Ezt a látványért mentem megnézni és nem csalódtam. Nagyon jó rotoszkóp volt, igazi mestermunka, de azt azért ne próbálják elmesélni, hogy minden kockát kézzel festettek és sehol nem használtak számítógépes módszereket. Túl simán mozognak az emberek, olvadnak be a tájak, az arckifejezések túl jók, még a szemek is annyira kifejezőek, hogy azt is sikerült megcsinálni, amikor valaki áthelyezi a tekintetét egy közeli alanyról egy távolabbira. Nem hinném, hogy ennyi energiájuk lett volna. Meg aztán, nem szégyen a számítógépet használni, sőt. Abba belegondolni, hogy néhány hónap múlva mindez fog már menni a mezei mesterséges intelligenciának is, na ott már az őrület hegyei húzódnak. De másképp hogyan örökítenénk meg a hongkongi munkásosztály mazsongos éjszakáit a neonok fényében?
Kimondottan jó volt az, ahogy beszúrnak egy-egy tájképet az akció közepére és arra gondolunk, hogy ezt a képet igen csak utálnánk élőben, de ez az impresszió kitűnő.
A történet is jó, még ma is, amikor megint ideje újraértelmezni a konzervatív életpálya előnyeit és hátrányait. Az embereknek szokása megfeledkezni a rosszról, ezért egyre-másra megismétli ugyanazokat a rossz dolgokat. Itt legalább kapunk egy kis kóstolót abból, hogy milyen brutális is volt a parasztok élete, mennyire ment az értelmetlen marakodás a túlélés nevében. Persze, nem tehetnek róla, ebbe a körforgásba születtek bele, ugye tartsd meg a keretet és a keret megtart téged. De ki is lehet belőle lépni, de csak iszonyú áldozat árán.
Nem, egy csöppet sem vonzó számomra az a világ. Még akkor is, ha gyönyörűnek mutatja az animáció.
Ez most nagyon bejött, valahogy a tartalom és a forma nagyon egymásra talált itt, pedig ellentétesek, de mégis ezért működik az egész, az egyik értelmet ad a másiknak.
Zene. (sajnos a legnagyobb része nem érhető el Romániában, majd észhez térnek, remélem)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése