Ma életemben először nézek országgyűlés alakuló ülést. A magyar országgyűlést, a partizánon.
Félreértés ne essék, nem a konkrét ott ülő politikusokról gondolom, hogy démonok, hanem úgy általában a politikusokra gondolok. Mindaddig, amíg a politikusok nem ismerik fel, hogy egy ország vezetése egy nagyon bonyolult rendszer amit a legjobban úgy lehet csinálni, ha formalizálják, bizonyítják, hogy a formális modell bizonyos mutatókat bizonyos határok között tart bizonyos feltételek mellett és utána hagyják a rendszert működni, persze felügyelve, hogy az előre nem látott problémák nem nőnek határtalanul, addig nekem nincs mit a politikával foglalkoznom, hacsak nem mint a fura dinamikák fura hatásainak gyűjteményét osztályozni. (Meg aztán, a szimmetria.)
Én egyébként baromi optimista vagyok a jövő lehetőségeivel kapcsolatban. Szerintem a mostani tudománnyal minden problémát meg tudunk oldani, ha akarjuk (kivéve az éghajlatváltozást), csak a döntéshozóknak lehet érdeke az, hogy sok probléma ne oldódjon meg. Az, hogy Magyar Péter milyen döntéshozó lesz, fogalmam nincs, alapból az az intuícióm, hogy a felcsúti géniusz nyomában fog járni (ezen egyébként nem gondolkodtam sokat, 5 perces analízis eredménye és főként annak eredménye, ahogy most látom a világot és a dinamikát ami a politikusokat vezérli), de az is lehet, hogy nem, ki tudja, én biztos nem.
Az tuti, hogy nekem nincs kapacitásom a magyar politikát is követni. Bőven elég nekem (most éppen) a filmek, meg (örökké) a zene és (néha) az irodalom. Jó szerencsét és egészséget kívánok mindenkinek és remélem, hogy meglepnek és megépítik az igazi Eldorádót.
Amikor legalább az alkotmányt formalizálni fogják, akkor majd kezdek figyelni.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése