vasárnap, november 08, 2020

gúgel és tsai

Volt ez a cikk. Sokat gondolkodtam rajta, hogy le kéne írnom a véleményem a megfigyelési kapitalizmusról, de sose volt elég időm arra, hogy összegyűjtsem a gondolataimat és struktúráltan leírjam. Pont jó, hogy ebben a blogolási formában nem is kell.

Szóval ennek a bejegyzésnek némileg több értelme van, ha az ember elolvassa előtte a linkelt cikket, de ha nem, akkor röviden összefoglalva annyi a lényeg, hogy a nagy IT óriásoknak rengeteg adata van rólunk és ebből csinálják a sok pénzt és ez rossz.

Ez a gondolatmenet rengeteg sebből vérzik és azok amelyek számomra érdekesek is túl sokan vannak ahhoz, hogy mind felsoroljam őket, de ma az egyik terítékre kerül.

Szóval nagyon fontos figyelembe venni azt, hogy milyen minőségűek a begyűjtött adatok és azt is, hogy mennyire jó a modell amellyel interpretálni tudjuk őket. Ugyanis bár a nagy IT óriásoknak tényleg csillió adatuk van és némileg aggodalomra okot adó módon nem csak a számítógépünkkel vagy telefonunkkal való interakciónkról, hanem mondjuk a fizikai helyünkről is, ezek azért elég gyengécske adatforrások, mind mind csak korrelációk. Az igazi adatokat a fejünkbe szúrt eletródákkal lehetne kinyerni és azok értelmezése is eléggé megkérdőjelezhető egyelőre. Továbba azt is figyelembe kell venni, hogy ezt az óriási mennyiségű adatot csak nagyon egyszerű, lineáris módszerekkel tudják elemezni, ugyanis bonyolultabb módszerekhez egyszerűen nincs meg a számítási kapacitás. Ez kb. azt jelenti, hogy bár minden személyre ki tudják számítani, hogy átlagban mikor reggeliznek, de arra már nem tudnak rájönni, hogy azok akik átlagban korábban reggeliznek mint a többiek, azok valószínűleg ételt készítenek vagy felszolgálnak a többieknek. Röviden, ha ismernénk egy középkori királyság lakosainak 99%-nak a mindennapjait, nem biztos, hogy meg tudnánk jósolni belőle, hogy kivel fognak háborúzni legközelebb.

Jótúb. Tokióban már feltették a karácsonyi kivilágítást.

Nincsenek megjegyzések: