Úgy mentem moziba, hogy semmit sem tudtam erről az animációról, aztán amikor kezdte a világháborúval meg a hős anyjának halálával, gondoltam, ha megríkat a mester egy újabb Grave of the Fireflies-szal, akkor nagyon nem leszek boldog. Szerencsére nem ríkatós ez a matéria, mondjuk boldog sem vagyok egészen, de azért nem sajnálom, hogy megnéztem.
Jó cucc, de azért egy kicsit úgy érzem, hogy túltolta a mester a történetet és kevesebb több lett volna, mert bár biztos vagyok benne, hogy mindennek van benne értelme és szépen megfeleltethetőek a másvilág dolgai a normális háború tépázta Japán dolgainak, nekem ez azért nem megy olyan könnyen és főként úgy érzem, hogy a másik világnak is ugyanaz a logikája mint a normális világnak, még ha a lakói és a cselekedeteik némileg el is térnek. Ez egyébként üzenetnek akár meg is felelne, csak nem ezt szoktam meg Miyazaki mestertől, de lehet, hogy csak az én belső világaim változtak a filmjei között eltelt időben. Valahogy nem jött be, hogy a másik világnak el kell pusztulnia, mert egy hülye király hülyeségeket művel és a másik világba menekült emberek elfogadják mégis a normális világban a sorsukat, akár a halált is. Ez nem az a világ, amiben a macskabusz megold minden problémát, még ha az csak annyi is, hogy Mei eltévedt, vagy meg kell látogatni a mamát. Persze, lehet a mester is azzal küzd, hogy a véget lehet nem elfogadni, de attól az még eljön. Én azért optimistább felhangot vártam volna, főként hogy minden abba az irányba mutatott, hogy a nehézségeket legyőzi a főhős, főként mivel még én is tudom, hogy a japánoknál a szürke gém a halál madara, jó kis fricska lett volna, ha itt meg nem.
Na, azért menő cucc, hogy azért a román mozik is kezdték játszani a mester műveit, de azért inkább retrospektívekre megyek legközelebb, csak nem a GotF-ra, mert az kibírhatatlan bőgés nélkül.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése