Hát ez fontos, meg kell szakítanom a szünetet.
Szóval van egy olyan neurológiai betegség, amit Anton-Babinski szindrómának hívnak (igaz, csak 28 dokumentált eset létezik), ami úgy manifesztálódik, hogy a beteg azt állítja, hogy lát, pedig nem is lát, ugyanis bár a szemei és látóidegei nem sérültek, az agy vizuális feldolgozásért felelős része igen (általában agyvérzés, de akár fizikai sérülés eredményeként). Ezért természetesen, amikor nekimegy a falnak és megkérdik tőle, hogy miért ment neki, akkor mindenféle okokat konfabulál, de nem ismeri be, hogy nem lát.
Hát ez szuper érdekes, ha az ember képes tagadni azt, hogy nem lát, akkor simán képes tagadni azt is, hogy a világmodellje és a cselekvéseinek költségfüggvénye bár determinisztikus, de nem jósolható praktikusan a paraméterek sokasága és kusza összefonódása miatt (azaz nincs szabad akarata).
Demó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése