csütörtök, július 11, 2024

az átlag uralma a szétszórt elméken

Nincs kedvem írni. Azt sem tudom mit írjak, próbálok minél kevesebb hírt olvasni, a játékkal haladgatok, de még nincs itt az ideje egy új bejegyzésnek.

Teljesen úgy tekintek a hírgyárakra mint az alkoholgyárakra, semmi köze nincs a valósághoz annak amit árulnak, az a lényeg, hogy az ember a napi adagját megkapja, az elvárt érzelmeket kiváltsa (ez általában szorongás szokott lenni) és megerősítse az embert az éppen aktuális világnézetében (az általában az, hogy elmegy a világ a francba).

De azért csak nem tudom megállni, hogy bele-bele ne olvasgassak cikkekbe, aztán csak tépem a hajam. Román sajtót leginkább csak gazdasági híreket olvasok, a többi vagy nem érdekel, vagy annyira átlátszó manipuláció, hogy fölösleges időt veszíteni rá. Persze, a gazdasági sajtóban is rengeteg manipuláció van, nem is gondoltam, hogy ezt komolyan gondolják egyesek, hogy ha arról cikkeznek, hogy milyen jól megy az ingatlanpiac, akkor az emberek, akik gazdasági sajtót olvasnak, el is hiszik ezt és rohannak ingatlant venni. Na mindegy.

Szóval van ez a cikk, hogy májusban 16%-ot csökkent a születések száma az egy évvel korábbi számhoz képest. De azért gyorsan odateszik, hogy ez év áprilisához képest viszont csak 3.3%-ot csökkent, mintha bármi köze is lenne a születések számának a hónapok egymásutánjához. A termelt tojások száma, az igen, azt van értelme hónapról hónapra követni, sokkal inkább mint mondjuk az éves trendeket, de a gyerekek születésénél csak az éves trendek számítanak.

Egyébként vicces ez, hogy mindennel megmagyarázzák a csökkenő natalitást, csak éppen a valódi okkal nem: a fiatalok egyre szegényebbek és egyre kevésbé látják a jövőt biztosítottnak, ezért aztán nem is fognak bele olyan komoly projektekbe, mint egy gyerek. Erre meg jönnek, hogy de hát az átlagbér infláció felett növekedett évről évre, ami igaz, csakhogy ez az átlag úgy jön össze, hogy egy kis százalék nagy növekedést ér el míg nagyon sok embernek nem nő infláció felett a fizetése (stagnálni nem stagnálhat, mert a minimál bér folyton nő). Csakhogy az a kis százalék ember nem fog annyi gyereket csinálni, amennyi a rá eső rész a fizetés növekedésből, így csökken a gyerekek száma szép lassan és nincs ami ezt a trendet megállítsa.

Én egyébként nem is hiszem, hogy lenne ezzel valami baj, mindig is a minőséget tartottam fontosabbnak a mennyiségnél, ha gyengék a gyerekek tanulmányi eredményei, akkor azt meg lehet úgy oldani, hogy csökkentjük a gyerekek számát és nem csökkentjük a tanárok számát, így minden gyerekre több idő jut, ami majd növeli a tanulmányi eredményeiket. Ez az egyetlen igazi megoldás, már azon kívül, hogy fejlesztünk egy mesterséges intelligenciát ami lecseréli a tanárokat. Erről még jó ideig nem is akarnak hallani Romániában szerintem.

Vicces, hogy a kormány mindenféle új adónemeket tervez jövőre, vagy legalábbis beszél róla. Ők is mindent megpróbálnak, csak az egyetlen dolgot nem, ami tényleg működik, a költségek lefaragását. Persze lehet ezt csinálni egy ideig, de mindig ott a szakadék az út végén. De azért meg kell dícsérni őket, hogy próbálnak innoválni az adózásban és azt, hogy máshol nincs ilyen nem annak a jeleként értelmezik, hogy megpróbálták, de nem működött, hanem annak, hogy ők a zsenik akik először gondoltak ilyenre. Aztán remélem, hogy amikor jön a mesterséges intelligencia és kidobja őket a francba, nem állnak az innováció útjába.

Hát igen, most ilyen kedvem. Na mára elég is a nyüszögésből.

Demó. Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

Nincsenek megjegyzések: