Mostanában kétszer is voltam templomban. Az egyiknek nem én vagyok a krónikása, a másiknak viszont én, ezért kicsit írni fogok róla.
Szóval voltam egy istentiszteleten, de a szokással ellentétben, teljesen érdekesnek találtam a prédikációt, ami eddig nagyon ritkán történt meg velem. Az ószövetségből volt a példabeszéd, amit én mindig teljesen áthatolhatatlannak találtam az ismeretlen népekkel, meg az atyákkal meg a szolgálókkal, meg a néha ellenséges Istennel, meg a néha szerető Istennel. Most is elég vicces volt, ahogy a pap próbált lavírozni az inkonzisztens állítások között, csak most végre nekem volt meg az Ős város által szolgáltatott perspektíva és élőben láttam, hogy a kereszténység mennyire az ősibb vallásra adott válasz. Az is bekattant, hogy a feltámadás valójában azért jelenik meg, mert ugye az ősi vallásban az ősök válnak istenekké (igaz, csak hat generáción keresztül szentelnek nekik figyelmet) és tovább élnek a föld alatt. Ki akart volna erről a jó melóról lemondani egy univerzális isten javára, hacsak nem ígérik meg neki, hogy egyszer majd előjöhet a föld alól. Így megmaradt a temetés iránti tiszteletük is (Réka is azért akarja eltemetni Koppányt, hogy nyugalomra leljen a túlvilágon és ne kísértsen ebben) és valamit kaptak is azért, hogy lemondtak az istenségről. És persze könnyű volt ígérni valamit ami az ítéletnapon jön el, mert az mindig csak 20 évre van a jövőben, ezt tudták már az ősök is.
Szóval ez az Ős város szerintem egy olyan könyv, ami sokat segít a vallás megértésében. Persze én nem fogok többet járni ezért templomba, mert továbbra is inkonzisztensnek tartom, de legalább ha már oda visz az utam, nem fog elkalandozni a gondolatom.
Egyébként érdekes, hogy már 1883-ban lefordították ezt a könyvet magyarra, de azóta nem jelent meg új kiadás. Románul az első kiadás csak valamikor az 1930-as években jelent mintha meg, meg aztán 1984-ben is, az átkos legsötétebb korszakában. Némi viszontagság árán sikerült is beszereznem három példányt ebből a kiadásból, már azt is tudom, hogy kik fognak kapni egyet-egyet.
Persze az sem teljesen idegen gondolat számomra, hogy ez a könyv túl messzire megy a spekulációban, nem hiába nem része a mostani gondolkodásnak, rám mindenesetre nagyon nagy hatással van még ma is, lépten-nyomon segít úgy éreznem, hogy értek dolgokat, amelyeket régebben nem értettem. Persze, akár még tévedhetek is, de legalább akkor megint érteni fogom a dolgokat, csak éppen másként. De az is lehet, hogy megpróbálják eltussolni a tartalmát, mert átlátna a nép a sok mesén. Fene tudja.
Demó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése