Én úgy gondolom, hogy nagyjából két út áll a mostani helyzetben a kormány előtt. Elég extrémek a különbségek, az egyébként elég nagy baj, hogy nem látom a spektrumot a két véglet között, bizonyára azért, mert nem figyeltem az előző töréspontok idejében a lehetőségekre, illetve minden politikai és gazdasági elemző az állapottér attraktoraira koncentrál amikor elemez, nem mennek bele a finom különbségekbe.
Szóval az egyik út az, hogy szép lassan ledolgozzuk a költségvetési hiányt, lehetőleg olyan tempóban, amely mellett a lakosság nem szökik meg az országból, de azért még az "okos fiúk" sem borítják az asztalt. Ez nem sikerült Bolo-Jeannak, Szorin borította az asztalt, hogy pontosan miért is, arról fogalmam sincs, bizonyára nem azért amit mondott, hogy a gazdaság elment a levesbe, mert sajnos másképp nem igazán lehet (illetve lehetne, de nem a mostani Romániának, a 2007-es Románia a 13.7%-os hiányt 2009-re 4.7%-ra csökkentette és 2014-re már csak 0.3% volt (de jó lenne, ha a RoEM-en lehetne linkelni külön az oldalakat, a Current Account Deficitet kell nézni), de az teljesen más világ volt, akkor léptünk be az EU-ba ami gyakorlatilag öntötte a pénzt a privát szektorba így könnyű volt a termelékenységet gyorsan növelni, de mára már ez a lehetőség bezárult, sőt, most már foggal-körömmel akadályozzák az állam digitalizálását). Ezzel az úttal az a baj, hogy nagyon sokat fog tartani és mivel a jövő igazi növekedési hajtóműve a mesterséges intelligencia, amiben sehol nem vagyunk, valószínűleg már soha nem fogunk érdemben növekedni (ráadásul a demográfiai mutatók is lefelé görbülnek és az a mondás, hogy igazi növekedést csak demográfiával és termelékenységgel lehet elérni, az összes többi igazából csak könyvelési trükk).
A másik lehetőség meg az, hogy foglyul ejtik a népet, kiszállnak az EU-ból, odadörgölőznek Putyin papához, aki valamennyicske biztonságot garantál (bár egyre kevésbé megy ez neki, összesen Fehéroroszországban működik még ez, Szíria, Venezuela, Irán valamelyest, rá kellett jöjjön, hogy nem ér olyan messze a nagy medve keze mint azt reklámozza). Egy vékony elitnek ez ugyanolyan jó életet biztosítana mint amit most élvez, de a nagy többség életszínvonala lejtőre kerülne. Ez azért történne, mert nyugati technológia nélkül a béka segge alatt lenne a termelékenységünk, sőt, valószínűleg még azalatt is, mert közben elfelejtettük, hogy kell az esztergapadot használni, amióta számítógép vezérelt marógépekkel megy minden, meg satöbbi, most nem fogom azt bizonygatni, hogy a mesterségek egy folyamat részei, ha az ember elfelejti a régi dolgokat, sokkal előbbről kell kezdenie, hogy újra tanulhassa. Márpedig ha lezárjuk a határokat, akkor jön az embargó, a nyugat nem lesz olyan kegyes mint a 70-es években volt és ráadásul a varsói szerződés országai (Oroszországot leszámítva, ami azért már csak árnyéka a Szovjetuniónak) is csak nevetnek majd rajtunk, ahelyett, hogy vállvetve harcolnánk a nyugati imperializmus ellen. Ha meg nem zárjuk le a határokat, akkor persze a nép fog elszivárogni ha szakítunk a nyugati úttal. Amikor a tavaly meg főként tavalyelőtt Dzsordzseszku csinálta a cirkuszt, egyáltalán nem láttam kizártnak, hogy ez a második lehetőség valósul meg nagyon gyorsan. Ma már egy kicsit lenyugodtam, néha még egy-egy ellenérv is eszembe jutott (Csaucsecku is lazítással indított, a 70-es évek egészen jók voltak, rengeteg ipar épült nyugati gépekre, csak a 80-as évekre zámbúlt meg az öreg, aki ráadásul elég sokat ült börtönben is, szóval nem tartotta az ilyen dolgokat elfogadhatatlannak). Szóval főként arra építettem az optimizmusomat, hogy mindenki a saját korának a gyermeke, sőt, talán leginkább az ifjúkor a legfontosabb a személyiség alakulásában, az meg Szemjonnál a 90-es évekre esik, az csuda jó kor volt, talán nem akar visszavinni minket a 80-as évekbe, vagy talán nem is talál elég embert, aki hajlandó lenne neki ebben segíteni.
Szóval most messze nem okoz akkora aggodalmat, hogy mi lesz, ha az áúr kerül kormányra (persze lehet azért, mert a játék már maximumra járatja a kortizol szintemet, nem tudok többet termelni). Ahogy látom a Szemjon dumáját, ugyanazokat a fáradt lózungokat nyomja, ha lenne valami igazi ötlet a fejében, arra már utalgatott volna, szerintem simán beáll a nyugati útba, esetleg még egy ideig játssza a Putyin párti hazafit (ami megint csak nonszensz, de hát már minden is nonszensz), de azt hiszem, ez az ajtó is lassan becsukódik, már a május 9-i parádéra sem jut tank. Amúgy is Szemjon nagyon látványosan lett Trump párti mostanában, azt nyomathatja amíg fér a csőből. Aztán majd a következő választásokon bukik, de utána megint sorra kerülhet, a román politika elég hullámvasút jellegű, mindig belefér egy nagy visszatérés.
Szóval igazán most nem aggódom, jó lenne ha valami tanulságot össze tudnék halászni ebből a politikai válságból, de nehéz lesz, mert nagyon megy az, hogy nem követem a részleteket. Sajnos abban nem hiszek már, hogy a sajtó elmagyarázza, hogy mit kell tanulni, lassan kezdek rájönni, hogy a "független szakértők" is milyen intézményi nézőpontok rabjai. Egyedül meg nincs elég tudásom. Na majd talán a dzsemináj meg jó sok keresztkérdés segít majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése