Belefutottam ebbe a gondolatba: ~Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta érte, hogy aki hisz ő benne, el ne vesszem, hanem örök élete legyen.~
Ezt sosem értettem régebben, de most, hogy olvastam az ős várost, lezárom ezt a kérdést. Az ős városban ugyanis azt írja de Coulanges, hogy az ős vallásokban a családfő (az apa) volt a főpap aki az isteni ősökkel tartotta a kapcsolatot és ő ezt a minőségét mindig az első szülött fiúra adta át, aki így kivételes helyzetben volt, szemben a többi családtaggal, akiket a családfő akár meg is ölhetett. Szóval a kereszténység ezzel pont ellenkezőt állít, az Isten megtöri az elsőszülött fontosságát, feláldozza a többi gyermekéért, azaz az emberiségért. Gondolom az áldozat fogalma is úgy alakult ki, hogy a családfők meg akartak szabadulni bizonyos családtagoktól, ezért mivel ők voltak az isteni akarat egyetlen ismerői, simán eladták, hogy most biza emberáldozatot kíván Pista bácsi.
Ezt a gondolatot gyakran hangoztatják, de szerintem régebben sokkal jobban rezonált, amikor még a gyermekek között szokás volt különbséget tenni. A mostani libernyák világvallásban a gyermekeik között már nem tesznek a szülők igazi különbséget, nem is okoz gondot mindegyiknek egyenlő mennyiségű élelmet adni, a kisebbeknek talán előnyére is válik, hogy nem a szüleik próbálják az élet mélységeibe bevezetni őket, hanem a korban közelebb álló testvérkéik, akik talán még jobban is modellezik a kistesó kognitív fejlettségi szintjét.
Tudom, hogy most politikával kéne foglalkozni, de baromi jól távol tudom tartani magam tőle.
Demó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése