az elefánt a blogban

Nem érhet véget ez az év úgy, hogy ne írjak a koronavírusról. Essünk túl rajta.

Nagyon nem akartam róla írni, mert óriási tragédia ez és óriási lehetőség is. Amikor elolvasom a napi halálos áldozatokat, akkor tragédia, de néha felcsillan a remény, hogy jobb lesz utána, mert tanulunk belőle. Aztán olvasom, hogy az emberek jó része nem hisz benne és oltatni sem akarja magát, pedig ingyenes lenne és már abban is kezdek kételkedni, hogy a tanítás jó valamire. Rengeteg probléma megoldásaként szokták a politikusok felhozni azt, hogy oktatással megoldható lenne. Egyre kevésbé hiszek ebben, legalábbis nem abban az oktatásban ami nálunk van.

Az is elborzaszt, hogy már az elején megjelentek a megmondóemberek, amikor még szinte semmit nem tudtunk a vírusról. Volt egy-két hozzáértő jóslata (pl. a Harvardos prof, aki szerint az amerikai lakosság fele el fogja kapni a vírust, ami talán még így is meg fog történni, hogy már aktívan oltják az embereket, viszont a lakosság 6%-a már bizonyítottan elkapta a vírust (Total Cases / 1M population: 60355 a mai szent napon). Az, hogy vajon hányan kapták már el a vírust valójában, csak a végén fog kiderülni.

Aztán volt az a jóslat, hogy a nyár kisöpri a vírust, gondolom, akik beültették ezt a gondolatot a Trump fejébe, már nagyon bánják ezt. Persze, nem az ő dolguk volt meghozni a kellő döntéseket meghozni a vírussal való harcban, nekik az volt a dolguk, hogy minden információt összegyűjtsenek ami segíthet a legjobb döntések meghozatalában. De gyakran a több kevesebb, mint a cociális hálók esetében is igaz.

És néha a kevesebb több. Emlékszem, amikor először olvastam arról, hogy néhány vicces kedvű ember teljesen szétbarmolt egy kollaboratív kódfejtő platformot, amin az MIT-sek azt játszották, hogy széthasított papírlapokat kell összerakni. Azóta ennek a dolognak neve is van, fék nyúz, néhány ember gyárt mindenféle buta történeteket, amelyekben csak 1% igazság van, az is csak akkor, ha előtte fejük tetejére állítod az predikátumokat és addig rázod őket míg az univerzális és az egzisztenciális kvantorok teljesen össze nem keverednek. Ezt a katyvaszt aztán rengeteg hasznos idióta terjeszti mindenféle cociális hálon és addig sulykolják, amíg azok, akik értik, hogy mi a baj a történettel meg nem csömörölnek a csürhe csacsogásától és el nem húznak a nagy büdös Csehoszlovák tavacsba. Nem tudom leírni mennyire utálom ezt a jelenséget, hogy relatív kevés ember teljesen meg tud hülyíteni annyi embert. Ebben a modern világban, amikor mindenki specializálódott, könnyű bármilyen témában lenyomni a kevés hozzáértőt, ha elég nagy drónhadsereget vezényelsz, akik nem is kell többet tegyenek, mint mindig visszakérdezzenek, hogy ők nem értik, magyarázzuk el mégegyszer és bizonyára az iszteblisment meg a díp sztét beszél belőlünk.

Nem tudom mi lesz a fék nyúz végjátéka. Félek attól, hogy még ha mindenkinek hozzáférhető is lenne egy orákulum, ami minden kérdésükre tudná a helyes választ, akkor is inkább választanák az emberek az olcsó hülyeségeket a fáradságosan megérthető igazsággal szemben. Főként, mivel az igazság a legtöbb esetben messze nem olyan specifikus mint a hülyeség, nem lehet egy rövidke mondatban leírni. Illetve le lehet, de az a matematika nyelve és annyi fogalmat kell összesűríteni egy szimbólumba, hogy az csak évtizedek tanulásával érthető meg (ha megérthető egyáltalán, lásd Neumann János).

A természetben a hazugságnak nincs értelme, a dolgok csak vannak, mindegy mit gondolunk róluk és ha nem teszünk meg mindent, hogy a lehető legpontosabban megértsük azt, ahogy vannak, akkor néha a részek között kiszökik a gőz és megfojt minket. És mindenkit aki körülöttünk áll. És ezt a leckét nem értik az emberek, amikor lebecsülik a koronavírust. És akkor sem értik, amikor olyanok is meghalnak, akik tagadták a koronavírust, mert mindig szökken a helyükbe egy új tagadó, akinek nagyobb a hangja.

Meglepett, de csak azért, mert még csak fiatal antikapitalista vagyok, hogy mennyire jól elhárította a kapitalizmus magától ezt a fiaskót, pedig abszolút a kapitalizmusból ered ez az egész. Na jó, talán a nulladik lépés, ha minden igaz, nem a kapitalizmus hibája, ha a kínaiak szeretik a ropogósra sült denevért, erről nem a kapitalizmus tehet. De az összes többi tényező ami meghatározta a vírus terjedését mind a kapitalizmus számlájára írható. Ezek közül van amelyik jó és van amelyik rossz, szóval nem kell kidobni mindent együtt, csak a rossz dolgokat. Néhány dolog most ami eszembe jut. Először is a túlzottan összekapcsolt világ, amelyben azelőtt szétterjed egy vírus mielőtt rájönnénk, hogy mekkora veszély fenyeget, az ilyen jellegű globalizáció a kapitalizmus velejárója, ugyanis a tőke mindig a legolcsóbb megoldásokat keresi és azt munkaerő szempontjából a fejletlen világrészek adják. De ezt azért én mégsem dobnám ki, mert jó az, ha az egész világ fejlődik és nem csak egy része, gondolom nem kell magyarázni miért. Rögtön itt említhető az is, hogy egyes létfontosságú termékeknek az előállítása Kínába költözött már rég és most mekkora gond volt ez. Megértem, hogy az iPhone-t ott kell összerakni, mert olcsóbb, de nem dől össze a világ, ha leáll az iPhone gyártás 3 hónapra, viszont ha az orvosi védőfelszerelések gyártása leáll 3 hónapra, annak látjuk mi lett a következménye a járvány első pár hónapjában. Szerencsére Kína hamar túljutott a járványon és utána beindította a gyártási rakétákat.

Szerintem helyes döntés volt az, hogy leállították a gazdaságot azért, hogy fékezzék a járvány terjedését, de az, hogy ezt egy kapitalista rendszerben kellett megtenni, amelyben mindenki a saját jövőjének kovácsa és egy zéró összegű játékot játszik (legalábbis az elsőrendű folyamatok szintjén) a gazdaság többi szereplőjével, az már végzetes hiba volt és természetesen adta magát, hogy az emberek zúgolódni kezdtek a leállás ellen és azon voltak, hogy hogyan játsszák azt ki. Ennek azonnali következménye, hogy a legjobb és legegyszerűbb megoldást, amit sokan meg is tudtak lépni, mi itt Európában képtelenek voltunk meglépni, azaz két hét totális leállás, csak a kórházak és az internet szolgáltatók működhetnek. Vagy totális követése az emberek mozgásának. Nálunk ezek elképzelhetetlenek, mert az emberek saját boldogságuknak a kovácsai és a közösségnek nincs helye.

Hmm, véget ért a zene, tehát már egy órája gyártom ezt a bejegyzést. Ez több mint amit rá akartam szánni, ezért most megállok, de lesz még ez a téma sok kis bejegyzésbe szétcincálva.

Ezt hallgattam.

Egy jó jótúb, a robotok már táncolnak a spájzban. Erről majd valamikor lesz bővebb bejegyzés, ha megint a szingularitás miatt kell kezdjek aggódni.