ugorjunk fejest a peros perulák tengerébe

Az ópenéjáj tesztelésre bocsájtott egy új modellt, ami sokkal okosabb mint az előzőek, talán még az embernél is okosabb. Olyan okos, hogy nem évtizedek alatt pusztítja majd el az emberiséget, hanem napok alatt, ha nem adunk sok-sok pénzt az ópenéjájnak, hogy megvédjen minket a saját modelljétől.

Mostanában a tuitter algoritmus kicsit elkeverte előlem a mesterséges intelligencia anyázó és istenítő bejegyzéseket, mostanában filmes meg garázs játékos bejegyzésekből többet kapok, mert ezekre kezdtem többet reagálni. Szóval nem olvastam túl sokat erről az új modellről, nem tudom mit is gondoljak róla, mezei felhasználók még nem próbálhatják ki és én fizetni sem akarok még érte, nem hinném, hogy segíteni tudna a kódolásban, főként az sem tetszik, hogy fel kéne töltsem az egész kódbázisomat az ópenéjájnak, hogy értse is, miről van nagyba szó. Szóval csak a mások benyomásaira hagyatkozhatom, de úgy tűnik, tényleg egy komoly lépés előre, jobban programoz, jobban tölti ki az iq teszteket, még a vizuális feladatokra is jobban válaszol. A varázsszer az, hogy most egy kis kereső modullal is megfejelték a modellt, nem tudom pontosan hogy működik ez, de nem sok hatékony módszer létezik nagy dimenziós vektor terekben hatékonyan keresni értelmes irányokba, hogy hátha valamelyik projekció értelmes lesz, szóval valamelyik ezen módszerek közül bizonyára jó szolgálatot tesz itt is. Mindenesetre kíváncsi leszek, mikor érik be a nyílt modellek ezt a modellt, szerintem 6 hónap elég lesz. Az is megnyugtató még, hogy még mindig nem túl megbízható a modell, kell egy ember aki ellenőrzi a válasz helyességét, még ha relatív egyszerű doméniumról is beszélünk, szóval egyelőre még a telefonos segélyszolgálatos csajok se veszítik el a munkájukat. Meglátjuk egy év múlva mi lesz, azért.

Egyébként ha már itt tartunk, a dípmájnd is írt egy cikket a új matematikai feladat megoldó modelljükről (ami a múltkor még csak mértan feladatokat tudott megoldani). Most már ezüst éremre tud megoldani feladatokat a nemzetközi matematika olimpia feladataiból, igaz, az időkorlátot jelentősen túllépve, de ezek a részletek nem túl lényegesek, egy év múlva úgyis minden sokkal jobb lesz.

Szóval továbbra is úgy gondolom, hogy 2029-re simán elérjük az emberi szintű mesterséges intelligenciát. Az más kérdés, hogy ez kinek lesz jó, én mindenesetre nem kell majd sok láda sört vegyek.

Egyébként eléggé visszás a helyzet, mert ha nem hinném azt, hogy a mesterséges intelligencia az egyetlen dolog ami megmenthet minket az éghajlatváltozás apokalipszisétől, akkor most már nagyon kezdenék aggódni miatta, de így a két apokalipszis kioltja egymást.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

AI.

a föld alól dirigálni könnyű, de aztán jön az árvíz

Belefutottam ebbe a gondolatba: ~Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta érte, hogy aki hisz ő benne, el ne vesszem, hanem örök élete legyen.~

Ezt sosem értettem régebben, de most, hogy olvastam az ős várost, lezárom ezt a kérdést. Az ős városban ugyanis azt írja de Coulanges, hogy az ős vallásokban a családfő (az apa) volt a főpap aki az isteni ősökkel tartotta a kapcsolatot és ő ezt a minőségét mindig az első szülött fiúra adta át, aki így kivételes helyzetben volt, szemben a többi családtaggal, akiket a családfő akár meg is ölhetett. Szóval a kereszténység ezzel pont ellenkezőt állít, az Isten megtöri az elsőszülött fontosságát, feláldozza a többi gyermekéért, azaz az emberiségért. Gondolom az áldozat fogalma is úgy alakult ki, hogy a családfők meg akartak szabadulni bizonyos családtagoktól, ezért mivel ők voltak az isteni akarat egyetlen ismerői, simán eladták, hogy most biza emberáldozatot kíván Pista bácsi.

Ezt a gondolatot gyakran hangoztatják, de szerintem régebben sokkal jobban rezonált, amikor még a gyermekek között szokás volt különbséget tenni. A mostani libernyák világvallásban a gyermekeik között már nem tesznek a szülők igazi különbséget, nem is okoz gondot mindegyiknek egyenlő mennyiségű élelmet adni, a kisebbeknek talán előnyére is válik, hogy nem a szüleik próbálják az élet mélységeibe bevezetni őket, hanem a korban közelebb álló testvérkéik, akik talán még jobban is modellezik a kistesó kognitív fejlettségi szintjét.

Tudom, hogy most politikával kéne foglalkozni, de baromi jól távol tudom tartani magam tőle.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

az örökre visszatérő perfekt almás pite

No, a tegnap este az epöl bémutatta a zúj telóit, meg óráját, meg fülhallgatóját. A legérdekesebb az volt, hogy kezdik bevezetni a mesterséges intelligenciát és voltak egész jó kis támogatott funkciók, mint pl. a levelek összefoglalása, a megírt szövegek stilisztikai javítása, a képek, videók tartalmának felismerése és kereshetővé tétele. Sajnos nálunk nem elérhető ebből semmi. Nem tudom miért, talán az epöl így harcol az EU-val, vagy talán nincs elég szerverük ami az egész világ felhasználóinak elég lenne, ezért az otthoni piacra koncentrálnak. Mindenesetre szerintem elég rendesen kiszúrnak magukkal azzal, hogy nálunk nem érhetőek el ezek a dolgok, mert megoldja más ezt helyettük és hát ez már tényleg elég platform definiáló metaadat, amiről az ember nem szívesen fog lemondani. Nekem ezek a dolgok nem is igazán kénének telefonon, inkább az ubuntumban szeretném használni őket, főként ami a képek és videók tartalmi szortírozását tekinti.

A többi dolog gyengén muzsikált, látom a 8k vidiót nagyon nem akarják bedobni, bizonyára tartogatják ezt a nehezebb időkre, amikor még kevesebb újdonság lesz, a 120 fps-es 4k vidióért igazán kár új telót venni, bár bizonyára a fotók és vidiók minősége is javult, csak nehéz ezeket jól bemutatni. Mi mindenesetre kihagyjuk ezt a generációt is, a 6 éves XS-em tökéletesen működik még, főként azt a minimális időt amit naponta használom. Már kezdek azon gondolkodni, hogy megpróbálok kihúzni vele 10 évet, vagy talán még Androidra is váltok, valami olcsóra, egy 360 fokos vagy egy jó sztereó kamera sokkal jobban érdekel mint bármilyen telefonos cucc.

Más. Itt ez a jó kis vidió a dust és dust2 pályákról csében. Vagány dolog, hogy most már a játékokról is annyi információ kerül fel a netre, amennyit már senki nem tud befogadni, kell már szűrni. Lassan ez is mind szemantikussá válik, lehet metakérdéseket feltenni. Például ez a csatorna is tele van minden jóval, csak idő kell mindent végignézni.

Demó (nem egészen :)). Még egy akkor.

Zene. Zene.

jobb egy lúdnyak egy atomháborúnál

Mi a valószínűsége annak, hogy egyetlen ember el tudja pusztítani az emberi civilizációt? Hát annak, hogy meg tudja menteni? Ha nem is tudjuk ezeket a valószínűségeket kiszámolni, azt legalább tudjuk bizonyítani, hogy az egyik nagyobb mint a másik?

Azt hiszem, az emberekben van némi naiv optimizmus az iránt, hogy nagyobb a valószínűsége a megmentésnek mint a pusztításnak, elvégre mi mind egy-egy kis csavar vagyunk ebben a Földnek nevezett bombázóban ami a világűr mélységei felé tart. Ráadásul a kultúránk nagy része ugyanerre a (tév)hitre gyúr rá, mert csak akkor lehet sikeres és szolgálhatja az alkotó túlélését.

Széllel szembe pisilni néha érdemes azért, főként ha a szél kezd elcsendesülni.

Más. A most a élő fószerek (és talán fószerinák) közül, kik azok akik a legvalószínűbben elpusztítják a civilizációt és kik azok akik a legvalószínűbben megmentik? Na és mire is megyünk ezzel a sok gondolkodással.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

a gpukkal nem lehet dunát rekeszteni (még)

Nem semmi, mostanában volt hír, hogy a Muszka mesterséges intelligenciával foglalkozó cége beindította a 100000 H100 gpu-t tartalmazó szuperszámítógépét és nemsokára megduplázza a méretét. Nemrég még itt filóztam, hogy a fészbuk 350000 gpu-t vesz és az mekkora lépés, erre most ez a 100000 már alig hír érték.

Arra viszont kíváncsi leszek, hogy mire használja majd, nagyon beleszállt a politikába a Muszka és hát a tuitteren is ő a király, jó kérdés, hogy meg tudja-e állni, hogy ne kapirgálja ki ami a mézes bödön alján van.

Egyébként van egy olyan érzésem, hogy a mesterséges intelligencia kutatói mostanában, hogy van sok-sok pénz, leginkább a számítási kapacitás maximalizálását próbálják elérni, ezért röpködnek a milliárdos szuperszámítógépek, aztán meg amikor már nem röpködnek a milliárdok, akkor neki is fognak jó modelleket és jó szoftvert írni rá, mert azért ki nem fogják kapcsolni a gépeket, csak maximum nem vesznek újat, ha meg kell húzni a nadrágszíjat.

Valószínűleg nemsokára meg kell majd húzni a nadrágszíjat, nem csak gazdasági, de jogi okok miatt is. De azt hiszem, a jogi okok nem fognak sokáig megállni, sőt, egy újabb löketet adnak majd a fejlődésnek, mert jobb modelleket fogunk készíteni. Ugyanis a mesterséges intelligencia az ember munkáját nem csak direktben tanulhatja meg utánozni, hanem az adaptáló ember munkáját is megtanulhatja és ezzel már nehéz lesz jogilag harcolni.

Két példa. Ugyebár a szöveg másolásvédett, ezért a gép nem láthatja, mert a "látása" reprodukciót, azaz másolást feltételez (be kell másolja a memóriába, ez jogos). Viszont ha valaki ír egy összefoglalót a szövegről és megadja a gépnek a jogot, hogy elolvassa az összefoglalót, akkor már nincs jogi akadály. Szóval lehet azt csinálni, hogy készítünk egy modellt mondjuk az 1925-ig íródott könyvekből és utána felbérelünk egy csomó embert, hogy foglalja össze az 1926-os könyveket, amelyek már másolásvédettek. Csakhogy ezeken az adatokon már meg lehet tanulni "összefoglalni", az 1927-es könyveket már az összefoglaló modell fogja összefoglalni és nem emberek és nem lehet majd megkülönböztetni az emberi összefoglalástól, tehát nagyon rizikós lesz perre menni ezzel a mesterséges intelligenciával. Most is próbálják már egy kicsit elfedni, hogy nincs benne a teljes heri potter a hálóban, de igazából értelme sincs, hogy bent legyen, hiszen a könyv üzenetén kívül (és azzal együtt se sokak szerint) nincs semmi hasznos amit tartalmazhat. Lehet, hogy vannak teljesen egyedi kifejezések a heri potter könyvben, de azok értelmét nem ez a könyv határozza meg, hanem a már előtte felépített kultúra, másként meg sem érthetnénk őket, definíció szerint. Szóval tégláról téglára, könyvről könyvre fel lehet építeni egy modellt úgy, hogy az emberek már nem tudják, melyik darabok származnak emberektől, akik lemondtak a jogaikról és melyek olyan mesterséges intelligenciától, amelynek nincsenek is jogai (még).

Képek esetében ugyanez alkalmazható, csak ott az összefoglalás ugye egy új kép elkészítését jelenti, hasonló stílusban. Ha megnézzük a kínai festmény ipar egy nagy szeletét, ott ugye szinte tökéletes reprodukciókat gyártanak nyugati festményekből, de azok az emberek tudják adaptálni a stílust hasonló témákra is. Ezek a képek már felhasználhatóak lennének, mert a kínai festők bizonyára gyorsan és olcsón dolgoznak. De valójában nem is kell nagyon sok ilyen variáció kép, hanem egy új rajzprogramot kell írni, ami egy jogosan tanított mesterséges intelligencia modell segítségével egy új képet hoz létre, ezzel kell lemásolni pár száz stílust és gyakorlatilag a következő mesterséges intelligencia már a program használatát tanulja meg és akkor már lehetetlen lesz megkülönböztetni, hogy ember másolt le egy stílust, vagy egy gép, megint jogi zsákutca.

Egyébként én szeretném, hogy a művészek ne veszítsék el a munkájukat, de sajnos a kapitalizmus a költségoptimalizálásról szól, nincs kibúvó, előbb-utóbb mindenki elveszíti a munkáját. Csak abban reménykedhetünk, hogy az emberek azelőtt felébrednek, hogy rossz a rendszer, mielőtt az a pár szupergazdag kifejleszti a robothadseregét amivel mindenféle ellenállást el tud fojtani. Mert ez lesz a vége a folyamatnak, nincs más lehetőség egy véges világban.

Demó.

Zene. Zene.

alien: romulus (2024)

Nekem tetszett, bár a tuitteren mintha eléggé megoszlanak a vélemények, legalábbis amelyeket az utamba sodort az algoritmus.

Szombaton megnéztem az első három Alient, szóval friss gondolatokkal mentem be a moziba. Főként az első filmre fedeztem fel sok utalást, kezdve ugye a Ian Holm karakterrel, ami talán az a dolog is, ami a legkevésbé tetszett. Nem értem mi szükség volt rá, ha fan service, akkor szerintem rosszul sült el, mert sajnos mélyen az uncanny valleyben lakozik ez a karakter, engem zavart minden másodpercben amikor látni lehetett. Gondolom valami olyasmi lehetett, hogy preprodukcióban csináltak egy 95%-os Ian Holmot és mondtak, hogy jó lesz az, majd a produkcióban felhúzzák 100%-ra, de nem sikerült felhúzni csak 97%-ra. És sajnos az emberi arcok az egyetlen dolog a világon, amely esetén a 70% több mint a 97%. Ezt bizonyára tudja minden filmes szakember is, nem értem miért vállalták ezt a rizikót. Főként mivel a praktikus effektekkel kérkednek ebben a filmben is (ami általában egy nagy mese, van erről egy egész vidiósorozat a jótúbon), szerintem egy Ian Holm fizikai robot arc sokkal jobban működött volna, elvégre mégis robot a karakter. Az egyetlen film amiben a digitális arcok jól működtek, a Benjamin Button, az már jó rég volt, az ember azt hinné, most már kulcsra kész a technológia, főként az utóbbi évek mesterséges intelligencia robbanásával, de úgy tűnik, még nagyon nincs így. És miért is kellett az az arc, hogy megismételje egy adott ponton az első filmből azt az egy mondatot? Szerintem butaság volt ezt erőltetni. Ennyi erővel Harry Dean Fosterből is klónozhattak volna gépészmérnököt a filmben és betehették volna, nagy fless volt a Ian Holm karakter az eredeti filmben, de azért ennyire nem volt fontos.

Na jó, a többi egyébként bejött. De hát van benne űrhajó, meg űrbázis, meg szörnyikék akik meg akarnak ölni és a mostani filmek ritmusában megy az egész, nem kell nekem több. Egy ilyen filmen még a logikai és tér-idő hibák sem zavarnak, értékelem azt amit meg akarnak mutatni, még ha egy kicsit át is kell szabni a dolgokat. Igazán tetszett az a jelenet, amikor az alienek savas vérpacái között lavíroztak zéró gravitációban, ahelyett, hogy csak simán visszakapcsolták volna a gravitációt.

Egyébként amikor újranéztem a régi filmeket, a hosszas séták alatt a társadalomról filóztam, amelyben a történet történik, na most erre hosszan nyitnak ezzel, ezt értékeltem, azt nem annyira, hogy a standard disztópiát kaptuk.

Ami igazán tetszett, az az, hogy a számítógépek az eredeti filmeket idézik, szóval semmi érintő képernyő, baromi nagy kapcsolók és nem standard billentyűzetek mindenhol, a monitorokon meg jó nagy fonttal szöveges üzenetek vastag kerettel, ritkán egy-két barchart, az is karakterekkel feltöltve. Tisza 80-as évek eleje, az Amiga már ennél modernebb volt, de hát bizonyára ez a társadalom nem lett a habos-babos okostelefonok rabja, mint a miénk (viszont még jobban dominálja őket egyetlen cég).

Egy másik probléma, hogy egyetlen másodpercig nem féltem, emlékszem, amikor először láttam az Alient, akkor rendesen féltem. Igaz, akkor még nagyon gyerek voltam, de persze már nem emlékszem pontosan hány éves, csak azt tudom, hogy sokáig a legfélelmetesebb filmként tartottam számon, amit nem akarok újranézni. Most nem volt ilyen problémám, szerintem túlontúl kialakult az agyamban a gát azon rendszerek között amelyek a vizuális információt dolgozzák fel és az aktuális állapotomat vezérlik. Ez jó, mert több horror filmet tudok megnézni, viszont rossz, mert nem hozzák az elvárt hatást. Lehet egy méhecskét kéne beereszteni a moziterembe horror film közben, tűkön ülnék, az tuti.

Ami még igazán tetszett, hogy gyerekeket játszanak a színészek és a csaj egész kreatív megoldásokkal jön bizonyos problémákra, de hát a sorsot kijátszani nem lehet, főként ha az egy alien, akinek mindig van még egy szava és mindig ott van, ahol nem kéne. Na de azért a rendező bácsi mindig gondoskodik egy túlélőről, szóval aggodalomra semmi ok.

Zene.

elfújja a szél a metrót

Na, úgy tűnik, lassan dugába dől a kolozsvári metró projekt. Szerintem egyébként nincs is értelme, a központ túlterheltségére nem az a megoldás, hogy még egyszerűbbé tegyük a központba való bejutást, hanem az, hogy egy másik központot hozzunk létre, ami lassan átveheti a régi szerepét és persze rendesen legyen megtervezve. Azt a baromi sok pénzt, amibe a metró kerülne, el lehetne hatékonyan is költeni. Hacsak nem készülünk háborúra, abban az esetben persze jól fog egy metró, de én azért nem várnám meg Kolozsváron. Egyébként meg a mostani központi dugókat is megoldja majd az önvezetés és egy kis szabályozás, hogy ne lehessen személygépkocsival a központba menni, csak nagyon drágán, az önvezető mindenféle méretű taxik majd megoldják a többit. Csak persze ennyi vízió nincs már a politikusainkban. Szerencsére képesség se, hogy egy metróprojektet levezényeljenek. Egyébként tanulságos a metrók listája, Európában már 2013 óta nem építettek újat, szerintem nem véletlenül.

Demó. (ez nagy királyság, de mostani). Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

filmek

Ebben a hónapban sem sikerült valami sok filmet megnézni, az első négy filmet tévében néztük, inkább csak olyan 90%-ban mondhatom, hogy láttam őket, mert a reklámoknál (és nem csak) gyorsan előkerül a tuitter és nem mindig teszem gyorsan le. De azért ébresztett pár gondolatot és most még emlékszem is ezek közül néhányra, ezért így utólag írok valamiket. Mostanában az is árt a filmnézésnek, hogy esténként sétálni megyek, szóval nagyon ki kell centizni, hogy beférjen még éjfél előtt egy film, nem is igazán sikerül általában. Na, majd a télen pótolok rendesen.

Up in the Air (2009): Ezt már láttuk, akkor is tetszett, nagyja meg is maradt, pedig jó régen volt. Ami igazán tetszik ebben a filmben, hogy mennyire könnyedén rak össze különböző témákat (a teljesítménykényszer, a modern életforma, a modern munkamorál, a család és a megcsalás, a házasság helye a modern társadalomban) és bár egyikről sem mond semmi újat, az elegy nagyon jól működik. Sokkal jobban jellemzi a karaktereket az, hogy hogyan helyezkednek el ebben a sok-sok dimenzióban, mint bármilyen egyedi cselekedet. A végére talán jó lett volna valami katarzis, de a hiánya is beszedés, ha nem sikerült valami konzisztenset kitalálni (és hát a modern világban elég ritka a világgal konzisztens katarzis, ha beáll valaki Krisna hívőnek, az azért eléggé feladás érzetű) akkor jobb ha nincs semmi, csak egy szép kép a végére.

Run All Night (2015): Liam Neeson még mindig kedvelt köreinkben, ezt érte választottuk. Hozza a szokásost, de szerintem volt ebben a filmben egy óriási potenciál abban a témában, hogy a rossz apa lehet úgy jó, ha a fiát megmenti a rossz úttól, vagy úgy rossz, ha nem menti meg, lényegében ez a két apa konfliktusa, de sajnos nincs elég jól kidolgozva. Ráadásul nagyon Heat utóérzetem volt, sok jelent abból rimék (leginkább ugye az éttermi jelenet), persze lehet, csak én képzelem bele. Nézhető film, de lehetett volna sokkal jobb is, ha sikerült volna kidolgozni jól.

Blue Steel (1990): Ez a film az olimpia záróünnepsége előtt kezdődött egy órával, Bigelow, Stone, Curtis, azt hittem valami nagyon jó cucc lesz. Végül azért megnéztük, de én csalódtam (mondjuk a záróünnepség se volt valami nagy menet). Főként a pisztolypárbajok felett járt el iszonyúan az idő. Azt hinné az ember, ebben az amerikaiak verhetetlenek, de annyira rossz volt a vége, hogy ki merem jelenteni, bármely random hongkongi filmben jobb pisztolypárbaj van. És valahogy az sem jött nekem le, hogy a pasas miért kezdett ámokfutásba. És persze a rendőrségről is igencsak átalakult a képünk az utóbbi 30+ évben.

Edge of Tomorrow (2014): Ennek csak kb. az utolsó 40%-át láttam, a kávézós jelenettől, de mivel nagy kedvenc, megnéztem a maradékot. Érdekes a kávézós jelenet, mert ugye ott nagyon hosszan mutatják be azt, hogy mi ismerős a főhősnek, aztán a végén persze a cukorral elrontja, de ez olyan sutaság, hisz előtte meg azt mondja a nőnek, hogy ismeri, de mégsem ismeri eléggé, ha ennyire nem érti, hogy a nő unja az ismétléseket. Egyszer meg kéne nézzem ezt a filmet és minden jelenetben amiben a nő is szerepel, kiértékeljem, hogy most akkor unja az ismétlést vagy nem. :) A végéről már nem is emlékszem mit írtam legutóbb, mindenesetre most nagyon úgy tűnt, hogy az időt újraindító akármi csak szimbiótája volt az Omegának és amikor úgy találta, hogy talált egy olyan entitást, ami legyőzte az előző hordozót, akkor váltott és feltámasztotta a jobbik egyedet, jelen esetben a főhőst. Valószínűleg, a hordozó nem is igazán tudja tudatosan irányítani az idő újraindítását. Egyébként butaság ennyit foglalkozni ezzel a filmmel, természetesen, de hát ha nagy kedvenc, akkor muszáj. Teszek is egy új tag-et, nagykedvenc, amikor olyan film kerül a listába, ami nagy kedvenc. :)

Rebel Moon part 1, 2, Director's Cut: Ez egy híg fos. Komolyan, az űrrepülőzés megy, de a búzatermesztés nem? Egyedül a látvány okés ebben a filmben, az is azért, mert olyan jó kis videójátékos, a ps3-x360 korszak barna-zöld tónusait hozza, amikor én sajnos szinte egyáltalán nem játszottam vidiójátékokat. Majd valamikor pótolok, remélem. A történet teljes bullshit, gondoltam, hogy majd jót fogok itt filózni arról, hogy miért teljes nonszensz az, hogy egy feudalista rendszer megőrizze az űrrepülési kapacitását, de talán majd egyszer egy külön bejegyzésben, most nincs kedvem. Azért megnézem majd ha lesz folytatása is, mert ez tényleg annyira fos, hogy már nevetséges.

House of the Dragon (2. szezon): Hát ez tűrhető cucc volt, de valahogy nagyon izzadságszagú, arra megy ki a játék, hogy minél jobban kinyújtsák a történetet, ezért a legtöbb dolognak ami történik, nincs igazán következménye, mindenki mindig újratervez, satöbbi. Na jó, azért a 4. rész tényleg zúzós volt, de az utolsó meg híg fos, amiben tényleg nem történt semmi. Érdekes, hogy bevitték az osztályharcot a végére, meg az is érdekes lesz, hogy hogyan fog mindez kifutni, mert ugyebár a folytatásban (azaz az eredeti Game of Thronesban) nincsenek osztályharcos felhangok (mondjuk van ott harc elég), szóval lenyesik ezt a szálat, vagy inkonzisztenssé válnak a folytatással, mindkét lehetőség járható persze. Azért valószínűleg végig fogjuk nézni, de azért az már egyértelmű, hogy ez nem egy GoT, nincs benne annyi és annyiféle karakter, ezért a meglévőkkel kell nyújtani a rágógumit és ez kicsit uncsi. Engem ami a leginkább érdekel, hogy a hajós valériaiak hogy fognak kihalni, mert róluk sem esik szó a GoT-ban (ha jó emlékszem, annyira azért nem vagyok fan, hogy a könyveket is olvassam és igazán érdekeljen a történelem kereke).

Labyrinth (1986): Imádtam ezt a cuccot, de kár, hogy nincsenek már ilyen filmek mostanában. Én még digitális effektusokkal is elfogadnám a babákat, csak legyen valami igazán látványos világ egy őszinte történettel, amiben már az elején tudjuk, hogy minden jóra fordul, de azért várjuk a következő viszontagságot. Sajnos az álfalak felette fontos voltán kívül nem sikerült túl sok új ötletet begyűjtenem a labirintusok tervezéséről. (yt, yt)

Amsterdam (2022): Nekem bejött ez a cucc, de meg tudom érteni, hogy nem lett sikeres, mert csak éppen a történetmesélés alapvető szabályait rúgja fel a legbutább módon. Azaz, vannak jó fiúk, van nagy feladat, de a végén valahogy a rossz fiúk nem az igaziak, ezért a jók győzelmének sem lehet örvendeni. És annyira kusza a történetvezetés, hogy még az a kis értelem is alig felfedezhető. Szerintem itt az történt, hogy volt egy jó kis vízió egy nagy katyvaszról, ami mégis működhetett volna akár, csak a stúdió beszólt, hogy azért mégis csak "rendes" filmet kéne készíteni és így egyik célnak sem sikerült megfelelni. Pedig ilyen szereplőgárdát így elfecsérelni, nagy vétek. Na, talán legközelebb, valaki más jobban megcsinálja, azt hiszem, az alaptéma (az erős emberek elszámoltathatósága) még sokáig benne lesz a zeitgeistban. Ja igen, nagyon gondolkodom, hogy volt-e ebben a filmben ez a széttörünk egy művészeti alkotást egy teljesen random jelenetben motívum, mert ugye a csaj rendesen nyomta a művészkedést és van is egy jelenet egy bizonyos kávés szettel, aminek semmi értelme nincs abban a környezetben, de végül nem törik szét, de azt mondanám, hogy a három feltételből kettő teljesül, ezért megadom.

The Watchers (2024): Hú, ez nekem nagy From fless volt, nagyon hasonlít a témája, de mivel az a sorozat még nem futott ki, nem tudom, a megoldás mennyire lesz hasonló. Ráadásul a föld alatt lakozó természetfeletti lények most nagyon aktív téma a fejemben, lásd az ős város témát, amit most be is fogok dobni ide a tagek közé, mert össze akarom gyűjteni a blogba azt, amikor ezen filózom. Nem tudom miért jön ez nekem annyira be, de most nagyon bejön. Egyébként ez a Shyamalan lányának első egész estés filmje, azért eléggé a papa stílusa jön le, kicsit kifulladtak már ezek a fordulatok, de azért mivel nekem most nagyon bejön az alapötlet, végig lekötött a film. Sok újat nem tudtam meg, ezek az ötletek sorozatokban sokkal jobban működnek (mekkora királyság volt a Lost-ban a föld alatti tudományos bunker), itt azért csak annyi idő maradt mindenre, hogy éppen ne essen szét a történet. Az, hogy a föld alatti lények valamikor köztünk éltek, szerintem egy gyenge eresztés volt, a kiűzetésük még gyengébb, inkább kellett volna valami ős város irányba menni, hogy az erdő egy régi civilizáció nyughelye, de hát na, nem lehet minden mindig úgy, ahogy én szeretném. :)) Egy biztos, nagyon várom a From folytatását, szeptember 22-én. Ha jól meggondolom, a black lodge a Twin Peaksben is föld alatt van. Kár, hogy amúgy a legkisebb mértékben sem vonzódom a barlangok iránt, lehetne egy új hobbim. :)

Zene. Zene.

az algoritmust megérteni nem kell félnetek ha jót akartok

Meghallgattam egy podcastot erdélyi magyar podcasterekkel, aztán elhangzott ott, hogy a kedves hallgatók segíthetik a podcastot azzal, ha megpróbálják kijátszani a jótúb algoritmusát.

Hát a jótúb (meg nem csak) algoritmusa érdekel engem is, gondolkodtam rajta már némi időt, eljött az ideje, hogy leírjam azt, hogy most hogy látom a dolgokat. Ebben az esetben még van némi tapasztalatom is, első kézből, szóval nem csak hibás indukciókat kaptok, hanem hibás dedukciókat is. A kérdés már csak az, hogy ez hosszú lesz, vagy rövid.

Kezdjük az elején. A jótúb algoritmusának az a célja, hogy a felhasználók minél több időt töltsenek el a platformon, azt hiszem, ezt nagyjából két cél elérésével biztosítják: (1) azokat az alkotókat, akik konzisztensen jó minőséget nyújtanak, jó sokat mutogatják, (2) de azért adnak a kisebb alkotóknak is elég sok esélyt, mert a divat nagyon gyorsan változik a jótúb világában és teljesen megjósolhatatlan, hogy kik fognak meglovagolni egy-egy új hullámot. Egy másik nagyon fontos szempont a jótúb megértésében az, hogy óriási méretű, másodpercenként több millió kattintás jön be és több ezer óra új videó is kerül fel, szóval nem lehet nagyon sokat időzni semmin, egyszerű algoritmusok kellenek, nincs arra kapacitás, hogy mesterséges intelligenciával megpróbáljuk megérteni, hogy mi van egy videóban és valami bonyolult algoritmussal modellezzük a felhasználót, hogy ebben a napszakban éppen mit szeretne leginkább nézni. Egyszerű klikk statisztikák vannak, talán naponta egyszer ha van valami négyzetes algoritmus (korreláció) egy-két iterációnyit futtatva. Legalábbis szerintem. Ugyanakkor az egyszerűség robusztusságot is eredményez, szerintem nagyon jól működik az algoritmus abban, hogy a nagyérdemű közönség figyelmét lekösse.

Ami van, az az, hogy a nagyérdemű közösségnek az érdeklődése elég gyökér, ezt nem tudja az emberek nagy része elfogadni. Ezért van az, hogy a gyergyói podcastra csak 400-an iratkoznak fel, míg arra aki csak kocsikázós vidiókat rak fel Kolozsvárról, 56000-en. Ezt lehet szeretni vagy nem, nincs mit vele tenni, ez a világ.

Ha mégis nagyon ki akarja az ember játszani az algoritmust, akkor talán annyit tehet, hogy minél több anyagot tesz fel. Sajnos a könnyen gyártható anyagoknak áll a bál, mert nem lehet megjósolni, hogy mi fog bejönni az embereknek. Én abból indultam ki, hogy remélem, van 10000 ember a 8 milliárdból, akit érdekel majd a játékom, ezért valahogy el kell érjem őket, de lehetőleg minimális erőbefektetéssel. Ezért rakok fel kis vidiókat a voxeles kísérletekből, amelyekre 20-30 megtekintés érkezik (illetve ezt a mostanit kicsit megtolta az algoritmus), mert már kutatok az emberek után, akik szeretik ezt az esztétikát és ha majd nem csak strukturális problémákat oldok meg, hanem lesznek részletek és koncepció is, akkor legyen meg az, hogy honnan indult az egész. Remélem, lesz egyszer majd 33000-es megtekintésű voxel vidió is, nem csak a tortáknak lesz ilyen sikere. Szóval minden ami nem voxel a csatornámon, az csak szórakozás, aminek semmi jelentősége nincs, még annak a 400 feliratkozónak se, akiket kitermeltek, mert én egy voxeles játékot fogok megpróbálni eladni hamarosan, a torták meg szobrok iránt érdeklődők sajnos nem valószínű, hogy érdeklődni fognak ez iránt is. Egyesek szerint ha nagyon kevert témájú egy csatorna, az nem jó, de nekem nincs energiám több csatornára szedni a vidiókat, minden megy ugyanoda ömlesztve, a voxelek iránt érdeklődő fájintos embereket valószínűleg nem zavar időnként egy-egy torta vagy szobor ha feltűnik a feedjükben. Meg egyelőre nem is nagyon vannak ilyen követőim, talán egy valaki iratkozott fel ilyen videó alapján. :)

Szóval igazából én egy teljesen más posztot akartam írni, de végül ez lett. Azt akartam még mondani, hogy ne próbáljuk kitalálni mit akar a jótúb algoritmus, inkább csak kell önteni a kontentet, aztán majd ő eldönti, hogy mi az ami érdekli az embereket és mi az ami nem. Ne kezdjük a régi megérthetetlen isteneket lecserélni az új érthető, de titkos istenekkel (igen, ha nem lenne titkos, akkor mindenki próbálná kijátszani és így degradálódna a felhasználói élmény, ezzel egyet értek, hogy jobb, ha titkos, nem mint a tuitternél).

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

néhány sötét felleg jól jönne a mostani hőségben

Valamit írni kéne. Az a baj, hogy a mindennapi dolgok mostanában nem túl pozitívak, a vízióra meg már energia sem marad, a dolgok egyben tartása kimerít minden szabad mentális energiát. Az sem segít, hogy nincs is igazán választásunk, mindenkinek házi virológusnak, hadvezérnek, jogásznak, közgazdásznak kell lenni, mert a mainstream diskurzus annyira egyértelműen kifoszlott már a mesék-mítoszok-igazság hármas határán, hogy ha nem vagy hajlandó megkeresni az igazságot abban amit olvasol, akkor jobb is ha nem olvasol semmit.

Szóval most egy kicsit ilyen tuitter közgazdász leszek én is.

Szóval érdekel az, hogy mi vár ránk jövőre Romániában, meg azután is, persze. Van itt ez a cikk, de igazából már az év eleje óta mindenki azt szajkózza, hogy jövőre adóemelés jön. Erre persze jön a kormány, hogy nem is, de hiteltelen. Ráadásul azt sem értik meg, hogy többet ártanak a gazdaságnak a titkolózással, mint amennyit gondolnák. Mert egy racionális üzletvezető ilyenkor a legrosszabbra kell számítson és a jövő évet a túlélésre kell betervezze. Ebből biztosan recesszió lesz jövőre, de szerintem idén sem biztos, hogy megússzuk, a harmadik negyedévben biztosan nem, hiszen a mezőgazdaság tuti vastagon mínuszban lesz, az építkezés is sanszos, a turizmusban van egyedül némi remény, de annak olyan nagy része fekete, hogy az simán fel tudja szívni az igazi növekedést, de csökkenést meg persze nem. Az utolsó negyedévben meg mindenki a politikára fog figyelni ahelyett, hogy csináljon is valami hasznosat. Lehet talán a sörfogyasztás kicsit magára talál.

Igazából két módon lehet tartós növekedést elérni, az egyik a termelékenység növekedése, amiben szerintem plafonálódtunk, a másik a népesség növekedése, az pedig lejtmenetben lesz egy jó ideig. És a mostani politikusok nem igazán akarják megérteni, hogy a bürokrácia nem produktív munkavégzés. Nekem nem úgy tűnik, hogy a digitalizálás és a mesterséges intelligencia nyerő ágazatok lennének nálunk, sőt, szerintem nettó vesztese lesz a gazdaság ezeknek a folyamatoknak, ugyanis a munkahelyek el fognak veszni, de csak egy igazán kicsi réteg fogja kihasználni a bennük rejlő lehetőségeket. Legalábbis az elején, utána amikor beüt az emberi szintű mesterséges intelligencia, akkor már mindenki csak veszíthet, hacsak nem egyezünk meg, hogy senki ne veszítsen, de akkor senki nem is nyerhet. Akkor vagy eljön az algoritmizált kormányzás, vagy kipusztulunk.

Szóval szerintem amíg ez a politikai osztály marad, már sose fog Románia gdp-je több mint 2%-al nőni éves szinten. Illetve, ha jön egy válság, akkor a válságot követő évben lehet, hogy nőni fog, szóval fogalmazzuk át úgy, hogy az 5 éves mozgó átlag sosem lesz nagyobb 2%-nál. Persze, nem fogom shortolni a tőzsdét, mert nincs miből, de befektetni sem fogok belé, az tuti. Persze, én csak tuitter közgazdász vagyok, szóval mindenki saját maga kell eldöntse, mennyit vesz komolyan ebből az egészből, mondjuk pár év múlva megnézhetjük, hogy a vonalka mit csinált, persze nem mintha az bármire is bizonyíték volna.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

ha az ősök bölcsességét keresed, süss tortát az örök tűzön

Mostanában kétszer is voltam templomban. Az egyiknek nem én vagyok a krónikása, a másiknak viszont én, ezért kicsit írni fogok róla.

Szóval voltam egy istentiszteleten, de a szokással ellentétben, teljesen érdekesnek találtam a prédikációt, ami eddig nagyon ritkán történt meg velem. Az ószövetségből volt a példabeszéd, amit én mindig teljesen áthatolhatatlannak találtam az ismeretlen népekkel, meg az atyákkal meg a szolgálókkal, meg a néha ellenséges Istennel, meg a néha szerető Istennel. Most is elég vicces volt, ahogy a pap próbált lavírozni az inkonzisztens állítások között, csak most végre nekem volt meg az Ős város által szolgáltatott perspektíva és élőben láttam, hogy a kereszténység mennyire az ősibb vallásra adott válasz. Az is bekattant, hogy a feltámadás valójában azért jelenik meg, mert ugye az ősi vallásban az ősök válnak istenekké (igaz, csak hat generáción keresztül szentelnek nekik figyelmet) és tovább élnek a föld alatt. Ki akart volna erről a jó melóról lemondani egy univerzális isten javára, hacsak nem ígérik meg neki, hogy egyszer majd előjöhet a föld alól. Így megmaradt a temetés iránti tiszteletük is (Réka is azért akarja eltemetni Koppányt, hogy nyugalomra leljen a túlvilágon és ne kísértsen ebben) és valamit kaptak is azért, hogy lemondtak az istenségről. És persze könnyű volt ígérni valamit ami az ítéletnapon jön el, mert az mindig csak 20 évre van a jövőben, ezt tudták már az ősök is.

Szóval ez az Ős város szerintem egy olyan könyv, ami sokat segít a vallás megértésében. Persze én nem fogok többet járni ezért templomba, mert továbbra is inkonzisztensnek tartom, de legalább ha már oda visz az utam, nem fog elkalandozni a gondolatom.

Egyébként érdekes, hogy már 1883-ban lefordították ezt a könyvet magyarra, de azóta nem jelent meg új kiadás. Románul az első kiadás csak valamikor az 1930-as években jelent mintha meg, meg aztán 1984-ben is, az átkos legsötétebb korszakában. Némi viszontagság árán sikerült is beszereznem három példányt ebből a kiadásból, már azt is tudom, hogy kik fognak kapni egyet-egyet.

Persze az sem teljesen idegen gondolat számomra, hogy ez a könyv túl messzire megy a spekulációban, nem hiába nem része a mostani gondolkodásnak, rám mindenesetre nagyon nagy hatással van még ma is, lépten-nyomon segít úgy éreznem, hogy értek dolgokat, amelyeket régebben nem értettem. Persze, akár még tévedhetek is, de legalább akkor megint érteni fogom a dolgokat, csak éppen másként. De az is lehet, hogy megpróbálják eltussolni a tartalmát, mert átlátna a nép a sok mesén. Fene tudja.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

Dicsőség Ukrajnának

Nocsak, az ukránok rendesen belecsaptak a lecsóba, átvették a kezdeményezést, remélem a végjáték közeledik lassan és jobbak a lapjaik mint az ellenségé. Nemsokára kiderül, hogy ki blöffölt és kinél volt az adu.

közhírré tétetik, de csak halkan

Most úgy jó két hétig nem ülök majd a gépem elé, ezért blog sem lesz. Kár is ide jönni. Egy kicsit ki is fulladtam blogolás témában, ma is úgy volt, hogy kéne egy hosszú bejegyzést írni a tegnap esti internetes utazásomról az átkosba, mennyi érdekes ember élt akkor, akikről én semmit nem tudtam tegnap estig (Tamás Klárával indult az utazás, nem hiszem, hogy meg fogom írni, vagy nem úgy). Aztán arra gondoltam, hogy előbb kicsit dolgozom és csak utána blogolok és már este van és elfáradtam.

Ez van. Szabadság. Valamelyest.

Demó. Nem demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

filmek

Ebben a hónapban nem valami sok filmet sikerült megnézni, persze sokat filóztam azon, hogy mit írjak a Pasolini filmekről, de most lusta vagyok leírni, ezért csak rövid lesz az egész.

The Evil Dead (1981): Vicces cucc ez, 81-ben azért a The Thing sokkal jobban nézett ki, igaz ez biztos sokkal kevesebből készült el és legalább olyan kultuszfilm lett belőle. Azért ma már nehéz komolyan venni azt, hogy néha úgy tűnik, mintha rizsfelfújt ömlene ki a halottból.

The Canterbury Tales (1972): Na ez Pasolini, de nem igazán értettem semmit belőle, az emberek megint csúnyák, a helyszínek érdekesek, de teljesen idegen számomra ez a filmkészítés, lehet, hogy egyszerűen csak hiányzanak a megszokott jelek amelyekkel a tartalom elvál a formától.

Arabian Nights (1974): Ebből megint nem sokat értettem, de itt legalább az Aziz és Aziza történet bejött és a csajoknak egyértelműen volt belső monológja amit a külsővel együtt szőttek, még ha a pasi egyszerű lélek is volt. Itt is leginkább a helyszínek tetszettek, elég egzotikusak nekem, hogy elvigyék a filmet, de nagy mondanivalót itt sem tudnék megfogalmazni.

Silver Linings Playbook (2012): Erre Jennifer Lawrence igencsak fiatal korában Oszkárt kapott, az azért túlzás, de egy tűrhető film. Csak az a baj, hogy olyan fájdalmas a témája, két mentális problémákkal küzdő ember egy csomó problémával küzdő amerikai társadalomban, hát nem egy szívderítő látvány. Óriási a kontraszt a közös jeleneteik és az életük között. A vége jó poén, hogy tudnak ők átlagosak is lenni, ha megdolgoznak érte, de azért azt se felejtsük el, hogy 1 és 10 átlaga 5.5 és nem 5.

Mamma Roma (1962): Ez megint Pasolini, ez végre a jelenben játszódik, ismerős embertípusokkal, de ahhoz képest, hogy Rómát emlegetik benne, az egész egy ronda külvárosban játszódik. Megint az a baj, hogy a film nem szép, a karakterek nem érdekesek és nem szerethetőek, viszont legalább tudom értelmezni. Valószínűleg a kor társadalmának szól az üzenet, hogy elvész a nép, ha visszatérünk a régebbi szokásainkhoz. Hogy milyen régebbi szokásokra gondol, azt nem tudom, én a II. Világháború Olaszországára gondolok, de kinek kinek saját vérmérséklete szerint joga van bármit behelyettesíteni. Végre egy Pasolini film amiről azt tudom mondani, hogy értem, vagy legalábbis egy koherens értelmezést tudok mondani, viszont azt hiszem, nagyon nem én vagyok a célközönsége, szóval akkor egy jó időre szünetelni fog a Pasolini filmek nézése, talán a Salót megnéznem, ha rábukkanok.

Hellraiser (1987): Jó kis horror ez is, de ezt sem lehet annyira komolyan venni már. Sajnos a tűfejűek sokkal kevesebbet szerepelnek benne mint amennyit gondoltam, hogy fognak (ugyanis most látom először). Sajnos kevés horrort láttam, pedig elviekben szeretem a műfajt, az ősfélelem felfedezése és megértése. Lehet ez csak mostanában kezd érdekessé válni számomra, amióta a jövőtől félek, kell valami a jelenben is, ami megfogható és legyőzhető, de sajnos amiket eddig néztek, nem igazán működtek számomra. Talán már nem kötik le a filmek az agyam elég nagy szegmensét, talán egyik helyzet sem elég hihető, fene tudja. Azért még próbálkozom, mert amúgy kívülről figyelni ezeket a filmeket elég szórakoztató.

Zene.

bifurkált bitek megfurkált agyakban

Rájöttem mire lehetne használni ezt a sok mesterséges intelligenciát.

A gúgelnek megvan a teljes internet, sőt még a változások is ahogy történtek. Szóval a kedves felhasználó beállíthatná, hogy melyik év milyen napján szeretné böngészni az internetet és ha mondjuk talál valami jó kis fórumot ami tetszik neki, akkor írogathatna oda és a mesterséges intelligencia megszemélyesíthetné a többi fórumozót, az addigi bejegyzéseiket figyelembe véve. Sőt, ahogy telne az idő, mondjuk lehetne kérni, hogy egyes történelmi események ne történjenek meg a virtuális világban aminek a fórum csak egy projekciója és akkor a virtuális fórumozók békén hagynának bizonyos témákat. Még az sem biztos, hogy olyan nagyon nehéz lenne lényegesen eltérni a valóságtól, hisz az emberek már amúgy is a változatlan világban akarnak élni, esetleg kisebb változások bejöhetnek. Ha mondjuk törölnénk Woody Allent, azt a pár oszkárt nyerhetné valaki más, talán csinálhatnánk Al Pacionból rendezőt és nem színészt.

Én befizetnék egy ilyen gúgelre.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

a milka tehén gyémánt félkrajcárját az algoritmusok tartják az égen

Olvasom, hogy Svájcban úgy döntöttek, minden kormányzati szoftver nyílt forráskódú legyen. Tehát amit nem ők írnak, az csakis nyílt forrásból származhat és amit ők írnak, azt nyílttá teszik. Ennek van két nagyon hasznos következménye.

Először is, egy nagy lépés az algoritmizált kormányzás felé, ráadásul ha valamilyen más ország is ilyen útra szeretne térni, nem kell nulláról kezdjen, hanem egyből adoptálhat egy fejlett rendszert ami sok mindent tud már, csak a helyi viszonyokhoz kell adaptálni.

Másrészt, valószínűleg azért operációs rendszert nem fognak írni, inkább valamelyik nyílt forrásút használják majd, de költeni fognak majd a biztonság garantálására, amivel az egész világot biztonságosabbá teszik és csökkentik a pénteki nagy kráudsztrájk fiaskó megismétlésének valószínűségét.

Harmadrészt, lehet majd tanítani egy mesterséges intelligenciát, hogy mit is jelent egy ország ritmusa, ha rácuppantják az rendszer adatfluxusaira. Ennek a hasznát még nehéz megbecsülni.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

Hehe.

Haha.

az játék előrehaladottáról

Megint tettem kis vidiót, sőt, még egy rövidet is, amit Blenderrel generáltam az éppen generált struktúráról.

Most éppen arról van szó, hogy végre elszántam magam és megcsináltam a két szuperprimitívet a rendszerbe, mégpedig a lua szkripttel definiálható primitívet, meg a sima szabadon repkedő primitívet. Ez utolsó logikus dolog lett volna már akár két éve is, de mivel szabályokat írok, amelyeknek minden primitívje egy-egy voxel primitívet bocsát ki és egymáshoz kötődik, egyszerűen nem volt értelme olyan primitívnek, ami a térben egy fix pontra helyez valamit, ugyanis minden alakzat bárhova rakható. Most viszont van egy új mód ahogy alakzatokat rakosgathatok le, mégpedig lua kóddal kiszámítva, hogy hova is kerülnek és ezért már van értelme fix pozícióra rakosgatni azokat, hiszen az a pozíció nem is annyira fix, kiszámolja valaki, csak nem maga a szabályrendszer. De persze a szabályokat be kell tartani, ha egy szabály hibásnak bizonyul és mindent vissza kell vonni, amit addig csinárt, akkor ezek a fixe helyre került alakzatok is visszavonódnak.

Ezzel most már tényleg úgy érzem, hogy végre minden elérhető amit akarok, ugyanis eddig mindig az volt, hogy meg akarok csinálni egy épületet, vagy labirintust, vagy valami egyebet és persze könnyű lenne lekódolni, de az eddigi szabályrendszerből mindig hiányzott valami. Most pl azon akadtam fenn, hogy azt akartam, hogy különböző magasságból induló lépcsők ugyanazon a magasságon érjenek véget. Ezt sehogy sem lehetett eddig megoldani, de mert bár állíthatok képzeletbeni falat a magasabban kezdődő fal végére, nehéz kiszámítani, hogy az mekkora is legyen, ha mondjuk a két lépcső különböző irányba halad. Amit most csináltam, simán csak össze tudom már hasonlítani a koordinátákat és az alapján írok egy döntést és kész. Ráadásul nem is volt nehéz implementálni, ez a sol3 library eszméletlen jó a Lua-C++ interopban.

Szóval mostmár tényleg csak meg kell tervezni a pályákat, remélem technikai limitációk már nem lesznek, csak az én képzeletem határait kell áttörni, de ahhoz szerencsére van elég referencia a neten, amit használni lehet.

Reméljük legközelebb már bemutatok egy pályát, aminek a struktúrája már nagyjából fix lesz. Kis részletek még valószínűleg sokáig változni fognak, ezért is csináltam mindent procedurálisra, hogy az apró részleteket (ami akár a méret szorzója is lehet) bármikor változtathassak, ahogy alakul ki a vizuális nyelv a fejemben. De a nagyobb struktúráknak már nagyon ideje kezd lenni kikristályosodni.

Ja igen, és végre rájöttem egy dologra, ami végig zavart, de nem tudtam megfogalmazni. A példaként elkészített Menger spongyában az a poén, hogy nem túl nehéz generálni a struktúráját (rekurzív kis kockákok ezek), talán még valahogy a létező szabályrendszerekkel is meg tudtam volna csinálni. Na de az, hogy erre még egy-két-akárhány más szabályt is rátegyek, az elképzelhetetlen lett volna a régi módszerrel, mert én kellett volna kombináljam kézzel a szabályokat. És persze olyanokat, hogy hely függő legyen, nem is igazán tudom hogy csináltam volna, szóval a gömb a kockában és annak egyik fele ilyen, a másik fele meg olyan színű, azt el sem tudtam volna képzelni. Na de lua-ban könnyű lekódolni és bár a vidióban nem az történik, hogy egy külső szabály hívja a lua-t, hanem a lua generál egy fix alakzatot, de ez működik azért már, majd legközelebb jobban bemutatom ezt.

édesen alszol, zörren a tuitter

A háború művészetét már időtlen idők óta tanulmányozza az ember. A mai téma a bombák lesznek.

A bombák maximális hatékonysággal csak akkor vethetőek be, ha pontosan megtervezzük térben és időben a robbanásukat. Ha viszont ez megvalósul, akkor akár egy bomba eldöntheti a háború kimenetét. A háború addig nem ér véget, míg mindkét fél el nem használta az összes bombáját, de ebben sohasem lehetünk biztosak. Mindenki rejtegeti a stratégiai tartalékait, akár még kisebb csatákat is hajlandóak elveszíteni azért, hogy maximalizálni tudja a bombái későbbi hatékonyságát.

Ez az elv meglepő módon sok helyzetre általánosítható.

Demó. Demó. Demó.

Zene. Zene. Zene.

Buksi és Mazsola

Itt az ideje, hogy az E. két kutyája, Buksi és Mazsola is tiszteletét tegye a blogon.

euro 2024

Fura, de valahogy érdekelt az Európa Bajnokság, úgyhogy megnéztünk egész sok meccset (10+, de a pontos számot nem tudom). Ez nagyon soknak számít ahhoz képest, hogy általában 1-2 meccset szoktunk megnézni, a döntőt és néha még az elődöntőket, ilyesmi.

A végén azért örvendtem, hogy a spanyolok nyertek, egyrészt jobban játszottak, másrészt úgy gondolom, a nyereséget nem értelmezik úgy, hogy a népük felsőbb rendű a többieknél, mint ahogy az angolokból kinézem. Egyszerűen csak fontos számukra a foci, költenek is rá sokat, tradíciója is van, meg is van az eredménye. Ennyi az egész.

Nem kell mindenben Isten akaratát keresni, mert bipoláris lesz tőle az ember.

Demó. Nem demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

amikor a konzervatív értékrend visszanyal

Trumpra rálőttek, de elvétette a merénylő. Nem akarok erről írni, mert ez az a világ, amitől félek és nagyon nincs szükségem arra, hogy tovább forgassam ezeket a gondolatokat a fejemben. Csak annyit akartam megjegyezni az utókornak, hogy nem került el a hír, de ahogy én gondolom, még sokkal rosszabb lesz a jövőben, szóval én most itt nem fogom elemezni, hogy ki miért is felelős. Nem is hiszem, hogy ebben a bonyolult világban lehet ilyenről beszélni. Az egyszerűbb világ, ami valamikor létezett, lehet nem is volt olyan egyszerű az embereknek akik benne éltek.

az átlag uralma a szétszórt elméken

Nincs kedvem írni. Azt sem tudom mit írjak, próbálok minél kevesebb hírt olvasni, a játékkal haladgatok, de még nincs itt az ideje egy új bejegyzésnek.

Teljesen úgy tekintek a hírgyárakra mint az alkoholgyárakra, semmi köze nincs a valósághoz annak amit árulnak, az a lényeg, hogy az ember a napi adagját megkapja, az elvárt érzelmeket kiváltsa (ez általában szorongás szokott lenni) és megerősítse az embert az éppen aktuális világnézetében (az általában az, hogy elmegy a világ a francba).

De azért csak nem tudom megállni, hogy bele-bele ne olvasgassak cikkekbe, aztán csak tépem a hajam. Román sajtót leginkább csak gazdasági híreket olvasok, a többi vagy nem érdekel, vagy annyira átlátszó manipuláció, hogy fölösleges időt veszíteni rá. Persze, a gazdasági sajtóban is rengeteg manipuláció van, nem is gondoltam, hogy ezt komolyan gondolják egyesek, hogy ha arról cikkeznek, hogy milyen jól megy az ingatlanpiac, akkor az emberek, akik gazdasági sajtót olvasnak, el is hiszik ezt és rohannak ingatlant venni. Na mindegy.

Szóval van ez a cikk, hogy májusban 16%-ot csökkent a születések száma az egy évvel korábbi számhoz képest. De azért gyorsan odateszik, hogy ez év áprilisához képest viszont csak 3.3%-ot csökkent, mintha bármi köze is lenne a születések számának a hónapok egymásutánjához. A termelt tojások száma, az igen, azt van értelme hónapról hónapra követni, sokkal inkább mint mondjuk az éves trendeket, de a gyerekek születésénél csak az éves trendek számítanak.

Egyébként vicces ez, hogy mindennel megmagyarázzák a csökkenő natalitást, csak éppen a valódi okkal nem: a fiatalok egyre szegényebbek és egyre kevésbé látják a jövőt biztosítottnak, ezért aztán nem is fognak bele olyan komoly projektekbe, mint egy gyerek. Erre meg jönnek, hogy de hát az átlagbér infláció felett növekedett évről évre, ami igaz, csakhogy ez az átlag úgy jön össze, hogy egy kis százalék nagy növekedést ér el míg nagyon sok embernek nem nő infláció felett a fizetése (stagnálni nem stagnálhat, mert a minimál bér folyton nő). Csakhogy az a kis százalék ember nem fog annyi gyereket csinálni, amennyi a rá eső rész a fizetés növekedésből, így csökken a gyerekek száma szép lassan és nincs ami ezt a trendet megállítsa.

Én egyébként nem is hiszem, hogy lenne ezzel valami baj, mindig is a minőséget tartottam fontosabbnak a mennyiségnél, ha gyengék a gyerekek tanulmányi eredményei, akkor azt meg lehet úgy oldani, hogy csökkentjük a gyerekek számát és nem csökkentjük a tanárok számát, így minden gyerekre több idő jut, ami majd növeli a tanulmányi eredményeiket. Ez az egyetlen igazi megoldás, már azon kívül, hogy fejlesztünk egy mesterséges intelligenciát ami lecseréli a tanárokat. Erről még jó ideig nem is akarnak hallani Romániában szerintem.

Vicces, hogy a kormány mindenféle új adónemeket tervez jövőre, vagy legalábbis beszél róla. Ők is mindent megpróbálnak, csak az egyetlen dolgot nem, ami tényleg működik, a költségek lefaragását. Persze lehet ezt csinálni egy ideig, de mindig ott a szakadék az út végén. De azért meg kell dícsérni őket, hogy próbálnak innoválni az adózásban és azt, hogy máshol nincs ilyen nem annak a jeleként értelmezik, hogy megpróbálták, de nem működött, hanem annak, hogy ők a zsenik akik először gondoltak ilyenre. Aztán remélem, hogy amikor jön a mesterséges intelligencia és kidobja őket a francba, nem állnak az innováció útjába.

Hát igen, most ilyen kedvem. Na mára elég is a nyüszögésből.

Demó. Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

ha kifogy az ingyen ebéd, végre megint szükség lesz igazi szakácsokra a boszorkánykonyhákba

Állítólag olyan sokba kerül a mostani mesterséges intelligencia rendszerek futtatása a felhőben, hogy nem éri meg, senkinek.

VÉGRE.

Tessék már lejönni a hülyeségekről és rendes dolgokra felhasználni a mesterséges intelligenciát, mint orvosi segédeszköz, jogi segédeszköz, akármi, amit rendesen megfizetnek a felhasználók. Meg persze igazi modellezést végezni, nem csak még több és még több adatot bepakolni a rendszerbe, mert az majd úgyis mindent megesz. Végre kezd kicsit szorítani a nadrágszíj, jöhet az igazi dudomány.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

amikor végre belép a terminátor a no. 10 ajtaján, eljön a zelízium

Nem semmi, a torik történelmi vereséget szenvedtek a tegnap tartott angol választásokon.

Érdekes, hogy abban a korban élünk, amikor a legjobban lehetne kormányozni. A valaha létező legjobban tudjuk mérni az emberek életminőségét, a legjobb módszerekkel tudjuk előre jelezni az intézkedések hatását mindenre is, csak annyit kéne tenni, hogy a legnagyobb jót tegyük a legtöbb embernek, ami már nem egy absztrakt fogalom, hanem jól mérhető evidencia. De nem, a politikusok mindenféle légből kapott vagy titkos célokat akarnak megvalósítani, amelyek természetesen egy idő után teljesen divergálnak a valós igényektől és persze, hogy sok elégedetlen szavazót eredményeznek, minél tovább nyomatják őket. A gond csak az, hogy az emberek sosem csapnak az asztalra kiszámítható kormányzást követelve. Mindig azt hiszik, hogy a politikusok mágikus módon majd az ő javukat szolgálják és mindig megszívják ezt. Szóval én nem hiszem, hogy a labur sokkal jobban fog kormányozni mint a torik, pár év múlva kezdődik előröl a tánc. Mikor értik meg már az emberek, hogy a kormányok váltogatásának algoritmusából csak egy bonyolultabb algoritmus, a közjót maximalizáló algoritmus tud kivezetni minket? Szerintem sokkal közelebb járunk már ehhez az algoritmushoz mint hinnénk, csak végre ki kéne próbálni. Az első számítógép megjelenése előtt már sok-sok évvel kész voltak az első algoritmusok és modellek amelyekre azokat építették. Azok az algoritmusok amelyekkel szintet tudna lépni a társadalmunk már rég készen vannak. De persze valószínűleg az lesz, hogy sok-sok embernek meg kell halnia mielőtt rákényszerülünk arra, hogy valami újat próbáljunk ki. Az első elektronikus számítógépek sem az emberek jó kedvéből születtek.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

inside out 2 (2024)

Anno az eredeti Inside Out nagyon-nagyon bejött (bár 2015-ben nem írtam róla). Nagyon érdekes volt az alaphelyzet, hogy egy gyermek fejében a folyamatokat archetipikus emberkékkel és azok közötti kapcsolatokkal modellezzék és persze még egy csomó mentális jelenséget is bemutassanak könnyen érthető módon (persze ez csak egy modell, ami valószínűleg nagyon távol áll a valóságtól, de bizonyos kérdésekre választ tud adni). Szerencsére akkora sikere volt, hogy készült folytatás is, de azért komoly, hogy 9 évet kellett várni rá. És ennek is akkora sikere van, hogy tuti készül folytatás, a kérdés már csak az, hogy hány évet kell majd rá várni és persze, hogy miben gondolják tovább a témát. Most ugyebár bejött 5 új érzelem és a szorongás jó nagy kalamajkát okoz. Az az igazság, hogy már nem is igazán emlékszem az első részben mi is volt a konfliktus forrása és természete, csak arra emlékszem, hogy tele volt vicces reprezentációival a mentális folyamatoknak. Ezekből most nincs sok új, kivéve talán a szarkazmust, ami egy szakadék, meg talán az énkép, ami az emlékekből táplálkozó fa szerű képződmény egy kis csúccsal, amit lehet tenni-venni. Na jó, nem akarom lelőni a poént, meg ebben a filmben nagyon nem is olyan a poén mint egy átlagos filmben, bizonyára ha az ember leszalámizza a két sík (a kiscsaj élete, ami elég normális és a mentális világa, ami elég nem normális, legalábbis nekünk) kapcsolódási pontjait, akkor sok érdekes meglátást talál, azért építették ezt a történetet 9 éven keresztül, tuti tele van mindenféle rejtett nyalánksággal. Ami számomra most igazán érdekes az az, hogy én teljesen megtalálom benne azt a gondolatot is, hogy nincs igazi szabad akaratunk.

Ugyanis mit jelent a szabad akarat? Azt, hogy egy adott ponton teljesen önállóan dönthetünk arról, hogy mi történjen, itt meg minden ami történik egy nagyon bonyolult és nagyjából ismeretlen rendszer része (ugye a semmiből megjelennek érzelmek, a konzol teljesen átalakul, az egész architektúra egy óriási labirintus amiben senki nem ismeri a kijáratot előre, meg kell keresni azt). Az érzelmek mindvégig az agy (tudat?) rendszerében tevékenykednek, de sohasem szabadulnak meg annak a megszorításaitól, nem tudnak teleportálni, nem tudnak a semmiből valamit létrehozni (még a Pouchy sem a semmiből valamit hoz létre, a létrehozott dolgok a helyzet által limitáltak, és csakis ismert fogalmak jöhetnek létre amelyek ismert módon működnek, a dinamit azért elég jó poén). Sőt, még a fő üzenet is arról szól, hogy nem tudunk válogatni a jó és rossz emlékek között, mert még a csupa jó szándékot is mindig megbosszulja egy előreláthatatlan helyzet, tehát csak befogadhatjuk az inputot és minden cselekedetért vállalni kell a következményeket.

Na jó, most nem akarom hosszúra nyújtani ezt a bejegyzést, szerintem még fogok erről az animációról írni. Remélem azért nem kell megint 9 évet várni a folytatásra és azt is remélem, hogy lesz olyan verzió is valamikor, amikor a teljes társadalmat modellezik valami hasonló módon. Csak akkor mondjuk az emberek hangulati egységekbe tömörülhetnének és kergethetnék egymást a társadalom intézményei között. Majd bemegy egy nagy unalom óriás a moziba és megnézi az Inside Out 7-et és kijön egy öröm óriás.

Zene.

amit raktak estig, leomlott reggelre.

Próbálok nyugodt maradni, néha még egész jól is megy. Aztán néha még a legkisebb dolog is kibillenti az egyensúlyt, mondjuk egy hír. Vagy kettő. Vagy három. Úgy hittem, megbarátkoztam az apokalipszis gondolatával, de sajnos csak a távoli apokalipszis gondolatával sikerült megbarátkozni, a közelivel nem. Valahogy úgy érzem, nemsokára összedől a világom, talán még az egész világ is és én nem tudom túlélni az apokalipszist. Szerencsére az én világom elég kicsi, ha egy nagyobb világért kellene aggódnom, már régen bediliztem volna.

Demó.

Zene.

mi mind csillagporból vagyunk, ezért vagyunk robbanékonyak este felé félúton

Nicsak, egy román fickó elolvasta a Sapolsky könyvet (amit én is szép lassan olvasgatok, de inkább lassan mint szépen :)) és készített róla két vidiót: 1 és 2.

Majd ha befejezem a könyvet, én is írok róla, de egyelőre csak interiorizálom a gondolatokat. Van mit, bőven.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

filmek

Ebben a hónapban nem valami sok filmet néztünk, inkább focit néztünk, pedig engem nem is érdekel a foci és az eredménye sem. Viszont van valami ellenállhatatlan varázsa az egyedi pillanatoknak, pedig én pont úgy szeretek élni, hogy én tegyem bele a pillanatba az egyediséget, akkor és ott ahogy szeretem.

The Running Man (1987): Ezt a filmet még valamikor a 90-es évek elején láttam videókazettán. Akkor nagyon félelmetesnek tűnt a labirintusban a kolbászolás és bunyózás, valahogy a tévésztárság kritikája nem jött le, vagy nem emlékszem rá. Mindenesetre jó cucc, nem túl bonyolult megérteni és bár nagyon eljárt fölötte az idő, nekem bejött most is a Netflixen.

The English Patient (1996): Akartam valami jó filmet még nézni a Netflixen amíg hozzá tudtam férni látogatóban. Sajnos semmi új dolog nem győzött meg, úgyhogy maradtam a réginél. Ez a film még mindig nagyon bejön, valószínűleg ez már örökké így is marad. Pedig mostanában már nem zavar össze a két fő történeti sík váltakozása, a történet tiszta számomra, inkább olyan dolgokon filózom, hogy a rengeteg pontatlanságot és torzítást az idő múlásában, a katonai dolgokban, a térképészeti dolgokban, stb. miért fogadom mégis olyan könnyen el. Talán egyszerűen csak mert bekerült ez a film a kedvenc filmek dobozába az agyamban és onnan nagyon nehéz kivenni valamit. De ki a fene hozta létre ezt a dobozt? Én tuti nem tudatosan, nem szeretem az abszolút dolgokat. Lehet inkább mégis a mérleg nyelve dől a kedvencség felé, elfogadom a hibáit, mert van benne sok jó dolog is. A háború eldőlt, de még sokan meghalnak addig amíg már senki nem hal meg, legalábbis a háború következtében. Így viseli magán a film a hibáit. Illetve, nem is hibák, hanem ellentmondások a valósággal. Most nagyon nem akarok ezekről írni, de azért legyen itt két példa: az első, hogy nagyon nem jönnek ki az évek, a fickó még a háború elején zuhan le a repülővel, de a háború végén ápolják, a másik meg, mondjuk a genfi egyezményre hivatkozni a háború elején, elég vicces. Az első hibát nehéz lett volna kijavítani, a másodikra tényleg nem értem mi szükség volt, főként, hogy abban a jelenetben eléggé felmentik a német katonákat, ami azért megint elég problémás. Lehet nem kéne leírnom a gondolataim ahányszor megnézem ezt a filmet, mert már túl kriptikusak, túl jól ismerem a jeleneteket és a történetet. Mondjuk nem is tudom, hányszor szokás megnézni egy kedvenc filmet, szerintem én ezt nem láttam tízszer sem, jó sok év alatt. Bizonyára vannak akik százszor is képesek megnézni egy filmet, de akkor már tényleg a kamerabeállításokon gondolkodnak közben. Gondolom. Én még ott tartok ezzel, hogy a látvány és a zene is teljesen lenyűgöz, mindahányszor megnézem. Ja, és valahogy összekapcsolódik a film az Indy and the Fate of Atlantis játékkal, ami szintén egy nagy kedvenc (az Indyben is van sok sivatag és német katona), de már nem tudom, hogy csak az évek során sodródtak a neuronok közel egymáshoz, vagy tényleg előbb láttam a filmet és amikor a játékot játszottam, akkor éreztem egy kicsit úgy, mintha a film világában kolbászolnék. Talán majd amikor lementik az emlékeimet, kibogozzák ezt a rejtélyt is.

Career Opportunities (1991): Ez a klipp meggyőzött, hogy meg kell nézzem ezt a filmet és nem csalódtam. Jó kis buta film, de még azokból való, ahol nem kell túl sok kontextust fellelni van betenni magunktól, hogy teljesen másként értelmezhessük a történetet, ha éppen ahhoz van kedvünk, vagy korunk. Mindenesetre oda kell figyelni, ha az ember nagy bevásárló központban jár, nehogy elüsse a gondatlan görkorizás szelleme. (mém, mém)

The Hot Spot (1990): Ez megint egy jó kis film JC-vel. Meg persze Virginia Madsennel, meg Don Johnsonnal. Elég explicit, nem tudom milyen besorolása volt anno, de hát nem is igazán érdekel. Persze a mai filmek tudnak sokkal explicitebbek is lenni, ha akarnak. Most éppen gondolkodom, hogy milyen hasonló témájú filmet láttam mostanában, semmi sem ugrik be a U Turn-on kívül, de hát már az sem mai csirke. Talán meg kéne kérdezni a chat-gpt-t. Na mindegy, szóval nekem bejött, de ez azért arról szól, hogy a két főszereplőnő bájai adják el a filmet, meg egy kis texasi kisvárosi hangulat, ami filmben engem is érdekel, néha.

The Fifth Element (1997): Ezt is nagyon sokszor láttam már, egy időben még úgy is éreztem, többet mond nekem mint az átlagos buta sci-fi a Föld megmentéséről, aztán most már vagy az átlag változott, vagy a megmentés nem az igazi már, fene tudja. Most úgy értelmeztem, hogy jön a szuperlény és kioktat minket, hogy milyen rossz is volt az a világháború, pedig csak 2%-a Föld lakosságának halt meg tőle, akiket becseréltünk egy óriási technológiai és szervezési ugrásra, amelyek egy új aranykort hoztak el a Föld történetében. Amit persze sikerült disztópiába fordítanunk, mert az ember képtelen az arany középúton járva élni, de azért még mindenünk megvan ahhoz, hogy kijavítsuk a hibáinkat és a sors is kegyel még minket. Szóval enyhén elitistának látom azt, hogy az abszolút gonoszság legyőzéséhez ilyen gyenge stratégiát használnak a szuperlények a hatvan millió génes kromoszómáikkal, de hát na, a mag erős, nem hiába járnak a Földre egy kis genetikai felfrissülésért. Ami most igazán bejött, az a látvány, mennyire jól működik még most is, teljesen uralja a rendező a néző figyelmét és abból annyit látunk meg, amennyi még pont működik. Azért azt hiszem, egy időre jegelem ezt a filmet is. Fura, mert úgy érztem, a The English Patientet bármikor újra tudom nézni, de e helyett inkább néznék valamilyen más sci-fi-t a 80-as, 90-es évekből.

Pollock (2000):Érdekes figura volt ez a Pollock. Nekem nem sokat mondanak a festményei, de még sosem láttam egyet sem élőben, lehet, úgy működnek. Az tuti, hogy nagyon tisztelem ezeknek az absztrakt stílusoknak a képviselőit, mert elég tökösnek kell lenni ilyen cuccokkal kiállni a közönség elég. Főként a 40-es, 50-es évek átlagos amerikai polgára elé. Bár fene tudja, lehet, hogy volt bennük egy óriási igény a változásra, pont ezt lovagolták meg ezek a művészek. Mindenesetre érdekes, hogy a film meg sem próbálja értelmezni Pollock műveit, inkább csak bemutatja a karaktert. Nem tudom mennyire valóságos, de valószínűleg sokan egyetértenek ezzel a karakterrel, aki annyira megszokta a gürcölést és útkeresést, hogy amikor beütött a siker, már nem tudott mit kezdeni magával. Érdekes, mennyire limitált az ember, de néha azért elég mélyre le tud ereszkedni egy gondolat kútjába. Aztán csak simán megfullad benne, de mélyebbre ment mint a kortársai és megmutatja a következő nemzedéknek, hogy merre érdemes menni, ha az ember a mélységet keresi.

Zene. Zene. Zene. Zene.

a virtuális vendéglőben egy igazi kávét kérni még lehet

Nincs amit csodálkozni, már legalább 2000 éve tudjuk, hogy az ember jobban hisz annak amit hall mint annak amit lát, tapint, nyalint. Talán csak az a furcsa, hogy az ember lett a sorsának kovácsa. És kalmára. Aggodalomra ad okot, mint annyi minden is.

Demó.

Zene. Zene.

Insta.

amikor a mérleg valójában ringlispíl, nincs értelme a legkisebb rosszat választani. ki kell ugrani

Vicces, de a legkisebb mértékben sem érdekel az amerikai elnökválasztás. Az, hogy Trump meg Biden a legvalószínűbb elnökjelöltek, csak alátámasztja, hogy a világ megőrült. Ők nem az okai ennek az őrületnek, hanem az okozottjai. Ilyetén nem is fogják megoldani azt a problémát ami az őrületet okozza, esetleg csak fokozhatják azt, de ebben is úgy látom, hogy a rövid táv és a közép táv akár ellent is mondhat egymásnak. Én úgy érzem, ebben a kérdésben nem tudok jól dönteni, szerencsére nem is az én dolgom. A legnagyobb szerencse viszont az, hogy most nyugi van a fejemben.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

most akkor lerajzolom az erdőt profilból

Az ember általában összekeveri az okot az okozattal. Az egyetlen fontos kérdés az, hogy ennek az oka genetikai vagy ezt tanítja nekünk a társadalom? Ha az első, akkor nincs nagy jövője az emberiségnek. Ha a második, akkor talán még van esélyünk. Mondom én, aki nem látom a fától a parkot.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

Drónos.

Ehh.

az öntudatra kelt meseautó

Régen voltak az önvezető autók téma ezen a blogon, most nem is igazán érdekel a dolog, mert már van egy autónk amelynek a vételárát amortizálni kell. Viszont most jelentett be a Rimac egy Verne nevű robotaxit, ami elvileg 2026-ban jelenik meg, móbájláj lesz az agya és már kormány sincs benne. Meglátjuk mindebből mi és mikor fog megvalósulni, ígéret volt eddig is bőven, bár mintha az utóbbi években leállt kicsit pezsgés ilyen téren. Lehet az általános mesterséges intelligencia pezsgés indította be ezt az új hullámot.

Ha már bejegyzésre adtam a fejem, akkor hadd osszak meg még egy linket. A dizni feltett egy csomó régi filmjéhez mindenféle extra anyagot, ami engem persze érdekel. Van pár dolog amit érdemes csekkolni, mint pl. ez a Claire de Lune feldolgozás még az eredeti Fantasiaból, ami nem került be a végső verzióba (mondjuk a 240p felbontás kriminális a mai világban). Ez is jó cucc, meg ez is.

És akkor még egy csatorna ajánló. Most a koreai háborút követik hétről hétre azok, akik az első meg a második világháborúról készítettek ilyen párhuzamosan zajló vidiókat. Teljesen más ezeket nézni, mint az orosz-ukrán háborút, sokat számít az, hogy ezeknél már tudjuk mit hoz a vég. Na most erről nem fogok filózni.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

the beast (2023)

Azért mentem megnézni ezt a filmet, mert azt írták róla, hogy egy sci-fi amiben a mesterséges intelligencia miatt kiirtják az érzelmeket az emberekből. Hát, sci-fi-nek elég nagy blődség, a mesterséges intelligenciát említik egy picit az elején, hogy elvette az emberek munkáját, de azért mindenki nagyon jól elvan és csak azért akarják kiirtani az ember érzelmeit, hogy jobban végezhesse azt a munkát amit még nem vett át a mesterséges intelligencia, szóval szerintem a kapitalizmus akarja kiirtani az emberből az érzelmet, nem a mesterséges intelligencia.

Szerencsére van benne más is, nem csak mesterséges intelligencia, egy régi sztori feldolgozása, arról, hogy egy nő úgy érzi, valami nagyon rossz fog történni és ezért próbálja alacsonyabb lángon égetni a gyertyát, de persze azért beleszeret valakibe, ami több életre való érzés és ez a dolog elég jól lejön. Egy kicsit talán túl hosszúra is van nyújtva, én egy fél órával rövidebb filmet is tudnék ugyanígy értékelni, de na, értem én, ha a rendező beleszeretett a főszereplőjébe.

Azért mégis úgy érzem, a történet maga nem olyan bonyolult, mint ahogy el van mondva, csak fel van töltve jó sok szósszal, hogy bonyolultabbnak hasson, de az egész csak mellékszál, játék a nézővel, sőt, igazából inkább csak olyan megpaskolgatjuk a buksiját, hogy felfedezi, hogy mindhárom korban megjelennek a babák, meg a jövendőmondó (a jövőben ez gondolom maga a mesterséges intelligencia), meg a bulikázás (a múltban ez az a hosszú és unalmas bál). Meg persze utalgatnak a Pillangókisasszonyra is, aki talán az egyik legtragikusabb opera szerep (ugye párhuzamba állítható az, hogy feladja az egész kultúráját a csaj a kapitányért, de aztán csak visszatér hozzá egy szeppuku erejéig, míg itt a főszereplőnő is hajlandó feladni az érzéseit, de aztán mégsem), de én a film végét nem találom tragikusnak, hisz csak folytatódik a sorozat a beteljesületlen szerelmekkel, ami egyszer csak beteljesül, vagy lehet előbb jön el az apokalipszis.

Ami még vicces volt, ebben is felfedeztem egy jelenetet, amit én úgy értékelek, hogy rendező jelzi, hogy ne keress túl mély értelmet a filmemben. Ez egy olyan jelenet, amiben valamilyen műtárgyat (vagy annak látszó dolgot) semmisítenek meg (lehetőleg nem túl mélyen a történetbe ágyazva) és hát itt is van egy szomorú sorsú Ming váza.

Szóval alapvetően jó film volt, de sci-fi-nek nem igazán számolnám és lehetett volna jóval rövidebb is, de azért értékelni kell, hogy legalább egy kis matéria van a felszín alatt is. Ja igen, viszont a jelenben volt néhány "technikai gliccs" ami valószínűleg direkt volt a filmben, de engem zavart, hogy nem tudom, a mozigéppel volt a baj vagy a vágóasztalon került be. Ráadásul nem is értem mit akart jelenteni, ha az egész világ egy szimuláció volt, akkor azért az szerintem egy kicsit túl messzire megy, nincs rendesen alátámasztva. Na, legalább elolvasom a kritikákat is a filmről, hátha kiderül mi is volt a lényeg.

Hát nekem ennyi volt az idei tiff, most valahogy nagyon nem voltam tiff típusú filmekhez hangulatban, valami klasszikusabb sci-fi-nek is jobban örültem volna.

Zene.

sokasodjatok és népesítsétek be a könyvtárat, kis molyok

Ki tudja, talán Jézus idejében tele volt a világ prófétákkal, mindegyik mászkált mindenfelé és tette a csodákat számtalanul. Néhányat meg is gyilkoltak ezért, néhány szép nagy családot alapított és öreg korára vált a tuberkulózis áldozatává. Akkoriban az emberek még hittek a csodában, valószínűleg, mert gyakran tapasztalták is azt. Aztán a Jézus követői egyre sokasodtak, de mivel még nem éltek egy modern és toleráns társadalomban mint amilyen a mai, simán csak elpusztították a többi próféta életének krónikáit. Elvégre a zéró összegű játékokban a stratégiát az életből a legcélszerűbb meríteni, hiszen az élet elég jól kifeszítette a határokat. A legjobb stratégia a pusztítás. Így aztán egyelőre rejtve marad előttünk a csodák nagy része, amely 2000 éve történt. De talán egyszer találunk valahol egy rejtett könyvtárat, vagy valami hasonlót, mint a Herculaneumi papiruszok, amelyeket most éppen mesterséges intelligenciával fejtenek meg és visszatér a csoda a mi világunkba is.

Demó. Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

a kocka fejben mi kerül az átlóra?

Lesz egy új kategória a blogban, az irracionális dolgokról amelyeket az elmém produkál. És persze rájövök, hogy irracionálisak. És persze megbírják a nyomdafestéket. Pl. ilyen nyomdafestéknek nevezni a blog felületét. :)

Na jó, szóval én alapvetően szeretek az interneten fizetni. Főként számlákat, adókat, biztosításokat, megrendelt termékeket. Egy dolgot nem szeretek online vásárolni, mozijegyet. Nincs semmi okom rá, sose volt rossz tapasztalatom, de valamiért nem szeretek online mozijegyet venni. Színház és operajeggyel sincs gondom.

Na így sikerült lemaradnom egy román sci-firől a tiffen. Ma mikor rászántam magam, hogy vegyek rá online jegyet, már elfogyott. Egyébként van egy olyan érzésem, hogy nem tetszett volna, pl. már az előzetesben is irritál ez a kelet-európai angol akcentus. Akkor inkább beszélnének románul... Azért ha felkerül az hbora, megnézem, főként a kalandjátékos vonal érdekel belőle, meg a képi világból is érdekel mit tudtak kihozni a kelet-európai (t)enyészeti minimálból.

Egyébként egy filmre azért sikerült jegyet venni, majd hétfőn írok róla.

Azt hiszem, ezt az irracionalitást könnyű lesz legyűrni, bárcsak minden ilyen könnyű lenne.

Demó.

Zene. Zene.

visszatér még a szingularitás, ha jön a nyár

Nocsak, Ilja visszatért és addig meg sem áll, míg össze nem hozza ezt a szuperintelligencia dolgot. Remélem az ópenéjájtól elég embert elcsal és Szem belébukik a mesterkedéseibe, de ha nem, akkor sem árt egy ilyen iniciatíva. Mondjuk nagyobb esélyt látok arra, hogy szépen metodikusan minden ismert problémát megoldunk és összeférceljük a megoldást, hátha lesz valami szuper eredménye, ahogy a dípmájnd is csinálja, de lehet, hogy tényleg csak néhány trükk és egy csillió gépéú hiányzik csak. Amennyire én el tudom képzelni, a természet is valami ilyesmi pályát járt be, nem addig keresztezte az építészeket a költőkkel amíg megoldották a fizikát. No meglátjuk.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

Új gyergyói (erdélyi) podcast.

föltámadott a tenger, a gépéúk tengere

Azok, akiknek az a dolga, hogy a mesterséges intelligenciával riogassanak, gyakran riogattak azzal, hogy a mesterséges intelligenciával könnyen gyártott millió hazugság majd jól befolyásolni fogja a választások kimenetelét. No, hát vége egy jó adag választásnak és az apokalipszis nem jött el. Rá kellett jönnünk, hogy még az igazság sem változtatja meg az emberek politikai preferenciáit, hát még a hazugság. Amúgy is, a mesterséges intelligencia nem tudott kitalálni egy új hazugsági módot, pont úgy hazudik mint a politikusok: hibás következtetéseket von le a kontextus nem megfelelő értelmezéséből, kauzációt lát ott ahol még korreláció is alig van, teljesen félreérti az alanyok közti kapcsolatokat, az elkövetőből áldozat lesz, a nőből férfi, stb. Persze ennek jó oka van, ugyanannak a célfüggvénynek a maximalizálásával tanul: mindig a következő szót gyorsan elmondani és ha nem jó, akkor újabbat mondani olyan gyorsan, hogy ne lehessen kibogozni, hol kezdődtek összegubancolódni a dolgok. Ilyen extrém rövidlátás nem is eredményezhet többet, mint valami jól hangzó zagyvaságot, amelyet nem hogy komolyan nem lehet venni, még meg sem lehet ismételni. Egy dolog különbözteti meg a politikust a nagy nyelvmodelltől, a nagy nyelvmodellnek nincs öntudata, míg a politikusnak... nem, még ez sem.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

Insta. Insta.

Drónos.

Captain EO.

furiosa: a mad max saga (2024)

Én azért szeretem a Mad Max-ot, mert akkora blődség, hogy az már jó. Néha eszembe jut film közben, hogy ebben a világban már rég kihalt az élet, vagy legalábbis az értelmes élet, aztán persze megnyugtatom magam, hogy ez a film csak érzelmeket akar átadni, nagy gondolatokat a jövőről nem. Kicsit meg is lepett, mikor elkezdték narrálni a film vége felé, hogy a háború az ember természetének része. Hát kösz, de itt nem háborúznak az emberek, csupán extrém rizikót vállalnak a túlélésért. Mert az nem igazán működik, hogy ebben a világban élni is lehet, túl sok az ember, fóka meg nulla. Csak azért nem halnak meg az emberek természetes okokból, mert ha valaki meggyilkolja őket, az sokkal látványosabb, ha egy autós üldözés közben valami nem klasszikus fegyverrel, akkor az még inkább. Egyébként én nem is vagyok autó bolond, de van valami igazán magába szippantó ezeknek a filmeknek az autós üldözéseiben, Miller bácsi kimaxolta rendesen ezeket a jeleneteket.

Szóval nekem bejön ebben a filmben a fíling, de azért nem áltatom magam, a történet egy átlagos képregényfilm szintjén mozog, talán még rosszabb, mert ez előzményfilmként teljesen megjósolható végkimenettel rendelkezik. Aki látta a Fury Roadot, az tudja előre, hogy a szereplők közül ki fog túlélni és ki fog meghalni és ez azért rendesen elvesz a feszültségből. Úgy kell nézni, mint egy balettelőadást. Egyébként a főszereplőnő nekem annyira nem is jött be, leginkább csak nagy boci szemeket mereszt, meg persze amikor ki kell osztani a népet, akkor kiosztja. Sokkal jobban bejött a főellenség, de egyébként úgy érzem, a végén a nagy filozófiája nem illik a filmbe, tényleg már úgy hat, mintha itt lenne valami mondanivaló, de sajnos a világ inkonzisztenciája nevetségessé tesz minden ilyen törekvést. Én nem is úgy gondolok ezekre az alakokra, mint igazi emberek, hanem valamilyen mutáns faj, aminek nagyon gyorsan kellett adaptálódni a sivataghoz és teljesen elvesztette azokat a dolgokat amelyek minket tesznek emberré. De legalább senkinek nincs olyan érzése, hogy hiábavaló lenne az élete. :) Vagy csak nem mutatja be a rendező, min keseregnek az emberek egy kis féreg tea mellett.

Sajnos úgy tűnik, a nézők nem nagyon kedvelik ezt a filmet, bukni fog pénzügyileg, de azért remélem kapunk még Mad Maxot, ha nem is Millertől, valaki mástól. Jöhet sorozat is, az apokalipszis szerintem mostanság egyre népszerűbb téma lesz. Ha valami jó kis Dune crossover lenne, én arra is befizetnék. Fura volt az férges jelenet.

Ja igen, engem nem zavart, hogy a technika itt fejlettebb mint a Fury Roadban, lásd repülő alkalmatosságok, Furiosa karja, stb. Kinek kell a konzisztencia a káoszban? Hát nem nekem, az biztos. De ha mondjuk Star Trek filmek csinálták volna ezt, tuti háborognék. Lassan jöhetne egy Star Trek reboot is, akár Hemsworthal megint, csak a többi karaktert lecserélve. Éljen a káosz. Filmen, persze!

Zene.

amikor a titán balerinának gondolja magát és beletoccsan a pocsolyába

Nem tudom mit szívnak az epölnél, de most egy kicsit túl tolták. Bár lehet, ez csak a szokásos korporét érzéketlenség, általában a fejlesztőknek szóló bemutatójuk iszonyú uncsi szokott lenni, én azt hiszem, meg sem néztem azokat amelyek az után jöttek, hogy arról áradoztak, hogy a Safariban a címsor háttérszíne a honlap átlagos háttérszínét veszi fel. Az tuti, hogy nem emlékszem túl sokra ezekből a bemutatókból, inkább a technikai dolgok maradnak meg, mint a processzor újításai vagy az új program nyelv, vagy az, hogy mostmár a telefonban is van sugárkövetés.

Na ez a mostani bemutató eléggé eltér a szokásostól, mert van benne egy csomó bohóckodás, szerencsére nincsenek széttörő hangszerek, viszont van sok mesterséges intelligencia. Én most nem fogom itt leszalámizni, hogy mi mindent tudnak ők amit mondjuk a gúgel vagy a májkroszoft nem, de a lényeg az, hogy most már mindegyik it óriás felszállt erre a mesterséges intelligencia vonatra és nagyon mélyen integrálni fogja az operációs rendszerébe (itt egyébként van egy jó összefoglaló). Arra azért kíváncsi leszek, ha a modellek jogsértőnek bizonyulnak, adnak-e minden eladott példányból részesedést, erről egyelőre nem szól a fáma, pedig még messze nem lefutott téma.

Ami viszont elgondolkodtatott, hogy egyre okosabbak ezek az eszközök, meg egyre ritkább problémákra is kínálnak megoldásokat, persze óriási erőbefektetéssel, de merre is tart ez az egész? A leges-leges-legfaszább digitális kommunikáció sem fog soha felérni egy perc igazi szemtől-szembe kommunikációval. Meg ez a sok okos kütyü csak arra való, hogy a bullshit munkákat végezhessük hatékonyabban és ezáltal még több bullshit munkát kelljen elvégezzen az, aki képes rá. Szóval szép-szép ez az egész, de jó lenne, ha már valami igazi haszna is lenne. Persze lehet, még sok kis építőkockát helyére kell passzoltatni, mielőtt az igazán fontos dolgokban is elérjük azt a produktivitás növekedést amit a számítógépek használatában elértünk. Ha az orvostudomány is annyit fejlődött volna az utóbbi negyven évben, mint a számítógépes játékok, akkor már rég csóré seggel szaladgálnánk a Hold sötét oldalán.

Mindenesetre érdekes lesz a titánokat összecsapni a mesterséges intelligencia harcterén, remélem azért a felhasználók járnak a legjobban.

Ja igen, az nvidija éppen elhagyta az epölt piaci kapitalizációban és a mesterséges intelligenciát tekintve, teljesen ellentétesek az érdekeik. Az is érdekes lesz, hogy hogyan fut ki ez a csata. Az biztos, hogy mire véget ér, lesz néhány régi cég, akinek búcsút inthetünk, de arra egyelőre nem fogadnék, hogy melyek lesznek azok.

Demó.

Zene. Zene.

michael

Meghalt Michael Mosley, a BBC orvosi műsorainak egyik készítője. Mi is sokat néztük egy időben, nagyon érdekes műsorokat készített. Megölte az éghajlatváltozás egy apró görög szigeten.

majd a hegedűs a holdon elhúzza a nótánkat

Egy magyar podcast, amelyben megbeszélik, hogy miért is omlik össze a világ nemsokára. Akit érdekel, kattintson, akit meg nem, az inkább nézzen demót vagy  hallgasson jó zenét.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

H.R. Giger's Necronomicon.

tekerjük körbe mézes madzaggal a zurnákat

Az ember nagyon rosszul állapítja meg az ok-okozati összefüggéseket. Mégis nagy szükség van erre, ezért mindenféle hibás heurisztikákat használ. A gond csak akkor van, amikor egyesek felismerik ezeket a hibás heurisztikákat és kijátsszák őket. Gyakorlatilag erről szól a szavazás, az emberek hibásan azt hiszik, hogy az ő választásuk eredménye a választást követő négy év és ezért magukénak érzik azt, ha jó, ha nem. Pedig igazából semmi köze a választásnak ahhoz, hogy hogyan kormányozzák az országot. Az máshol, másként, másmikor dől el. De az emberek szeretnek hinni abban, hogy van választásuk, szabad akaratuk, satöbbi.

Demó.

Zene. Zene.

Quest. Kapitalizmus 1, 2, 3.

evvan

Az van, hogy egyre kevésbé érzem úgy, hogy megérthetem a világot, szóval próbálok lejönni valamennyire a hírekről, meg ilyesmikről. Ezért írni sem fogok ilyen témákban többet, maradnak a kedvenc témáim, a mesterséges intelligencia, a játékok, meg a filmek és könyvek. Viszont így rendesen meg fog csappanni a tartalom, de most úgyis inkább sétálni kell mint blogot hegeszteni, itt a nyár.

Demó.

Zene. Zene. Zene.