Eszter esete az eséssel

Múlt pénteken mentünk Szatmárra, hogy Eszter vegyen részt a véndiák-találkozón. Viszont a kutyája úgy gondolta, hogy előbb a sűrgősségre is be kéne nézni, úgyhogy most Eszter három hétre gipsz csizmát kapott a bokájában esett repedés formában tartására. Úgyhogy egyedül mentem, független megfigyelőnek a vén és nem annyira vén diákok találkozójára, szerencsére volt akivel sörözni. Lehetett nagyokat aludni és milliónyi banki hitel reklámot megnézni a magyar tévében és gonosz felhőtől félni, hogy mikor repül be Songokuval a hátán, de úgy tűnik, a foszforsav most elkerülte Szatmárt. És meg sem viselt az egy hét net nélkül. Ennek a képnek láttán feltámadt a régi érdeklődésem az űrutazás iránt, szóval elolvastam Tom Wolfe Az igazak című könyvét, nagyon jó volt, kár hogy megállt a Mercury program befejeztével, szívesen olvastam volna még több apró és érdekes információt, mint pl. hogy Alan Shepard, az első amerikai űrhajós 4 órai veszeglés után a kilövéshez készen, engedélyt kapott, hogy belepisiljen az űrruhába és így gyakorlatilag a saját pisijében fürödve tette meg történelmi útját.