Ma van március 15, egy nevezetes nap, a 48-as forradalom kitörésének évfordulója.
Általában nem szoktam erről a napomról írni, de mivel ebben a hónapban minden nap akarok írni és nincs jobb ötletem, ezért fogok írni erről a napról.
Én nem szoktam ezeken a megemlékezéseken részt venni, régebben azért, mert általában munkanapra esett, vagy ha nem, akkor meg nem volt kedvem kimenni. Most már én osztom be az időmet, ha akarnék, kimehetnék, de nem fogom tenni. Le is írom miért.
Mégpedig azért, mert ez egy politikai kampányesemény szokott lenni, ahol politikusok hazudnak (mozog a szájuk). Erre nekem nincs szükségem. Hánynom kell a mostani politikai élettől, ami teljesen átalakult a hatalom minden áron megszerzésének, vagy megtartásának hazimozijává. Nem hogy nem a nép érdekében működnek a politikusok, de a nép érdekeivel teljesen ellentétes a működésük, a pusztulásba vezetnek mindenkit, csak persze úgy, hogy ne fájjon az út, csak majd a végén, amikor lecsapják a fejünket fogunk egy kicsit felszisszenni, de lehet, már azt is megoldják, hogy úgy érezzük, értelme van annak, hogy feláldoznak.
Engem egyébként érdekelnek a nemlineáris jelenségek, a forradalmak is ilyenek. De nem hinném, hogy bárki is igazán értené, mi gyújtotta be akkor a tüzet, vagy, hogy mennyire gyúlékony most a levegő. Még nem is igazán jött el a forradalom ideje, az új rendszer amit építeni lehetne, nem lenne jobb mint a régi. Az ember alkalmatlan arra, hogy nagyobb közösséget szolgáljon makulátlanul, mint a családja. Még nincs kész az az entitás ami elvezethetne minket egy jobb jövőbe, de szerintem már nincs sok hátra. Akkor majd talán eljöhet az ideje egy új forradalomnak, de az nagyon más lesz mint a régiek.
Demó.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése