szerda, március 13, 2024

dune: part two (2024)

Ezt még múlt szombaton láttam, de mivel akkor már késő volt és nem írtam bejegyzést, másnap meg nem voltam gép előtt, halasztódott a dolog, mostanig.

Az első résznél még poénkodtam címben, most már az információ elméletét támogatom ezekben a bejegyzésekben és marad a film hivatalos címe.

Szóval nekem ez nem volt akkora fless mint az első rész, mert már ismerős volt az egyébként nagyon ütős látványvilág. Meg az is baj volt, hogy film közben azon gondolkodtam, hogy csak én emlékszem rosszul a könyvre, vagy tényleg így voltak a dolgok (pl. az északi-déli fremen ellentét). Aztán a végére kiderült, hogy azért rendesen belenyúlt a történetbe a rendező bácsi, de nem vagyok nagyon textista, szóval nem találtam a változtatásokat nagyon aggasztónak. Meg azon is filóztam, hogy bár itt valóságosabbnak tűnt a hernyók lovaglása, nekem valahogy mégis jobban bejött a Lynch változatában ahogy Kyle átszellemült arccal vezeti a hernyót ahhoz képest ahogy itt Timothée szenved a porviharban amit a hernyó siklása eredményez. Szerintem ebben a történetben fölösleges a valószerűséget gyártani vagy keresni, ez itt az érzelmek birodalma. Meg azon is filóztam az utolsó bunyó alatt, hogy a sok körülálló ember hogy unhatja a napokig tartó forgatást, amikor ugyanott kell ugyanúgy állni míg két ember táncol előttük, hogy végül legyen egy perces-másfél jelenet. Értem én, hogy a csata hossza arányos a küzdő felek erőbeli kiegyenlítettségével, de úgyis tudjuk, hogy Paul lesz a győztes és Feyd veszít. Lehetett volna sokkal gyorsabban is. Meg nem is volt igazán látványos, a Tigris és Sárkány óta nem is igazán emlékszem olyan bunyós jelenetre, amire azt mondtam volna, hogy na igen, itt tényleg titánok csaptak össze.

Szóval lehet, hogy csak én nem tudtam koncentrálni nagyon a filmre, lévén a történetet ismertem már, de nem volt annyira ütős. Persze attól még jó film és mivel a Dűne Messiásból is készül film, azt is nagyon várom, főként, mivel ott sokkal filozofikusabb a történet, kevesebb az akció (persze azért ha jól megcsinálja a rendező a dzsihádot, akkor lesz csihi-puhi is bőven). De azért remélem lassan lesz energia Szárnyas Fejvadász 3-ra is, az jobban érdekelne.

Ja igen, még azon is filóztam, hogy valahogy a könyvben sokkal jobban lejön az, hogy mindez egy óriási univerzumban történik, aminek bár ez egy fontos része, azért vannak dolgok ezen kívül is, még ha csak említve is vannak. Ez valahogy a filmből nagyon kevéssé szivárog át, talán azért is, mert a film alapvetően képtelen bizonyos fogalmakat reprezentálni. Pl. ilyen fogalom az univerzum böhöm nagy mérete. Hacsak nem váltunk át didaktikussá és csinálunk egy jelenetet ahol a skálák változása jól tetten érhető és jó sok változást is bemutatnak. De az inkább tuitterre való didaktikus vidió, amikor eljutunk a szúnyogtól a galaxisig.

Kicsit az is zavaró volt, hogy itt Paul nem igazán filozofál a vallásról meg a sorsról mint a könyvben, látszólag nagyon kerülték a vallást, mert az az iszlámra épít leginkább és az most nem igazán népszerű a nyugati világban. Amikor én találkoztam a könyvben ezzel, nagyon egzotikus és érdekes volt, de aztán a történelem persze beletenyerelt a képzeletvilágomba (kb. egy évvel 9/11 előtt olvastam az első könyvet). De az érzés megmaradt azért és ez is hiányzott.

Na jó, azért ez jó film, jól is van megcsinálva, csak hát nekem ez az egyik kedvenc sci-fi-m, kicsit talán sokat vártam el.

Zene.

Nincsenek megjegyzések: