Dolgok

Mostanában nagyon elment a kedvem a blogolástól, legalábbis attól, ami itt megy most. De ma sikerült meggyőznöm magam, hogy nem másnak írom a blogot, én meg szeretem a lükeségeket.

Kalligráfia. Szombaton voltam a Nemzeti Galléria Kolozsvár Chapterében (olvasd Bánffy palota, sosem tudtam mi is a hivatalos megnevezése) egy koreai kalligráfus kiállításán, ugyanazokat a cuccokat tették ki, amik a nagy megnyitón voltak múlt tanév végén, csak most a tanárnő némi magyarázatot is fűzött hozzájuk. Rámsózta a fényképező gépét és nagyon élveztem kattogtatni, lehet kéne egy 5 megapixeles imidzs stabilizálós szappantartót beszerezni, nemsokára úgyis megyek egy olyan helyre ahol érdemes lesz kattogtatni. Egyébként érdekes arra gondolni, hogy egyesek negyven évet képesek eltölteni az írásuk tökéletesítésével, hogy sikerüljön egyszer tökéletesen leírni egy 10 szótagú szöveget. Nálunk ilyen soha nem lesz, az európai ember túlontúl siet az élete kiteljesítésével.

Jó dolgok. Ezen a Chris Moyles sóbeli részleten egy fél órát kacagtam. Sajnos nem találok semmi online videót arról, hogy milyen is lehetett amikor az a Dan a hooverrel Scott Millst látogatta, hallgatni nagyon poénos volt mindenesetre. Ezen az xkcd comicon pedig azóta is kacagok, mind azon filózok, hogyha véletlenül egyszer mégis eljutok a tézis írásig, hogyan tudnám beleszőni.

Azon gondolkodom, hogy vicces mesterséges intelligencia kutatási hírbloggá kéne alakulni, akkor legalább lenne értelme rendszeresen írni ide. Amúgy sincs kedvem semmit magamról írni már nagyon rég, de letörölni sem akarom. Mindenesetre három nap van még a Darpa Grand Challengeig, online is lehet majd követni a roncsderbit. :)) Na jó, kicsit bővebben, szóval ez arról szól, hogy egy mesterséges intelligencia által vezetett autó mennyire tud városi környezetben közlekedni, sivatagban, 100 kilómétert már simán el tudnak vezetni. Tippem szerint egy autó sem fogja kibírni idén. :))