szórakoztam

Tegnap végre kipróbáltam a Processinget, akartam volna egy ilyen sakktábla síkot és felette valami blob objektumot forogni, de ma rájöttem, hogy elrontottam a kamera modellt, ugyanis gömbszerű lett sík helyett (látszik is ahogy kidomborodik középen, de nekem tetszik :)), szóval gyorsan összecsaptam a dolgot, blobok sem lettek szépek, csak valami csúnyácska fekete körök 2d-ben, de most nincs több időm rá, szóval gondoltam felteszem. Itt megnézhető mozgásban is. Tényleg, a Processing megoldja a framerate problémát, vagy egyeseknél baromi gyorsan pörög az egész? Szerintem nem oldja meg, szóval lenne még munka rajta és tudom, hogy más ugyanennyi idő alatt C64-en is lekódolja, de muszáj volt egy kis szünetet tartsak a sok komoly dolog mellett. :))

Metabloggin

Olvastam egy érdekes cikket a fiatalokról, akik arra használják a netet, hogy magukról írjanak (azaz bloggerekről, myspacerekről, facebookerekről, stb). Szóval nem csak én nem kapom a helyem, ez megnyugtató. Ugyanakkor elgondolkodtató az a társadalmi átalakulás, amelynek tanui vagyunk, az emberek bizonyos szempontból sztárokká, politikusokká váltak, vigyázniuk kell az online megnyilvánulásaikra, mert felhasználhatják ellenük. És az sem igaz, hogy nincs szégyenérzetük, csak megtanultak élni vele. Ha jól belegondolunk, itt Erdélyben még nagyobb a káosz, mert itt (és szűkebb környezetünkben) a politikusokat nem is vonják felelősségre, csak az egyszerű embereket, szóval nehezebb megtalálni az egyensúlyt. Szóval el kell fogadni, hogy online élünk, de meg is kell tanulni együtt élni ezzel. Nagyság és parányiság egyszerre van ebben jelen, mert lehet, hogy akár harmincan is olvassák ezt, viszont más szempontból csak harmincan, ezért kinlódom egy fél órát ezen a poszton, próbálom rendszerezni a gondolataimat, hogy harmincan olvassák, akikből maximum 1-2 ember fog kommentálni, azokat is ismerem már. Sajnos ez a valóság, a blog ugyanúgy börtöne az elmének, ahogy más értelemben felszabadítója. Nehéz elfogadni néha, hogy ilyen szűkre szabták. Ugyanakkor nem hinném, hogy jobban érezném magam egy nagyobban és keményen megdolgozni érte aztán végképp nem akarok. Itt legalább többnyire én válogatom a képeket a falakra.

Mostanában nem tudom, mit írjak. Magamról nincs kedvem, másról jót nem nagyon van amit, rosszat nem akarok, meg amúgy sem történik semmi olyan, ami 5 percnél tovább foglalkoztatna és igazából sem Basescu sem Gyurcsány nem érdekel igazán, szerencsére megengedhetem ezt magamnak. A munkámról nem akarok, egyrészt nagyon keveseket érdekelne, másrészt szégyellném magam előtt, hogy milyen keveset mozdítok naponta. A sceneről fáj a szívem írni, hogy nem csinálom, csak nézem a demókat, azt is csak időközönként. A filozofálgatásba (olvasd nyüszögés) nagyon belefáradtam. Érdekes módon mindig összejön egy-két bejegyzés. A Time megválasztott engem is az év emberének és én mind azon filózok, hogy hogyan tudnám véglegesen bezárni a blogot. Vicces, hogy nem vagyok erre képes, persze tudom, hogy bármikor letörölhetem, vagy szünetre rakhatom, de valahogy nem tudok hinni ebben. Az az igazság, hogy bár a megoldást még mindig nem tudom, mostanában egyre jobban megy a blogokból való kiábrándulás. Persze bizonyos embereknek valószínűleg addig fogom olvasni a blogját, amíg írják.

Milyen lesz az, ha a blogolás lesz a normális, ha valaki nem blogol, az azt jelenti, hogy komoly rejtegetni valói vannak, talán titkosügynök? Milyen lesz az, ha senkit sem fog igazán érdekelni, ha valaki feltesz egy meztelen fotót magáról, mit fog Paris és Britney kitalálni? Hogyan alakítja a blogoszféra a keresőrendszerek találatait, elvileg a blogokban levő linkek egy kis leírással kiegészítve sokkal hasznosabbak lehetnek, mint akár a puszta tematikus linkgyüjtemények is, hiszen a blogoszférából jó sok kontextust le lehet hozzájuk halászni? Szerintem érdeke a Googlenek, hogy ingyenesen tartsa a Bloggert és a többi blog szolgáltató is hasznos adatokat bányászhat, ha tud. És a legemésztőbb kérdés: mikor fog Nándika újra blogolni?

Sumotori Dreams

Nagyon poénos az Archee játéka, kötelező darab, ki kell próbálni (és persze a többi BP release között is vannak nagyon jó darabok, nagyon jó volt az idei kiadás). Ja és most hogy már ilyen gyors a dosbox, érdemes megnézni az Angel Dust 2-t, nagyon hangulatos.

Ateizmus

Tihamér (nem semmi, hogy a román guglin ő az első, a magyaron meg a második) mostanában sok ateizmusos bejegyzést írt és bár nem olvastam őket, gondoltam, kéne egy alternatív ateista világképet is bemutatni (bár én igazából már a "nem érdekel" kategóriába sorolom magam, vallásügyileg).

Nem akarom Tihamért kritizálni, netán hatni rá (a lehetetlen dolgok közül csak az érdekesekkel foglalkozom néha :)) csak annyit szeretnék leírni, hogy nem csak ennyire feketén-fehéren lehet látni a dolgokat. Nem tudom mit gondol a vallásokról, de szerintem túl komolyan veszi őket. Szerintem nincs az emberben egy igazi genetikailag kódolt "Isten iránti vágy", van viszont egy túlélési ösztön aminek a legjobb módszere az, ha megértjük a környezetünket és fel tudunk készülni az esetleges veszélyforrásokra. A vallás egykor egy plauzibilis elmélet volt a világ dolgainak megértésére (teremtés, születés, halál, stb.) de mostmár vannak jobb elméletek is, amik jobban használhatóak a túlélésért folyó harcban, ilyen pl. a tudomány, ahogy most nagyjából elképzeljük. De ez nem azt jelenti, hogy haragudni kell a vallásos emberekre, mert egy más rendszerben vélik megérteni a világ működését, egyszerűen csak annyi van, hogy nem váltottak, de ez nem azt jelenti, hogy nem jár nekik az orvosi kezelés a tudományos világ részéről, ugyanúgy, ahogy ők sem restek imádkozni értünk, amikor szükségét látják. Kár bántani őket, van elég bajuk úgy is, szerintem egy olyan háborút vívnak, amit csak elveszteni lehet, persze szerintük meg a Mennyország a győzelem, szóval ezt nem fogják belátni, de ez nem baj, hisz nincs a kezükben rég olyan hatalom, amivel igazán árthatnának az emberiségnek és ezektől a dolgoktól már amúgyis elégge elhatárolódtak. A múlt bűneit meg teljesen felesleges számonkérni, egyrészt visszafordítani nem lehet, másrészt nekem, a ma emberének Mozart megéri az összes keresztes háborút oda s vissza. Meg kell szépen várni, míg kikopik a vallás a világból, a nagyon távoli jövőben, amikor már legyőztük a halált és jut mindenkinek saját bolygó amit benépesítsen (már amelyikről sikerült kiírtani előtte a kis zöld emberkéket), nem hiszem, hogy eladható lesz már az akkorra 4-5000 éves Jézus történet. Ha meg nem jön el ez a jövő és kiirtjuk önmagunkat, hát Istenem :), ki mondta azt, hogy az emberiségnek túl kell élni? Nem hiszem, hogy az emberiség túlélése a jó-rossz kategóriákba belefér, szóval jöjjön aminek jönnie kell. Ja, és a majdani antigravitációs kocsikból lehet szídni, hogy mekkora hülyeség ez a kerék nevű találmány, de jelenleg még igencsak jó szolgálatot tesz nekünk. Szerintem így van ez a vallással is, csak lehet pár száz év elcsúszással, ezt mindenki döntse el maga. Szerintem ha valakit ma aggaszt az emberiség jövője (pontosabban a saját jövője) akkor aggódjon inkább az amerikai imperializmus meg a globális felmelegedés miatt, én legalábbis ezt teszem. :))

Mostanában

Most itthon vagyok. Mostanában mind olyan dolgok történnek, amikről nem akarok írni a blogba és egyebekről sincs kedvem írni, pedig most nagyon felkavarodott az itteni blogszcéna, talán éppen ezért is. Meglehet, hogy hosszabb szünet következik, most még arra sincs kedvem, hogy részletesebben megindokoljam. Vicces, mennyiszer eljátszottam ezt már, talán én ezt kéne számoljam a bejegyzések végén.

Egy blogba illő dolog a végére, ami jó is, rákattantam a BBC Radio1-ra, a múltkor már oda jutottam, hogy mivel nem értem időben be a bányába (megesik, hogy 12 előtt nem érek be :)), letöltöttem a Chris Moyles showt és este otthon hallgattam meg, kár, hogy most éppen vakáción van.

Virtuális vendéglő

Ma megint rossz kedvem volt, viszont volt egy érdekes élményem a kibertérben, ami megéri, hogy írjak róla. Van egy online játék amit kutatási célra fejlesztettek, ezt próbáltam ki. Annyi az egész, hogy egy vendéglőben ketten játszanak, lehet pincérnő vagy vendég lenni és a helynek megfelelően lehet eljárni, szóval lehet beszélgetni, a pincérnő tud a szakácstól kaját kérni és meg is lehet enni a rendelt kaját, majd lehet fizetni és távozni. Persze közben csevegni, csak szövegesen. Én pont vendég lettem, egy óra várakozás után, igazából nem volt semmi extra, a pincérnő kedves volt, én is kedves voltam, elég keveset beszéltünk, de minden rendeltetésszerűen történt és ez érdekes érzés volt, hogy valaki online azon ügyködött, hogy felvegye a rendelésemet és mindent leszállítson szépen, először a teát hozta, pedig azt rendeltem utoljára, de hogy esetleg közben csillapíthassam a szomjamat, utána a filét és utána a meggyes sütit, amiket én szépen el is fogyasztottam sorban, utána fizettem, adtam 2 dollár tippet és kiléptem a játékból, mondjuk utána nem nagyon tudtam válaszolni a kérdésekre, hogy milyen idősnek tippelem a játékostársamat, vagy a munkahelyét, a kajáláson kívül nem beszéltünk semmit. Olvastam, hogy mások ökörködnek, csúnyán beszélnek, gondolom a földre is lehet tálalni, meg minden ilyen, de az én esetemben nagyon kultúrált volt a dolog. Majd egyszer lehet kipróbálom úgy is, hogy ökörködök, de nem hinném, hogy túl élvezetes lenne. Na szóval jó volt és kész, lehet ki kéne próbálni egy kissé bonyolultabb virtuális közösségeket is, mondjuk SL. :)

Újabb kihagyhatatlan Google Tech Talk

Ezúttal Jeff Minter a meghívott.

Igen, lement a GDC, remélem sikerül lecuppanni a netről ezen a héten egy kicsit.

Vicc

- Te jobban szereted a matematikát mint engem!
- Ugyan drágám, de hisz tudod, hogy ez nem igaz.
- Igen? Akkor bizonyítsd be!
- Legyen S a szerethető dolgok halmaza....

(fordítva valami matekes blogból)

Mi a szar a blogolásban?

Hogy a blogok által beférkőzik a világ az ember gondolataiba és már magában sem gondolhat végig semmit, mert hátha valahogy kilopja a blog a gondolatot a fejéből és a világ elé tárja és akkor megvan a baj.

l i n k e k + e z a z

Felcseng vagy lecseng ez a linkáradat, mindegy, de ezt a videót érdemes megnézni a webkettőről.

Azt hiszem, többet nem fogok Second Life híreket hozni, már a Reuters is beszállt a buliba, jesszus.

Minél többet gondolkodom azon a Judith Donath előadáson, annál inkább egyetértek vele és úgy érzem, hogy nincs elég energiám, hogy differenciáljam magam az erdélyi blogoszférától, ami talán az egyik mozgatórugója az egésznek, már én is sokszor tévesztettem össze blogokat és nem arra a blogra sikerült ráklikkelnem amelyikre akartam. Persze, semmi baj, de kicsit furcsa. Már Nándika is megjárta, pedig talán ő a legkülöncebb blogger, legalábbis az általam még valamennyire látogatottak közül.

Amúgy sincs kedvem, időm aztán végképp nem kéne legyen, de ezt már mondtam azt hiszem.

Egy jó kis webcomic a végére, kikerül szélre is, hogy ne feledkezzek meg róla.

Indián

Kicsit nőtt az Eszterék kutyusa augusztus óta.

Itthon

Hazajöttem erre a hétvégére. Mostanában történik pár érdekes dolog, de nem nagyon van kedvem írni róluk és amúgy is érthetetlen lenne az egész.

Hazafelé a vonaton végigvittem a Medal of Honor Heroes-t, pspn, azt hittem, sokáig kitart, ezért tettem csak ezt az egy cuccot a memory stickre (meg azért is, mert 1.5 giga :)). Nem rossz játék, de nagyon rövid, 12 pálya van csak, azok sem valami nagyok, befejezés után játszhatóvá válik még 3 pálya, de azok sem valami extrák. Az utolsó pálya egyből összejött, talán a legnehezebb az volt, amikor egy havas tájon kellett három pontot elegendő időt ellenőrizni és özönlöttek rendesen a kis nácik, viszont szerencsére volt egy távcsöves puska is valahol. Majd visszafelé Kolozsvárra megpróbálom közepes nehézségi szinten. :)

Volt még egy nagyon jó hír, miszerint a Rockstar is euphoriat fog használni a következő játékaikban, egyre elkerülhetetlenebbnek tűnik egy 360 vételezése a nyáron, főként a kijön a Halo 3 és a Fable 2 is. De azért mégis a GTA4-et várom a leginkább és az euphoria remélem beváltja a hozzá fűzött reményeimet. Már rég agyalok valami ilyesmin, valaki tud cikkeket ilyen témában, én nem nagyon találtam?

Miért blogolunk?

Egy MIT-s előadónő tartott egy érdekes előadást a Googlenél. Nagyon érdekes, a trendekről beszélt, a blogolás fő okaként azt említette, hogy úgy akarunk tűnni, mint aki képes kihámozni az érdekes információkat a mostani áradatból. És persze ennek bemutatására energiát is áldoz, mint pl. most én 1 órát, hogy megnézzem az előadását és az erdélyi magyar blogoszféra elé tárjam valószínűleg először, hajnali 2 magasságában. :)) Érdekes előadás mindenképpen, kicsiknek és nagyoknak.

Ha már itt tartunk, itt egy vicces videó a Half Life 2-ből inspirálva (és modellezve valószínűleg).

És megnéztük a Happy Feetet és jobban tetszett mint a Cars, megérdemelte az Oscart, bár a harmadik jelöltet nem láttam.

Szomszédnénit Brüsszelbe

Legyenek komoly emberek is ott.

100 dolog amit utálok

(Alig megy a bentlakásban a net, csak komoly noszogatásra tölti az oldalakat. Mégis el tudom netezni a fél napot.) x 100

Sidebar

Frissítettem a linkeket, leszedtem Perfectly Imperfectet, tettem helyette egy nagyon designos moziblogot, még friss, de biztos jól be fog indulni. Azonkívül megtaláltam egy régi román scener blogját is, most nagy Linux aktivista. Ez nem kerül ki a linkek közé, viszont kikerült még az újabb kedvenc webcomicom.

Egyébként meg mostanában semmi kedvem írni, meg hülyeségeket is csinálok és néha hülyén is érzem magam, meg Ofra Hazat hallgatok és vágyom vissza Liberty Citybe, de nincs időm kirándulni.

ACM Portal Bug

Tegnap keresgéltem valamit a Googlen és kidobta a következő linket. Ebben a linkben az a jó, hogy az ACM Portal azt hiszi, hogy a Google Inc-en belülről érjük el, ezért enged bármit letölteni, ami letölthető tőlük, szóval tessék kihasználni, amíg be nem tömik ezt az egyszerű biztonsági rést, lehet keresgélni és töltögetni ezerrel.

A soha vissza nem térő 200. poszt

Na jó, szóval akkor most kicsit komolykodunk. Itt van a 200. bejegyzés több mint egy év kellett hozzá, hogy ennyi összejöjjön és még így is úgy érzem, hogy az átlagosan két napi egy poszt egy kicsit sok ahhoz képest, amennyi mondandóm van az utóbbi időben. De talán régebben több volt és akkor itt az ideje megvizsgálni, hogy mi is történt velem és a bloggal ennyi bejegyzésen keresztül. Na nem tényszerű felsorolás lesz, hanem inkább a fílingekre fogok koncentrálni. Úgy látszik, a bevezetők írásában nem sokat fejlődtem.

A lényeg az, hogy most eléggé másként viszonyulok a blogokhoz, főként a sajátomhoz, mint mikor elkezdtem ezt írni. Ez ugye evidensnek tűnhet, pedig nem az, hiszen tagadja, hogy egy év múlva akár teljesen vissza is változhat a régire ez a viszony. De persze valószínű, hogy csak tovább fog haladni a számomra ismeretlen úton.

A mostani viszony nyugisabb, mint az ami jó régen volt, régebben zavart, hogy nem tudom rendesen kifejezni a gondolataimat és mindig elsikkad a lé-lé-lényeg. Régebben zavart, hogy a dolgok hamar blog reprezentációt kaptak a fejemben, mintha az olyan fontos lenne a megértésük/megélésük szempontjából. Régebben nem akartam linkeket tenni, sem képeket, viszont hosszú és értelmes szövegeket akartam. Mindez már a múlt, megmaradt viszont az, hogy nem érdekelnek a blog látogatási statisztikái. Azon, hogy miért nem kommentelnek az emberek, néha még töröm az agyam, azt hiszem, túl személyes dolgokról írok néha, nincs mit hozzászólni, vagy ha igen, akkor azt könnyen érthetném félre és valószínűleg nem értékelném elégge. A vicces linkekre, képekre, videókra meg nagyon nincs amit szólni, elég egy mosollyal nyugtázni őket, egy igazival. Megmaradt az is, hogy nem akarok a munkámról írni, vagy legalábbis nem komolyan. A dolgok blogolási ingerküszöböt meghaladó természetét még mindig nem értem, azt sem, hogy miért teszek meg néha dolgokat direkt azért, hogy leírhassam a blogba és utána egyből elvesztem az érdeklődésemet a leírásuk iránt.

Jót tett, hogy éppen dübörög az erdélyi magyar blogoszféra, a webcafén szinte minden nap találni új blogokat és vannak érdekes tematikus blogok is. Olyan emberek is írnak blogot, akiket ismertem valamikor, de nem eléggé, hogy beszélgessünk, de néha bele lehet nézni a blogjukba. Már volt diákjaim is blogolnak, nem elég a buszmegállókban kerülgetni már őket. Valahogy lenyugodtam ettől a nagy virágzástól, megnyugtatott az is, hogy nem találtam új addikciókat, kivéve talán a Balettka blogot, de azon szerencsére nem kell sokat törjem a fejem, egyszerűen csak jó. Az is megnyugtató, hogy vannak érdekes blogok, de nincs időm egy fél bejegyzésnél többet elolvasni belőlük és nem dől össze a világ. Az is jó, hogy vannak gyergyói blogok is. Mostanában egy új blogból általában a főoldalon található képeket nézem meg és általában az első bejegyzés elolvasására futja, aztán jöhet a következő és ez így most jó.

Az is jó, hogy ebből mégsem draft lesz, hanem publish mindjárt, úgy látszik nem sikerült még kifejleszteni az átgondoltság készséget. Az is jó, hogyha egy hétig nem írok, Nándika nem vesz le az egologo-ról, az viszont nem jó, hogyha írok egy bejegyzést, akkor fél óra után az egologo öt percenkénti frissítésébe kezdek, hogy meglássam mikor kerülök be. Az viszont jó, hogy a bejegyzéseim nagy része átlagos, vagy az alatti kattintást kap. Az is jó, hogy elkerült az öt titok mém, amikor felbukkant a mi tájainkon is, beindult a káosz-processz a fejemben ami a titok zónából mintavételezett, de aztán nem kerültem sorra. Talán, mert nem érdekel senkit, ami jó, mert így nem kellett megfelelni senki titok elvárásainak, vagy talán mert így is eleget személyeskedem, az ilyennek igazából amúgy is a tematikus blogokban van értelme, hogy egy kicsit megmutasson magából is a blogger valamit a fő témájának ismeretén kívül, vagy esetleg mert akit még érdekelt volna is, félt, hogy milyen hülyeségeket fogok írni, én pl. meggondoltam volna, hogy kinek passzolom át, talán túl komolyan veszi az az ember.

A blog designja még mindig nem érdekel, az egyetlen szempont, hogy ne fárassza a szemet, de a zöld háttér és fehér szín kicsit durva lenne azért. Font dettó. Még nem is arhiváltam a bejegyzéseket, megnyugtató, hogy a google ügyel a hülyeségeimre.

Hogy mi lesz ezután, nem tudom, szerintem továbbra sem túl sok, most ugyebár nagy munkában kéne legyek és némileg vagyok is, de azért hajnali kettő tájban néha még marad energiám blog írásra is, szerencsére inkább webezéssel töltöm. Egyszer viszont csak belefogok valami alternatív blogolási módba, legalább egy kis kísérletezgetés erejéig, annyit mondhatok, hogy nem lesz ennyi helyesírási hiba benne, de ez még nagyon a jövő zenélye.

Aki idáig eljutott, annak egy kép valamiről, ami tényleg ér 200-at:

Valami kell a 199. posztba is

Hallgassatok Princeton Laptop Orchestrát, mert jó.

Diótörő és Apocalypto

Ma megnéztük a Diótörőt és mivel nem voltak valami sokan, bevágódtunk az első sorba a jobb oldalon, mert csak négyen ültek. Balettet nézni is más az elsősorból, nem csak operát. Nagyon tetszett az egész élmény, pedig nem tudtam olyan nagyon magára az előadásra figyelni, mindenféle interpretációkon törtem az agyam. Vicces volt, ahogy a hópelyhek táncánál egy nagy adag mű hót leszórtak a zenekar nyakába. Amióta én láttam utoljára, újrarendezték, nekem a második felvonás háttere jobban tetszett a múltkor, igazán meseszerű volt a palota oszlopokkal és a lenyugvó nappal, most valami absztraktabb virágminta van, amire ráadásul rávetítenek még több virágot. Viszont a koreográfia mintha jobb lenne, jobban össze vannak kapcsolva az egyes táncosok részei, kicsit olyan úniós fíling, a diótörő és a lány nem marad magára egy percre sem. Igazából azt sem tudom, a balettben mi számít rendezésnek és mi koreográfiának, de tudom, hogy tetszik amit látok. Általában tetszeni szokott. :)) Voltak bakik is, de azokról nem írok, nem vagyok én újságíró. :))

Megnéztem az Apocalyptót és tetszett, micsoda véletlen, ugye? :)) Tetszett a történet egyszerűsége, a dzsungel és a város közti kontraszt, a kevés duma és szinte semmi magyarázkodás és egyéb filmes utalgatások. Kicsit véres volt, de szerintem elfogadható, lehet, hogy megfelel az egykori valóságnak, lehet túllő rajta, de szerintem mivel elkerülte a különösebben nagy művészkedés a véres jeleneteket, elfogadható. Meg amúgy is elkerülte a művészkedés a filmet, vagy fene tudja, lehet annyira ott van, hogy észre sem vevődik, ez a jó fajta művészkedés. A dzsungelben nagyon otthon volt a kamera, minden jól kijött, nem volt az a túl sűrű az erdő, nem látszik a főszereplő érzésem mint néha, lehet jópár fa látta kárát, amíg felállították rendesen a kamerát. :) Azt nem egészen értem, miért kellett a fehér embert is bevinni a dologba a végén, kerek lett volna a történet nélküle is, de ennyi megengedett. Egyébként meg tényleg tetszett az egyszerűség ami az egész filmre jellemző. Tetszettek az emberek is, meg hogy nem angolul beszéltek, kicsit túl szép volt a fogsoruk, de nem bánom. :) Kicsit persze hihetetlen, hogy ilyen jól bírta magát a gyerek, többet futott a filmben mint egy átlag amerikai egész életében, de hát na, szívós gyerek volt és legalább nem vérzett a végén ötven sebből, külön plusz pont azért, ahogy a főnökkel elbánt. Nekem kimondottan tetszett a feleség vonala is, a kettejük mentális kapcsolata. Kíváncsi lennék, mire gondolhatott miközben ott üldögélt pár napot?

Igazából egy csomó mindenen gondolkodtam a film alatt, pl. evolóción. Ez az emberke is hozzájárult, hogy én egy ilyen jó testbe születtem ami már kibírt kemény 26 évet annak ellenére, hogy nem sokat törődöm vele. Meg aztán, ha éppen nem hanyatlott volna az azték birodalom, akkor lehet, hogy nem is sikerült volna meghódítani őket és akkor most egész más világ lenne. Hmm, most nincs kedvem ezekbe tovább belemenni, szóval engem elgondolkodtatott, pedig nem is vagyok gondolkodós kedvemben. :)

Ja, és nekem valahogy a kettő összekapcsolódott ma este, a Diótörő és az Apocalypto, mindkettő a mozgásról szól valahogy. :))

mestint + egyebek

Régebben találtam egy könyvet, ami főként a mesterséges intelligencia pár alapkérdésével foglalkozik, de úgy általában a tudományos módszerekkel is, az egészet persze játékosan és elég lazán és érthetően, le is tölthető. Könnyű olvasmány bárkinek és talán megvilágíthat egy-két dolgot. Érdekes, hogy elég sokat foglalkozik az áltudományokkal és vallásokkal is, úgy látszik, mostanában már muszáj ezekkel is foglalkozni (az intelligens dizájn sokat van emlegetve :)).

Norvig kitette a googleresearch blogra a 2006-os év legjobb előadásait náluk, amik mind meg is tekinthetőek, sajnos nem volt még időm megnézni nagy részüket, viszont az első pont az a Sebastian Thrun videó, amit én is linkeltem még régebben, tényleg nagyon vicces és érdekes.

Mivel mostanában ugye hoztam pár Second Life hírt is, hát itt az újabb nagyon fontos, ugyanis opensource lett az SL kliens, azaz valószínűleg beindulnak lassan a grafikus fejlődés útján ők is. Ha az ember nézegeti a flickren az SL képeket, lerí, hogy van mit fejlődni, érdekes lesz nyomon követni. Egyébként egész érdekes képek is vannak, érdemes néha rákukkantani.

Ja, és két nagyon jó linerider klipp: 1 2

Csárdáskirálynő

Anyuék feljöttek Kolozsvárra ma. Egy egész mikróbusz indult otthonról, szinte kizárólag a blokkunk lakóival, hogy megnézzék a Csárdáskirálynő bemutatóját, ugyanis Bóni grófot Galló Ernő alakította, akivel egy blokkban laktunk otthon (meg ugye osztálytársam is volt, dicsekedjek egy kicsit én is :))). Mi is elmentünk és nagyon tetszett az előadás és Ernőke nagyon jól játszott és hát érdekes is volt az egész, azt hiszem, egy kicsit túlontúl is élveztük a játékát, ami persze érthető és helyes. És persze amúgy is jó volt minden és valahogy nagyon jól ment most az játék a népeknek, láttam már operettet több szótévesztéssel és hidegebb érzelmekkel. Nekem nagyon tetszett. Négy embert számoltam a volt osztályunkból, jöttek autóval is sokan, szinte két sort töltöttünk meg :))). Meg aztán olyan jó volt, hogy itt voltak a szüleim.

Traviata

Ma reggel még nem gondoltuk, hogy este megnézzük a Traviátát. Szerencsére lett rá idő és elmentünk szerencsét próbálni, hátha lesz még jegy, esett is. Az opera oldalbejáratánál ahol a jegyeket is lehet venni, egy idősebb házaspár azzal fogadott, hogy kell-e nekünk jegy, mert ha igen, akkor van nekik és bevisznek. És bevittek az oldalbejáraton és én csak habogni tudtam, mert ugye románul is kellett beszélni. A második sorban szinte szélen volt a helyünk, ilyen közelről még sohasem néztem operát. Kicsit megváltozik ilyenkor az élmény, lehet nézni a zenészek hogy élik meg a dolgot, az énekesek arcáról mindent le lehet olvasni, lehet számolni a lélegzetvételeket, a letekintéseket a súgóra, most vettem először észre, hogy egy énekes rossz sort kezdett énekelni, de szerencsére az első szótag után észrevette. Nagyon élveztem, semmi perc alatt vége volt. És persze már amikor leültünk, kezdtem gyanítani, hogy magyarok a jótevőink, néha magyar szavakat szegmentált ki az agyam az éterből de arra gondoltam, hogy csak nagyon szeretném, hogy azok legyenek, de mire megkezdődött az opera, már biztos voltam a dologban. És mivel magyarok vagyunk, el is bénáztuk a kapcsolatteremtést, elmúltak a szünetek anélkül, hogy beszélgettünk volna, kicsit furcsa volt pár lépésre álldogállni az egyébként eléggé kongó előtérben és azon gondolkodni, hogy menjünk-e oda megmondani, hogy mi is magyarok vagyunk. Aztán a harmadik szünet végére úgy intéztem, hogy világos legyen számukra is, hogy magyarok vagyunk és akkor beszélgettünk egy percet. Aranyos emberek voltak. A rendezés is új volt, amire én emlékeztem, az puritánabb, de néhol erősebb (az utolsó felvonásban főként) volt, Violetta viszont maradt a régi, szóval már csípőből ment neki.

Ja, és szinte négy éve szintén a Traviátán sokkal jobban kezeltem a kommunikációt, akkor ismertem meg Kicsit. Hogy mennyire voltam akkor szerencsés, azt még az idő eldönti. :))))

Sadako Shikami

A Second Lifeban mostmár stripper szolgáltatásokat is igénybe vehetünk, például a fent nevezett hölgytől, aki a weboldala szerint azért választotta ezt a munkát, mert otthon szeretett volna maradni a felcseperedő kislányával. Drukkolok neki. Vajon a másnaposságot is fogják egyszer implementálni a virtuális valóságban?

Dolgok

Nem emlékszem hogy valaha megéltem volna ilyen meleg telet, mondjuk örvendek neki, de csak olyan helyre fogunk menni nyaralni, ami minimum 100 méterrel tengerszint felett van. Indokína és Indonézia teljességgel kizárva.

A 339-es labor belépett az Európai Únióba, itt szoktam 4 órát tartani és jó gyenge gépek voltak. Ma amikor beléptem, rendesen meglepődtem. Sok inches (minimum 19, de kicsit furcsák az arányai) lcd monitorok, 3 gigahertzes P4-ek, dvd író, 300 gigás vinyó amiből a rendszergazdák nem csíptek le semmit, mondjuk csak fél giga ram, de akkor is és 7300 le-s geforce 256 rammal. Bár van a monitorokon difuzor, sajnos nincs bekötve, ezért demónézés nem nagyon lesz, de nem hagyhattam ki egy kedvenc Byterapers demómat nem lefuttatni rajta.













Persze diákok is voltak, remélem utólag is beleegyeznek, hogy felkerültek a blogra, a monitorok nem ellenkeztek, de őket (is) tessék csodálni. :)













Khm, khm, letöltöttem az Inconvenient Truth című dokfilmet, de miután kiírtam, le is töröltem megnézés nélkül, kellett a hely. :)

Volt egy nagyon erős srác az osztályunkban. 5-8-ban sokat fociztunk a szünetben teniszlabdával és ő általában bakancsban rohangászott és nem nagyon kímélte az emberek lábát. Egyszer megelégeltem és direkt belerúgtam, erre ő visszarúgott, szerencsére felemeltem a jobb lábamat és így a bal lábamon az alsó lábszár izmát kapta el. Besántikáltam, beteget jelentettem és hazamentem egy napra (be jó is volt, simán lehetett akkoriban még beteget jelenteni, nekem el is hitték, de nem nagyon éltem a lehetőséggel). Eszembe sem jutott, hogy megmondjam az oszinak. Nagyon ritkán éjjelente nyilall egyet a bal lábam és megébredek rá.

További rulez jótúb videók. 1, 2.

Final Fantasy őrület

Kis történet

Leheléknél voltunk szilveszterezni Székpatakon. Jó volt.

De más haladta meg a blogolási küszöbömet.

Itthon a Keli Kongóként régebben ismert üzletben vásároltunk ezt-azt, vajegy órája. A kasszánál a lány a számológépbe rosszul ütötte be az árakat és 96 ezer lejt hozott ki, ki is fizettük persze számlát nem kaptunk, de ezt már megszoktuk, szóval mentünk pakolni a cuccokat be a zacsiba, amikor rájöttem, hogy ennél azért többet kellett volna fizetni, mentünk is vissza és talán a lány is megindult már, hogy elnézést kérjen, de rosszul adta össze. Erre összeadta mégegyszer és most 230 ezer lej körül jött ki, kivonta belőle a 96 ezret és boldogan, hogy igazság lett téve, kifizettük és eljöttünk, vásároltunk más helyen tojást és itthon jutott el az agyacskánkig, hogy átvert, ugyanis az árú otthon összeadva csak 150 ezer lej körüli árral rendelkezett. Szóval lazán megvágott minket szinte egy százasra, ami nem olyan nagy pénz, csak éppen fáj, hogy pont otthon csinálják ezt velem. Tévedésről azért nem kéne szó legyen, mert másodszor mág igazán oda kellett volna figyeljen, amúgy sem tudom, hogy üthet mellé ennyit, hacsak nem minden árat másként ütött be. Meg aztán, ugyanezt a stratégiát követik a feketéző pénzváltók is. Szepádrá.

Még jó, hogy nem írtam meg, milyen jól érzem magam itthon.

Mindenkinek

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok!

Könyv

Még nagyon rég olvastam a Belle de Jour blogot, meg amiután abbahagyta és megírta a könyvét egy pár leleplező blogot is, de amiután komolyabban újrakezdte, már nem érdekelt, pedig gondolom nagyjából ugyanazt folytatja. Ma a Kauflandban a könyves polcnál vártam Eszterre és a könyvek között megláttam, hogy itt is kiadták a könyvét (ha jól látom, azóta írt újabbat is, tehát az elsőt). Némi habozás után csak bekerült a kosárba, csakis a blogger múltam emlékére. :)))

Ledöbbentem

Tegnap koreain valami speckó teázás volt, a meghívott volt a fontos. Ott volt az a Mr. Chang (vagy Chung, vagy fene tudja, pinyin sosem érdekelt és maga a kínai sem) is, akit már volt szerencsém megismerni egy másik hasonló alkalomkor. És amikor tovább passzolta a kimbápos (szusi) tálkát akkor mondta, hogy "tessék". Erre én megkérdeztem, hogy "te érted ezt?" Erre meg kioktatott, hogy mi abban a furcsa, ha egy idegen tud magyarul. Hát semmi, tényleg. Azt mondta, 8 hónap alatt tanult meg és egyáltalán nem volt intenzív a tanulása, ehhez képest mindent értett amit mondtam és beszélni is egész jól beszélt. Azt mondta, a románt és a magyart ugyanolyan nehéz volt megtanulni, bár a román genitivus azért nagyon furcsa neki. Ja és mandzsu, szóval annyira kínai amennyire én vagyok román. Riszpekt.

Offo

Ezek a japik nagyon hülék. Ez a Wiis történet tényleg nagyon poénos. Ha hazaérek, ki kell ezt próbáljam.

Ja, ez jön a sorban, persze nem így.

És ezt is be kéne már fejezni.

The winner outfit is available in the safehouse

Továbbá pár gondolat a GTA: Vice City Storiesról. Nekem nagyon tetszett, fanboy vagyok no. Állítólag nem nagyon fogyott és elég rossz kritikákat is kapott, várják már nagyon az emberek a nextgent. Én a San Andreasszal nem játszodtam, de az LCS és VC-hez képest nagyon sok újítás van, bár igaz, egyiket sem igazán használtam ki, nem is fogom sorolni őket, kivéve azt, hogy nagyon egyszerű lett a légi alkalmatosságok (én csak helikopterrel nyomultam) használata és elég szórakoztató is volt, de a kis kétéltű nem lett a kedvencem. A küldetések elég nehezek, de mivel hosszú kihagyásokkal játszodtam, csak az újabbakra emlékszem, az utolsó nem is volt olyan nehéz, kb. harmadjára sikerült, viszont az első Mendez kinyírása nagyon nehezen ment, míg rá nem jöttem, hogy nem kell mindenkit kinyírni, elég csak beszaladni a kellő ajtón. Meg amikor a helikoppantyúból hintettem a sódert, az is kemény volt. Meg volt még talán valami, ami pár órát igényelt, de már nem emlékszem rá. Rájöttem, hogy bikinis csajok az úton ide vagy oda, talán Liberty City nekem jobban bejön, valahogy hangulatosabb, családiasabb a nagy parkkal és az egyetemi kampusszal. Azért persze ez jobb játék mint az LCS és a történet az, ami igazán megdobja. Na meg a zene, eszméletlen mennyiségű licenszet megvettek, van itt minden, Depeche Mode, Dio, Blondie, Genesis és minden egyéb is. Kicsit hiányzott, hogy nem volt opera adó, az LCS-ben és főként a 3-asban nagyon jókat autókáztam a La donna e mobile-re. Van viszont Phil Collins vendégszereplés, amivel nem nagyon tudok mit kezdeni, jó poén, de kicsit erőltetett és koncertet is ad és mindaz egy számot meg lehet hallgatni egyben is, ha az ember jegyet vesz rá, persze csak miután megvédte az énekest a biztos haláltól. Szóval a történet. Azt hiszem, ebben van a legnagyobb változás. Mostmár nem egy sima gyilkosok vagyunk (mostmár nem zavart annyira, hogy színest kell alakítani, de lassan már jöhetne egy hongkongi főszereplő is) hanem érző emberek és szövődik egy kis románc is Louise és köztünk, aki mint minden rendes nő VC-ben drogfüggő és a pasasa rosszul bánik vele, de mi rövid időn belül eltesszük láb alól. Persze nem kell mondani, mi lesz a vége (ne legyen már minden szpojlerezve, hehe). A cutscenek nagyon hosszúak és poénosak, belejöttek a srácok a technológiába, a történet pedig egész fordulatos is és a két testvér viszonya megdobja egy kicsit a menj és lődd le/vezesd el/rabold el sémát és hát egész ötletes küldetések is vannak, mondjuk a robotos nem igazán jött be. Szeretem, ha csak menni kell, vezetni és lőni, de bizonyára egyesek másra is vágynak, mondjuk bénázásra egy robottal. Szerintem midnenképpen új irány ez az erős történet és remélem a 4-esben is kapunk valami hasonlót. Érdekes, hogy mindkét psps játék előtörténetet dolgoz fel, talán a Rockstar a 4-esben akarja folytatni és összekapcsolni a városokat? Remélem azért modernizálják őket rendesen, mert megint prüszkölni fognak egyesek a reciklálástól. Én azt hiszem, nem, nagyon jól szórakoztam, de szerencsére elég sok munkám volt közben, hogy ne tudjam lenyomni az egészet pár nap alatt. Nagyon tetszett egyébként ahogy összekapcsolták a két Stories-t, az LCS-ben nem hallgattam a Flashbacket, mert idegesített Rennie, viszont halgattom sokat a keleti adót, volt rajta Ofra Haza: Im Nin Alu, nagyon hangulatos volt. Aztán rájöttem, hogy elég poénos ez a Rennie, biztosan népszerű lehetett, bár nem nyomott olyan jó zenét, viszont a VCS-ben szemtől szembe találkozhatunk vele és hát a stílusa maradt, sőt, segíthetünk is neki, hogy kialakuljon, if you know what I mean. :) Persze a rádiókban csak úgy tűnnek fel az emberek, akik más városokban is nyomják az ipart, szerintem ezt nagyon eltalálta a Rockstar. Ja, azt hiszem, a kedvenc rádióm mégis a 3-asból a Flashback zenéje, mind az 5 számmal, amiket azelőtt nem is hallottam, de még mindig szoktam hallgatni néha, meg Halo soundtracket és persze az örökös 8 bites cuccokat. Mindig eszembe jut, ahogy tértem fel a hídra, aminek a közepét felemelik és repesztettem mint atom, csak kellett ügyelni, nehogy kirepüljön az ember. Nincs nagy túl sansza, hogy időben játszodjam a 4-est, úgyhogy várhat még az SA, félek belekezdeni, meg aztán, jó lenne megnézni, hogy mit tud a Maffia.

Egyébként meg bizi vagyok, így könnyű megállni a blogolást.

Egy kis reflexió egy link kapcsán.

Először a link.

Én először az amerikai blogokat ismertem meg, azután azt hiszem jött a Plastik, aztán Suematra és jó sokáig el voltam a magyar blogokkal. Aztán valamikor megismertem a román blogokat, erre pontosan emlékszem hogy történt. Akkor kezdtem írogatni a sajátomat, az angolt, ami el fog szállni amikor legközelebb újrateszem az operációs rendszeremet, bár lehet, hogy veszem a fáradtságot és exportálom a mysql táblákat, amúgy is kicsit arhiváló mániákus vagyok, egyesekkel már tíz éve gyüjtögetem a levelezésemet. Na szóval az évi egy kontakt során (hogy megtudjam mi új van a román demószénán és mikor lesz már kész a scene.ro) Bennyvel megemlítettem, hogy van blogom, mire ő is mondta, hogy neki már egy éve van, akkor futott éppen az első román blog szavazás valami blogon, ami azután meg is szűnt a flamewar köszönhetően azt hiszem, az volt a baj, hogy hogyan merte ő rendezni az első román blogawardsot (valami i-betűs címe volt, nem emlékszem és lusta vagyok visszakeresni a Benny blogjában a linket). Na így fedeztem fel a román blogoszférát és aztán egy éve nagyjából felfedeztem a transindexet és akkor éppen futott a citizen Nándikával és úgy felfedeztem az erdélyi magyar blogoszférát is, ami mostmár egyértelműen átvette a vezető szerepet az olvasási idő eloszlásában. Ja igen, valamikor volt egy erős koreai expat és japán expat korszakom is, ez mára teljesen eltűnt, amerikai blogokból is csak a kutatók által írtakat olvasom, a magyarokból nagyjából azt, ami a linkek között fel van sorolva, ja, meg most ugye a Subbát, aminek annak idején én voltam az első külföldi olvasója, amikor még heti hírlevelekben terjesztették az igét. Ezt onnan tudom, hogy amikor a personal.ro-s címemről felíratkoztam, megkérdezték, hogy ugyanbiza milyen domain is a .ro mert eddig még csak .hu-s olvasóik vannak. Amiután megmondtam, hogy Románia, nem érdeklődtek többet. :))))

Már nem emlékszem, mikor kezdődött el a harcom a blogolás ellen, de mindig vesztésre álltam, bármennyire is próbálkoztam, ezért azt hiszem, mostanra belefáradtam, nem foglalkozom mostmár sem fejben, sem blogban a témával, unalmas is már.

Hát ennyi, szóval vicces ezt a román nosztalgia oldalt olvasni, gondolom egyértelmű, hogy most nekem egy kis nosztalgia hullámom van, a youtube-n c64-es cuccokat keresek az aktuális buzzwordok helyett, régi demókat nézek, azzal is kezdődött az egész. Érdekes, hogy milyen erős a román blogokban a művészi vonal és egész nézhető dolgok vannak, érdemes kicsit körbenézni.

Siworae

Megnéztem az eredeti The Lake Houset, ami egy 2000-es koreai film és Siworae meg Il Mare címeken fut. Köszi a tippet egyébként kedves kommenter, nagyon tetszett a film, bár a történet nem okozott már sok meglepetést. Mint várható volt, ez a verzió jobban tetszik, mert egyszerűbb a világ és a szereplők és egy kicsit a hangsúlyok is attevődnek. Megfigyelhető, hogy itt a ház az egyszerűbb és a postaláda a bonyolultabb, az amerikai verzióban a postaláda teljesen átlagos, míg a ház szinte egy palota. Minden sokkal nyugodtabb a koreai verzióban és humorosabbra is sikerült. Na ennyi, nem fogok minden részletet összehasonlítani, de mindenképpen érdemes mindkét filmet megnézni.

Miért nagy ez a nap?

Mert ma született Woody Allen 1935-ben (akkor még Allen Stewart Konigsberg).

Tudom, hogy titkon neki szól majd ma a tüzijáték a Iancu téren, ezért titkon nem megyek ki.

Monty on the run

Az észveszejtően vicces.

Sajnos gameplay videó ami a legközelebbi hozzá, az Auf wiedersehen Monty.

A PPOT előadásában.

A wikipédián. A wiedersehennek nagyobb oldala van.
Letölthető.
Én egyébként a Pyjamarama-t jobban kedveltem, igazság szerint ezzel elég keveset játszottam.

Az első virtuális milliomos

Pár napos ez a hír, kicsit gondolkodtam, hogy fontos-e, hogy bemásoljam, de végül úgy döntöttem, hogy igen, mert úgy érzem, egyre több hasonló dolog fog történni.

















Szóval ez az Anshe Chung keresett egy millió igazi amerikai dollárt (amit persze még át kell váltani virtuálisról, de állítólag minden gond nélkül megtehető) a Second Life nevezetű virtuális világban, ahol nem kell szörnyeket kaszabolni vagy bolygókat hódítani, egyszerűen csak "élvezni kell az életet". Persze az élvezethet egy jó kis ház is dukál, na ilyeneket árul a hölgy, érdemes megnézni a webszájtját (nagyjából minden el van kelve egyébként). Na, ez az, amire én már azt hiszem nem leszek képes, ezennel kijelentem, hogy meghaladta a virtuális élet az én érdeklődésemet és maradok régimódi. Bár persze sosem lehet tudni, ha átköltözik az a pár ember, akivel csetelni szoktam a Second Lifera, akkor lehet, megyek én is utánuk. De házat akkor sem fogok venni. Majd jachtot... :)))

Más, ha már értelmetlen a poszt, legyen benne link egy vicces blogra, ezennel a játékokban a virtuális hölgyek ruháztatásáról. Na ez az, amikor a pasas küzd azért, hogy a nőnek minél több rucija legyen.

Update: új poszt nem lesz, de ez megér egy sort: state of the blogosphere. social computing a reality!

The Lake House

Ma este a The Lake House című film került sorra és nekem tetszett, szerencsére az időbeli eltolódás lehetetlenné tette a két főszereplő számára, hogy az amerikai kapcsolatok sablonjába fulladjanak, nem is igazán kellett már játszani, ment a film magától. Nemsokára jön az új év, jöhet az újabb holivudi jó film. Idén mi is volt még jó? Nem emlékszem, de többször láttuk a Múmiát és az is mindig bejött.

Late night C64 geekdom

Addikció

Vajon a blog addikció mennyire hasonlít a World of Warcraft addikcióra? Vajon ugyanúgy kell leszokni róla?

Más. Nagyon jó fotók.

Más. Túrósgombóc van vacsira. :)

Bolyai

Én nem vagyok valami nagy aktivista típus. De együtt érzek azokkal, akik azok és jobbá szeretnék tenni ezt az egész helyzetet. Egy mentségem azért van, nekem is nagyon fáj mindez, ami itt van.

Példa

Beszélgetünk, és felvetődik az implicit-explicit kérdése. Az jó példa, hogy implicit az, hogy reggel felkelsz, de explicit az, hogy reggelizel?

Jesszus

A Transindex blog aggregátorát úgy vezették be, hogy a 30 legjobb erdélyi blog van benne. Eléggé meglepett ez a dolog, hiszen a bit-blognak köszönhetően már tudtam, hogy készülget és hogy ezt a nyunyu blogot is tartalmazza, de azért a 30, hmm, szerintem nem ott a helyem. Na de Nándika a főszerkesztő, ő biztos tudja. Mostmár aztán csak értelmeseket szabad írni, mert másképp lekerülök a listáról. Még szerencse, hogy most fáradt vagyok és nem fogom sokáig nyúzni a dolgot és amúgy is rengeteg a munkám. Érdekes kategóriák alá tartozom: art, ezt gondolom inkább a demós dolgoknak köszönhetem mint a béna 5 perces photoshop koholmányaimnak; kötelező, na ez igazán meglepő, meg kell kérdezzem Nándikát miért is; reflexív, ezt értem, nem akartak önmagát szívató kategóriát létrehozni nekem és végül személyes, hát ilyen bejegyzés is született már egynéhány, de aktívan szokok le róla. Hát akkor ez most ennyi, jó aggregálódást mindenkinek.

Magyar scene hírek

Megnyílt a scene.hu portál, van rajta sok jó anyag (de azért még mindig a demoscene.hu az igazi :D).

A Kultúrházban is nyomtak egy jó kis műsorkát, első rész, második rész.

Písz.

Ja, és egy eszméletlenül jó grafika blog.

Ja, és megjelent a PS3, gondolom már mindenki tudja. Én azért neki drukkolok, ha itt is hozzáférhető lesz, szerintem veszek egyet, mert bikaerős és simán lehet rá installálni Cell kompatibilis linuxokat (ha lesznek, a félhivatalosan kívül). És persze GTA4 is lesz rá. :)))

Szülinap

Tegnap volt a szülinapom, ezért voltam hétvégén otthon, szinte sikerült is eltitkolni teljesen, de ma aztán lebuktam és kiegészült a vacsi egy adag sushival, cukorkával :)), twixxel és egy pár hashival. Köszi Endi, és a még valamit is.

A blog két nap múlva lesz egy éves, de ez nem valami nagy öröm. Még mindig nincs kedvem írni. De a sushit szeretem, főként a házi készítésűt, koreai szója szósszal.

Da message

Firkálni volt kedvem

Szóval izé

A legnagyobb román

A tegnap este volt a nagy finálé a tévében a legnagyobb román megválasztására. Elég jól szórakoztam a műsoron és még elgondolkodtató is volt, bár inkább a bemutatott személyiségek közti különbségek alapján, mint az őket bemutatók érvelésének köszönhetően. Végül is, elég heterogén volt a társaság így volt min vitázni. Ugye még júliusban megpróbáltam megjósolni az eredményt a Google találatainak száma alapján, a listán a név mellé zárójelbe tettem az akkori tippemet. Érdekes módon, 4 helyezést tökéletesen eltalált, de 1 pozíciónyit tévedett csak további 2 embernél, szóval figyelemre méltó. Hát az eredményeket nem fogom kommentálni, max a kommentárok között, túl hosszú lenne leírni, hogy a felsoroltak között ki miben jeleskedett, meg aztán, gondolom nem sokan olvasnak olyanok, akiknek ezek a nevek nem mondanak semmit (de szerencsére azért vannak :)). Annyit azért hozzátennék, hogy a győztes középkori fejedelmet védő fiatal alak nagyjából nem csinált semmit egész végig, lehet, hogy jó pozícióról indult a védence, de azért egy kicsit jobban is aggódhatott volna. Vagy lehet, hogy alapból volt ilyen laza. Szerintem egyébként nem valami érdekes ez a győztes, egy a történelem ködeibe vesző figura, akinek a kommunizmusban csináltak mítoszt és hát biztosan van egy-két furcsa adat róla, amiről senki nem beszél, mert a legtöbben nem tudják, akik tudják, meg inkább nem beszélnek róla. És emlékszem, még valamelyik elemi osztályos tankönyvben le volt írva az egyik csatája és megmaradt bennem a kép, hogy egy erdőben az úton középen álltak a székelyek, a középhad és a fák között meg moldávok fújták azokat a hosszú kürtjeiket. Na, így verték meg a törököket. Kolostort alapítani meg akkor olyan volt, mint ma mikró sütőt venni, hasznos. Én még mindig Nadia Comănecit választottam volna, de hát ez van.

A lista:
1. ŞTEFAN CEL MARE (5)
2. CAROL I (2)
3. MIHAI EMINESCU (3)
4. MIHAI VITEAZU (8)
5. RICHARD WURMBRAND (6)
6. ION ANTONESCU (7)
7. MIRCEA ELIADE (1)
8. ALEXANDRU IOAN CUZA (4)
9. CONSTANTIN BRÂNCUŞI (9)
10. NADIA COMĂNECI (10)

Carmen

Tegnap este voltunk (heten) operában, a Carment néztük meg. Nekem nagyon tetszett az előadás, habár ehhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy már legalább 4-5 hónapja nem voltam. Talán a végéről írnék egy kicsit. Szóval ugyebár az utolsó felvonás nagyrésze arról szól, hogy Don José meg kell ölje Carment, ezt általában egy késsel szokta megtenni. Emlékszem még jó régen egyik előadáson a magyar operában Don José azzal kezdte, hogy eldobta a kését és én kezdtem aggódni, hogy akkor most mégsem fog meghalni Carmen, de aztán egy ilyen bika szarvakkal felszerelt kerekes valaminek taszította neki és elvileg ugye a bika szarva ölte meg Carment, akkor nagyon tetszett a rendező talányossága. Azóta láttam már késes meg bika szarvas megoldásokat is, a román operában is, ezért most amikor Don José megint eldobta a kését és persze megfigyeltem, hogy betolták azt a szarvas szekeret vagy mit, már csak azt figyeltem, hogy mennyire közel megy Carmen az alkalmatossághoz ami a halálát okozza. De aztán váratlan fordulat következett, amikor Carmen eldobta a gyűrűt, Don José nem átallott felvenni a kést a földről, úgy látszik, határozatlan jellem és még fogta is a fejét, hogy nem tudja, mi történik. Aztán annak rendje és módja szerint hasba szúrta az aréna bejárata felé szaladó Carment. A végén meg a saját gyűrűjét is felhúzta az ujjára, szóval megint egy újabb rendezői bravúrnak lehettünk tanúi. Ja, egyébként feliratozták is, szóval mostmár minden apró részletre oda lehetett figyelni a kettejük nem túl rózsás kapcsolatából, de én nem nagyon akartam, eléggé elvonja a figyelmet ez a multimodális kogníció. :)))

Utána mentünk sörözni és játékokról meg egyéb hülyeségekről beszélgettünk egy pici asztalnál öten. És még legyen komoly az ember és foglalkozzon komoly dolgokkal. :))













Más. A koreaira általában a parkon keresztül szoktam menni, most láttam egy ilyen levél eltakarító bácsit, akinek a hátán van valami kis benzines motor és sűrített levegőt fúj ki egy csövön. Egyből a Dune2-ből a Harkonnen katona jutott eszembe, mondjuk lehet az is hozzájárult, hogy Gods intro szólt a headsetben, egész úton. TO THE WATERFALL. Yeeeeeah.

Nosztalgia

Ma megnéztem újra a Dutch Breeze nevű legendás C64 demót, amit volt szerencsém még a vason is látni. Pár kép.


És persze itt jön az ominózus part, amin emulátorral nem lehet tovább lépni.
De szerencsére tölthetőek a partok külön, úgyhogy egy kép jöhet az endpartból is.
Örökzöld, még ha nagyjából fekete is a háttér.

Más. Szabó Nagy Attila volt osztálytársam valami zenélgetősdibe mászott bele, gondoltam, reklámozom egy kicsit, szóval jó lenne, ha szavaznátok rá, esetleg a számot is meg lehet hallgatni. :))

Otthon

Otthon voltam a hétvégén és nagyon jó volt.

Menet aludni is tudtam, nagyjából Dédáig, de azért otthon is alvásra ment el a szombat délután.

Jövet nem tudtam aludni, próbáltam egy kicsit játszani a pspn, de rá kellett jönnöm, hogy az nfs nem az én stílusom. A kocsárdi váltás után szerencsésen kaptam helyet, de amikor leszáltt a hátamnál ülő pasas, akiről azt hittem, hogy otthagyta a táskáját, pedig mind tekintgetett vissza, elkezdtem azon gondolkodni, mi van, ha bomba van benne és a velem szemben ülő enyhén maffiózó kinézetű idősebb embert akarják kinyírni. Túl lusta voltam ahhoz, hogy sikoltozva elmeneküljek, ráádásul nem hallottam még hasonló esetről a román vasúton, meg aztán túl drága módszer lenne ez amúgy is és végül úgyis mindegy, mert legalább egyből belehalnék a robbanásba, nem fájna. Kolozsváron aztán előkerült a táska gazdája és szerencsére nem robbant fel amíg a közelében voltam.

Péntek este, amikor Endi megszusiztatott, megnéztünk pár demót, többek között az Iconoclastot és megint eszembe jutott, milyen jó is lenne demót készíteni, végre egy jobbacskát. Persze ez nem szolgálja a céljaimat, mert hát ez nem komoly dolog, szóval szó sem lehet róla. De azért kedvcsinálónak jöjjön pár link. Első az első, a Second Reality, A demó, ugye, még mindig kevesen érnek fel hozzá designban, vagy legalábbis syncben. Itt van a Starstruck is, az idei meglepetés TBL demó, ami nagyon jó, meg talán mindent kihoz az Amigából amit lehet, de nekem valami hiányzik, talán a technikai bravúr, ami azért mégiscsak része a demózásnak. A végére pedig egy jó kis pixelart blog. Egyébként meg cucc, hogy egyre több demó van a google videon meg youtubeon, remélem felkerül a Hyperventilation is mihamarább.

Hángül

Tegnap délután a koreai teremben megünnepeltük a koreai írás 560. születésnapját. Endi készített sok fotót. Torta is volt, meg persze Viorica hánbokban. Utána megnéztünk egy nagyon jó filmet, Welcome to Dongmakgol. És apu mondta telefonon, hogy az Észak Koreaiak atombomba kísérletet hajtottak végre. Egy jó nap volt.

The king outfit is available in safehouse

Ha meghalok, a pspt temessétek mellém.

Kezdetek

Megkezdődött az egyetem. Vár rám sok munka.














Meg ez is. Úgyhogy mostanában ritkás lesz az írás.

PS. Ja, és köszi Endi a memória kártyákat. Már csak egy rendes usbs stick kéne. :))

Heuréka

Tegnap két nagyon jó dolog is történt.

Megkerült az Eszter egyik zoknija. A mosógép vízkivezető csöve előtti szűrő előtti csőben volt. Igen csak szorongott ott egyedül.

Románia EU-s tag lesz 2007-től.

Otthon

Ha jól összeadom, alig jön ki egy hét amit ezen a nyáron otthon töltöttem. A most hétvégét is beleértve. Nem valami vigasztaló tudat, az meg végképp nem, hogy nem túl hasznosan töltöttem el a nyarat itt Kolozsváron. De legalább láttam nyáron milyen a város. Ugyanolyan.

Hazafelé láttam a vonatból, amint felszáll Vásárhely előtt egy wizzair gép, éppen azt a pillanatot kaptam el amikor az orra a magasba emelkedett. Otthon találkoztam a haverokkal, otthon a haverokkal minden rendben, élik az életüket. Akikkel nem találkoztam, azok is, ahogy hallom.

Dido - Stoned orrvérzésig a tesóm iRiveréből visszafele a zötyin, meg amúgy is.













De nehéz az iskolatáska.

Mi lenne ha?

Mi lenne ha egy fagyos téli napon a meteorológus másnapra felmelegedést hazudna, mert együtt érez a néppel és már unja a hideget? Aztán másnap szépen bocsánatot kérne, mert délebbre valamivel biztosan felmelegedés volt.

Izé

Nemrég cseteltem egy jót Istvánnal. Mostanában kezdek elszokni a cseteléstől, emailtől már nagyon rég, néha eltelik pár nap, míg rájövök, hogy választ várnak tőlem. Blogolni sincs kedvem, nem értem miért kéne nekem ide hülyeségeket írni. De ma jól esett ez a kis csetelés, ennek emlékére írok. De nem sokat. Ugye most Gyurcsány a menő, nekem is vannak blogolórohamaim, remélem a magyaroknak más rohamaik is lesznék még, amíg le nem léptetik. Én mindenesetre visszafogom magam és csak annyit írok most, hogy fejétől bűzlik a hal, ugyebár, szóval ne tessék azzal védekezni, hogy úgyis mindenki hazudik, nekünk miért nem szabadna, ez amúgy is aljasság.

Ja és nem akarom abbahagyni a blogolást, csak mostanában nem megy, öregszem.

Kiszivárgott májusi gondolatom

Gyerekek, eddig annyira szar blogot írtam, de ez eddig volt, mostmár minden jobb lesz, mert nekifekszünk mindannyian. A sínnek. Már sípol is a jövő.

A hegy tetején

(ne kérdezd miért szőke, nem tudom)

Hö

Rajzi

Mostanában nincs kedvem se írni se rajzolni.

Rajzi

Lassan abba kéne hagyni ezt a rajzikálást, kezd az agyamra menni. :))

AI 50

Idén 50 éves ugye a mesterséges intelligencia ugye, mint tudományág. Ha annak idején Turing bácsi inkább úgy határozta volna meg, hogy a MI által vezetett autók átlagban kevesebb balesetet okozzanak mint az emberek, lehet már létezne valami, amit mesterséges intelligenciának lehetne nevezni. Szerintem ezt akár el is érhetjük mondjuk 20 év múlva. Bár az akkori utakon biztos sokkal könyebb dolga lesz az autóknak, ami most Kolozsváron van, az bármilyen MI-t kifektetne, tuti, főként a rendőrös irányítás. Tényleg, vajon az autóknak a GPS kvalifikálható úgy mint a hívőknek az istenhit?

Más. Az mikor lesz, hogy valaki pszichológushoz megy, mert ilyen vagy olyan blog problémái vannak?

Fáradt vagyok, nem szabad nekem korán kelni.

Tegnap este megnéztük a Prime című filmet, azt hittem, jó lesz, mert Uma Thurman van benne. Hát, azért nem volt annyira rossz, de a vége már nagyon erőltetett volt, nem igazán tudtak mit csinálni már és hát a nagy filozófia is elmaradt.

Linkek

Bevallom, mostanában direkt nem írok és meglepve veszem észre, hogy ez jó. Ennek egyik módja az, hogy megpróbálom szűrni a közlendőmet. De most úgy érzem, hogy bűnt követek el ellenetek, ha nem közlöm ezt a két jó linket. Az első vicces találmányokról szól. A második pedig interaktív történetmesélésről (vagyis játékok, nagyrészt :D).

Ez igen

A Microsoft patent kérelmet nyújtott be igeragozó rendszerre. Még jó, hogy spórolok mostanában a szöveggel, kisebb kártérítést kell majd nekik fizetnem.

Még egy neo-neo elektronaivizmus

Nyakig munkában... (kéne legyek)

Gépi tanulás

50 perc, de nagyon vicces és nem túl technikai.

iccp

Na tegnap voltunk az ICCP-n, egész türhető volt, csak ne lennénk ennyire antiszociálisak, a bankettre sem mentünk, ma aztán végképp semmire. De mit tehet az ember egy csomó szorgalmas román műszakis között?

Rajzikák

Bunyó














"Stars are blind"

iwiw

Huh, oda jutottam, hogy nézegetem a wiwen az emberek képeit, munkahelyeit. Néhányuknak már nagyon rég ideje lenne írni egyet, rákérdezni, ez-az, de egyszerűen nincs pofám hozzá. És ha megkérdezik, hogy mit csináltál az utóbbi évben?

Pingvinek

Überfilm.

Kutyi

Az Eszterék új kutyusa, már be is pisilt a szoba közepére, de ma este már kertben hancúrozhat, bár nálunk még nem legénykedett nagyon. Persze, fog ő még nőni és akkor megfordul a helyzet.

Hétvége

Hétvégén egy román lány és egy román fiú esküvőjén voltunk, akik nemsokára mennek is vissza Olaszországba tovább építeni Romániát. Ami számomra nagyon meglepő volt, nagyon jól éreztem magam, Numa-numa-ra danszingoltunk, satöbbi. Ja, és egy napot sudokuztam, elég nehezet fogtam ki elsőre és túlstrategizáltam a dolgot, de azért érdekes szórakozás. És egy csomó egyéb dolog is történt, de nincs kedvem írni.

Desktop

Magyar?!

Kiderült, hogy Charles A. Csuri magyar, Lóri mutatott egy linket ahol fel van sorolva. Nagyon tanulságos hely egyébként, érdemes megnézni. Érdekes, hogy a művészetekből és a tudományból jutott két oldalra való híresség, ezek szerint ezek a kedvenc foglalkozásai a magyaroknak, vagy erre áll rá az agyuk.

Gaby

Bármerre is mész, remélem szerencse kísér utadon. És egy kicsit több meggondolás.

Hihi

Ezen már napok óta kacagok, muszáj feltegyem.
















Innen.

Képek

Mostantól lesznek képek talán, ez a mobil tűrhetőeket készít. írni meg amúgy sincs kedvem.

Szóval ilyenek is vannak még a bentlakásnál, még ha ritkán is.













Cicó, néha jár hozzánk kajálni.













Ide járunk pinpongozni.













A hányinger utca, felettéb kihaltan.













Kaufland belülről.

Egyébként én csak ezt a linket akartam eredetileg megosztani. Van sok szép ingyenesen letölthető (és gondolom felhasználható :)) zongora muzsika.

the pill

Ideje lefeküdni

Ideje lefeküdni

A net

Egyesek lemérték, hogy az interneten a linkek gráfjának 20 az átmérője, ami nagyjából azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel bármely két oldal között 20 lépésen keresztül kapcsolatot lehet létrehozni. Nagyjából 5 év múlva gondolom már valóság lesz a szemantikus web, 10 év múlva már lehetőség lesz bármely gét valaha megfogant emberi gondolat között egy "logikus" érvelésen alapuló reláció meghatározására. És akkor összekapcsolhatjuk végre a Numa-numa-t a Kék Duna keringővel. Én ebben nem akarok részt venni. Megyek szerzetesnek. :)))

Más. Egyébként a Google kiadja a 5-gram adatbázisát. 1 trillió szó feldolgozásával 1 billió 5-gramot találtak 40-esnél nagyobb előfordulással. Meglepő, hogy 13 millió egyedi szót találtak, ezek szerint tényleg végtelen a nyelv (persze leszámítva a generatív nyelvtani szabályokat), amit nekem még mindig egy kicsit nehéz elhinni. Vajon mennyi belőle az elírás? Na mindegy, nekem még úgysincs olyan gépem, amin ezzel az adathalmazzal érdemes lenne foglalkozni. :)))

Eszméletlen

Az internetben az a jó, hogy az ember sosem tudhatja, mi van a következő link mögött.

Telefon

Vettem egy Nokia 6600-t, a boltból, kb. kétszer annyiért mint amennyiért alig használtan meg lehet venni, de az utóbbi időben annyit szívtam pár használtan vett cuccal, hogy egy egész bejegyzést akartam róla írni, de végül megelégszem ezzel a sorral. Szóval jó kis kütyü így elsőre, egy csomó cuccot feltettem már rá, mondjuk ha jól tapasztalom, mp3-at nem tud, ami azért nem valami nagy dicsőség, mert szerettem volna zenét is hallgatni rajta, nem szól valami jól a 11khz-es , 8 bites, mono wav bár lehet, hogy fülhallgatóval majd tűrhető lesz. Egyébként meg a Symbianon van a lényeg, akarnék rá valamit programozni, mostmár nincs mentségem, hogy milyen lassú a java. Ja, meg persze a régi telefonomban kipurcant valami és így nem hallom amit a hívó fél mond (Eszter szerint csak megjátszom a dolgot), szóval ezért a nagy beruházás.

Más. Olvastam, hogy lesz Dragon Lance animációs film, 2007 végén. Na, van újabb dolog amit várhatok bőszen, ha lesz rá időm, de már most nagyon drukkolok, hogy el ne szúrják, mert valami noname indiai stúdió készíti.

Vonatozás

Visszajöttünk Kolozsvárra, csak egy kicsit elhúzódott az út, de így legalább hosszabb szenvedést lehet kialudni. Szóval az úgy történt, hogy álltunk Ratosnyán két órát, mert leszakadt az elektromos vezeték és a tíz percre levő Dédáról előbb a javítókocsit küldték, utána egy dízel mozdony húzta vonatot, amiről leszedték Ratosnyán a dízelt és ment tovább a villamos mozdonyával, utána meg talán a dízel vitt minket Dédáig, de lehet, hogy a saját mozdonyunk. Aztán, hogy minden szép és jó legyen, a hivatalos dízel mozdonyunk elfelejtett lassítani mielőtt rátapadt volna a vonatunkra, aminek első eredménye egy jókora lökés volt és a számos többi között az egyik az, hogy egy pocakos rendőr bácsi végigment a vonaton és megkérdezte mindenhol, hogy nem-e sérült valaki, hogy hívja-e a mentőt? Arra nem volt szükség, de mivel az első vagon orra kicsit letompult és nem lehetett húzni, ezért kihúztak az állomásról és utána visszatoltak egy párhuzamos vágányra ahol végre rendesen randevúzhattunk a mozdonnyal. Ez még egy óra késést jelentett és sanszos volt, hogy nem érjük el Kocsárdon a második csatlakozást sem, de a végén bő negyed órával előtte beértünk és így csak két és fél órával lett hosszabb az útunk.

És akkor most megint Kolozsváron...