szerda, szeptember 04, 2024

alien: romulus (2024)

Nekem tetszett, bár a tuitteren mintha eléggé megoszlanak a vélemények, legalábbis amelyeket az utamba sodort az algoritmus.

Szombaton megnéztem az első három Alient, szóval friss gondolatokkal mentem be a moziba. Főként az első filmre fedeztem fel sok utalást, kezdve ugye a Ian Holm karakterrel, ami talán az a dolog is, ami a legkevésbé tetszett. Nem értem mi szükség volt rá, ha fan service, akkor szerintem rosszul sült el, mert sajnos mélyen az uncanny valleyben lakozik ez a karakter, engem zavart minden másodpercben amikor látni lehetett. Gondolom valami olyasmi lehetett, hogy preprodukcióban csináltak egy 95%-os Ian Holmot és mondtak, hogy jó lesz az, majd a produkcióban felhúzzák 100%-ra, de nem sikerült felhúzni csak 97%-ra. És sajnos az emberi arcok az egyetlen dolog a világon, amely esetén a 70% több mint a 97%. Ezt bizonyára tudja minden filmes szakember is, nem értem miért vállalták ezt a rizikót. Főként mivel a praktikus effektekkel kérkednek ebben a filmben is (ami általában egy nagy mese, van erről egy egész vidiósorozat a jótúbon), szerintem egy Ian Holm fizikai robot arc sokkal jobban működött volna, elvégre mégis robot a karakter. Az egyetlen film amiben a digitális arcok jól működtek, a Benjamin Button, az már jó rég volt, az ember azt hinné, most már kulcsra kész a technológia, főként az utóbbi évek mesterséges intelligencia robbanásával, de úgy tűnik, még nagyon nincs így. És miért is kellett az az arc, hogy megismételje egy adott ponton az első filmből azt az egy mondatot? Szerintem butaság volt ezt erőltetni. Ennyi erővel Harry Dean Fosterből is klónozhattak volna gépészmérnököt a filmben és betehették volna, nagy fless volt a Ian Holm karakter az eredeti filmben, de azért ennyire nem volt fontos.

Na jó, a többi egyébként bejött. De hát van benne űrhajó, meg űrbázis, meg szörnyikék akik meg akarnak ölni és a mostani filmek ritmusában megy az egész, nem kell nekem több. Egy ilyen filmen még a logikai és tér-idő hibák sem zavarnak, értékelem azt amit meg akarnak mutatni, még ha egy kicsit át is kell szabni a dolgokat. Igazán tetszett az a jelenet, amikor az alienek savas vérpacái között lavíroztak zéró gravitációban, ahelyett, hogy csak simán visszakapcsolták volna a gravitációt.

Egyébként amikor újranéztem a régi filmeket, a hosszas séták alatt a társadalomról filóztam, amelyben a történet történik, na most erre hosszan nyitnak ezzel, ezt értékeltem, azt nem annyira, hogy a standard disztópiát kaptuk.

Ami igazán tetszett, az az, hogy a számítógépek az eredeti filmeket idézik, szóval semmi érintő képernyő, baromi nagy kapcsolók és nem standard billentyűzetek mindenhol, a monitorokon meg jó nagy fonttal szöveges üzenetek vastag kerettel, ritkán egy-két barchart, az is karakterekkel feltöltve. Tisza 80-as évek eleje, az Amiga már ennél modernebb volt, de hát bizonyára ez a társadalom nem lett a habos-babos okostelefonok rabja, mint a miénk (viszont még jobban dominálja őket egyetlen cég).

Egy másik probléma, hogy egyetlen másodpercig nem féltem, emlékszem, amikor először láttam az Alient, akkor rendesen féltem. Igaz, akkor még nagyon gyerek voltam, de persze már nem emlékszem pontosan hány éves, csak azt tudom, hogy sokáig a legfélelmetesebb filmként tartottam számon, amit nem akarok újranézni. Most nem volt ilyen problémám, szerintem túlontúl kialakult az agyamban a gát azon rendszerek között amelyek a vizuális információt dolgozzák fel és az aktuális állapotomat vezérlik. Ez jó, mert több horror filmet tudok megnézni, viszont rossz, mert nem hozzák az elvárt hatást. Lehet egy méhecskét kéne beereszteni a moziterembe horror film közben, tűkön ülnék, az tuti.

Ami még igazán tetszett, hogy gyerekeket játszanak a színészek és a csaj egész kreatív megoldásokkal jön bizonyos problémákra, de hát a sorsot kijátszani nem lehet, főként ha az egy alien, akinek mindig van még egy szava és mindig ott van, ahol nem kéne. Na de azért a rendező bácsi mindig gondoskodik egy túlélőről, szóval aggodalomra semmi ok.

Zene.

Nincsenek megjegyzések: