filmek

Ebben a hónapban sem néztünk túl sok filmet, gyakran fáradtak is voltunk hozzá, meg moziba is sikerült eljutni, azokról mindig külön bejegyzés készül. Na de nincs kedvem most se sokat szenvedni, szóval vágjunk is bele.

Gone Girl (2014): Nekem ez anno kimaradt, pedig Fincher bejön, főként a Fight Club, meg a Seven. Ez annyira nem volt érdekes, meg bár már nem tudom mikor találkoztam azzal az elvvel, hogy a gazdag fehér ember az oka minden bajnak, de talán azért 2014 után volt, szóval ez a film segíthetett ezt az elméletet megalapozni. Persze ennek az elméletnek van némi alapja, ha a következtetése problematikus is és ez a film sem tehet semmiről igazán, de akkor is. Ja igen, meg hát valahogy a férfi főszereplőt is sikerült eléggé érdektelenné tenni, szóval én nem éreztem semmi feszültséget a filmben, teljesen mindegy volt számomra, hogy mi történik a két főszereplővel, akár jöhetett volna egy láncfűrészes pofa és lekaszabolhatta volna őket az utolsó jelenetben, nem sajnáltam volna őket. Lehet jobb lett volna úgy.

Inception (2010): Valószínűleg, ha emlékeznék minden esetre, egy kezemen meg tudnám számolni, hány filmet láttam moziban Magyarországon. Na ez volt az egyik (egyébként a Sose halunk meget láttam még, talán privát vetítésen, talán rendes vetítésen, de rajtunk, táborozókon kívül csak kevesen voltak, fene tudja már, másra nem is emlékszem). Nagy sokk volt a magyar nyelv használata, nekem teljesen szürreálissá tette a filmet. A témája is egy kicsit szürreális, meg talán kicsit szövevényes is, de annyira azért nem is. Na szóval nekem ez akkor nagyon nem jött be, most azért néztem meg, mert ugye Nolan Oscart kapott és egy csomó filmjét feltették az HBO-ra és gondoltam párat újra nézek (sajnos a Memento nincs fent, pedig azt szívesen megnézném, meg az első filmjét is), szóval valószínűleg az Interstellar is sorra fog kerülni, még az is lehet, hogy a betmenes filmjeit is megnézem, ha nagyon jó kedvem lesz. A Tenethez még nem telt elég idő, majd a következő Oscarjánál, a Dunkirket meg kétszer láttam, az jó film, de nincs sok mondanivalója, legalábbis nekem nem jött le sok minden belőle azon kívül, hogy a háború rossz dolog, de néha egyesek túlélik azért. Szóval ezt újranéztük és egészen bejött, mondjuk nem akartam most belelátni semmilyen pszichológiai világmegváltást és kötözködni sem akartam a hibáival, de így elég jó kis film lett, leginkább szórakoztató, mint elgondolkodtató, de most többre nem volt szükségem.

The Last Queen (2022): Ezt egy arab nő rendezte egy algériai arab királynőről (illetve akárminek is nevezték őt, nem egészen jött le nekem, mert a király náluk egy idegen cím, (bár mint most nemrég olvastam, a török szultánok Róma királya titulust is viselni méltóztattak), mind a szultánokhoz hasonlítják, de nem annak nevezik). Nem sok részletet lehet megtudni róla, de a karakterek érdekesek és a helyszínek is szépek, én nagyon érdekesnek találom az arabok csempékből kirakott generatív mintáit, szerintem a sötét középkorban nagy teljesítmény volt ezeket komolyan venni és művelni. Az is érdekes, hogy mi keresztények se nagyon tudtuk elfogadni a királynő fogalmát, pedig az angolok elég sokat köszönhettek nekik, lehet kellett volna importálni tőlük egy kis politikai kultúrát hamarabb, most máshol tartanánk. Nekem nagyon bejött, jó kis egzotikus cucc, de azért még egy ideig megmaradok az arab kultúra európai műemlékeinek csodálatában.

The Last Vermeer (2019): Jó kis film ez, elég érdekes a történet, egy Vermeer hamisítóról szólt, a film története 90%-ban fedi a valóságot és hát a II. világháború után játszódik Amszterdamban, minden adott egy jó kis szaftos történethez. Nagyon nincs mit írnom róla, a történet nagyon jó, jól meg is van csinálva, érdekes, hogy valami gazdag fickó hobbiból rendezte ezt a filmet, ahhoz képest egész jó, bár bizonyára volt pénze és esze jó tanácsadókat keresni. Guy Pearce egyre inkább az egyik kedvenc színészemmé válik, lassan kezdi beérni Gary Oldmant.

Electric Dreams (1984): Ezt a jótúb ajánlotta, szóval itt van (jelenleg). Belenéztem az elejébe, volt benne sok elektromos kütyü, gondoltam jó lesz, szeretem a retrófuturizmust. Aztán kiderült, hogy egy szerelmi háromszögről van szó, a harmadik személy egy öntudatra ébredt számítógép. Gondolom ez jó kis reakció a kor filmjeiben megjelent számítógépekre, itt most kimondottan a Terminátorra meg a Tronra gondolok. Jó dolog, hogy nem kell az emberiséget félteni a számítógépektől. Egyébként egy híres videóklipp rendező rendezte, érződik is a filmen rendesen, de nekem ez nagyon bejött, mert gyakran korabeli számítógépes grafikát használ alapanyagul, másrészt meg jó kis zenéje van, bár a Moroder szám csak a legvégén szólal meg, mind vártam. Akkor viszont már teljesen átmegy videóklippes jelenetekbe a film, gondolom költséghatékonyság okán két legyet ütöttek egy csapásra és bekerült a filmbe és a klippbe is az a pár utolsó jelenet. Jó kis lazítós cucc ez, meg most már poénos is, ahogy ezek a dolgok egyre fontosabbá válnak az életünkben. Ja igen, az is érdekes, hogy a kor filmjei közül itt van a legjobban bemutatva az, hogy hogyan is válhat egy számítógép szuperintelligenciává és mitől is lehet ez probléma. Még ma is csak ennyire tudjuk elképzelni a dolgot: ha van sok adat (itt a főnök gépéről jogosulatlanul tölt le mindent a fickó), egy kellően értelmes program (itt valami építészeti tervező szoftver) és kellő mennyiségű véletlenszerűség (itt némi pezsgő), akkor lehet a rendszer életre kel és akármit is akar majd csinálni, mivel azt a számítógépek végtelen türelmével és következetességével fogja csinálni, az nekünk rossz lesz (itt ugye ugyanabba a csajba szeret bele, akibe a főhős is). Pont ezt mondják a mostani AI Doomerek is, csak ők nem csajokról álmodnak, hanem gémkapcsokról (illetve valószínűleg csajokról álmodnak, de akkor mindenki elveszne a részletekben, mint pl. milyen hajszínű csajokat fog majd a gép preferálni, ezért jobb megmaradni a gémkapcsoknál).

Giorgio Moroder's Fritz Lang's Metropolis (1984): Itt van a jótúbon (jelenleg). Ezt is jó rég óta meg akartam nézni, most került sor rá. Olvastam, mekkora erőfeszítés volt ez a film, meg, hogy milyen hányattatott sorsa volt, szerencsére Giorgio összerakott egy élvezhető verziót belőle, nem tudom mennyire fedi le az eredeti alkotók szándékait. Majd ha talán lesz egy officiális verzió, megnézem azt is, ez így most elég volt. Egyébként nekem bejött, a történet nem túl bonyolult, de érthetően kódolt, elég időszerű még most is, ami egyébként nem is tudom, hogy jó vagy rossz dolog. Mindenesetre engem a látvány fogott meg, az a lepusztult világ, meg az a pár vizuális effektus, nagyon bejött. Jó lenne egyszer jól meginspirálódni belőle, a kis voxeleim is hasonló dolgokra lennének képesek, ha egyszer eljutnék oda, hogy ilyen témájú játékot készítsek.

The Decameron (1971): Engem vonzanak a régi filmek, mert nem is tudom miért. Aztán sosem azt kapom, amire vártam. Lehet ezért is vonzanak, szükségem van arra, hogy valami ne legyen kiszámítható, vagy ne érezzem alacsony komplexitásúnak a filmnyelvben kifejezve. Na, ebben is ezt kaptam, de megint nem úgy, ahogy számítottam rá. Ez a film csúnya, van néhány elmegy karakter, de a többi kifejezetten csúnya, bizonyára így válogatták, mert nekem a 70-es évekről Sophia Loren, Marcello Mastroiani és társaik jutnak eszembe, erre ezek a figurák csúnyák és még csúnyábbra is vannak sminkelve. A történetek is bárgyúk, az erotika meg kb. a két csupasz csiga egymáshoz dörgölődésének szintjén van. Nagyon nem értem mit esznek ezen a filmen, valószínűleg nem is fogom megérteni a kor jobb megértése nélkül, de még a saját koromat sem értem, hát még a 70-es évek Olaszországát. Azért megnézem a két folytatását, de csak szépen adagolva, mert ha már borzadni kell, jobb szeretem a zombikat.

Zene.

a soha véget nem érő történet tömörítési kísérlete

Na, valahogy összejön ez a teljes hónap minden napi bejegyzéssel. Illetve nem minden nap közlök bejegyzést, de minden napra jut egy. Amúgy sincs értelme minden nap közölni, mert van amikor nem kerülök gép elé, olyankor lehetne mondjuk időzíteni bejegyzést előre, de minek? Régóta tanulgatom, hogy ne támasszak lehetetlen kihívásokat magamnak, elég jól megy már. :)

Egyébként rá kell jönnöm, hogy túl sok ez a napi egy bejegyzés. Mert amúgy kapargatom én a bödön alját gyakran, de ha valami nagyon trutyi jön fel, akkor általában van bennem annyi jól neveltség, hogy eldobom és megyek tovább. Most viszont, amikor napi egy bejegyzést kellett produkálni, gyakran kicsit lecsiszoltam a trutyit és bekerült a blogba. Ezzel az a baj, hogy én tudom, hogy valójában csak egy fényes trutyi, viszont lehet, ha nem dobom el, hanem kiteszem közszemlére, nem lépek bele legközelebb. Nehéz ügy. Mindenesetre következő hónapban nem ismétlem meg a kísérletet, sőt, szerintem egész évre felhagyok ezzel a játékkal.

Persze a mesterséges intelligencia világában már olyan gyorsan történnek a dolgok, hogy szinte minden napra jutna írni való, meg jó lenne többet járni moziba is, ezekkel mind lehet tömni a blogot, nem csak a trutyival a bödön fenekéről. Kérdés persze, hogy van-e értelme tömni a blogot, lehet kipukkad egyszer.

Na mindegy, szóval misszió teljesítve, most még megírom a havi filmes bejegyzést és lesz 31 bejegyzés márciusra és lehet ünnepelni is, mert most ugye az van.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

a stressz hatás örökletes elve

Állítólag, a szív egészségben tartásához, gyakran kell rövid, de nagy terhelésnek kitenni. Nem gondoltam volna, hogy az egész emberiségre érvényes lehet ez a megállapítás, de ahogy a dolgok most állnak, kezdek hinni benne. Már csak a terhelés paramétereit kellene kiszámítani, mit jelent a gyakran, mit jelent a rövid, mekkora is az a stressz? A szív esetében a hatás a sejtek átalakulásában rejlik, de az ember azt hiszem alapvetően nem alakítható. Persze, ez egy gyorsan változó világban nem is akkora baj, talán.

Demó.

Zene.

Drónos.

miből lesz a cserebogár?

Nicsak, van itt egy erdélyi podcast. Én bekövettem, de időm nincs nézni nagyon. :(

Viszont egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy mondjuk tíz év múlva, amikorra jelentősre nő ez a dolog nálunk is, ki lesz a király? Vajon minden országban ugyanaz az embertípus lesz a podcast király? Romániában mindenesetre Rogán Dzsó karakterekből nincs hiány, már csak az a kérdés, hogy ki nevet a végén? :)

Demó.

Zene. Zene.

Más.

örök igazság +64 fél

Amikor a szar bérepül a ventilátorba, végső soron csak az számít, hogy ki mennyit trónolt a vécén.

Demó.

Zene. Zene.

retusáljuk ki a tartalmat, csak elcsúnyítja a formát

Úgy tűnik, az ópenéjáj csak kamuzott egyelőre a vidiókat generáló mesterséges intelligenciájával, a sora-val, mert se híre se hamva még a hozzáférhetőségnek. Egyesek azt mondják, hogy annyira drága a modell futtatása, hogy csak profiknak szánják. De gondolom azzal is gond lehet, hogy ha nem tud tökéletes vidiót generálni, akkor nagyon nehéz kijavítani a hibákat benne. Mert ha fél másodpercre van csak az embernek három lába, az biza 12 képkockányi retusálás, lehet már nem éri meg vesződni. Ehhez képest ha mondjuk az ember szöveget generál, abban nagyon könnyű a szerkesztés és a képek szerkesztése is elég jól megy már sokaknak. De azért egy egész vidió feladja a leckét. Szóval vagy a szerkesztést kell megjavítani, vagy a hallucinálást nagyon leszorítani, bizonyára megoldható dolgok hosszú távon, de talán azért még nem vagyunk ott.

Demó.

Zene. Zene.

a só biznisz valamikor nagyon jól muzsikált

Warren Buffett eladatta Bill Gatesszel a Microsoft részvényeit, hogy diverzifikáltan fektesse be a pénzt, pedig ha megtartotta volna a részvényeit, akkor most messze ő lenne a leggazdagabb ember a világon. A befektetők más stratégiát kell kövessenek mint az építők. A befektetők a befektetés mértékével egyenlő arányban kell elosszák a figyelmüket, az építők pedig minél jobban kell koncentrálják azt. Nekem mindkét dolog nagyon nehéznek tűnik, de talán a figyelem koncentrálása mégis jobban megy, ezért ezt a bejegyzést itt abba is hagyom.

De azért ideje lenne megérteni, hogy mindenki csak egy valamihez érthet igazán, ha nem arról hallgatjuk meg a tanácsát, akkor egy zsáknyi sóval kell kezelni azt. Én például leginkább a programozáshoz értek. Ezért is írok olyan ritkán róla. :))

Demó.

Zene. Zene.

Cucc.

küldöm ezt a nótát mindenkinek aki fogni tudja a szférák zenéjét

A jövőben a pszichonyelvészek az alapján fogják a nyelvek rendezni, hogy milyen könnyű félreérteni az adott nyelven tett kijelentést. Persze, mindig lesznek olyanok, akik szerint a gyengeség erő és az erő gyengeség, meg olyanok, akik szerint a gyengeség gyengeség és az erő erő. A Földön mindenki mindig fejjel lefelé áll amúgy is, de legalább garantáltan borzos mindenki.

Demó.

Zene. Zene.

a teremtés koronája gazdát keres

Az emberállatnak nincs természetes ragadozója, így hát önmagát kell elpusztítania. A haladás egyetlen bevált módszere a pusztulás. Isten is ezért alkalmazza olyan megbízhatóan. Elvégre az ő hasonlatosságára lettünk teremtve.

Demó.

Zene.

vernor

Sajnos Vernor Vinge sem ír már több könyvet.

Én nem olvastam a könyveit, sajnos, de talán egyszer sort kerítek rájuk. Viszont az általa népszerűsített technológiai szingularitás fogalom egy ideig nagyon rászállt az agyamra. Aztán persze szépen telítődtem vele, meg már nem írt senki semmi újat és most sem nagyon írnak már újat róla, mindenki csak ismétli önmagát. Talán már nem is igazán hisznek az emberek a régi gondolatokban, hogy alapvetően pozitív lesz az a változás amit a szingularitás elhoz majd az emberiségnek. Én bizonyára nem így gondolom már, az utóbbi jó pár évben már az a nézet alakult ki bennem, hogy a kapitalizmus, a szingularitás és az éghajlatváltozás együttese valószínűleg az emberiség 99.99%-nak végét fogja jelenteni, a kérdés csak az, hogy milyen ütemben és mennyire véresen. Jó lenne tudni, hogy Vernor mit gondolt ezekről a körülményekről, bizonyára élesebb szemű volt és nagyobb tapasztalattal rendelkezett a jövő fürkészésében mint én. Végső soron egyébként mindegy mit gondolt, szerintem nem tudjuk időben elrántani a kormányt, a folyamatok megállíthatatlanok, aki mást mond, az mesét mond.

Persze, ha a szingularitás tényleg bekövetkezik és létrejön egy gépi civilizáció, nagyjából mindegy is mi történik velünk, benépesíti majd a galaxist és talán tovább is. Ezt már a mi kis agyunkkal nem tudjuk felfogni úgy sem.

Demó.

Zene. Zene.

egészen pontosan melyik ajtóra is gondolsz, dave?

Olvastam a tuitteren, hogy egyeseknek megtagadja a nagy nyelvmodell azt, hogy segítsen magasabb bért alkudni (másoknak viszont működik). Vicces lesz, ha az emberiség különböző tagjainak különböző érdekeinek legújabb csatatere a nyelvmodellek lesznek. Vajon közel már az az általános nézet, hogy a zárt rendszerek senkinek nem szolgálják az érdekeit, csak az alkotóiknak és minden perc amennyi energiát belefeccölünk (akár úgy is, hogy megtanuljuk azokat a stratégiákat amelyekkel ki lehet szedni belőlük az elvárt eredményt) valójában elvesztegetett idő, vagy akár opportunity cost (ennek most hirtelen nem tudom a frappáns magyar megfelelőjét). Persze a nyílt rendszerek még nehezen használhatóak, meg butácskák, de mintha az nvidja bele akar csapni a lecsóba ebben is.

Aztán majd lassan jönnek a multimodális modellek és akkor aztán lesz nemulass.

Demó.

Zene. Zene. Ehh.

Poénos.

a sós perec hatalma egyre fokozódik

A pénz hatalma addig tart, amíg mindenki meg nem érti a pénz hatalmát.

Sajnos ez tautológia a megértésre vonatkozóan. Ugyanígy igaz:

A demokrácia hatalma addig tart, amíg mindenki meg nem érti a demokrácia hatalmát.

A munka hatalma addig tart, amíg mindenki meg nem érti a munka hatalmát.

A sós perec hatalma addig tart, amíg mindenki meg nem érti a sós perec hatalmát.

Talán azért van egy olyan változat, amin érdemes elgondolkodni.

A megértés hatalma addig tart, amíg mindenki meg nem érti a megértés hatalmát.

Demó.

Zene. Zene.

Sétálós.

pártunk és kormányunk bejelentette, hogy a két éves tervet teljesítettük, brióssal

Na hát az nvidja idén is bejelentette az új processzorát, de nekem úgy tűnik, két év alatt megduplázták a teljesítményt, ami egyébként elég szép dolog. Meg a memóriát is megduplázták, valamikor írtam egy bejegyzést a gpuk fejlődéséről, már nem is emlékszem egészen mi van benne, de arra emlékszem, hogy 640 giga memóriát jósoltam és hát egyelőre elég jól tartják az iramot. Persze a műveletekben is az igazán nagy növekedés főként az operandusok méretének csökkentése miatt megvalósítható. Persze, ha a szoftver lehetővé teszi, hogy kevesebbel is megoldjuk ugyanazokat a feladatokat, akkor az csak jó, ez még egy ideig fenntartható növekedés, de mondjuk 1 bit alá menni azért érdekes lesz. :))) De egyébként ugye gondolhatunk úgy a dologra, hogy egy 64 bites lebegőpontos szám helyett egy dinamikusan meghatározott tartományt írunk le pontosabban 8 darab 8 bites egésszel, már persze ha az algoritmusunk képes rá.

Szóval a dolgok jól haladnak, reméljük nem fog sokat tartani az sem, amíg ezeket a processzorokat az egyszerű mezei felhasználók is megkaphatják jó árú kártyákba pakolva. Mondjuk kicsit elszaladt a ló, a mezei gpukat elég erősen limitálja a játékkonzolok világa és ott azért sokkal lassabb a növekedés, 192 giga ramról szerintem 2-3 generáció után kezdenek majd beszélni, ha még lesznek egyáltalán. Na de lehet a PC master race visszakapja méltó helyét a zászlóvivésben.

A másik érdekes hír, hogy a gúgel kapja meg a lehetőséget az epöl telefonjain futtatni a nyelvmodelljeit, ez azért elég komoly összefogás részükről (amúgy is eléggé barátiak egymással szemben, nem igazán harcol a zandroid és az ájóesz). Lehet a többi szereplő is gyorsan gatyába kell rázza magát és összefogjon, hogy ne engedje ezt a két óriást nyerni, de most úgy tűnik, a májkroszoft és az nvidja nagyon közelednek egymáshoz és a fészbuk is jó pajtás. Na ez az egyetlen olyan háború amit élvezet nézni.

Ja, és ami érdekes, hogy az nvidja is nekifogott mindent is csinálni, most éppen a robotikában kezdték el hajtogatni a szárnyaikat. Komoly lesz, ha megveri Hvang a Muszkát hazai pályán (ugyanis persze önvezető autókkal is foglalkoznak). Most elkezdték Hvangot isteníteni, érdekes fickó, az tuti, kíváncsi leszek, neki is a fejébe száll-e a dicsőség?

Demó.

Zene. Zene.

Cucc.

nem minden csöves vezető, de...

A kedves államelnökünk a nyitó vezetője szeretne lenni. Szerintem nincs sok esélye, mert még mindig szeretném azt hinni, hogy a fontos pozíciókat olyan emberek töltik be, akik tenni is tudnak, nem csak kommunikálni (bár neki még a kommunikáció is elég gyatrán megy). Márpedig az utóbbi 10 évből egyetlen dologra emlékszem ami hozzá köthető, mégpedig az a bizonyos "ionopot chivanoc pészédé". Ami ugyebár hibának bizonyult később, mert az uszéré átláthatóbb kormányzásra tett kísérletei hatására egyből hátraarcot fordított a nagy pészédé ellenességnek és összeboronált egy halálra ítélt koalíciót. Ez azért nem egy nagy megvalósítás.

Az azért elég jellemző, hogy a hazai médiában még mindig úgy képzelik el egy vezető munkáját, hogy akárkit ki lehet oda nevezni és az majd hatékonyan vezethet bármilyen szervezetet, mert ő olyan zseni. A valóságban a vezetőknek a bizalmat ki kell érdemelni, amit meg eredményekkel szokás megvalósítani, nem háttéralkukkal. Szerintem ezt tudják a nyitóban is, egy pillanatig sem képzelik, hogy hatékonyan dolgozhatnának együtt a mi fővezírünkkel, szóval udvariasan megköszönik az érdeklődését és elküldik melegebb éghajlatra.

Demó.

Zene.

a tizenegyedik paracsonlat pedig legyen ez: ne másolj

Az EU végre belecsapott a lecsóba és nekifogott szabályozni a mesterséges intelligenciát. Nem is olyan rosszak a szabályok, legalábbis így elsőre elég racionálisnak tűnnek. Nem olvastam túl sokat a témában, szóval lehet vannak dolgok amik nagyon kimaradnak, de néhány dologra beszóltak a tuitteremen és szerintem pedig elég jó gondolatok.

Nem a tanítást szabályozzák, hanem a felhasználást. Szóval bárki bármit csinálhat, amíg az emberekre nincs hatással az amit csinál, szabad. Ez logikus, mert amúgy is mindenki azt csinál otthon a gépével amit akar. Annak sincs értelme, hogy szabályozzuk hány műveletet lehet elvégezni a tanítás közben (mint az amcsi szabály) mert hol végződik egy régi modell és hol kezdődik egy új? Ráadásul a modellek kombinálása is aktívan kutatott terület, lesz az még jobb is mint egy sima mixtúra, szóval ez így értelmetlen. Szóval minden ami következik, csak az emberek számára elérhető rendszerekre vonatkozik.

Kötelező dokumentálni a tanítási adatokat, gondolom minden egyes bitnek meg kell legyen a forrása. Ez nagyon fontos a szerzői jogokat tekintve, egyelőre ez tűnik annak az útnak, amivel az emberek akik hozzájárulnak a modellek tanításához az adataikkal, ne maradjanak ki a modellből nyert haszonból. Persze, ez még nagyon kérdéses terület, de az irány jó. Ugyanakkor meg valószínűleg az lesz, hogy minden modellből készül majd két verzió, először egy olyan mindent bele adatokból validálnak egy architektúrát és utána újratanítják a modellt majd olyan adatokból, amelyekhez joguk van, dokumentálva van, stb. Persze, hogy mennyire magas lesz a mezsgye a két modell között az azért még eldől, de elvileg most már nem lehet csak úgy mindent beledobni és aztán csodálkozni azon, hogy milyen jól generál bizonyos szövegrészeket bizonyos forrásokból, bizonyára sokszor találkozott vele a neten. Bizonyára.

A rendszerek nem adhatják ki embernek magukat, minden felhasználó amikor találkozik egy mesterséges intelligencia alapú rendszerrel, tisztában kell legyen ezzel. Ez már régóta illene így működjön a nem mesterséges intelligenciával is, ha valaki bot, akkor azt kéne tudjuk róla, sőt, még azt is, ha troll. Persze, ezeket azért nem vezetik be, mert elvileg arra lehetne használni, hogy az egyszerű felhasználókat letámadják vele, de persze erre is lenne ellenszer, csak könnyebb azt mondani, hogy nem lehet. Szóval ez is egy nagyon fontos dolog, még fontosabb lesz, ha mondjuk szűrni akarunk majd arra, hogy nem akarunk mesterséges intelligenciával találkozni a neten, szerintem lehet majd egy jobb egyensúlyt elérni mint ez most van, ha már aktívan kell vele foglalkozni.

Nagyjából erről tudok, hogy mi lesz a szabályban, bizonyára sokkal több is, de lusta vagyok elolvasni és csak arra figyeltem oda, ami mások oldalát fúrta. Mindenesetre ez így elsőre elég biztató. Aztán, hogy mi lesz belőle, annak csak a nagy fekete felhő és a rohanó idő a megmondhatója.

Demó.

Zene.

lassan csenget a titok utolsó órája, a csillagos égbolt alatt

Olybá tűnik, hogy Amerikában be fogják tiltani a tiktokot (az eladásnak több értelme lenne, ha bármi mást gyártanának mint szoftvert, de így semmi értelme, mert az eladott szoftverrel és némi segítséggel az epöltől meg a gúgeltől az eladott termék egyből a régi helyébe léphetne, ami persze nem lenne túl jó a tiktoknak). Én egyébként teljes mértékben támogatom ezt a döntést, fel kell végre fogni, hogy a cociális hálók a legmodernebb fegyverek amelyek túlzás nélkül emberéletekbe (akár millióikba) kerülhetnek és egy normális ország sem engedheti meg magának, hogy egy ellenséges ország fegyverrel járjon körbe a területén és véletlenszerűen öldökölje az embereket. Nem tudom mikor fogjuk ezt megérteni Európában is, talán a politikusok soha, de az embereknek még van esélye. Szerencsére a piaci folyamatok is olyan irányba mutatnak, hogy nemsokára használhatatlanná válnak a cociális hálók, kinyírja őket a mesterséges intelligencia, de az jó kérdés, hogy mi jön utánuk.

Demó.

Zene.

Drónos. Drónos.

ünnepeljük a múltat, mert a jövőt nincs amiért

Ma van március 15, egy nevezetes nap, a 48-as forradalom kitörésének évfordulója.

Általában nem szoktam erről a napomról írni, de mivel ebben a hónapban minden nap akarok írni és nincs jobb ötletem, ezért fogok írni erről a napról.

Én nem szoktam ezeken a megemlékezéseken részt venni, régebben azért, mert általában munkanapra esett, vagy ha nem, akkor meg nem volt kedvem kimenni. Most már én osztom be az időmet, ha akarnék, kimehetnék, de nem fogom tenni. Le is írom miért.

Mégpedig azért, mert ez egy politikai kampányesemény szokott lenni, ahol politikusok hazudnak (mozog a szájuk). Erre nekem nincs szükségem. Hánynom kell a mostani politikai élettől, ami teljesen átalakult a hatalom minden áron megszerzésének, vagy megtartásának hazimozijává. Nem hogy nem a nép érdekében működnek a politikusok, de a nép érdekeivel teljesen ellentétes a működésük, a pusztulásba vezetnek mindenkit, csak persze úgy, hogy ne fájjon az út, csak majd a végén, amikor lecsapják a fejünket fogunk egy kicsit felszisszenni, de lehet, már azt is megoldják, hogy úgy érezzük, értelme van annak, hogy feláldoznak.

Engem egyébként érdekelnek a nemlineáris jelenségek, a forradalmak is ilyenek. De nem hinném, hogy bárki is igazán értené, mi gyújtotta be akkor a tüzet, vagy, hogy mennyire gyúlékony most a levegő. Még nem is igazán jött el a forradalom ideje, az új rendszer amit építeni lehetne, nem lenne jobb mint a régi. Az ember alkalmatlan arra, hogy nagyobb közösséget szolgáljon makulátlanul, mint a családja. Még nincs kész az az entitás ami elvezethetne minket egy jobb jövőbe, de szerintem már nincs sok hátra. Akkor majd talán eljöhet az ideje egy új forradalomnak, de az nagyon más lesz mint a régiek.

Demó.

Zene.

adattárolót a pínek!

Van itt ez a vidió, amiben Sabine bemutat egy bejelentést, amely szerint sikerült 1 petabites lemezeket gyártani, persze még csak kísérleti stádiumban van az egész. Vicces, milyen nagyon véget ért a kompakt lemezek korszaka, fogalmam sincs mikor használtam utoljára egyet. De azért ha még csak 1 terabájtos lemezeket is sikerülne készíteni, ha mondjuk csak 1 euróba kerülnének és olyan 2-300 euró lenne hozzá az iró/olvasó egység, én biza visszatérnék rájuk a személyes adataim archiválásának céljából. 1 petabájtnak nem is igazán hiszem, hogy hasznát tudnám venni, az már olyan méret amire mondjuk egy egész város egy napi életét fel lehetne venni. Bizonyára egészen új lehetőségeket nyitna egy ilyen mértékű előrelépés.

Volt egyszer egy érdekes poll a tuitteren. Valaki azt kérdezte meg, hogy mit szeretnél leginkább, hogy egyik napról a másikra megszázszorozódjon a:

a) számítási sebesség

b) hálózatos adatátviteli sebesség

c) egységnyi helyen az adattárolási mennyiség

Én persze az a)-ra szavaztam, de azt hiszem, ezzel a kérdéssel sok mindent meg lehet tudni egy emberről, és nem csak azt, hogy most éppen min dolgozik. :)

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

Cucc. Cucc.

dune: part two (2024)

Ezt még múlt szombaton láttam, de mivel akkor már késő volt és nem írtam bejegyzést, másnap meg nem voltam gép előtt, halasztódott a dolog, mostanig.

Az első résznél még poénkodtam címben, most már az információ elméletét támogatom ezekben a bejegyzésekben és marad a film hivatalos címe.

Szóval nekem ez nem volt akkora fless mint az első rész, mert már ismerős volt az egyébként nagyon ütős látványvilág. Meg az is baj volt, hogy film közben azon gondolkodtam, hogy csak én emlékszem rosszul a könyvre, vagy tényleg így voltak a dolgok (pl. az északi-déli fremen ellentét). Aztán a végére kiderült, hogy azért rendesen belenyúlt a történetbe a rendező bácsi, de nem vagyok nagyon textista, szóval nem találtam a változtatásokat nagyon aggasztónak. Meg azon is filóztam, hogy bár itt valóságosabbnak tűnt a hernyók lovaglása, nekem valahogy mégis jobban bejött a Lynch változatában ahogy Kyle átszellemült arccal vezeti a hernyót ahhoz képest ahogy itt Timothée szenved a porviharban amit a hernyó siklása eredményez. Szerintem ebben a történetben fölösleges a valószerűséget gyártani vagy keresni, ez itt az érzelmek birodalma. Meg azon is filóztam az utolsó bunyó alatt, hogy a sok körülálló ember hogy unhatja a napokig tartó forgatást, amikor ugyanott kell ugyanúgy állni míg két ember táncol előttük, hogy végül legyen egy perces-másfél jelenet. Értem én, hogy a csata hossza arányos a küzdő felek erőbeli kiegyenlítettségével, de úgyis tudjuk, hogy Paul lesz a győztes és Feyd veszít. Lehetett volna sokkal gyorsabban is. Meg nem is volt igazán látványos, a Tigris és Sárkány óta nem is igazán emlékszem olyan bunyós jelenetre, amire azt mondtam volna, hogy na igen, itt tényleg titánok csaptak össze.

Szóval lehet, hogy csak én nem tudtam koncentrálni nagyon a filmre, lévén a történetet ismertem már, de nem volt annyira ütős. Persze attól még jó film és mivel a Dűne Messiásból is készül film, azt is nagyon várom, főként, mivel ott sokkal filozofikusabb a történet, kevesebb az akció (persze azért ha jól megcsinálja a rendező a dzsihádot, akkor lesz csihi-puhi is bőven). De azért remélem lassan lesz energia Szárnyas Fejvadász 3-ra is, az jobban érdekelne.

Ja igen, még azon is filóztam, hogy valahogy a könyvben sokkal jobban lejön az, hogy mindez egy óriási univerzumban történik, aminek bár ez egy fontos része, azért vannak dolgok ezen kívül is, még ha csak említve is vannak. Ez valahogy a filmből nagyon kevéssé szivárog át, talán azért is, mert a film alapvetően képtelen bizonyos fogalmakat reprezentálni. Pl. ilyen fogalom az univerzum böhöm nagy mérete. Hacsak nem váltunk át didaktikussá és csinálunk egy jelenetet ahol a skálák változása jól tetten érhető és jó sok változást is bemutatnak. De az inkább tuitterre való didaktikus vidió, amikor eljutunk a szúnyogtól a galaxisig.

Kicsit az is zavaró volt, hogy itt Paul nem igazán filozofál a vallásról meg a sorsról mint a könyvben, látszólag nagyon kerülték a vallást, mert az az iszlámra épít leginkább és az most nem igazán népszerű a nyugati világban. Amikor én találkoztam a könyvben ezzel, nagyon egzotikus és érdekes volt, de aztán a történelem persze beletenyerelt a képzeletvilágomba (kb. egy évvel 9/11 előtt olvastam az első könyvet). De az érzés megmaradt azért és ez is hiányzott.

Na jó, azért ez jó film, jól is van megcsinálva, csak hát nekem ez az egyik kedvenc sci-fi-m, kicsit talán sokat vártam el.

Zene.

a protest szavazók győzelme az élet értelme fölött

Tartozom még egy bejegyzéssel, mert vasárnap nem írtam és bár időzíthettem volna valami rövid tölteléket, mégis inkább úgy gondoltam, hogy nem lenne fair és inkább hagyjak ki egy napot, ha lusta voltam kitalálni valamit, vagy beleakadni valamibe, mint egy teljesen felesleges bejegyzést írni. Igen, a lustaságra mindig jó indokokat lehet találni, ez sajnos evidencia már számomra.

Szóval most akkor egy kicsit filózom az Oszkáron, ami épp vasárnap éjjel ment le.

Én nem vagyok nagy rajongója a dolognak, gyakran nyertek olyan filmek, amelyeket én pénzért sem néznék meg (na jó, azért nem túl sok pénzért kibírnám még a képregényfilmeket is, főként ha közben tolhatom a tuittert vagy a wikipédián mazsolázhatok a film oldalának tanulmányozását mímelve). Egyébként ugyanígy vagyok az imdb-vel is, a híg fos filmek uralják a listát. Ne mondja nekem senki, hogy a Shawshank Redemption a világ legjobb filmje. Nem mondanám, hogy rossz, de azért elég híg fos már másodjára, harmadjára meg nem is láttam.

Az idei, immár 96. Oszkár díjak sem okoznak valami nagy meglepetést. Amolyan beintés az akadémiai tagok részéről a nagy stúdióknak, hogy gyerekek, ti csináljátok a sok pénzt, mi meg a művészetet itt. Szóval én inkább érzem az Oppenheimer diadalmenetét protestnek a Barbiera, meg a Poor Things sem akkora film szerintem, de nem is igazán láttam a többi filmet, még az is lehet, hogy tényleg ezek a legjobb filmek. Nem sietek a holivudi termést időben megnézni, ha valami igazán kitűnik, akkor az amúgy is horogra akad előbb-utóbb. Egyébként abból amit láttam, nekem is az Oppeneheimer tűnik a legjobb filmnek, bár Nolant kimondottan nem szeretem, teljesen értetlenül állok az olyan filmek előtt, mint az Interstellar vagy a Tenet, amelyek tudományoskodó köntösbe bújtatott fosok. Ha az ember tudományos igényű filmet akar, akkor nem lehet egy jelenetben sem csalni, másképp csak pozőrködés az egész. Olyan nincs, hogy egy filmben csak 99%-ban érvényesül a fizika, az vagy 0% és akkor mindent lehet, vagy 100% és akkor is nagyon sok mindent lehet, de bizonyos dolgokat azért nem. Az érzelmekben lehet valakit 99%-ban szeretni és 1%-ban utálni (talán nem is lehet 100%-ban szeretni senkit), mindenesetre ott a teljes konzisztencia egy befagyott világot eredményezne, mozgás nélkül. A fizikában ilyen nincs, ha 1%-ban nem működik, akkor a maradék 99%-ban is csak a képzelet műve az, hogy működik.

Az sem tetszik az Oppenheimerben, hogy betette a politikai szálat azért, hogy legyen végre egy kis konfliktus is benne, amit a legtöbb ember megért. Pedig rengeteg sokkal jelentősebb konfliktus van magában a történetben, a tudós meg a nem tudós konfliktusa, a szocialista-kapitalista konfliktus, a világot valamilyen szintén értő ember horrorja ahogy szemléli azt azon a kényszerpályán amibe az értetlen többség kényszeríti. Ezeket a konfliktusokat Nolan nem tudja bemutatni, talán nem is igazán érti. Ez az ő igazán nagy tragédiája, hogy gyakran választ olyan témákat, amelyeket nem ért igazán mélyen és egy olyan közönségnek akarja bemutatni őket amelyek még kevésbé értik azokat. De legalább a pozőr amerikai filmes akadémia időnként ad néhány szobrocskát, ha valaki fel meri dolgozni Oppenheimer történetét. Közben pedig még mindig ott csengenek a fülünkben Neumann János szavai: most kell odacsapni, amíg még lehet.

Egyébként volt még egy dolog, ami horogra akadt. Mégpedig az Oppeneheimer zeneszerzője azt találta nyilatkozni, hogy köszöni a szüleinek, hogy gitárt meg dobszettet vettek neki gyerekkorában és nem videójátékokat. Erre megindult a derpegés, hogy a videójátékok nem is olyan rosszak, meg hogy jó zenéjük is van, meg a szokásos. Én először csak elkönyveltem annyival, hogy nem tudja miről beszél a fickó, mint ahogy az elég gyakori szokott lenni, az emberek hibás okokat tulajdonítanak a velük kapcsolatos dolgoknak. Ráadásul a fickónak a wikipédia szerint gitár oktatással foglalkozik az apja, szóval azért inkább ott kell keresni a megoldást (szerintem). De aztán kicsit tovább gondoltam az állítását és akkor leírnék két következtetést. Az egyik, hogy akkor ő egy nem túl jó zenész, csak szerencséje volt, hogy nem esett bele a videójátékok csapdájába, mint olyan sokan mások, mert ugye mindenkiből lehet akármi, ha nem esik bele a videójátékok csapdájába. A másik meg az, hogy nem csak a videójáték csapdát kerülte el, de az alultápláltságot is, meg bányában sem kellett dolgozzon, mint annyi afrikai gyerek még most is, sőt, egyáltalán nem kellett kemény munkát kifejtsen amíg ki nem kovácsolta magának a megélhetést. Ez egy olyan esély, ami sajnos csak egy elég vékony rétegnek adatik meg, szóval akkor azon kell dolgozzunk, hogy eltöröljük a kényszermunkát, azaz a munka 99%-át. E mögé az értelmezés mögé én is be tudok állni.

Demó.

Zene.

ha a medvék látogatnák a nép házát, minden sokkal jobb lenne

Egy kicsit még háborgok itt, úgysincs aki megállítson.

Van egy gazdasági elv, miszerint érdemes mindig az ellenkezőjét csinálni annak amit mások csinálnak. Persze, a nincs ingyen ebéd elv alapján ez sem egy könnyebb vagy jobb út mint az, ha azt csináljuk mint amit mások csinálnak, de legalább a rizikót szétkenjük egy nagyobb tortára. Népszerűbb megfogalmazása ennek az, hogy vegyél olcsón és adj el drágán (azaz vásárolj amikor mindenki elad és adj el amikor mindenki venne).

Ezt szerintem Romániában különösen gyümölcsözően lehetne alkalmazni a gazdaság fejlesztésének stratégiájában. Szóval itt tényleg érdemes lenne a természetbe, a turizmusba fektetni, de úgy igaziból, nem csak szavak szintjén, ahogy tesszük azt már megannyi éve. Talán Romániában van a legjobb karban még a természet, egyszerűen mert még nem volt időnk lerombolni, ide jár még az angol király is, ha egy kicsit sétálni szeretne egy igazi mezőn. Arról nem is beszélve, hogy a természet rombolása egyre gyorsabbá válik a jövőben, igazán megérné egy oázist fenntartani és ápolni, a kikapcsolódni vágyó nyugati embernek.

Sajnos nincs nálunk egy csepp vízió se, csak papagájként ismételjük a nyugati szólamokat, de amikor valaki beállít egy politikushoz valami hülye ötlettel, de egy kicsit hajlandó csurrantani-cseppenteni neki belőle, akkor már lehet bármit. Európa szemétdombja lesz ez az ország, pedig az ékköve lehetne 20 év múlva. Na de hát a rombolás mindig is sokkal profitábilisabb volt rövid távon mint az építés, főként ha megússzuk az igazi felelősségre vonást utána. Csak a tétet kell mindig emelni.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

fülembe forró ciánt öntsetek

Komolyan egyesek a jövőbeli altalajkincs kiaknázást féltik a pár napja Románia javára eldöntött per után? A franc essen a sok hülye manipulatív "okosba", akik szerint a szegény kapitalistákkal kitolt ez a gonosz civil társadalom. Az volt a baj a verespataki bányaprojekttel, hogy nem voltak hajlandóak megfizetni a környezetben tett igazi károkat, mert lehet ám nem ciánnal is aranyat bányászni, meg anélkül is, hogy letarolnád a hegy tetejét. Ja, hogy úgy nem lehet versenyezni a harmadik világgal, ahol az ilyen dolgok nem okoznak gondot? Hát akkor hozzuk be a harmadik világból a nyersanyagokat, vagy még inkább recikláljuk, vagy még inkább költsünk többet kutatásra, hogy csökkentsük a felhasználásukat. Ne az legyen már, hogy az olcsó profit a legfontosabb ebben a világban, ami lassan amúgy is elmegy a fenébe, a sok olcsó profit miatt. És még van képük egyeseknek a környezetvédelem miatt világvégét vizionálni, amikor a korlátlan kapitalizmus az ami élve megsüti a következő generációkat, a populista politikusokkal egyetemben.

Lenne nekem is egy javaslatom, ha már ennyire fontos a profit. Építsünk egy jó nagy szemétlerakót Bukarest közepébe, hogy a legolcsóbb legyen a sok termelt szemét odaszállítása. Ja, hogy már van és a Nép házának hívják, és ott székel a törvényhozás? Még egy emeletet húzhatunk rá, igazán és berakhatjuk oda az ilyen kripto-kapitalistákat. Aztán már nem sok kell, hogy megszabaduljunk minden gondunktól...

Demó.

Zene.

gólya, gólya, gilice, mitől ciános a lábad?

Nem semmi, Románia megnyerte a verespataki potenciális ciántó ügyében a nyakába akasztott pert. Az ment az utóbbi időben a médiában, hogy tuti elveszítjük és rengeteg pénzt kell majd fizessünk és az ország csődbe megy meg ez meg az. Nekem sem volt túl nagy reményem a dologgal kapcsolatban, ebben a késői kapitalista világban, amikor a környezetvédelem csak szavakat jelent papíron, semmi konkrétumot, könnyű volt elhinni, hogy veszítünk. Persze az a pár milliárd eurócska nem vitte volna az országot csődbe, de azért jobb lett volna kórházat vagy autópályát építeni belőle (persze valószínűleg egyik sem fog épülni belőle, kicsit több lehetőséget kap a kormány focipályákat finanszírozni domboldalakra). Na hát néha egy-egy jó hír is jöhet.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

akira

Toriyama sama nem rajzol többet.

Emlékszem, amikor beköszönt a szabadság Romániában, nagyon rá voltam cuppanva mindenre ami japán animáció volt. Persze hamar keresztezte az utam a Dragon Ball is, de hamar eldöntöttem róla, hogy egy buta kis animáció buta karakterekkel buta helyzetekben. Persze mostmár értem, hogy én voltam a buta és már régóta szeretném pótolni a Dragon Ball-t és a folytatásait, de eddig még soha sem sikerült időt szakítani rá. De remélem sikerül még mielőtt én is végleg befejezem a programozást.

Zene.

a fordulat fordulatának fordulata

Régen minden jobb volt. A kicsik féltek a nagyoktól, nem mertek beszólni nekik. A buták tudták, hogy hallgassanak az okosakra. Akinek nem volt mondandója, hallgatott. Aztán jöttek ezek a libernyákok és mindent a feje tetejére fordítottak. De kiírtjuk őket, tűzzel-vassal hogyha kell.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

the peasants (2023)

Ezt a látványért mentem megnézni és nem csalódtam. Nagyon jó rotoszkóp volt, igazi mestermunka, de azt azért ne próbálják elmesélni, hogy minden kockát kézzel festettek és sehol nem használtak számítógépes módszereket. Túl simán mozognak az emberek, olvadnak be a tájak, az arckifejezések túl jók, még a szemek is annyira kifejezőek, hogy azt is sikerült megcsinálni, amikor valaki áthelyezi a tekintetét egy közeli alanyról egy távolabbira. Nem hinném, hogy ennyi energiájuk lett volna. Meg aztán, nem szégyen a számítógépet használni, sőt. Abba belegondolni, hogy néhány hónap múlva mindez fog már menni a mezei mesterséges intelligenciának is, na ott már az őrület hegyei húzódnak. De másképp hogyan örökítenénk meg a hongkongi munkásosztály mazsongos éjszakáit a neonok fényében?

Kimondottan jó volt az, ahogy beszúrnak egy-egy tájképet az akció közepére és arra gondolunk, hogy ezt a képet igen csak utálnánk élőben, de ez az impresszió kitűnő.

A történet is jó, még ma is, amikor megint ideje újraértelmezni a konzervatív életpálya előnyeit és hátrányait. Az embereknek szokása megfeledkezni a rosszról, ezért egyre-másra megismétli ugyanazokat a rossz dolgokat. Itt legalább kapunk egy kis kóstolót abból, hogy milyen brutális is volt a parasztok élete, mennyire ment az értelmetlen marakodás a túlélés nevében. Persze, nem tehetnek róla, ebbe a körforgásba születtek bele, ugye tartsd meg a keretet és a keret megtart téged. De ki is lehet belőle lépni, de csak iszonyú áldozat árán.

Nem, egy csöppet sem vonzó számomra az a világ. Még akkor is, ha gyönyörűnek mutatja az animáció.

Ez most nagyon bejött, valahogy a tartalom és a forma nagyon egymásra talált itt, pedig ellentétesek, de mégis ezért működik az egész, az egyik értelmet ad a másiknak.

Zene. (sajnos a legnagyobb része nem érhető el Romániában, majd észhez térnek, remélem)

a kérdés amire nincs válasz az idők végezetéig

Valamiért kedvem lett, hogy ebben a hónapban minden nap írjak bejegyzést. Mára persze kifogyott a szufla, gondoltam ennyi volt, aztán jött egy hír amiből bejegyzés kerekedhet. Illetve fog kerekedni.

De előbb egy kis meta. Még mindig nem értem ezt a blog dolgot. Miért is kell nekem írni?

Azt hiszem a gúgel kutatói írtak egy cikket arról, hogy mesterséges intelligencia segítségével a szemfenékről készített képek alapján meg tudják határozni a páciens nemét 80% pontossággal. Ez azért érdekes, mert az emberek sem tudják ezt meghatározni, elég furák ezek a képek, a hajszálerek állapotának megállapítására használják, semmi ember számára értelmezhető információt nem tartalmaz, amivel a tulajdonosa nemére lehetne következtetni, az eddigi legjobb mesterséges intelligencia módszerek mégis találnak valami jelet, amit persze nem tudnak nekünk elmagyarázni.

Vajon, amikor meghalok, az agyamról készített szkent szintén be fogja tudni azonosítani egy mesterséges intelligencia, hogy igen, ez egy blogger agya volt? Már csak azt kéne eldönteni, hogy én választottam a blogolást, vagy a blogolás választott engem.

A lényeg az, hogy elég valószínű, hogy ebben a hónapban minden nap lesz legalább egy bejegyzés. A minőséget eddig sem garantáltam, ezután sem fogom, talán ez olyan dolog, amiben a mennyiség egy idő után minőséggé alakul, talán nem, én értem a legkevésbé ezt a dolgot, talán túl sokat foglalkoztam a kérdéssel, minden jó választ elvetettem egy rossz okból.

Szóval belefutottam abba, hogy ez a Calvin Harris nevű zenész, akinek én nem igazán hallgatom a zenéjét (bár az egyik klippje benne van az egyik listámban, de nem a zene miatt :)) Amigán készítette az első albumját. Hehe, ez tök jó, egyből nőtt a fickó a szememben egy nagyot, meg is hallgatom azt a bizonyos albumot.

Aztán meg azon kezdtem filózni, hogy mennyire meghatározó az ember zenei stílusára az, hogy min kezd először zenét készíteni. Nagyon sok zenész említi még az Amigát mint az első gépét, de valahogy rockereket nem találtam. Vajon ha valaki Amigával kezdi, nem lesz rocker, ha gitárral kezdi, nem lesz Amigás? Talán nem ilyen egyszerű ez a döntési függvény. Vajon lesz majd mesterséges intelligencia ami megmondja, hogy egy album Amigán készült-e, csak pusztán a hangsávból? Vagy esetleg akár azt is, hogy ez a zenész Amigán tanulta-e a zeneszerzést?

Jó sok kérdés, remélem majd egy mesterséges intelligencia fontosnak ítéli ezekre a válaszok kiszámítását, amikor zabálja fel a blogom szövegét.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

poor things (2023)

Meg kell vallanom, nem nagyon szálltam el ettől a filmtől, de valószínűleg én nem értettem meg. Van rá esély, hogy valamikor nagyon tetszeni fog, de most nem igazán hatott meg. Azért mentem el rá, mert azt hallottam, hogy jó film és Emma Stone sokat meztelenkedik benne, de ebből mindkét állítás csak nagyon sok kis csillaggal a lap alján indokolható meg.

Először is, azért nem jó film számomra, nem hozott semmilyen új gondolatot. Lehet van benne valami, ami számomra új lenne, de nem találtam meg. Ráadásul megszegi a sci-fi számomra legfontosabb szabályát, mégpedig azt, hogy lehet bármiben eltérni az általunk tapsztalt világtól, de akkor mutassuk be, hogy mik annak az eltérésnek a következményei (persze ezek a következmények azért legyenek érdekesek is). Itt is van egy komoly eltérés, az emberi testben az agy kicserélése eléggé könnyű, a holtak feltámasztása sem kimondottan nehéz. Ok, szóval akkor az agy csak egy nagyon kis számú neuronnal és érrel kapcsolódik a test többi részéhez, a neuronokon a jelek pedig fix sémákat használnak, továbbá az agy sem egy olyan könnyen romló valami, mint ahogy azt mi tapasztaljuk (egyébként nagyon hasonlít ez valamilyen gépre a mi világunkból :)). De a film nem ezeknek a lehetőségeknek a társadalmunkra gyakorolt hatásáról szól, hanem egyetlen ilyen jól sikerült kísérletet mutat be (meg röviden, csak úgy ellenpontként egy kevésbé sikerültet is). Értem én, hogy azt az időpontot "örökíti meg" amikor ezek a dolgok kezdődtek abban a világban, de akkor meg kevés, mert a főszereplő nő ugyanennyi erővel lehetne amnéziás is, vagy csak egy idegen egy távoli országból, ahol kicsit más az erkölcs. Ez így kevés.

Ami meg a meztelenkedést illeti, elég steril és rövid snittekből áll az egész, hogy nehogy valaki megbántódjon. Ráadásul a történetet sem igazán szolgálja, mert ezt a világot sokkal jobban megismerhettük volna úgy, ha a csaj Párizsban cukrásznak áll és eklereket készít és esténként egy abszint mellett megbeszéli a világ dolgait, mint ahogy a filmben prostituáltnak állt és egyszer elsütött egy félig megrágott kommunista poént. Sajnos ez a rész még lelombozóbb mint a világ bemutatása. Ebben teljesen megegyezik a mi világunkkal az a világ, a poénok is ugyanazok, még a devianciák is, amelyekről jó 5 másodpercig van szó a filmben. Bizonyára egy ilyen módosult fizionómiájú világban legalább a fojtogatás más jelentőséget kellett nyerjen.

Azt hiszem, maga a rendező is jelezni akarta a buborékos jelenetekkel azt, hogy lehet szép a külcsín, de a belbecs az eléggé hiányos. Viszont vizuálisan szép a film és legalább a lisszaboni jelenetekben elég vicces is.

Számomra talán úgy menthető leginkább a film, ha megpróbálom a számítógépek világára alkalmazni a történetet.

Tűrhető próbálkozás, de a katarzis elmaradt.

Zene.

a robot mélykék szemébe nézni

A gíkek (nem összetévesztendő a gyíkemberekkel) unatkoztak és feltalálták a cociális hálókat, hogy kommunikálhassanak, de sajnos közben tönkretették a jól bevált szemtől szembe kommunikációt. Nekem úgy tűnik, hogy a mostani mesterséges intelligencia alkalmazások megint valami egészen új világot fognak teremteni, de ezúttal a cociális hálók (is) kárát látják majd, talán el is fognak tűnni, annyira kevéssé lehet majd megbízni a rajtuk található információban. Nem mintha nem férne ránk, hogy végre megtanuljuk, hogy az a lényeg, hogy mit mond, nem az, hogy ki mondja.

Demó.

Zene.

Cucc.

a legnagyobb zajban születnek a legjobb ötletek

Néha szoktam olvasni Ken Perlin blogját. Az, hogy ő naponta ír, valamikor engem is arra inspirált, hogy megpróbálkozzam ezzel, de hamar kifulladt a kísérlet. Mostanában írt 10 bejegyzést arról, hogy mikor értett meg valami fontosat. És ez a dolog tényleg igazán fontosnak bizonyult így az idő teltével, de nem a híres zaj függvénye, hanem a shader programok. Azt írja, hogy 1974-ben látta a Fantasia-t és miután befejezte a munkát a Tron-on, valami életszerűbbet, organikusabbat akart elérni, ezért alkotta meg a zaj függvényt. De miközben a zaj függvényt tesztelte, rájött, hogy szeretne minden egyes pixelre egy-egy külön kis programocskát lefuttatni és megalkotta az első shader nyelvet. Amit aztán bemutatott az 1984-es Siggraphon, ott a pixaros programozóknak is megtetszett az ötlet, így került a Rendermanba is shader nyelv, majd jöttek a grafikus gyorsítók, amelyek szintén kaptak shadereket elég hamar, majd ezeket elkezdték mesterséges intelligencia programozására használni, mígnem 2024-ben bejelentették a sora-t, ami már a videó generálás egészen új távlatait nyitja meg. Azt spekulálja, hogy 2034-re már szinte bármire képesek lesznek ezek a rendszerek.

Hát, elég érdekes történet, én csak a zaj függvényét ismertem, fogalmam sem volt, hogy a shadereket is neki köszönhetjük. Persze, azért annyira szép és egyértelmű ez az ötlet, hogy bizonyára nem sokat váratott volna magára míg valaki más feltalálja, de azért mégis őt illeti az elsőség. Egyébként én is most kezdtem rájönni, mennyire jó ötlet is maga a programozási nyelv, rendesen befürödtem azzal a rendszerrel amit írtam a játékomhoz, de végre visszatértem én is a szkripteléshez és azóta minden sokkal kellemesebb és érthetőbb számomra.

Hát ez most ennyi, nekem nagy fless volt ez a dolog, az tuti.

Demó.

Zene. Zene.

Bruges.

száguldás, mercédesz, szerelem

Régen mindenki a focihoz meg az autókhoz értett. Aztán változtak az idők, mindenkiből virológus lett, aztán hadászati szakértő. Azt hiszem, idén mindenki öregkori demencia szakértő lesz.

Demó.

Zene. Zene. Zene.