Diótörő és Apocalypto

Ma megnéztük a Diótörőt és mivel nem voltak valami sokan, bevágódtunk az első sorba a jobb oldalon, mert csak négyen ültek. Balettet nézni is más az elsősorból, nem csak operát. Nagyon tetszett az egész élmény, pedig nem tudtam olyan nagyon magára az előadásra figyelni, mindenféle interpretációkon törtem az agyam. Vicces volt, ahogy a hópelyhek táncánál egy nagy adag mű hót leszórtak a zenekar nyakába. Amióta én láttam utoljára, újrarendezték, nekem a második felvonás háttere jobban tetszett a múltkor, igazán meseszerű volt a palota oszlopokkal és a lenyugvó nappal, most valami absztraktabb virágminta van, amire ráadásul rávetítenek még több virágot. Viszont a koreográfia mintha jobb lenne, jobban össze vannak kapcsolva az egyes táncosok részei, kicsit olyan úniós fíling, a diótörő és a lány nem marad magára egy percre sem. Igazából azt sem tudom, a balettben mi számít rendezésnek és mi koreográfiának, de tudom, hogy tetszik amit látok. Általában tetszeni szokott. :)) Voltak bakik is, de azokról nem írok, nem vagyok én újságíró. :))

Megnéztem az Apocalyptót és tetszett, micsoda véletlen, ugye? :)) Tetszett a történet egyszerűsége, a dzsungel és a város közti kontraszt, a kevés duma és szinte semmi magyarázkodás és egyéb filmes utalgatások. Kicsit véres volt, de szerintem elfogadható, lehet, hogy megfelel az egykori valóságnak, lehet túllő rajta, de szerintem mivel elkerülte a különösebben nagy művészkedés a véres jeleneteket, elfogadható. Meg amúgy is elkerülte a művészkedés a filmet, vagy fene tudja, lehet annyira ott van, hogy észre sem vevődik, ez a jó fajta művészkedés. A dzsungelben nagyon otthon volt a kamera, minden jól kijött, nem volt az a túl sűrű az erdő, nem látszik a főszereplő érzésem mint néha, lehet jópár fa látta kárát, amíg felállították rendesen a kamerát. :) Azt nem egészen értem, miért kellett a fehér embert is bevinni a dologba a végén, kerek lett volna a történet nélküle is, de ennyi megengedett. Egyébként meg tényleg tetszett az egyszerűség ami az egész filmre jellemző. Tetszettek az emberek is, meg hogy nem angolul beszéltek, kicsit túl szép volt a fogsoruk, de nem bánom. :) Kicsit persze hihetetlen, hogy ilyen jól bírta magát a gyerek, többet futott a filmben mint egy átlag amerikai egész életében, de hát na, szívós gyerek volt és legalább nem vérzett a végén ötven sebből, külön plusz pont azért, ahogy a főnökkel elbánt. Nekem kimondottan tetszett a feleség vonala is, a kettejük mentális kapcsolata. Kíváncsi lennék, mire gondolhatott miközben ott üldögélt pár napot?

Igazából egy csomó mindenen gondolkodtam a film alatt, pl. evolóción. Ez az emberke is hozzájárult, hogy én egy ilyen jó testbe születtem ami már kibírt kemény 26 évet annak ellenére, hogy nem sokat törődöm vele. Meg aztán, ha éppen nem hanyatlott volna az azték birodalom, akkor lehet, hogy nem is sikerült volna meghódítani őket és akkor most egész más világ lenne. Hmm, most nincs kedvem ezekbe tovább belemenni, szóval engem elgondolkodtatott, pedig nem is vagyok gondolkodós kedvemben. :)

Ja, és nekem valahogy a kettő összekapcsolódott ma este, a Diótörő és az Apocalypto, mindkettő a mozgásról szól valahogy. :))