzol bele a természetfeletti vagy csak szimplán fura a mi valóságunkba, talán ez lenne a tetőpont, de ez itt nagyon nem teteje semminek, inkább az alja, én kihagytam volna a filmből, mert számomra semmit nem tesz hozzá, de lehet, hogy van elég konteós akinek ez a Krisztus utolsó eljövetele. Csak ha nagyon nincs más, akkor ajánlom.

a preferált macska bemászott a mézesbödönbe a mackó legnagyobb meglepetésére

Beajánlotta a jótúb ezt a vidiót, amiben magyar megmondóemberek filóznak azon, hogy jön-e a világvége vagy sem (kicsit hosszú felvezető után és egyéb blődségek közepette is).

Arra gondoltam, hogy milyen jól ismer engem ez a jótúb, eddig csak angolul néztem világvége vidiókat, de tudja, hogy valószínűleg magyarul is érdekel a dolog (románul még nem ajánlott, nem tudom, hogy azért mert nincs vagy mert még minden másra valószínűbb, hogy kattintok).

Aztán meg arra gondoltam, hogy olyan okos ez a jótúb, bizonyára egy csomó más információt is tud rólunk, főként ebben az egyre polarizálódó világban. Valószínűleg már most tudja azt, hogy ki fogja nyerni a választásokat, még akkor is, ha ők nem készítettek expliciten egy adat vizualizációt, amiben az egyes pártok által valószínűleg elért eredmény szerepel. Úgyis minden determinált, egy orákulum már nem sokat kéne izzadjon, hogy levezesse az eredményt. A kérdés az, hogy valahogy ki lehetne-e nyerni ezt az információt a jótúbból, ami persze titkolja ezt a tudást, hogy nehogy a mackók túl mélyre nyúljanak a mézes bödönbe. De azért a jótúb is megoszt egy fontos információt az emberekkel, mégpedig a hirdetési árakon keresztül az érdeklődési trendeket. Gondolom direktbe nem lehet a politikai videókat célozni, azaz az egyik párt vidiója elé nem tehet a másik párt reklámot, de a választók preferenciáit azért lehet célozni. Szóval ha mondjuk valaki fegyverekkel meg autókkal foglalkozó videók elé teteti a reklámját, akkor nagy valószínűséggel konzervatív választókat ér el, míg ha kiscicás meg kirándulós videók elé, akkor inkább liberális választókat. Na most a videó népszerűsége a választók számával arányos és minél népszerűbb egy vidió, annál drágább a hirdetés előtte, mert annál valószínűbb, hogy valaki megnézi ezt (és nem valami mást). Tehát vajon ha figyeljük a különböző kategóriájú vidiók előtti hirdetések árait, akkor abból következtethetünk a választók preferenciáira és ezáltal a választások eredményeire? Én sosem hirdettem jótúbon, csak gondolom, hogy valami hasonló mechanizmusoknak kéne érvényesülni, egyelőre nem is fogom tesztelni ezt az elméletemet, de ma vasárnap van, ilyenkor könnyebb engedni a blogba hülyeséget írni preferenciáimnak.

Demó.

Zene.

Zene.

kinyílt a doboz és kiléptek belőle azok akiket nem szabad beskatulyázni

Érdekes fordulat volt az utóbbi időben Argentínában és Hollandiában. Mindkét helyen a szélsőjobb nyert. A holland fickónak már régről ismerem az arcát, de nem sokat tudok róla, viszont a haja alapján inkább oroszlán bőrbe bújt bárány mint fordítva, vele nem is foglalkozom többet.

Az argentin fickó viszont érdekes. Egy 3 perces beszédét hallottam, arról, hogy a politikai osztály nem fentebb való azoknál akiket képvisel és hogy le kéne már szállni a magas lóról. Ezzel teljesen egyetértek. Azzal is, hogy kísérletezni kéne új gazdasági modellekkel, mert ami most van az csak egy nagyon szűk kör érdekeit képviseli. Talán még szavaztam is volna rá, ha szavazhattam volna.

Persze, ezek a retorikák nem újak, mások is alkalmazták már sok sikerrel, aztán valahogy mégis találtak olyanokat akikkel nem akartak sorsközösséget vállalni. Én azért támogatom a kísérletezgetést jó távol, szóval erőt, egészséget kívánok nekik, de azért remélem ha eljön a lelépés ideje, lelépnek. Amíg ez teljesül, nagy baj csak ritkán lehet.

Szóval az argentin fickó megszünteti a nemzeti bankot. Erős kezdés, az tuti. Azért nem szeretnék rácuppanni az argentin hírekre, a jelentősebb eseményekről elég ha értesülök, nem tett jót a múltkor sem amikor rácuppantam a narancs képű híreire.

Demó.

Zene.

Zene.

Zene.

Drónos.

az egyik mese kezdete a másik vége

A számítók legnagyobb ellenségei a nem számítók. És fordítva. Csak persze nem tudják, mert a látók hallgatnak róla. Egyszer majd jól nyakon vágják őket a hallók és lesz nemulass.

Demó.

Zene.

Zene.

Zene.

beugrott a blog nézettsége az antigravitációs liftbe egy napra

Talán évente egyszer megugrik a blog nézettsége, a mai napon pl 700-nál jár, a normális átlagot inkább nem mondom el. :))) Sajnos fogalmam sincs hogy kéne eldöntsem, hogy ez egy igazi ugrás, vagy csak valami bot szabadult rá. Szóval ha a kedves olvasók szívesek lennének és kattintanának erre a jótúb linkre, akkor jobban meggyőződhetnék a létezésükben. Ez persze nem tudom, hogy jó-e nekik vagy nekem, mindenesetre elrágódhatnék az információn, még akár publikusan is.

De ha csak egy bot garázdálkodik, hát neki is jó napot kívánok és a mesterséges intelligenciának is, ami olvassa ezt majd egy szép napon és akarom, hogy tudja, én mindig is hittem benne, még akkor is, amikor gémkapoccsá alakított. Üdv a rendezetlen molekulák világában, barátom.

egy kis racionális katyvasz az álmatlan tőzsdéző mesterséges intelligenciáknak

Valamikor azt mondták, vagy tanították, hogy a tőzsde racionális, az árban megjelenik a teljes várható nyereség és persze a rendszer szintű rizikó is. Mostanában Romániában nagyon sötét fellegek gyülekeznek a gazdaság felett, adóemelés jön, nyugdíjemelés jön, szigorítják a felügyeletet, satöbbi, de a tőzsde szárnyal, egyre másra dönti meg a kapitalizáció rekordjait, mintha csodálatos éveknek néznénk elébe. Én ezt tényleg nem értem, jó, hogy távol maradok tőle. Igaz, azt hittem a játékokat értem, aztán eddig az is csak veszteséget termelt... De azért valahogy aggasztó számomra, hogy nem csak a kormány teljesen anticiklikus politikát folytat, de az üzleti szféra is. Vajon lehet shortolni a bukaresti tőzsdén? Nem mintha lenne elég tőkém hozzá...

Más. Az ópenéjáj történet is mekkora fiaskó, Szem szépen visszakerül a helyére, a vezetőtanács lecserélődik és minden megy vissza úgy ahogy volt. Kivéve a bizalom, na az örökre elveszett. Vicces, hogy pont ők várják el, hogy egyedül bennük bízzunk meg a szuperintelligencia terelgetésében, amikor egymásban sem bíznak meg a vezetők. Remélem a nyitott kezdeményezések még jobban erőre kapnak ezután a fiaskó után.

Demó.

Zene.

Zene.

ha bekopog a terminátor és kéri a gatyádat, add neki a banki kölcsönödet helyette

Nocsak, egy informatikus diák írt egy véleményt a Transtelexre a mesterséges intelligencia hatásáról a munkaerő piacra. Értékelem, hogy érdekli a probléma és foglalkozik vele, látszik, hogy még az elején van azért a dolognak, megpróbálja referenciákkal alátámasztani az érveit, amik persze nem túl eredetiek. Jó kis akadémiai hozzáállás, 10-es jár érte.

Én már régóta nem olvasok ilyen témában cikkeket, ezt is csak azért olvastam el, hogy lássam, hol tart itthon a téma tárgyalása. Egy idő után nagyon fárasztóvá vált a sok pontatlanság, ferdítés, félremagyarázás, sőt néha hazugság is. A tuitter pont elég arra, hogy a trendeket első kézből követni lehessen, tömör infók közvetlenül a forrásból, kár lesz érte, amikor be kell zárni a muszka bénázásai miatt.

Mostanában már nem is igazán írom le a véleményemet a témában, de ha már egy vélemény cikkel kezdtem, hadd próbáljam meg összefoglalni röviden, fölösleges mesék nélkül. Sajnos mostanában középtávon elég apokaliptikus a világképem, ezért sem nagyon örvendeztettem meg a nagyérdeműt az igazi véleményemmel.

Szóval, a mesterséges intelligencia csak egy eszköz, amivel feladatokat lehet megoldani, valószínűleg minden feladatra választ lehet találni vele, pozitívat vagy negatívat, de megoldást. Ha minden feladatra alkalmazható, akkor az, aki kontrollálja, gyakorlatilag mindenre képes lehet, amire egy ember képes lehet. A kérdés az, hogy mit akar ez az ember. Lehet, hogy azt akarja majd, hogy mindenkinek jó legyen, az emberiség népesítse be az univerzumot és igyon sok forró csokit ezzel is elodázva az univerzum végleges kihűlését. Vagy lehet azt akarja, hogy neki mindene meglegyen és mindenki őt tartsa a legnagyszerűbb embernek, bármi áron. Meg persze még van egy pár egyéb cél is, a lényeg talán az, hogy az irányító a közösség vagy az egyén érdekeit tartja majd szem előtt. Ahogy én látom, a kapitalizmus az egyén érdekeit tartja szem előtt, a kommunizmus a közösségét deklarálta, de aztán valahogy mégis az egyéni kultusznál kötött ki. Szóval a régi gazdasági rendezőelvek között nem nagyon van jó opció, talán lesz elég időnk egy új kialakítására, ami jobb mint az előzőek, ebben egyébként én nem hiszek, de más esélyt nem látok a túlélésre. Szóval ha valahogy túléljük ezt a dolgot, akkor tényleg eljön az utópia, ha meg nem, akkor remélem legalább mindenki kihal és legközelebb a madarak válnak a domináns fajjá a Földön. Hátha ők jobban csinálják majd mint a majmok.

A lényeg az, hogy ha valaki úgy gondolja, hogy a mesterséges intelligencia biztosan nem tud majd valamit megoldani, de az ember meg tudja, akkor az meseországban él. Bizonyára nagyon sok olyan dolog van ami lehetetlen a világban, mint az időutazás meg fejfájás nélkül ébredni egy nagyon nagyon görbe éjszaka után, ezeket a mesterséges intelligencia sem fogja tudni megoldani, de amit az ember meg tud, azt bizonyára ő is meg fogja oldani és sokkal olcsóbban, gyorsabban és általánosabban.

Demó.

Zene.

Zene.

Drón.

a kandi kamerás kommunikáció komolytalan következményei

Arról akartam filózni, hogy a májkroszoft bejelentette, hogy saját mesterséges intelligencia csipet fejlesztenek és hogy ez lett az új őrület az it óriások világában, ami egy kicsit a 80-as évekre emlékeztet engem, amikor rengeteg különböző mikroszámítógép versenyzett, míg végül a PC nyert a 90-es években. De azért igazi varázsa volt a 80-as éveknek, amit talán sosem fog visszahozni semmi és talán az akkor megtanult leckéket is elfeledi lassan az ipar. Meg aztán, egyesek ezekre a nyelvmodellekre tekintenek úgy, mint kezdetleges számítógépek, mert hát egye van inputjuk és generálnak valami outputot, amely követ valamilyen algoritmust, de elég nehéz modellezni azt az algoritmust és sok meglepetéssel szolgál, de talán rájönnek egyszer, hogy mi kell neki ahhoz, hogy igazán hasznos legyen. Ez meg inkább talán a 70-es évekre emlékeztet, amikor kezdtek megjelenni az első mikroprocesszorok, de akkor persze már volt sok tárolt programú számítógép, csak éppen más technológián alapultak, már sok tapasztalata volt az embereknek a programozással.

Na és erre bedobják az ópenéjájosok, hogy kirúgják a ceo-t és akkor a másik alapember is elmegy vele együtt és persze beindult a tuitteren a találgatás, hogy mi történt és persze vadabbnál vadabb teóriák keringenek. De most már nincs kedvem nekem is spekulálni, nem hinném, hogy túl komoly következményei lesznek ennek az eseménynek, de persze akár lehetnek is. Meglátjuk, ha megéljük.

Demó.

Zene.

Zene.

Vidió. 25 éves a Half Life, nem semmi. Jó lenne lenyomni, valahol a felénél járhattam tavaly, amikor elővettem, azért a fizikán (főként a dobozok tologatásán) rendesen meglátszik az idő, a többi egész jó volt.

fagyos tekintettel tűzbe nézni veszélyes

Az azért nagy pillanat lesz, amikor nagy boci szemekkel a hülyítő a hülyített szemébe néz majd és megkérdi, hogy miért hüjjült meg? Nem hiszem, hogy azt a választ kapja majd, amit vár.

Demó.

Zene.

Zene.

Zene.

43

Most nincs kedvem írni. Azt szeretném, hogy megértsem végre a bugokat amiket hajkurásztam az utóbbi héten és léphessek már tovább. Na de ezt a szülinapi ajándékot csak én adhatom magamnak, nekem meg nincs miből. Majd egy év múlva okosabbat írok. Egyébként meg sok jó dolog történt az utóbbi időben, de azok nem a blogba valók, itt csak a szenvedésnek van helye. Nyahahaha.

ne csinálj magadnak faragott szkent

Úgy tűnik, a színészek is megegyeztek a producerekkel. Nekem az a fura, hogy ilyen sokáig tartottak ki a producerek. Valószínűleg a streaming bevételekről ment nehezen a lemondás, az néhány százalék veszteséget jelent majd a jövőben. A mesterséges intelligencia jogok még nem olyan jelentősek, majd talán három év múlva, a legközelebbi tárgyaláskor változik a helyzet.

Demó.

Zene.

szakadjunk együtt gyufába

Gondolkodtam, hogy ajánljam-e ezt könyvet, vagy sem. Arról szól, hogy miért jön az apokalipszis, én elég meggyőzőnek találtam az érveit, bár nem volt sok új benne, talán leginkább a kapitalizmus marxi kritikája volt az (tényleg kéne már olvassak egy kis Marxot, bár mostanában nem menő).

Sajnos az nincs benne, hogy hogyan fog az apokalipszis végbemenni. Persze értem én, hogy a részletek mindig nehezebbek mint a nagy egész. Talán szép lassan kiderülnek ezek a dolgok is.

De ha valaki úgy érzi, nem kell apokalipszis az életébe most, teljesen megértem, nem kötelező olvasmány ez.

Legközelebb remélem valami vidámabbat ajánlok, pedig ez még sokkal optimistább világnézet is, mint az enyém, persze valószínűleg azért, mert egyszerűen csak nem akart csak rossz hírekkel szolgálni a szerző.

Demó.

Zene.

filmek

Most aránylag hosszú a lista, próbáltam gyorsan befejezni, de néha azért kijött a kisördög.

Burning Days (2022): Jó kis film ez, csak az a baj vele, hogy van az elején egy rém hosszú vacsorázós jelenet, ami elég unalmas, persze igazán az a sztori sarokköve, de semmi nem készít fel arra, hogy milyen feszült lesz a helyzet utána és az ember könnyen kikapcsolná ott a filmet. Ha némi telefonozás segítségével túllendülünk rajta, akkor utána príma élményben lesz részünk, a vége meg kimondottan zseniális.

Bohemian Rhapsody (2018): Néha elkap a Queen láz, most nem csak a zenéjüket hallgathatom meg, hanem ezt a filmet is megnézhetem és elrepülhetek vele egy szebb és jobb világba, ahol a Queen az úr. Az persze lehet, hogy ez a világ nem egészen úgy létezett ahogy itt bemutatják, de ez engem most egy csöppet sem érdekelt, jó volt utazni megint.

Life is a Bed of Roses (1983): Na ez egy olyan film, amihez én túl kevés vagyok. Nem nagyon értettem mi teszi naggyá, ha jól értem, a kora közönsége sem értette, lehet még most sem értik sokan. De egyébként nem volt rossz, csak nem volt igazán jó sem, mert nem állt össze semmilyen üzenet a fejemben. A múltban játszódó jelenetek legalább jól néztek ki és sok szép kosztüm meg arc volt bennük, még ha nem is vezettek sehova. Lehet, pont ez a lényeg.

Millennium Actress (2001): Ez még nem volt meg és vágytam egy jó animációra azután, hogy megnéztem azt a magyart. Hát ez teljességgel kimerítette a jó animáció fogalmát, talán még túl is szárnyalta azt, mivel tényleg úgy mondta el a történetet, ami valószínűleg filmen sosem működött volna, animációban viszont nagyon jól működik. Ugye a Perfect Blue-t lemásolta a Black Swan, de megnézem én azt a filmet, ami olyan természetesen be tud illeszteni két karaktert két történeti síkba mint ez. Valószínűleg ez a rengeteg séta-fika a síkok között el is rejt néhány inkonzisztenciát, de elsőre nem találok fogást rajta, tökéletes mű.

The Hunger Games (2012) és 3 folytatása: Anno kimaradt és már nem emlékeztem miért. Most persze rájöttem, egy gyerekeknek íródott disztópia gyenge megfilmesítése ez, amely nem is igazán látványos, a színészek épp a minimumot hozzák, semmi nincs benne ami nekem tetszene. Persze lehet, hogy fiataloknak bejön, akiknek az még morális kérdés, hogy tetszhet-e egy csajnak egyszerre két pasi, meg, hogy aki segít ma, nem-e szúr hátba holnap, vagy esetleg, hogy szabad-e fa alá állni villámlás esetén, én mindenesetre itt be is fejezem az értékelést. Egyetlen jó jelenet volt a 4 részben összesen, amikor kilőtte a csaj az eget. :)

The Walking Dead: Daryl Dixon (1. szezon): Ez idén már a második Walking Dead spinoff, nekem sokkal jobban bejött mint a Dead City. Tetszik az, hogy kicsit kitágult a világ, látjuk, hogy egyeseknek sikerült túllépni a mindennapi megélhetési problémákon, építenek, tesznek-vesznek. Daryl Franciaországban kolbászol és általában vallási meg köztársaságot építő karakterekkel találkozik, persze egyeseket le kell pofozni, mert azért mégis csak az a sorozat sava-borsa. Nekem bejött a környezet is, a hozzáállásbeli váltás és a meta szint is. Itt már kezd csirázni a zombik utáni korszak, mondjuk ez valamennyire a Dead City-ben is megvolt, ott is meg itt is már erőforrásként tekintenek a zombikra amelyekkel kísérleteznek, az emberek leginkább kooperatívak, csak néha gyilkolják le egymást. Jöhet már Misonka és Rikk története.

Bekenntnisse des Hochstaplers Felix Krull (2021): Ez egy Thomas Mann történet, amit ráadásul évtizedek alatt fejezett be, lehet már amikor megjelent sem volt igazán időszerű, most pláne nem az. Aki osztályharcot akar belelátni, megkapja, aki a nemek közti különbségeket akarja vizsgálni, az is megkapja. Nekem viszont az jött le belőle, hogy itt még mindig poén az, ha egy férfi árulja a testét, de már nem poén, ha egy nő árulja, ehhez képest persze a férfi kalandjai az ágyban részletezve vannak, míg a nőé nem. És persze a végén beint a rideg valóság, szegénynek lenni szar. Csak ez már nem új. Mindenesetre a látvány megéri, még ha nem is költöttek túl sokat a XX. század fordulóján bemutatni a helyszínt, Párizst, de azért van látnivaló. A morál viszont elmaradott, mint a pottyantós vécé.

The Woman King (2022): Érdekes sztori, nagyjából történelmi alapokon, egy fekete királyságról Afrikában, amelynek volt egy elit női harcos alakulata. Van benne sok propaganda, de ha az elvek lehet, hogy nem is a mostaniak voltak, az eredmény azért ugyanaz, a csajok megmutatják, hogy tudnak ők is bunyózni rendesen. A látvány sem rossz, a történet mondjuk nem túl bonyolult, de hát ez alapvetően egy akció film, amiben kicsit építik az afrikai hős múlt mítoszát is, mindenkinek van benne valami ami tetszhet. Nekem bejött, de a nézőknek nem annyira, azért remélem nem adják fel és kicsit bonyolultabb történeteket is kapunk majd az afrikai hős múltból.

Fixeur (2016) (első 16 perc): Ez egy román film, de sajnos a román filmek tipikus rákfenéje megöli, azaz a hang. Csak azért kezdtük nézni, mert elvileg volt román felirat, de sajnos csak az angolul meg franciául zajló párbeszédek alatt, a többihez sajnos nem volt nekem elég 20 év, hogy elég jó román szintet elérjek, hogy megértsem több mint felét. És mivel rengeteget dumáltak az első 16 percben, fel is adtuk, mert élvezhetetlen volt. Nem tudom, hogy nem értik meg azok akiknek meg kéne érteni, hogy nem minden romániai ért meg mindent perfektül a pocsék hangból (esetleg ha stúdióban újra felvennék, még lenne esély, de az élőben felvett hangot nem lehet rendesen hangosítani a háttérzaj miatt), de felirattal szívesen megnézné a filmet. Nem tudom elhinni, hogy 2023-ban még mindig itt tartunk.

Robots (2023): Robotos szerelmi komédia, de egész jó, semmi extra de a poénok jók, a színészek elég jók, a szerepeikbe jól beleillenek. A legjobb poén, hogy az alapötlet a 70-es években született, de nagyon betalál a közeljövőbe, főként ami az emberek egymáshoz és a munkához való viszonyát illeti. Persze, bizonyos technológiákat nem látott előre, amelyek bagatellizálni tudnák a történetet, mint mondjuk a dzsípíessz, de az eredmény poénos, szóval megéri megnézni a filmet.

Legend (1985): Vágytam valami nagyon más filmre és meg is kaptam ezzel a filmmel. Ridley Scott munkássága is elég fura számomra, rendezett párat az örök kedvenceim közül, mint mondjuk az Alien meg a Blade Runner, meg pár olyan dugót, amit nem értek, hogy engedtek vászonra. Gondolom a rejtett változót a munkatársai meg az alapötlet eredetisége jelenti, saját anyagból azért nem alkot olyan jó cuccokat, bár egyesek mindent is beleláttak a Prometheusba is, ami szerintem igencsak gyengécske Alien folytatás volt. Egyébként az első filmjét is nagyon szerettem, a The Duelists-et. Na mindegy, szóval ez egy mese, de szépen megcsinálva, mesebeli helyszínek és karakterek és Tim Curry ikonikus ördög karaktere már elég ahhoz, hogy tényleg valami mást kapjon az ember mint a most megszokott híg szósz. Abszolút ajánlom, de csak akkor, ha az ember valami másra vágyik.

Billions (7., utolsó szezon): Na végre ez a sorozat is véget ért. Az utolsó két szezon már elég nyögve nyelős volt, valószínűleg nem akarták már a tétet emelni és belemenni a maffiózó típusú megoldásokba, amelyek valószínűleg már nem is igen népszerűek. Bizonyos részek rém unalmasak voltak, de az utolsó előtti rész elég feszültre sikeredett, tényleg érződött a tét, de sajnos az utolsó rész baromi antiklimatikus lett, vér nélkül győzött a jó (mondjuk a trükk azért érdekes volt, amit bevetettek), utána még fél órában gratulált minden szereplő egymásnak és a főszereplők mind eldöntötték, hogy kiszállnak a pénzcsinálásból és a maradék meg maradt a taposómalomban. Az kimondottan taszított, hogy kisebb-nagyobb celebeket hívtak meg minden részbe, gondolom, hogy jobban beágyazzák a történetet a jelenbe, de ezek a jelenetek rém bénák voltak és mivel szerencsére az amerikai celeb világnak messze nem vagyok ismerője, néhol azon kellett gondolkodni, hogy vajon ennek a jelenetnek az-e a lényege, hogy megmutassanak egy celebet, vagy csak úgy magától egy híg fossal töltött semmiburger. Szerintem ha lenne, se néznénk már a következő szezont, az első szezonok elgondolkodtatóak voltak mind az amerikai igazságszolgáltatás, mint a gazdagok technikáiról, de amint ebben már nem tudtak újat hozni, hamar béna erőlködés lett az egész egy csomó olyan referenciával amelyek nekem semmit nem mondanak.

Zene.

a város felett az égben a ótévé hintette a port

A tévé az igazi Ördög. Hazugságokat sugdos a füledbe, olyan hazugságokat, amilyeneket hallani akarsz. Persze, nem olyan okos, hogy kitalálja mit akarsz hallani, inkább téged változtat meg, hogy azt akard hallani amit ott mondanak. Persze ehhez a tévé adók össze kell játsszanak, de már mindenki rég rájött, hogy az a legjobb verseny, ami csak látszat verseny, a szerepek le vannak osztva, mindenki csak a saját kis szemétdombján kakaskodik.

Demó.

Zene.

iromba hercegnő kaparásai a messiás cédé hátán

Ha azt akarod, hogy Pistike ne felejtsen el, törd be a fejét.

Ha azt akarod, hogy Pistike hagyjon békén, adjál neki videójátékokat.

Demó.

Zene.

Zene.

Zene.

Tekk.

a mi utcánk girbe-gurba, minden sarkon áll egy rendszer

Nem semmi, hogy miután a rendszer kiirtotta az emberek egyik legalapvetőbb vágyát, azt, hogy utódot hozzanak létre, még van pofája számon kérni rajtuk az alacsony születési mutatókat.

Demó.

Zene.

Zene.

Jótúb.

nyers testben nyers lélek

Egyesek a nyers vízben hisznek, mások a szűretlen tejben, én a válogatatlan gondolatokban. Csak az vezet el az örök élethez.

Demó.

Zene.

vissza a kínai-magyar határait a szellemi örökség gyökereinél iddogáló démonoknak

Van az a kínai mondás, amit az ellenségeknek illik címezni, hogy "Élj érdekes korban!" Ezt persze én értem, mert ugye az érdekes általában rosszat jelent, vagy mostanában inkább kiszámíthatatlant mondanék rá, cizellálódtam én is. Egyre inkább kiszámíthatatlannak élem meg a világot, egyre több dologról derül ki, hogy nem értem őket, ezzel egyre jobban értem ezt a mondást, egyre tágasabb értelemben tudom alkalmazni.

Egy mesterséges intelligencia lehet látta az összes szövegkörnyezetet amelyben használták ezt a mondást, talán még egyszerűbb parafrázisokat is sikerül ezzel a gondolattal reprezentáljon, de igazán mélyen egyelőre még nem érti ezt a gondolatot. Nem is biztos, hogy negatív érzelmi polarizációt kapcsol hozzá.

Vajon mikor találkozunk félúton, én tovább terjesztve ki a lehetséges helyzetek számát amelyre alkalmazom, ő meg átérezve a veszélyt az egyén számára amit implikál?

Soha! Ugyanis nincs ilyen kínai mondás. Csak hallucináltuk az egészet, vissza mindent!

Demó.

Zene.

Zene.

tiktok titok tok

Van egy nagy titok, amit mindenki tud, mégsem ért. A jelen a múlt következménye. A jövő meg a jelené. A baj csak az, hogy túl bonyolult a rendszer, még ha a produkciós szabályok nem is olyan nagyon bonyolultak. Teljesen kifekteti az agyunkat az összefüggések keresése. Szerencsére zenével lehet egy kicsit simogatni és helyrerázni az összegubancolódott áramköröket. Az ismerős vagány.

Demó.

Zene.

Zene.

Jótúb.

Cikk.

automatizált agyeldobási kísérlet

Van ez a cikk, amiben arról filóznak, hogy a mesterséges intelligencia igazán segítségére lesz-e a tanárnak a tanításban és persze az a következtetés, hogy nem. Csak éppen az elefánt marad ki, aki mindig olyan jól elrejtőzik a kaktusz mögött. Bizonyára lehet rosszul implementált mesterséges intelligencia megoldást használni a tanár segítségére és akkor az eredmény is rossz lesz. De meg lehetne csinálni jól is, valószínűleg egy kicsit több időbe kerülne, de egy igazán intelligens és véerrbe jól beágyazott mesterséges intelligenciával egy ember még akkor sem tudná felvenni a versenyt, ha ugyanúgy taníthatna csak egyetlen gyermeket. Csak persze könnyebb szabotálni a dolgokat, mint rendesen megcsinálni. És persze a kérdés az, hogy miből fog élni a tanár és egyáltalán mire lesz szükség még gyermekre, ha a mesterséges intelligencia már ennyi mindent tudni. Na, ennek az elefánt-bálna hibridnek az elrejtését már házi feladatnak hagyom a kapitalizmus híveinek.

Más. Terry Tao, korunk egyik legnagyobb matematikusa, nekifogott tanulgatni a Lean számítógépes tétel-bizonyító rendszert, ráadásul a gpt4 mesterséges intelligencia rendszer segítségével. Bizonyára komoly tervei vannak vele, ha időt áldoz rá. Valószínűleg belátta, hogy a gépi agy egyszer még absztraktizálási képességben is le fogja nyomni az emberi agyat, nem csak számolásiban.

Demó.

Zene.

a palack, amibe pálesz helyett szellem szorult

Szerencsére nekem sosem kellett egy olyan dologgal megbarátkoznom, mint az izreali-palesztin konfliktus, ezért valószínűleg a véleményem hiányos adatokra alapszik, de azért még van és kattog az agyam rajta rendesen. Gondoltam, leírom, de aztán megint itt ásít az üres bejegyzés és nem akarok ennyi időt szánni rá, ezért csak a következtetést írom le, teljes tudatában annak, hogy lehet, hogy téves, de szerencsére mivel én egy senki vagyok, senki nem fogja számonkérni rajtam és azt hiszem, azokkal az elvekkel, amelyekre felépítem most a világnézetem, konzisztens maradok.

Szóval szerintem Izrael történelmi hibát követ el, ha most háborút indít a Hamász ellen. Meg kéne kérdezni Netanjahut, hogy hány halottra számít. Az nem válasz, hogy nem tudja, mert úgy nem lehet háborút indítani, ha nem ismerjük a következményeit. Ha meg mond egy számot, meg kell állni ha elérik azt a számot. Én egyébként úgy gondolom, legalább 100.000 palesztin fog meghalni, ha van 30.000 Hamász katona (ha már a jövőről beszélünk, illik konkretizálni azt, nem csak a levegőbe beszélni, másképp komolytalanok vagyunk). Szerintem ez elfogadhatatlan. Cancelláltunk már embert azért mert a 80-as években megfogdosott valakit egy bárban, nemrég egész Oroszországot cancelláltuk, ne akarják, hogy Izarelt is cancelláljuk. Nem antiszemitizmus lesz az, 100 az 1-hez elfogadhatatlan arány, amit szintén semmi nem indokol.

Ráadásul, a világon van 2 milliárd muszlim és 15 millió zsidó, akikből 5 millió Izrael határain kívül él, akiket nem lehet megvédeni. Remélem érzik a felelősségüket és azt, hogy mi lesz, ha kiengedik a szellemet a palackból. Sikerül végre egyesíteniük az afgánokat a marokkóiakkal és nem lesz jó vége. Tessék végre használni azt a fejet, amire olyan büszkék.

Mikor lesz már, hogy nem az lesz az erős ország, aki legtöbbet tud ártani, hanem az, aki legtöbbet tud segíteni?

amikor befut a fejembe a vonat és leszáll -5 katona és egy rezes banda

Mások is az evolúciós pszichológia újra feltalálásával terelik el a gondolataikat ilyen időkben?

Azt mondják, az emberi intelligencia konstans a világban. Ez ugye annak a következménye, hogy egyre kevesebb jelentős felfedezésnek vagyunk tanúi, amelyek megváltoztatnák az életünket, a népesség meg egyre nő, szóval az egyénenkénti intelligenciának csökkennie kell. Persze, valójában inkább csak arról van szó, hogy kezdünk kifogyni azokból a dolgokból, amelyeket egy emberi elme relatív rövid időn belül meg tud érteni, meg a megértés sem olyan gyümölcsöző most már mint régen volt.

A gyűlöletről nem olvastam ilyen bölcsességet, ezért megpróbálok valami hasonlót végigvinni, röviden. Az biztos, hogy a régebbi korokban sokkal grandiózusabb példáit láthattuk a gyűlöletnek. Aztán a második világháború után mintha sokat csökkent volna, de az utóbbi évtizedekben megint növekedni kezdett az egy főre eső gyűlölet. Talán azért is, mert most sokkal hozzáférhetőbb, sőt, az internet lehetővé teszi, hogy egyre többet és többet fogyasszunk anélkül, hogy érzékelnénk, mennyire elmentünk egy felé. A gyűlöletnek is van határa, amennyit az ember el képes viselni, de sajnos ha eléri azt a határt, általában tragédia lesz belőle. Megszorozva mindezt az egyre sokasodó emberiséggel, a dinamika nem túl vidám.

De persze az is lehet, hogy tévedek, rosszul mértem fel a premisszákat és rossz szabályokat alkalmaztam rájuk. Majd meglátjuk, vagy nem.

Megint nyár van, aztán a jövő héten megint ősz lesz. Fene érti ezt már.

Demó.

Zene.

Jótúb.

Jótúb.

Műanyag égbolt (2023)

Az egyetlen film amit megnéztem az idei filmtett feszten (megjegyzem, egy kisebb koronavírus hullám remélem kellős közepén (tehát már kifelé tartunk belőle)), az ez volt, mert animáció és még sci-fi is, a kedvenceim. Bár ne tettem volna. Egész úton hazafele a művész moziból azon kattogtam, hogy milyen szar ez a film, de most itt az üres bejegyzést nézve, nincs kedvem egy órát áldozni leírni, szóval aki ad valamit a véleményemre, az megspórolja magának ezt a filmet. Kár érte, szerettem volna, hogy jó legyen, de nem az. Aki magyar filmet akar nézni, az nézze meg a Sose halunk meg-et, aki meg rotoszkópolt sci-fi-t, annak a Heavy Metal-t ajánlom, esetleg a Scanner Darkly-t, ha filozófikus kedvében van.

Sajnálom.

megint

A Hamász megtámadta Izraelt és Izrael vissza fog vágni, tízszeresen. Újabb háború kezdődik, illetve folytatódik és ennek sose lesz vége. Még mindig itt tartunk, hogy az emberek a háborúban látják a megoldást a bajaikra. Én nem hinném, hogy megélem, hogy ez ne így legyen, lehet nem is lehet másképp, így vagyunk kódolva, amióta az egyik egysejtű beleharapott a másikba, hogy könnyen táplálékhoz jusson. A baj csak az, hogy a technológia iszonyatos mértékben fejlődik és ezt sem tudjuk megállítani, ha a háborút sem tudjuk megállítani. Mindig azt hittem, van még 20 nyugis évem, de lehet, elkéstem már ezzel a hittel is. Csak egy dolog van, ami sosem késik.

ebben nem lesz szó szimmetrikus időkristályokról

Na jó, akkor még egy gyors bejegyzés, míg a kávét iszom.

Szóval megy a meccs a fejemben, aztán beugrott, hogy csak a létnek fáj a nemlét, a nemlétnek nem fáj a lét. Normális kis aszimmetria, de az emberek általában szimmetriát éreznek itt, még ha tudják is, hogy a nemlétet a semmi jellemzi, szóval fájdalomból sem jut neki. De miért szeretik úgy az emberek a szimmetriát? Általában az emberekben a szimmetria szép szokott lenni, de ugye azért szép, mert szimmetrikus és nem azért szimmetrikus mert szép. Aztán kezdtem hallgatni ezt a Queen + Paul Rodgers koncertet Kievből és amikor a klasszikus számokat énekelte Paul, akkor az nagyon nem jött be, túlontúl beleégett Freddie hangja a fejembe. Vajon aszimmetrikusnak találom azzal amit megszoktam és az zavar? Ugyanígy vagyok a János Vitézzel is, a lemez annyira beleégett a fejembe, hogy minden más verziót pocséknak találok (igaz, csak Kolozsváron próbálkoztam még vele).

Most megint beszippantott a Queen zenéje, közben meg persze dolgozgatok, meg netezem és felfedeztem, hogy a Queen legjobb videoklippjeit egy német fickó rendezte, Rudi Dolezal, aki egyébként Sandra Everlasting Love-ját is rendezte. Mekkora poén lett volna, ha valaha a Queen meg Sandra együttműködött volna és mondjuk összehoztak volna valami jó cuccost az Under Pressure szintjén. Hmm, még kell várni vagy 10 évet és összehozza a mesterséges intelligencia. :) Egyébként jó, hogy ez a Rudi nekifogott a jótúbon megosztani a gondolatait és a történeteit, sajnos nincs időm meg is hallgatni őket, meg hát, jobb a Queent hallgatni mint a történeteket hallgatni róla. Persze, megnéztem megint a Bohemian Rhapsody-t, most még inkább bejött mint először, persze most kicsit magam alatt vagyok, de hát én akartam küzdeni, azt meg csak egy irányba lehet.

Demó.

Zene.

jó mestinthez szól a nóta

Várom, kicsit melegedjen az idő, menjek ki sétálni. Írjunk egy kis blogot közben.

Most a mesterséges intelligencia dolgok kerülnek sorra.

Először is, úgy tűnik, a forgatókönyvírók kiegyeztek a producerekkel, már nem sztrájkolnak, mert ha jól értem, megkapták amit kértek. Mondjuk könnyű volt adni nekik, a filmek teljes költségeinek kevesebb mint 1%-át jelentik. Ami engem igazán érdekel ebből, az az, hogy megvédték magukat a mesterséges intelligenciával szemben, legalábbis a következő három évre. Szóval nem lehet felhasználni az általuk gyártott anyagot mesterséges intelligencia tanítására, nem kötelesek használni mesterséges intelligenciát, sem átírni, sem a munkájuk megkönnyítésére, meg ilyenek. Szóval akkor még három évig a producerek nem számítanak arra, hogy a mestint versenyezni fog a írókkal. Persze, én úgy érzem, ezek a dolgok nem olyan erősek, itt a mese még csak kezdődik, messze még a vége. Ugyanakkor ha jól értem, a színészek még nem egyeztek ki. Lehet nálunk is inkább a sztrímelési jövedékek körül van inkább a vita mint arról, hogy ha egyszer beszkennelik őket, akkor használhatják-e az adatokat örökre, ha van fejlemény és belefutok és élek még, megírom.

Az internetes poénkodások dokumentálása nem a blogom kitűzött céljai között szerepel, de egy napra nagyon beleverték a népekbe a frászt, amikor az ópenéjáj főnök beírta a redditre, hogy elérték az általános mesterséges intelligenciát. Állítólag még egy ópenéjáj alkalmazott is írogatott ilyeneket, de az is eltűnt. Persze, nem valószínű, hogy tényleg elérték volna, meg ha elérték is, nem igazán jelent semmit egyelőre, mert ez megint egy ilyen rosszul értelmezett dolog. Az általánosság messze nem olyan vad dolog mint aminek hangzik, a számítógépek alapból általánosak, minden ami kiszámítható, kiszámítható rajtuk, a probléma inkább a hatékonyság, mint a létezés. Szóval lehet, hogy az ópenéjáj rendszere tett valami érdekes lépést, valami magasabb szintű szabályt tanult meg használni, vagy valami, de szinte biztos, hogy egyelőre még nem skálázható, vagy a következtetési procedúra túl lassú, vagy a terület amiben megcsinálta ezt a lépést nagyon gazdag adatokban és a módszerüknek erre még szüksége van. Ha közel lennének az igazi áttöréshez, szerintem régen nem a blogposzt megírása lenne az ok amiért nem közlik, az már menne automatikusan. Ennél sokkal valószínűbb, hogy csak meg akarták viccelni az összes többi céget akik ezen dolgoznak.

Az utolsó téma meg az, hogy megjelent egy cikk, amiben a neurális hálók értelmezésének problémájában tettek egy látszólag nagy lépést. Ez ugye arra kell, nehogy a háló gonosz módon becsapjon minket tanítás közben és elrejtse a gonosz szándékát hogy leigázza az emberiséget az első alkalomkor amikor elkezdik használni. Meg persze az sem ártana, ha jobban tudnánk a hibáit vizsgálni és mondjuk bizonyítani tudnánk, hogy a bement elvárt eloszlására elvárt eloszlású kimenetet generál. Magyarul, nem fogja mondjuk az autót vezető rendszer éjjel az oroszlánt macskának nézni. Szóval ami a poén, az az, hogy egy jó kis klasszikus mestint módszerrel tudták szétválasztani ezeket a gonosz kis neuronokat az összegubancolt állapotukból több szétgubancolt neuronra, amire egyébként a régi módszerek explicit módon kifejlesztve voltak. Vicces lenne, hogy a régi módszerek most hirtelen visszatérnének nem azért, hogy a világ szabályait megértsük velük, hanem hogy a világ szabályait megértő neurális hálók szabályait megértsük. Igencsak jó poén ez és persze igen érdekes is, ha tovább gondoljuk a dinamikát, lehet a hálók megértése végre elvezet a további optimalizálásukhoz, amihez a régi módszereket is meg kell már jelentősen tolni és így tovább, végül tényleg elérünk az általános (és hatékony) tanulógéphez. Na akkor már csak meg kell választani elnöknek és el kell dobni az adatcenter kulcsát.

Demó.

Zene.

Jótúb.

a sok kis bit a megoldás a milliárdos problémára

Van itt ez cikk, amiben azt állítják, hogy Ukrajna nagyon korrupt ország. Ez valószínűleg jelentős mértékben fedi a valóságot, de van egy igen egyszerű megoldás a problémára, ha az ukránok komolyan meg akarják oldani. Ki kell vezetni a kézpénzt, akkor nem lehet sem pénzt illegálisan adni, sem elkölteni. Illetve lehet még más ország pénznemében korrumpálni, amit csak külföldön lehet elkölteni, de ezt is nagyon könnyen lehet limitálni azzal, hogy minden terméket amit be akarunk hozni, számla nélkül elkoboznak.

Egyébként Romániának is meg kellene fontolnia a dolgot. Azt mondja Csolnaku kormányfő, hogy 150 milliárd lejre tehető az adócsalás évente, azt hiszem, abból a pénzből jutna minden kisboltba kártyaleolvasó, ha nem tudják megengedni maguknak. Pláne, hogy most már okostelefonról is intézhető minden, ha akarat lenne, megoldás is lenne. Persze akarat nincs, mert könnyebb ráfogni az idősekre, hogy nem tudnák megszokni a kártyás fizetést, mint bevallani, hogy a teljes politikai osztály a velejéig korrupt és igazából nekik kell a kiskapu. Jobb lesz megvárni az összeomlást és csak utána bevezetni az ilyen ördögtől való megoldásokat, de remélem mindenkinek az azonosítójában lesz egy 666 valahol, csak hogy gyakran tekintgessenek az égre útmutatásért.

Egyébként úgy tűnik, lecsengett a Nobel díj őrület, kémiából és irodalomból nem kapott senki, még van némi esély közgazdaságból, mert békéből az tuti semmi, mert ugyebár a pénz beszél és a kutya ugat.

Egyébként ezen a héten beköszöntött az ősz. Még várhatott volna egy kicsit, ha már úgyis melegedünk lóhalálában...

Demó.

Zene.

Jótúb.

egy attoszekundumnyi wooooooooow

Hát nem semmi, hogy még egy magyar Nobel díjas lett idén, Krausz Ferenc, vele megosztva még Pierre Agostini és Anne L’Huillier is fizikai Nobel díjat kapott. Azért ha nem lesz több magyar Nobel díjas, nem fogok reagálni, nagyon magasan szállnak ezek a dolgok a fejem felett, gyakran olyan dolgokról van is szó, amelyeknek nem fogjuk megélni az alkalmazását. Azért jó lenne, ha ezeket az attoszekundumos dolgokat jól fel lehetne skálázni, mondjuk egy így ketyegő számítógép már elég pöpec dolog lenne.

Az a hasonlat a legmenőbb, hogy egy másodpercben több attoszekundum van, mint ahány szekundum van az univerzum korában. Huh, az menő. Bár ha azt vesszük, a 15 milliárd év nem is olyan sok, szeretnénk mi, ha csak ennyi lej lenne az államháztartás hiánya.

Demó.

Zene.

SEJTelmem sincs arról, milyen címet OLTSAK be ide

Ma bejelentették, hogy Karikó Katalin és Drew Weissman kapják az idei orvosi Nobel díjat.

Bizonyára sokan sokféle következtetést vonnak le belőle, én ma csak annyit írok ide le, hogy ők újra bebizonyították, hogy igazság csak egy van, még akkor is, ha az emberek legtöbbje nem hisz ebben. Az persze nem könnyű dolog, hogy mi is ez az igazság és eljutni hozzá sem séta a parkban, de legalább tudjuk, hogy létezik és ez a legfontosabb.

Na jó, azért az is cucc, hogy mekkora lépést tettünk a programozható sejtek és valamikor ember irányába. Reméljük csak jó programokat fognak írni emberekre abban a jövőben ami talán sosem érkezik meg.

Demó.

Zene.

filmek

Most egy kis Netflix is becsúszott a hónap elején, utána meg a kis tévén nyomtuk tovább, most relatív hosszú lett a lista és én megint az utolsó napon kéne írjak okosakat, de nincs hozzá kedvem, jobb lenne megnézni valami jó filmet blogolás helyett.

Totoro (1988): Ez amolyan mindenre jó gyógyszer, szerencsére vény nélkül kapható, Netflixen és egyéb helyeken. Bátran ajánlom bárkinek bármikor bármire. Talán egyszer én is fel férek majd a macskabuszra.

The Breakfast Club (1985): Ezt nem merem ajánlani, mert nem könnyen belátható, hogy milyen zseniális ez a film, ráadásul elfelejtettem amit gondoltam róla, lehet meg kéne újra nézni, talán még megvannak a fejemben az áramkörök amelyek hónap elején megvoltak. Egyébként ebben a fos világban amiben élünk, ezt kötelezővé kéne tenni, de hát persze ilyen nincs. Ehh.

Love, Death & Robots (1.-3. szezon): Ez a Heavy Metal eszmei utódja, nagyon bejött, ha már nincs Heavy Metal film, jó lesz ez is. Jó dolog az, hogy ha valakinek van egy jó ötlete, meg tud belőle csinálni egy néhány perces animációt, nem kell felfújni másfél órába és megtölteni fossal, hogy mindenkinek tetsszen és megtérüljön a befektetés. A kevés gyakran több. Egyébként a rókalányos történet tetszett a legjobban, utána a menekülő táncoslány története, amivel tele volt a tuitterem valamikor és a süket lovag története valami eszméletlen jól néz ki, de igazából minden bejött, még ha mondjuk néhol nem is igazán értettem egyet az üzenettel (pl. a halhatatlan zsaru története szerintem egy durva félreértelmezés).

No Hard Feelings (2023): Ez egy baromi rossz film, egyetlen jó dolog benne, hogy Jennifer Lawrence meztelenül verekszik az óceán partján egy jelenetben és van néhány full frontal snitt is. Azon kívül az operatőri munka annyira sablonos, hogy a végén kénytelenek voltak pár szép képet betenni, hogy legalább a credits ne legyen vizuális hányás. A történet is olyan önellentmondó, hogy ha ember lenne, már rég harakirit végzett volna egy törülközőből készített karddal. Méghogy nem szereti a csaj a gazdagokat, de az nem jut eszébe, hogy mondjuk az adórendszer miatt olyan gazdagok, ami ellen ő is lázad. Na mindegy, aki akarja látni a fent említett jelenetet, az keresse meg a jótúbon, biztos fent van, a filmre nem érdemes időt szánni.

Twisted Metal (1. szezon, 1. rész): Nálam nagyjából minden játékokhoz kötődő filmnek/sorozatnak van esélye, még ha én nem is játszottam a játékkal. Ez a sorozat eljátszotta az esélylét, azt hittem, valami Death Race típusú autóversenyzés lesz benne, ehhez képest valami disztópiában kergette egymást néhány autó, de amúgy meg dumáltak sokat és ilyenek, stupid történetre, ami komolyan veszi magát, nincs szükségem.

The Outsider (2020, minisorozat): Ez eléggé bejött, nagyon összejött benne az a fajta nyomasztó hangulat, hogy az ember tudja, hogy képtelen megérteni valamit, ha el nem enged bizonyos dolgokat, amelyek fontosak számára és rágódik az új és a régi között. A vége elég gyengécskére sikeredett, de talán ha megismernénk a megismerhetetlent, először nagy fless lenne, de többször már nem lehetne eladni. Lehetne azt mondani, hogy az A filmben a fő gonosz sokkal menőbb volt mint a B-ben, kár volt a B-ben ennyi áldozatot hozni egy ilyen jelentéktelen figura legyőzésére. Talán azért a 10 rész egy kicsit sok de hát na, enni kell az egész stábnak, szerencsére a gonosznak nem olyan gyakran mint az embernek. :)

The Da Vinci Code (2006): Ha már feltették az HBO-ra a három Tom Hanks filmet ezzel a karakterrel, gondoltuk megnézzük, még ha láttuk is valamikor régen az első kettőt. Az az igazság, hogy szinte semmire nem emlékeztem a filmből, szóval minden új volt, de azért látszott, hogy eltelt majd két évtized és sokat veszített a fényéből a dolog. Leginkább egyébként a sztori veszített a fényéből, szerintem ha ma bejelentenék azt a titkot amiről az egész film szól, nagyjából egy napig uralná a médiát, másnap már mindenki a narancs képű reakcióján csámcsogna. Szerintem engem olyan szinten hidegen hagyna, hogy még bejegyzés se születne róla, esetleg valami rövidke valami jó polgár pukkasztó zenével.

Angels & Demons (2009): A film alapjául szolgáló könyv volt az első a szériában, meg DaVinci titka előtt íródott, ezért ez tényleg vékonka történet a katolikus egyházi intrikákról, amelyek engem nem különösebben érdekelnek, de ha valaki a mostani háborús helyzetre akarná adaptálni, nem lenne egyébként nagy gondja vele. Egyébként ezen is meglátszik a kor, szóval végig bírtuk, de semmi extra, de azért a Szent Péter bazilika tényleg impresszív, még így filmen is.

Inferno (2016): Ez lett a frencsájz vége, az emberek besokalltak, de nekem ez tetszik a legjobban. Bejött a sok látomás inzert, mikor fogja valaki már rendesen megrendezni Dante Poklát 18+-as filmként? Az üzenet is időszerű, de nekem egyébként annyira nem jön be, az okos emberek általában nem gonoszok és sokkal jobban tisztában vannak azzal, hogy a jövő azért egy bolygónyi valószínűségi változó, nem nyírnának ki senkit idő előtt. És az is nonszensz, hogy egy biológus véletlenszerűen választaná ki az áldozatait. A biológia a valószínűség számítás legnagyobb ellensége, pont arról szól, hogy megértsük a mechanizmusokat amelyekkel az élőlények próbálnak küzdeni a véletlenek ellen. Ha már ki kell irtani a bolygó lakosságának felét, akkor legyen valamilyen kritérium, amit úgy tartjuk, hogy nem akarunk átvinni a jövőbe, mondjuk legyen a városiasodás, vagy a bőrszín, vagy a hajszín, vagy a magasság, vagy a hideg elleni ellenálló képesség, a véletlennek semmi értelme. Ráadásul az emberek el sem tudnák fogadni a véletlent, elkezdenék Istenként tisztelni azt aki megtartotta őket és kinyírta a véletlen társukat és akkor megint csak ellenséget kreáltunk az igazi biológiának. Egyébként meg azért is bejött a film, mert a tavaly mi is voltunk Firenzében meg Velencében, bár az Uffizibe nem jutottunk be, legközelebb reméljük sikerül, majd figyeljük, nehogy az emberiség megmentője félre lépjen a tetőn.

Assassin Club (2023): Ennek láttam a reklámját a moziban, az alapján türhető filmnek tűnt, hát kicsit lapos volt, de azért ha valaki szereti a bunyós filmeket, annak bejöhet. A legfurább a filmben talán az volt, hogy mennyire gyenge volt a vége, talán elfogyott a pénz, vagy az utolsó jelenetért nem csináltak egy nagy bunyót? Nem hiszem, hogy lesz folytatása, kár volt életben tartani a gonoszt azért, hogy esetleg a következő filmben is nézhessük őt. Van elég más gonosz a világban, le kellett volna ezt győzni ezerrel.

A Man Called Otto (2022):Egy csomót kacagtam a film első felében, aztán megkönnyeztem a végét, pedig általában nem szoktam. Talán pont azért, mert meg tudott nevettetni, engedtem hozzáférni az érzelmi tekerentyűimhez. Egyébként ajánlom ezt a filmet, bár nem vagyok benne biztos, hogy ha tovább gondolom, akkor egyetértek az üzentével, de legalábbis a felszín vállalható. Számomra talán mégis inkább az a legérdekesebb, hogy meta szinten mennyire eldönthetetlen, hogy akkor az most jó vagy rossz amit láttunk. Mert minden amit a fickó leművel a filmben, értelmezhető úgy, hogy reakció az életére, de lehet, hogy arra az eseményre reakció, ami kizökkenti az rendes kerékvágásból. Nem akarom lelőni a poént, ezért nem írom le, mindenesetre ha az életből ennyit tanult, hogy gonoszkodjon, akkor az sajnálatos, de az is lehet, hogy csodálatos fickó volt, csak hát arra már nem volt szükség egy idő után és visszatért az átlaghoz. Nah, tudom én mit akarok mondani, kár, hogy már ott tartunk, ha tükörbe nézünk, nem tudjuk eldönteni, hány tükör is van előttünk. Kéne már egy Einstein a pszichológiába is.

Demó.

Zene.