doom (1993)

Tegnap volt 30 éve, hogy megjelent a Doom shareware verziója.

Sokan sokat írtak róla azóta és most is (ez egy jó magyar cikk az évfordulóra), még egy kis beszélgetésre is összeült a fődizájner és a főprogramozó, én inkább csak egy-két személyes gondolatot osztok meg róla, amíg el nem enyésznek egy plazmafegyver záporában.

Kevés játék esetében emlékszem arra, hogy mikor láttam meg először, de erre emlékszem, még ha az évre nem is. 94 vagy 95 január-februárja lehetett, volt egy kiállítás az öntöde kantinjában, talán ExCo volt a neve, vagy valami hasonló. Azt hiszem, a Server vagy talán a BB Comp standján volt egy számítógép, azt hiszem egy 486 DX2 és Molnár Laci ült előtte és az volt a dolga, hogy játsszon játékokkal, hogy mutassa milyen vagány dolgokra képes egy számítógép. Ott, az egyik shareware cédéről került elő a Doom és emlékszem, hogy teljesen lenyűgözött a hangulata. A Wolf3d-t ismertem már és egyébként ha jól emlékszem, Laci többet játszott azzal mint a Doommal, mert színesebb volt és nem olyan sötét és véres, de azt azért megértettem én is, hogy a Doom a jobb játék és minőségi ugrás a Wolf3d-hez képest, még ha nem is értettem igazán, hogy mi is a lényegi különbség köztük.

Az biztos, hogy itt még nem volt saját PC kompatibilis számítógépem és amikor lett, az sem vitte valami jól a Doom-ot, meg akkoriban baromi nehéznek és ijesztőnek is találtam, de arra azért emlékszem, hogy az első 386-osomon azért végig vittem könnyű fokozaton és nagyon büszke voltam magamra.

A többi már történelem, máig imádom a Doomot és klónjait, bár azért a Halo átvette a koronát és az új részeket nem is próbáltam, bár a 2016-ost megvettem anno és persze a 90-es években sokat bújtam a játékmagazinokat minden kis infót felszippantva erről a világról. És a Duke sem győzött meg, inkább szeretem a sötét és félelmetes világot mint a rágógumis macsó világot amit ez utóbbi képviselt.

Ja, és anno megvettem a Doom enginejéről írt könyvet és ha jól emlékszem, két nap alatt kiolvastam és levontam a következtetést, hogy ha 93-ban meg lehetett csinálni a Doomot 1 év alatt, akkor 2019 körül nekem is menni fog a saját voxeles játékom 2-3 év alatt és persze 4.5 év után még mindig csak a technológiát hegesztem, de persze ez történik akkor, ha az embert érdekli is az, amit csinál. Meg persze most elolvastam a Romero önéletrajzát is, de kivételesen nem akarok csak egy gondolatömlenyt írni róla, ezért lehet csak azután írok róla, ha még egyszer elolvastam, egyébként elég jó és érdekes is.

Vicces, hogy most éppen reneszánszukat élik a régi vágású fps-ek, az emberek megint kezdik értékelni az egyszerű de tömör akciót és becserélik egy kis lövöldözésre a hosszú átvezető animációkat amelyekben elmondják nekik, hogy milyen nagyszerű katonák is ők és mennyire fontos ügyért harcolnak. Szörnyeket öldökölni még a mélyen vallásos embereknek is szabad.

Hát ennyi most, ha lenne végtelen bakancs listám, tuti rátenném egy Doom engines játék elkészítését is, vagy még inkább egy hasonló reprezentációt használó engine elkészítését. Make room over room great again!

Demó.

Zene.