Érdekes párhuzamokat lehet találni a gépi tanulás és a kapitalizmus között. Mindkettő az olcsó munkaerő kiszipolyozásán emelkedik fel. De míg a kapitalizmusban eladható valamennyire a zseni vállalkozó mítosza, a gépi tanulásban nem igazán, hiszen ha van tanulság az utóbbi 10 év fejlődéséből, az az, hogy az igazi hajtóerő a sok adat (és a számítási kapacitás), a modell bonyolultsága igazából csak másodlagos tényező (és gyakran ellenkező irányba hat).
Ma a munkást ünnepeljük, nem a munkát. Mikor fogjuk a névtelen adatforrást is ünnepelni, aki elesett a személyi jogok ellen vívott harc mezején? Nagyjából kétesélyesnek látom a dolgot, vagy eljön még ez az ünnep, de akkor az év minden napjára fog esni, vagy nem jön el, de akkor már semmi mást sem fogunk ünnepelni. Legalábbis sokan.
Demó.
Zene.
AI.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése