Vicces, az év elején azt hittem, főként az apokalipszisről fog a blogom szólni, aztán semmi. Lehet magyarázatra szorul a dolog. Azt hiszem, egyszerűen csak az történt, hogy most úgy gondolom, fölösleges írni róla, mert nincs megoldás. És nem azért nincs megoldás, mert nem lehetne megoldani a problémát, hanem azért, mert az emberiség nem tudja felfogni a probléma súlyosságát. És azért nem tudja felfogni, mert még sohasem találkozott ilyen nagy problémával. Viszont találkozott rengeteg apokalipszis jóslóval és önjelölt messiással, ezért racionális volt nem hinni nekik. Ez van, ilyennek alkotott a természet, fejjel megyünk a falnak, mert ez az egyetlen stratégiánk a globális problémák megoldására. Aztán ha elegen túlélik a dolgot, akkor pár száz év múlva már megint a túlnépesedéssel lehet riogatni az embereket.
Igazából mi ugyanúgy foglyai vagyunk a rendszernek, mint az állatok amelyekkel megosztjuk az ökoszisztémát, ugyanúgy nincs igazi szabad akaratunk, hogy időben elrántsuk a kormányt.
Elég jó modellje az emberiségnek még akár Románia is, előttünk a baj, de csak a porhintés megy, nem éri meg igazán a megoldáson dolgozni, mert az túl drága, inkább addig húzzák az időt a politikusok, amíg tényleg beüt a krach és akkor mindenki elfogadja majd a keserű pirulát. Addig csak mímelni kell a kormányzást.
Ez van, ennyi tellett. Csak azt sajnálom, hogy olyan sokáig elhittem a nagy meséket, hogy az ész a fontos, nem a haj, hogy küzdeni kell és a jó győzni fog. Igazából nincs küzdelem, hiszen a harctér közelébe sem kerülhetünk. Ha valaki mégis küzdelemre adja a fejét, csak saját magát találja a másik oldalon, mikor már halálra sebezve fetreng a vérében. Nem tudom, akik azt tanították, hogy küzdeni kell, vajon tényleg hittek benne, vagy csak le akartak foglalni valamivel?
Illetve, most van egy reménysugár, talán a mesterséges intelligencia segítségével megoldjuk a problémát. De akkor ha kérhetem, találjanak fel egy olyan fát, amit évente csak egyszer kell öntözni, felszípja a felesleges co2-t a zatmoszférából és csokoládét terem és végül még beszplájszolhatnak belé tejes, mogyorós, epres, karamellás, stb. géneket, hogy minden csokitípust teremjen amit szeretek. Ha már megteremtjük a digitális istent, ez már igazán nem nagy kérés.
Zene. Zene. Lemmings C64. Zene. Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése