Oppenheimer

Amikor Nolan nem valami tudományra alapozó filmet készít, akkor egész jól megy neki. Nekem nagyon bejött a The Prestige, a Dunkirk és most az Oppenheimer is. Viszont pl az Interstellar meg a Tenet eszméletlen baromság szerintem, remélem lassan ráeszmél, hogy ő (sem) tudja jól párosítani az értelmet az érzelemmel. Én egyébként annak a gondolatnak vagyok a híve, hogy az értelem és az érzelem ugyanannak a dolognak két formája, ahogy a fény is egyszerre részecske és hullám is. Nehéz ezt megérteni, elmagyarázni még nehezebb.

Szóval ez a film nekem nagyon bejött. Nem tudom mennyire befolyásolta a film készítését, hogy a mostani atomháború árnyára is reagáljon, de nekem nem volt nehéz megtalálni a párhuzamokat az akkori politikusok és a mostaniak között, akik értelem nélkül vagdalkoznak valami olyasmivel, amit nagyon nem értenek, csak az tudják, hogy az emberek félnek tőle. Szóval bár általában nem szeretem a politikát a filmvásznon is látni, elég az a tévében a hírekben, most nem fanyalgok. Azért sem fanyalgok, hogy a tudomány vékonka lett és nem került fel mindenki a vászonra akinek fontos szerepe volt az atombomba megalkotásában. Úgy érzem, most fontosabb az, hogy a mítosz egy kicsit közelebb kerüljön, régen sem volt kolbászból a kerítés, az ami ma egyértelműnek tűnik, az valamikor nagyon nem volt egyértelmű és jó okkal. Volt egy olyan érzésem a film alatt, hogy tudatában van annak, hogy a szereplők jó része géniusz, akikről be lehet mutatni néhány tényszerű dolgot, de képtelen igazán betekinteni a színfalak mögé.

Érdekes, hogy itt sem tudták megoldani, hogy a három idősík külön fusson, értem én, hogy néha magyarázzák egymást, de a politikai cuccokban kicsit elvesztem, de nem is bántam persze, mert a politikai cuccok mindig csak papír tigrisek, van itt viszont elég más csócsálni való. Viszont ez itt most nekem úgy tűnik, nem méltó megoldás a probléma átéléséhez, mert tudjuk mi az egyes cselekedetek következménye, de az embereknek amelyek átélték őket ez nem adatott meg. Elvesz egy csomó feszültséget, játékká egyszerűsít halálosan komoly dolgokat. Teccett volna a politikát 20 percig élvezhetővé tenni. Persze lehet, hogy ez lehetetlen feladat, nem csupán valószínűtlen.

Na jó, szóval szép volt, élveztem a sok színészt akiket felismertem itt-ott, Gary Oldman mint Truman óriási volt, még ha csak 1 percet tartott is a jelenet. Érdemes megnézni. Nagyon magasra emelte a lécet a Barbie-val szemben, van egy olyan érzésem, hogy az nem fog ennyire tetszeni, pedig a 2001 Űrodisszeás reklám után nagy reményeket fűztem hozzá. Na majd jövő héten az is sorra kerül.

Zene.