Ma Hereticet nyomtam egy jó adagot. Jó kis játék, még így 25 év távlatából is. Anno csak az első epizóddal játszottam, egy kicsit berágtam rá, hogy az utolsó pályákon eljátszották az eldugom a kis gombot, találd ki miért nem nyílik az ajtó játékot párszor, viszont így a pályák ismerősek voltak, még így, 25 év távlatából is. Nekem, aki mindent elfelejt...
Nem gondolkodtam semmi okos dolgon ma. Nem olvastam semmi kimondottan okosat se. Ki lehetne nyugodtan hagyni a mai bejegyzést. Vagy lehet írni metabejegyzést. Ez lesz most.
Amikor blogot írok, egyetlen közönség van a fejemben, a szüleim. Már csak ők maradtak, régebben nem éppen így volt, az elején a jövőbeli énemnek szántam, de mire megismertem azt a figurát, rájöttem, hogy nem érdekli, van elég érdekesebb dolog a jelenében, mint a múltbeli énjének prünnyögései. Aztán szántam még barátoknak, de azokat sem érdekelnek ezek a dolgok és ez is okés. Aztán akartam bárkinek, aki olvassa valami érdekeset írni, de ez eléggé fenntarthatatlan és ráadásul ehhez kéne egy kis interakció is bárki részéről és az nincs meg, de jobb is így, mert tuti csak dislike lenne, szerencsére a bloggerben ehhez egy anonim kommentet kell írni azzal, hogy DISLIKE és ez már túl sok annak aki csak simán nyomogatja a dislike gombot.
Szóval jó lenne okosakat írni, ami talán érdekelheti a szüleimet, de rá kell jönnöm, hogy pusztán lártpúrlárt írhatom, mert tuti nem az lesz a jövőben amit én elképzelek. Ha az emberek képtelenek elfogadni az oltások szükségességét, tuti nem fognak akarni egy radikálisan megváltozott társadalmat választani ami mindent az algoritmusokra hagy. Ez egyrészt jó, mert nem kell foglalkozzam azzal, hogy beépítsem a gondolatokat a most érvényes gondolati keretekbe, másrészt meg talán túl lártpúrlárt, ennyi erővel írhatnék a Földet titokban uraló reptiliánus lényekről is. Persze naponta egy-két bekezdés belefér bármiről, ha egyszer arra adom a fejem, hogy novemberben beszállok a mini-könyv írásba egyszer akkor tuti valami megveszekedett sci-fi-t írok a szingularitásról és a vele párhuzamos ufó megszállásról.
A tegnap azért olvastam valami nagyon érdekeset, a Pfizer+BioNTech vakcina genetikai kódjának elemzését programozói szemmel. Ez tiszta sci-fi.
Mai absztrakt művész. ARC.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése