filmek

Ebben a hónapban sem sikerült valami sok filmet megnézni, az első négy filmet tévében néztük, inkább csak olyan 90%-ban mondhatom, hogy láttam őket, mert a reklámoknál (és nem csak) gyorsan előkerül a tuitter és nem mindig teszem gyorsan le. De azért ébresztett pár gondolatot és most még emlékszem is ezek közül néhányra, ezért így utólag írok valamiket. Mostanában az is árt a filmnézésnek, hogy esténként sétálni megyek, szóval nagyon ki kell centizni, hogy beférjen még éjfél előtt egy film, nem is igazán sikerül általában. Na, majd a télen pótolok rendesen.

Up in the Air (2009): Ezt már láttuk, akkor is tetszett, nagyja meg is maradt, pedig jó régen volt. Ami igazán tetszik ebben a filmben, hogy mennyire könnyedén rak össze különböző témákat (a teljesítménykényszer, a modern életforma, a modern munkamorál, a család és a megcsalás, a házasság helye a modern társadalomban) és bár egyikről sem mond semmi újat, az elegy nagyon jól működik. Sokkal jobban jellemzi a karaktereket az, hogy hogyan helyezkednek el ebben a sok-sok dimenzióban, mint bármilyen egyedi cselekedet. A végére talán jó lett volna valami katarzis, de a hiánya is beszedés, ha nem sikerült valami konzisztenset kitalálni (és hát a modern világban elég ritka a világgal konzisztens katarzis, ha beáll valaki Krisna hívőnek, az azért eléggé feladás érzetű) akkor jobb ha nincs semmi, csak egy szép kép a végére.

Run All Night (2015): Liam Neeson még mindig kedvelt köreinkben, ezt érte választottuk. Hozza a szokásost, de szerintem volt ebben a filmben egy óriási potenciál abban a témában, hogy a rossz apa lehet úgy jó, ha a fiát megmenti a rossz úttól, vagy úgy rossz, ha nem menti meg, lényegében ez a két apa konfliktusa, de sajnos nincs elég jól kidolgozva. Ráadásul nagyon Heat utóérzetem volt, sok jelent abból rimék (leginkább ugye az éttermi jelenet), persze lehet, csak én képzelem bele. Nézhető film, de lehetett volna sokkal jobb is, ha sikerült volna kidolgozni jól.

Blue Steel (1990): Ez a film az olimpia záróünnepsége előtt kezdődött egy órával, Bigelow, Stone, Curtis, azt hittem valami nagyon jó cucc lesz. Végül azért megnéztük, de én csalódtam (mondjuk a záróünnepség se volt valami nagy menet). Főként a pisztolypárbajok felett járt el iszonyúan az idő. Azt hinné az ember, ebben az amerikaiak verhetetlenek, de annyira rossz volt a vége, hogy ki merem jelenteni, bármely random hongkongi filmben jobb pisztolypárbaj van. És valahogy az sem jött nekem le, hogy a pasas miért kezdett ámokfutásba. És persze a rendőrségről is igencsak átalakult a képünk az utóbbi 30+ évben.

Edge of Tomorrow (2014): Ennek csak kb. az utolsó 40%-át láttam, a kávézós jelenettől, de mivel nagy kedvenc, megnéztem a maradékot. Érdekes a kávézós jelenet, mert ugye ott nagyon hosszan mutatják be azt, hogy mi ismerős a főhősnek, aztán a végén persze a cukorral elrontja, de ez olyan sutaság, hisz előtte meg azt mondja a nőnek, hogy ismeri, de mégsem ismeri eléggé, ha ennyire nem érti, hogy a nő unja az ismétléseket. Egyszer meg kéne nézzem ezt a filmet és minden jelenetben amiben a nő is szerepel, kiértékeljem, hogy most akkor unja az ismétlést vagy nem. :) A végéről már nem is emlékszem mit írtam legutóbb, mindenesetre most nagyon úgy tűnt, hogy az időt újraindító akármi csak szimbiótája volt az Omegának és amikor úgy találta, hogy talált egy olyan entitást, ami legyőzte az előző hordozót, akkor váltott és feltámasztotta a jobbik egyedet, jelen esetben a főhőst. Valószínűleg, a hordozó nem is igazán tudja tudatosan irányítani az idő újraindítását. Egyébként butaság ennyit foglalkozni ezzel a filmmel, természetesen, de hát ha nagy kedvenc, akkor muszáj. Teszek is egy új tag-et, nagykedvenc, amikor olyan film kerül a listába, ami nagy kedvenc. :)

Rebel Moon part 1, 2, Director's Cut: Ez egy híg fos. Komolyan, az űrrepülőzés megy, de a búzatermesztés nem? Egyedül a látvány okés ebben a filmben, az is azért, mert olyan jó kis videójátékos, a ps3-x360 korszak barna-zöld tónusait hozza, amikor én sajnos szinte egyáltalán nem játszottam vidiójátékokat. Majd valamikor pótolok, remélem. A történet teljes bullshit, gondoltam, hogy majd jót fogok itt filózni arról, hogy miért teljes nonszensz az, hogy egy feudalista rendszer megőrizze az űrrepülési kapacitását, de talán majd egyszer egy külön bejegyzésben, most nincs kedvem. Azért megnézem majd ha lesz folytatása is, mert ez tényleg annyira fos, hogy már nevetséges.

House of the Dragon (2. szezon): Hát ez tűrhető cucc volt, de valahogy nagyon izzadságszagú, arra megy ki a játék, hogy minél jobban kinyújtsák a történetet, ezért a legtöbb dolognak ami történik, nincs igazán következménye, mindenki mindig újratervez, satöbbi. Na jó, azért a 4. rész tényleg zúzós volt, de az utolsó meg híg fos, amiben tényleg nem történt semmi. Érdekes, hogy bevitték az osztályharcot a végére, meg az is érdekes lesz, hogy hogyan fog mindez kifutni, mert ugyebár a folytatásban (azaz az eredeti Game of Thronesban) nincsenek osztályharcos felhangok (mondjuk van ott harc elég), szóval lenyesik ezt a szálat, vagy inkonzisztenssé válnak a folytatással, mindkét lehetőség járható persze. Azért valószínűleg végig fogjuk nézni, de azért az már egyértelmű, hogy ez nem egy GoT, nincs benne annyi és annyiféle karakter, ezért a meglévőkkel kell nyújtani a rágógumit és ez kicsit uncsi. Engem ami a leginkább érdekel, hogy a hajós valériaiak hogy fognak kihalni, mert róluk sem esik szó a GoT-ban (ha jó emlékszem, annyira azért nem vagyok fan, hogy a könyveket is olvassam és igazán érdekeljen a történelem kereke).

Labyrinth (1986): Imádtam ezt a cuccot, de kár, hogy nincsenek már ilyen filmek mostanában. Én még digitális effektusokkal is elfogadnám a babákat, csak legyen valami igazán látványos világ egy őszinte történettel, amiben már az elején tudjuk, hogy minden jóra fordul, de azért várjuk a következő viszontagságot. Sajnos az álfalak felette fontos voltán kívül nem sikerült túl sok új ötletet begyűjtenem a labirintusok tervezéséről.

Amsterdam (2022): Nekem bejött ez a cucc, de meg tudom érteni, hogy nem lett sikeres, mert csak éppen a történetmesélés alapvető szabályait rúgja fel a legbutább módon. Azaz, vannak jó fiúk, van nagy feladat, de a végén valahogy a rossz fiúk nem az igaziak, ezért a jók győzelmének sem lehet örvendeni. És annyira kusza a történetvezetés, hogy még az a kis értelem is alig felfedezhető. Szerintem itt az történt, hogy volt egy jó kis vízió egy nagy katyvaszról, ami mégis működhetett volna akár, csak a stúdió beszólt, hogy azért mégis csak "rendes" filmet kéne készíteni és így egyik célnak sem sikerült megfelelni. Pedig ilyen szereplőgárdát így elfecsérelni, nagy vétek. Na, talán legközelebb, valaki más jobban megcsinálja, azt hiszem, az alaptéma (az erős emberek elszámoltathatósága) még sokáig benne lesz a zeitgeistban. Ja igen, nagyon gondolkodom, hogy volt-e ebben a filmben ez a széttörünk egy művészeti alkotást egy teljesen random jelenetben motívum, mert ugye a csaj rendesen nyomta a művészkedést és van is egy jelenet egy bizonyos kávés szettel, aminek semmi értelme nincs abban a környezetben, de végül nem törik szét, de azt mondanám, hogy a három feltételből kettő teljesül, ezért megadom.

The Watchers (2024): Hú, ez nekem nagy From fless volt, nagyon hasonlít a témája, de mivel az a sorozat még nem futott ki, nem tudom, a megoldás mennyire lesz hasonló. Ráadásul a föld alatt lakozó természetfeletti lények most nagyon aktív téma a fejemben, lásd az ős város témát, amit most be is fogok dobni ide a tagek közé, mert össze akarom gyűjteni a blogba azt, amikor ezen filózom. Nem tudom miért jön ez nekem annyira be, de most nagyon bejön. Egyébként ez a Shyamalan lányának első egész estés filmje, azért eléggé a papa stílusa jön le, kicsit kifulladtak már ezek a fordulatok, de azért mivel nekem most nagyon bejön az alapötlet, végig lekötött a film. Sok újat nem tudtam meg, ezek az ötletek sorozatokban sokkal jobban működnek (mekkora királyság volt a Lost-ban a föld alatti tudományos bunker), itt azért csak annyi idő maradt mindenre, hogy éppen ne essen szét a történet. Az, hogy a föld alatti lények valamikor köztünk éltek, szerintem egy gyenge eresztés volt, a kiűzetésük még gyengébb, inkább kellett volna valami ős város irányba menni, hogy az erdő egy régi civilizáció nyughelye, de hát na, nem lehet minden mindig úgy, ahogy én szeretném. :)) Egy biztos, nagyon várom a From folytatását, szeptember 22-én. Ha jól meggondolom, a black lodge a Twin Peaksben is föld alatt van. Kár, hogy amúgy a legkisebb mértékben sem vonzódom a barlangok iránt, lehetne egy új hobbim. :)

Zene. Zene.