az ilon nevű micimackó és a tuitteres bödön

Na, ez egy nagyon rossz bejegyzés lesz. Annyi mindent el szeretnék mondani és annyira nem tudom koherens ívvé hajlítani a gondolataimat, hogy csakis bődületes maszlag lehet a vége. Szerencsére senki nem kérheti vissza a pénzét és még pár bejegyzésben nekifuthatok újra a témának.

Kezdjük az elején, felkeltem, megfőztem a kávét és nekifogtam a szokásos reggeli tuitter túrámnak. Általában technológiai dolgokat szoktam szívecskézni, ma viszont ezeket sikerült: 1, 2, 3, 4, 5. Ez az 5. nagyon megütött, egy kánszászi városban (Shawnee) a helyi tanács megszavazta, hogy több mint 4 idegen nem élhet együtt egy fedél alatt, valószínűleg azért, hogy az emberek ne osszák meg a lakásbérleti és egyéb költségeiket. Ez igen, a lehetőségek országa. Nem sokkal ezután kipattant a gondolat a fejemből, hogy Amerika valójában egy csatatér, ahol mind a mai napig egy óriási háború zajlik, szerencsére egyenlőre nagyon kis szerepet kapnak a fegyverek, de halálos áldozat azért elég sok van, csak senki nem akarja ezt belátni. A legborzasztóbb az, hogy minden szinten, mindenféle szövetségek mindenféle csatákat vívnak és már senki sem ismeri azt, milyen az élet akkor, amikor nincs háború. Nem is tudom, mikor kezdődött ez a háború, talán az első telepesekkel, most mindenesetre már a szegény vív a gazdaggal, a tőkés a munkással, a régi média az új médiával, az emberjogi aktivista a munkajogi aktivistával, az antikommunista az antikapitalistával, a mindenkinek elérhető egészségügyet akaró a fajnemesítővel, stb. Az a durva, hogy ezek a táborok egyfolytában új szövetségeket alkotnak és régieket rúgnak fel, már senki sem tudja, hogy ki kivel van. Mindez nyakon van öntve a legkorruptabb és legképmutatóbb politikai rendszerrel, aminek a demokratikus jellegét jogosan kérdőjelezhetjük meg és nem mellékesen a világ legnagyobb hadseregét igazgatják.

Amikor a narancsképű elnök lett, én nagyon rácuppantam az amerikai politikára, azt hittem, ki tudom olvasni a tealevelekből, hogy keletre vagy nyugatra érdemes szaladni, ha a szar a májjal keveredik. Szerencsére nem lett szükség erre.

Ebben a közegben Ilon, a kapitalista fenegyerek úgy döntött, hogy megveszi az újmédia egyik zászlóshajóját, az én kedven cociális hálómat, a tuittert. A tuitter Romániában nem nagyon ismert, ezért egy mondat. Ez az a cociális háló, ahova az értelmes emberek csoportosultak, itt tényleg értelmes diskurzust lehet folytatni és követni kívülről minden elképzelhető témában. Persze, ebből nem lehet megélni, ezért mocsok is van rengeteg, a mostani üzleti modell és az értelmes emberek átlagosnál nagyobb sűrűsége sajnos nem kompatibilis, de ha az ember jól válogat és eléggé megfogja a száját, elég jól el lehet lavírozgatni. Én egy kicsit függővé is váltam, be kell vallanom.

Ilon azt mondja, hogy a szólásszabadságot akarja visszaállítani a tuitteren, de ez természetesen vagy szemenszedett hazugság, vagy akkora orbitális naivitás, hogy a Marson a mászkálók fényképezhetik. Az, hogy Ilon ráteszi a kezét a tuitterre, lehet, hogy csak annyit fog eredményezni, hogy bukik 30 milliárd dollárkát, ami egyébként sem jelent semmit, mert Amerikában a befektetők a veszteségeiket leírhatják az adójukból és mivel a Tecla még sokat növekedhet, ezért nem igazán oszt vagy szoroz Ilonnál. Vagy azt is eredményezheti, hogy Ilon elhozza nekünk a technológiai szingularitást egy olyan disztópia formájában, hogy a Terminátor világa kellemes üdülőtelepnek tűnik mellette.

Na, erről fogok filózni amikor legközelebb erről fogok írni, mert most elég volt.

Zene.

filmek

Sajnos ebben a hónapban se volt sok kedvünk filmet nézni, meg energiánk se, könnyebb volt berakni a híreket az este végén és babrálni a telefont közben. Szóval ez a lista is ritka rövid lesz.

Peaky Blinders (6. évad): Ez megint nagyon jó lett, kár, hogy vége a sorozatnak, de jön még egy film, ami talán nagyot dobhat. Jó lenne, ha a II. világháborúban játszódna, bár a fronton talán nem nagyon van amit még újat mondani a háborúról (és érdekes módon, egyetlen laburista parlamenti képviselő sem halt meg, csak konzervatívak meg pár liberális, talán ott se voltak, vagy csak jobban tudtak harcolni, ami vicces lenne, ha ilyen szempontból reprezentatív lenne Tommy a laburistákra). De lehetne egy modern Casablanca is a történet, vagy valami ami jobban bemutatja azt, hogy hogyan is vészelték át a britek otthon a háborút. Lehet közben ármánykodni rendesen. Én várom a filmet is, jó lenne, ha a kolozsvári mozik is játszanák. A sorozatról nagyon nincs mit mondani, a jó kis Peaky Blinders minőség, meglepő a párhuzam ami a mai világgal húzható, ahogy lassan megint gyűl a fasizmus a világban és ahogy operálnak minden szinten a fék nyúzzal. Lehet, hogy a történelem sokkal gyakrabban ismétli önmagát, mint azt gondolnánk... Vagy az is lehet, hogy a jelent adják el régi köntösben, sajnos nehéz megállapítani.

Billions (6. évad): Ezt meg sem néztük teljesen, az utolsó részt még nem láttuk, de óriásit esett az ázsiója, nem hiszem, hogy sokat fog javítani az az utolsó rész. Jó tanulság ebben a sorozatban, hogy ha az alap konfliktus gyengécske, akkor teljesen lenyom minden mást is. Ameddig Axellel hadakozott Chuck és gyakran pengét váltottak, az érdekes volt, ebben a szezonban csak azt láttak, hogy emberek állnak, ülnek, belépnek egy irodába, kilépnek egy irodából és közben beszélgetnek. Én imádom a Woody Allen beszélgetős filmjeit, de azokban legalább szerelemről meg halálról van szó, ebben csak mindenféle jogi procedúrákról, a gonosz gazdagokról és a gonosz munkásemberekről és a gonosz politikusokról és a gonosz törvényekről és baromi unalmas. Az utolsó előtti részben volt egy buli, azt is sikerült talán a legunalmasabban megrendezni, ahogy bulit láttam filmben. Az biztos, hogy a 7. évad első részét meg fogjuk nézni, de ha nem dobnak valami nagyot, szerintem nem szenvedünk még végig egy egész szezont.

Zene.

Dicsőség Ukrajnának

Nem nagyon írtam róla az utóbbi időben, de a háború még mindig zajlik és persze én még mindig rá vagyok cuppanva a hírekre. Persze, azért csökkent az érdeklődésem, de az értetlenségem meg nőtt, erről fogok most írni röviden.

Próbálom megérteni az oroszokat, hogy mi a végjáték, de nem tudom megérteni. Aztán most arra gondoltam, hogy az a baj, hogy racionálisan próbálom mindezt végigvinni és úgy lehetetlen. Egy ideje már amúgy is belementek abba a játékba, hogy bebizonyítsák, hogy irracionálisak. Erről szól a hazudozás, a háborús bűnök, az atombombával a fenyegetés. Racionális ellenfeleknek mindez komoly elrettentésként kéne szolgáljon, de ugyebár két ember kell a játékhoz, az ellenfelek is tehetnek úgy, hogy nem hisznek a blöffnek. Elvégre, irracionalitással nem lehet országot építeni, sokan próbálták már, de végül mindig belebuktak.

Szóval nem hiszek az atombombás fenyegetésnek, szerintem csak megjátsszák az irracionalitást. Ha pedig nem, akkor remélem, akik túlélik az atomháborút, bevetik sóval Oroszországot, lesz vele munka, de megérdemlik, hogy lehúzzuk őket a történelem süllyesztőjén. Sokkal inkább mint sok más népet.

Egyébként most már nagyon úgy tűnik, hogy az ukránoknak menni fog a győzelem. Persze lassan, taktikusan, sajnos sok civilt fognak még az oroszok megölni közben, de csatát már nem tudnak nyerni, még kicsit sem, néhány települést fel kell adni az ellentámadásig, de ami egynek ék, az kettőnek átkarolás és az idő mindenképpen nekik dolgozik. Aztán majd meglátjuk, mi lesz a Krímmel.

Zene.

az játék előrehaladottáról

Ma megint tettem újabb videót az utóbbi időben haladott haladásról.

Most animációk kerültek a játékba, persze csak teszt animációk, szóval most már tud kolbászolni a kis fickó és a poén kedvéért betettem a teszt animációt abból a grafikus könyvtárból amit használok, ami egy standard harcos a csillagok háborújából amint táncikál. Remélem, ez nem sért semmilyen jogot, bár nem lennék benne nagyon biztos, de mindenesetre ha minden ilyen kis videócskára rászállnának, akkor egy hadseregnyi ügyvédre és asszisztensre lenne szüksége a Dizninek.

Szóval most nem sok eredetit kellett írnom, csak integráltam a játékba egy rendszert, az ozz-ot, ami már amúgy is integrálva volt a grafikus könyvtárba. Ez azért tartott több mint egy hónapot, mert volt közben hinta, ami az előtte olvasgatással és utána felépüléssel szinte két hetet tartott. Aztán meg nagyon nem akarózott dolgozni ezen, mert az animáció exportőrt én kellett lefordítsam és nagyon nem akarózott, igazából most sem értem a Fordzs készítőinek hogy sikerült anélkül a pár kiegészítés nélkül, amiért nekem sírt (naná, hogy templét szívás). Ezután kicsit kedvetlenül fogtam neki az integrációnak, féltem, hogy lesz valami fura bug amire nem tudok rájönni, de szerencsére csak egy fura bug volt és hamar rájöttem a nyitjára. Utána még egy-két kört futottam a saját apim körül, de végül vállalható az ami készült. Még talán arra is módom lesz, hogy az összes animációt előre leszámoljam a töltéskor és többet nem is kell majd vesződni a valós idejű kiszámolással, olyan jó (és nem memória igényes) dolog az ilyen csont alapú animáció, meg ha nincs csak egy pár.

Egyébként sokat tud ez az ozz, de én nagyjából semmi érdekeset nem fogok használni belőle, tud animációk közti átmenetet, meg inverz kinematikát is, nekem ezekre nem lesz szükségem, mert az általam választott játékstílusban a szörnyikék sokan vannak, messziről lelőjük őket és nem csinálnak bonyolult dolgokat, csak kolbászolnak, lőnek és meghalnak, szóval nagyjából ezt kell majd lefedni néhány variációval és kész.

Hát ez most ennyi, legközelebb valószínűleg pályagenerálással jövök.

minden kis atom együtt

Ma van a 2022. Krisztus születése utáni év húsvétjának a vasárnapja.

Ha egy magyar ember olvassa ezt, akkor rögtön tudja miről van szó, de lehet, hogy egy kicsit gyanakodik, hogy itten egy nem szokványos fejtegetés fog következni, talán azért, mert ismer, talán a megfogalmazás szokatlan egy jottányit, talán tévedek.

Ha egy mesterséges intelligencia olvassa ezt, akkor néhány bájtban szerintem össze is foglalódott neki a tény és nem érez semmit.

Ha egy ufó olvassa ezt, amely itt keringett a Föld körül az utóbbi 3000 évben, gyűjtötte az adatokat, és csak ritkán vált észlelhetővé a fény látható tartományában, akkor is csak azért, hogy felszípjon egy tehenet vagy egy juhot, akkor ő talán érti ennek a mondatnak a legtöbb értelmét és implikációját.

Nekem, aki írja, most éppen azt jelenti, hogy szabad napjaim lennének mostanában, ha nem lenne egyébként minden napom szabad, hogy munkával, pihenéssel, vagy aggódással töltsem. Abban nem hiszek, hogy létezik egy Isten, aki elküldte a fiát és a halálával megváltott minket. Azt talán elhiszem, hogy volt egy fickó, akit Jézusnak hívtak és keresztre feszítették, de vagy nem halt meg, vagy nem támadt fel, a kettő együtt nem megy. Abban pláne hiszek, hogy a tényeknek vajmi kevés jelentősége van, ez bár egy jelentős illúzió, de mégsem a legérdekesebb, legnagyobb körben elterjedt és pláne nincs a legnagyobb hatással arra, hogy hogyan éljük az életünket. Számomra ma egy finom ebédet és némi olyan ukrán társaságot fog jelenteni, amire nem gondoltam volna egy évvel ezelőtt, a barátnőmnek két napi munkát pluszba.

Viszont ha már minden évben van ez a nap és minden évben némi lazítással jár és minden évben változik az, hogy mit gondolok magamról és a világról, talán írhatnék arról.

Szóval akkor most leírom azt, hogy én mit hiszek a világ keletkezéséről és arról, hogy mi a helyünk benne.

A világegyetem nagyjából 14.5 milliárd éve keletkezett a big bang nevű folyamatban, amihez én nem értek, el sem tudom képzelni, de elfogadom. Ha valaki úgy akarja nevezni, hogy Isten megteremtette a világot, azzal egyébként nekem semmi bajom nincs, az ember teremtésénél kezd számomra fontos lenni, hogy pontosan ki mit csinált.

A Nap és a Föld nagyjából 4.6 milliárd éve keletkezett, csakúgy mint százmilliárd más csillag és remélhetőleg bolygó is, a Tejútrendszernek nevezett galaxisban, persze csak mi nevezzük így, a mások által nevekről még nem hallottunk és vajmi kevés esélyét látom, hogy a unicode karakterkészletben már meg lennének a karakterek, amelyekkel leírható lenne, hacsak nem írják Morzé szimbólumokkal (pötty és vonál).

A Földön kialakult az élet, nem tudom hogyan, lehet, hogy kialakult magától, lehet, hogy idejött magától, vagy idehozta valaki, nem tudom. Érdekelne a válasz, de annyira nem, hogy ezzel foglalkozzak egy életen át.

Az élet egy evolúciónak nevezett folyamat révén egyre változatosabbá és bonyolultabbá vált és nagyjából 2 millió éve megjelent a ember nevű faj, aminek vannak mindenféle alfajai, de a jelenlegi egyetlen faj amit ismert az a homo sapiens és már legalább százezer éve többé-kevésbé a mai genetikájával, formájával és fizikai tulajdonságaival létezik.

A fizikai világ egy nagyon brutális hely, a legnagyobb része teljesen alkalmatlan az életre, amit eleddig csak a Földön sikerült megfigyelni, ott is eléggé korlátozzák a paraméterek azoknak az állatoknak a fajait amelyek képesek megélni köztük. Az embernek nagyon sok helyen sikerül megélni, leginkább azért, mert olyan herkentyűket épít, amelyek lokálisan optimális körülményeket biztosítanak neki, egy ellenséges közegben (pl. víz alatt).

Ahhoz, hogy az ember sikeres legyen, meg kellett tanulnia megértenie és megjósolnia a világot és meg kellett tanulnia közreműködnie a többi emberrel. A megértés primitív formái az érzékszervek, a közreműködés primitív formája a tribalizmus és a nyelv. Modernebb formák a mikroszkópok, távcsövek, számítógépek, fizika, matematika, kémia, kapitalizmus, szocializmus, cégek, háborúk, egyebek. Minden rendszer az előzőekre épül úgy, hogy megtanuljuk nagyon jól használni az előző rendszereket és érdekes módon kombináljuk őket, de igazán érteni nem értjük őket, arról pedig nem is igazán álmodhatunk, hogy a jövőbeli felhasználásukat megjósoljuk.

Az evolúciós versenyben nincs is igazán szükségünk arra, hogy pontosan megértsük a rendszereket, ugyanúgy, ahogy szinte mindegy, hogy az asztal egy méter és plusz vagy mínusz 1 centi hosszú, ugyanúgy az emberek nagy részének mindegy, hogy a szögharmadolás nem oldható meg csak körzővel és vonalzóval, nyugodtan le tudják élni az életüket. Ezért aztán egy csomó buta elképzelésünk alakul ki az életről, olyanok, mint, hogy értjük mi történik és miért, meg az, hogy tudjuk ki vagyunk és mit szeretnénk elérni. Ezt a részt most nincs kedvem kifejteni, de a gondolataim nagy része kerek formát nyert A lapos elme könyv elolvasása után. Ezt most kiugrom. A lényeg az, hogy sokkal kevésbé vagyunk urai mind a belső életünknek, mind a külsőnek, mint azt hinnénk.

Persze, az jó, ha az ember nem foglalkozik az élete apró kis gombocskáinak a nyomogatásával, az sem jó, ha 10 évet azzal töltünk, hogy meghatározzuk pontosan hány mg alkoholtól érezzük magunkat a legjobban úgy, hogy másnap még nem leszünk másnaposak. Lehet, hogy az, hogy nehezen tudjuk a saját paramétereinket mérni, valójában egy jó dolog aminek az a célja, hogy ne a magunk tökéletesítésével foglalkozzunk, hanem a környezetünket... romboljuk, hogy újraépíthessük. Egy rövid kitérő itt. Ez a jó dolog nem egy teremtő műve, hanem az evolúcióé, lehet, hogy voltak olyan emberi csoportok, akik nagyon jól tudták az ittassági állapotukat szabályozni, de ez nem volt számukra evolúciós előny, vagy egy barbár népcsoport lemészárolta őket, vagy csak halálra itták magukat az ambróziával. Talán sosem tudjuk meg, hogy léteztek-e egyáltalán.

A lényeg az, hogy most minden ami van, az evolúció és a fizikai világ kölcsönös játékának a következménye, a hívők és a hitetlenek is, rengeteg evolúciós buktatót túléltek, háborút megnyertek és zsákutcát elkerültek. Emelem kalapom.Ugyanakkor azt hinni, hogy a játék véget ért, badarság. Bár ma már nem az oroszlánokkal versengünk a gazellákért, hanem a mémek csataterén vagyunk gyalogos katonák, a sorsunk ugyanúgy a halál és a feledés. A primitív gyereknemzési stratégia még mindig nagyon nagy evolúciós előnnyel rendelkezik, de sajnos a világ kezd egyre kevésbé hasonlítani arra a verziójára, amelyben ez egy jó stratégia volt, a környezet szennyezés, az éghajlatváltozás, a taktikai atombombák mind-mind évmilliók óta létező vérvonalak jelentős százalékát kiirtják minden generációban. Nem csoda, ha kiderül, hogy minden európainak van közös őse 1500 évvel ezelőttről. Persze, az sem sokkal jobb eredménnyel kecsegtet, ha valaki könyvírással akarja a fennmaradását biztosítani, csak nagyon kevesek tudnak igazán relevánsak maradni több száz év után.

Kicsit meguntam a premisszákat, jöjjön a következtetés. Úgy gondolom, hogy egy bonyolult testbe zárt bonyolult elmék vagyunk, de semmi más speciális nincs ezen kívül, nincs külön kapcsolat a teremtőnkkel, aki nem is létezik és egyébként sincs semmi oka rá, hogy a lényegi részünket (lelkünket) valamilyen úton egy olyan speciális helyre vigye, ahol örökmozgóként működik minden. Atomok vannak, amelyek az evolúciónak köszönhetően nagyon bonyolult rendszerbe szerveződnek amely úgy hiszi, hogy nagyon bonyolult dolgokat képes művelni és nagy ritkán így is van, de általában nem és a világ törvényeit eleddig nem volt még senki képes legyőzni, a gép egy idő után elromlik és nincs ahogy még egyszer működésre bírjuk. Szerencsére az emlékezés egy jó evolúciós stratégia volt és ma már gépesíteni tudtuk valamennyire és ha a gépeink egyszer örökké fognak élni, akkor talán az is, amit betettünk beléjük. Lehet harcolni az hideg univerzum ellen, igazából mást nem is lehet tenni, az életünk első percétől harcolunk az utolsóig, de mindig veszíteni fogunk, csak az a lényeg, hogy kikkel és mikkel szövetkezünk a harcban.

Ez most hosszú lett és értelmetlen, de még nem jöttek meg a vendégeink és nem is fogom folytatni csak egy év múlva, szóval belefért.

Zene.

És még egy jótúb videó, a C64 használatába bevezető.

a hintázó intelligencia... csak ki ne essen

Öt év után újra voltam Hintán, azaz a Hargitai Informatikus Találkozón.

Megint tartottam az emberi szintű mesterséges intelligenciáról előadást. Itt megnézhető.

Az a baj, hogy nagyon sok gondolat kavarog a témával kapcsolatban a fejemben, ezért meg sem próbálom részletesen megtervezni az előadást. Leginkább csak kijelölök egy gondolatsort az előadás diáin és néha megpróbálok megjegyezni egy-két mondatot, amit jó lenne elmondani, de egyébként mindig helyben születik a szöveg amit elmondok. Ez többé-kevésbé általában lefedi a mondanivalómat, de mindig kimaradnak dolgok és olyan dolgokba megyek bele részletesebben, amelyeket előre nem gondoltam végig. Azért nagyjából a lényeg általában elhangzik, most is így volt. Az előadásmód az nem valami profi, de higgyétek el, engem jobban zavar mint titeket, mégis kitettem. Mivel nem gyakran tartok előadást, a testbeszédemet egyáltalán nem tudom kontrollálni és bár minimális diákat készítettem, pont azért, hogy ne kelljen rájuk néznem, mégis gyakran nézek rájuk, valószínűleg azért, hogy ne a közönségre néznem. :) Na, hát ez most ilyen, jobb nincs, akinek nem tetszik, ne nézze.

Az előadás 15 perc körül ugrik egyet, ott egy olyan videót vetítettem le, amely szerzői jog által védett, ezért kivágtam a felvételből, de ide kattintva megtekinthető.

Remélem, ha 5 év múlva újra előadást tartok, több időm lesz felkészülni és már arról tudok beszámolni, hogy szerintem miért mondhatóak az aktuális rendszerek hogy emberi szintű intelligenciával rendelkeznek.

Azt is remélem, hogy legalább a jelenlevőknek sikerült valami érdekeset mondanom.

Ezen kívül meg jó volt találkozni mindenkivel, akit ismertem, meg olyanokkal is, akiket nem. Jókat beszélgettünk, találkoztam valakivel akivel néhány dologban meglepően hasonló volt a véleményünk és ez elég fura élmény volt nekem, nem is emlékszem hasonlóra rövidke életemből.

Továbbá megnyertük a kocsmakvízt, bár jelentős életkorbeli előnnyel rendelkeztünk és hát azért az évek alatt nem csak mocsok ragad a legtöbbünkre, ezért nem volt egészen igazságos a verseny, de legalább elég szórakoztató volt.

Valamint volt egy fergeteges Kiscsillag koncert is, ami nekem annyira bejött, hogy már azon kezdtem filózni, hogy ez tényleg ennyire jó, vagy csak eljátsszák, hogy ennyire jó. Az is segített, hogy én nem ismerem egyetlen dalukat se, így nem voltak elvárásaim se és az sem zavart, hogy nem úgy szól, ahogy a stúdióban. Meg persze az is komoly, hogy sikerült elhozzák őket pár tucat embernek a Hargita egyik tetejére.

Összességében nagyon jó volt, de azért nem kell eltúlozni, néhány évet azért ki szoktam hagyni, utána legalább jobb a visszatérés. :)

Zene.

a klímakatasztrófába az út optimizmussal van kikövezve

Most frissiben tett fel a Kurzgesagt egy vidiót, hogy nem kell aggódni, mert megúsztuk a klímakatasztrófát és kezelni tudjuk a klímaváltozást. Miért is? Azért, mert rendesen beindult a technológiai fejlődése a megújuló energiaforrásoknak és a kormányok is egyre komolyabban kezelik a klímaváltozást és a széndioxid levegőből való kivétele is már csak 600 dollárba kerül tonnánként. Ja, és a mostani vállalásokkal is már csak 3 fokos lesz a felmelegedés 2100-ra, amiről ők is azt mondják, hogy fenntarthatatlanná teszi a kellő mennyiségű élelem megtermelését egyes országokban.

A Kurzgesagtot én komolyan szoktam venni, de azért remélem a többi témában nem csúsztatnak ennyit. Vagy kaptak egy csinos kis összeget, hogy bemeséljék nekünk, hogy nincs gond, vagy csak úgy érezték, hogy most éppen egy kis optimizmusra van szükség a világban és gondolták ezzel a mesével állnak elő.

Nos.

Röviden, mert nincs kedvem.

A 600 dolláros karbon kaptúra sosem fog működni, mert egyrészt nincs ahol tárolni a sok szenet, másrészt még a legtisztább szén-dioxid források esetében (a hőerőművek kéményén) is feladták már a harcot, aki azt állítja, hogy ez egy komoly technológia, az mesél (erről a Mann könyvben is szó van és ez az ő következtetése is, minden optimizmusával egyetemben).

Bárki elhiszi a kormányok azon vállalásait, hogy 2050-re karbon-semlegessé teszik a gazdaságaikat? Ez mese, tudják, hogy rajtuk már nem fogja senki számon kérni, szóval ígérgetnek aztán annyi. Dzsonszon annyit nem tudott betartani, hogy ne menjen karácsonykor bulikázni, amikor az egész országa le volt zárva, majd pont karbon-semlegessé teszi a brit gazdaságot. A többi vezető dettó. A szaudiaknak végtelen nagyon olcsó olaja lesz, mindig azt fogják mondani, hogy nem engedhetjük meg a nem szennyező technológiákat. Egyébként elég sok olaj kell az egyebekhez, műanyagokhoz, gyógyszerekhez, meg minden egyébhez szinte, a szaudiaknak mindig lesz piaca.

Ráadásul az a 3 fokos felmelegedés is elég dubiózus, szerintem rendesen alulbecsülik a tudós bácsik a problémát, ha nem így lenne, nem beszélnénk 7 szigma hőmérséklet anomáliáról az Antarktiszon. Természeten fogalmam sincs, hogy mennyi lesz a felmelegedés 2100-ban, de szerintem jelentősen több mint 3 fok és abban a tartományban, már minden tized baromi sokat számít.

Na és akkor ne felejtsük el az aktuális helyzetet se. Ugyebár majd a jövő generációira való tekintettel lemondunk a kőolajról, amikor most potenciálisan millió ukrán életét tudnánk megmenteni, ha néhány hónapra lemondanánk az orosz olajról, de nem vagyunk ennyire se hajlandóak.

Igen, valószínűleg nem az átlagemberekre ható felmelegedés fogja kiírtani az emberiséget, hanem ami a vezetőik agyára hat, szerencsére készítettek arról is videót, hogy mit jelent egy atomcsapás egy metropoliszra, lehet készülni.

Addig is, lehet drónnal repülni a Tecla berlini gyárában. Baromi látványos. Remélem megihlet egy-két fps gyártót is. :)

Zene.

a lapos elme

Elolvastam ezt (The Mind is Flat) a könyvet, hogy nektek már ne kelljen, de igazából nagyon ajánlom, mert nagyon jó.

Régebben már filóztam arról, hogy mi van akkor, ha nem is olyan okos az ember mint ahogy gondolja (ez a bejegyzés jött most szembe, de mintha volt egy másik is, de nincs kedvem megkeresni). Nos, ez a könyv pont erről szól, hogy az elme valójában csak egy nagyon ügyes trükkmester és elmeséli nekünk ezt a tökéletes világot amiben élünk, minden folytonos, minden kemény aminek keménynek kell lennie, minden átlátszó aminek átlátszónak kell lennie, az emberek tudják mit akarnak és mit fognak akarni és ha egy feladatot meg akarnak oldani, akkor azt szépen elteszik az elméjük bugyraiba ahol az mágikusan megoldódik.

Azt hiszem, jó hír az, hogy az elme mégsem olyan bonyolult, az agy minden percben újra feltalál minket, talán azért is, mert így könnyebb lesz lementeni azt akik vagyunk, leginkább csak a hálózat számít, nem a gének aktuális expressziója. Lehet, hogy ezt hibásan következtetem, de hagyjatok meg nekem ennyi optimizmust.

Nem tudok elég jót írni erről a könyvről, szóval most be is rekesztem a bejegyzést.

Zene.

nohát

Van egy olyan mondás, hogy a szocializmussal semmi baj nincs, csak a megvalósítására tett eddigi próbálkozások nem sikerültek. Én ebben egyébként hiszek, az algoritmikus kormányzásban látom a megoldást. Azt hiszem, a nacionalizmus is hasonló cipőben jár. Az biztos, hogy a magyaroknak bejön az Orbán Viktor által épített nacionalista utópia és még többet kérnek belőle. Nekem ezzel semmi bajom nincs, hajrá, előre.

Az az igazság, hogy nekem Magyarországhoz szinte csak pozitív élményeim fűződnek és már várom azt a nyári hetet amit valószínűleg megint ott fogok tölteni. Remélem még sok kellemes élményben lesz részem, amikor meg nem, akkor nem oda megyek.

Az meg, hogy milyen magyar vagyok én, szerintem leginkább csak az én dolgom.

Zene.

filmek

Hát ebben a hónapban sem volt nagy kedvünk filmet nézni. Meg most már ugye hbo max van, nem hbo go, nekem egyébként kevésbé tetszik az új felület, pl. nem mutatja, hogy mely filmek fognak kiesni a kínálatból a hónap végén, cserébe kapunk pár frissebb filmet, de ami igazán érdekelt, a Dune meg a Matrix4 már láttam a moziban.

Na, remélem lesz még olyan hónap, amikor minden napra jut film. Azért a szokásos sorozatokat nézzük, van ami kifut következő hónapra, akkor majd sorra kerül, de ez most tényleg szegényes hónap lett megnézett filmek szempontjából. Persze, van Ukrajna helyette...

Heaven & Earth (1993): Egyik első keleti témájú film volt amit láttam, ez és A Nap Birodalma bizonyára jelentős szerepet kapott abban, hogy valamikor annyira bele voltam bolondulva Ázsiába. Még mindig bejött, de érdekes, hogy mely részletek maradtak meg, melyek nagyítódtak fel és melyek vesztek el az idők során. Nem, nem fogom leírni őket, lusta vagyok és ez a blog bármennyire is pszichoanalízisnek tűnik, nem az. Ez és az NBK miatt Stone sokáig a kedvenc rendezőim egyike volt, sajnos mostanában elment egy irányba...

The Electrical Life of Louis Wain (2021): Ez a film egy fickóról szól, aki rengeteg jó macskás képet rajzolt, talán részben neki köszönhetjük, hogy a macskák az őket megillető népszerűségnek örvendenek a társadalmunkban. Már csak ezért is érdemes megnézni, meg hát a Cumberbatch is egész jó.

Zene

Turning Red

Érdekes volt, jó volt, érdemes volt megnézni, de az tuti, hogy a zenéjét nem fogom hallgatni, szerintem egy kicsit túl tolták a tini zenei témát, bár lehet, hogy tényleg ez az életük, akkor viszont jó, hogy kimaradok belőle.

Szóval alapvetően tetszett, érdekes az ív a harsány bevezető és a visszafogottan felemelő vége között, de azért nem sokat tesz hozzá az "az légy aki vagy" témához, bár gondolom néhány újranézéssel érdekes kapcsolatokat lehet felfedezni benne, de azért nem alapmű a Pixar filmek között (jó, mondjuk a Carsnál azért sokkal jobb).

Persze lehet, hogy egyszer még zseniálisnak fogják tartani, mert nagyon merésznek tűnik ahogy beletenyerel a tinilányok világába, meg lehet van benne valami nagy csavar ami nekem teljesen kimarad, mert nem emlékszem már semmire a Tao Te Kingből, szóval ajánlani tudom, mert technikailag nagy lépésnek tűnik a szőr animálása és renderelése tekintetében és a történet is kedves, az első 5 perc krindzsét leszámítva.

Zene. Ez most a Mulanból, mert komolyan nem tudom ajánlani a betétdalt.

az új klíma háború

Elolvastam a Michael Mann új könyvét, hogy nektek már ne kelljen.

Sajnos engem egyáltalán nem győzött meg. A könyv nagy része arról szól, hogy Amerikában hogyan siklatták ki a különböző kapitalista érdekcsoportok az érdekeik ellen fellépő tudósok munkáját, ami persze a közjót szolgálta volna. Legtöbbször egyébként a tudósok nyertek, de hosszú és nehézkes harcok árán, ezért van még ózonrétegünk, meg a cigarettákon írja, hogy rákot okoznak. Aztán rátér a klímaváltozás problémájára is, amelynek népszerűsítésében ugye nagyon fontos szerepe volt, de az a következtetése, hogy a megoldás az, hogy:

1. ne hallgassunk a doomerekre

2. bízzunk a gyermekekben

3. tanulni, tanulni, tanulni

4. rendszerszintű változásokra lesz szükség (leginkább szén-dioxid adóra)

Sajnos nem igazán bizonyít semmit ezek közül az állítások közül, amelyekkel egyébként nagyjából egyet is értek, kivéve az elsőt. Ugyanis én is doomer vagyok, azaz azzal ijesztgetem az embereket, hogy az emberiség el fog pusztulni, ami szerinte az emberiséget apátiába taszítja és így már nem is akarjuk megoldani a problémát. Ehelyett ő azt javasolja, hogy szavazzunk klímaváltozásban hívő politikusokat és ők majd megoldják a problémát, ami nem is olyan nagy, még nincs veszve semmi, ne ijesztgessük az embereket itt. Majd egyszer fogok írni egy bejegyzést arról, hogy miért vagyok én doomer, itt csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy az ő doomerellenes érvei tökéletesen használhatóak a "jól kell szavazni és minden rendben lesz" álláspont kritikájára is, ugyanúgy "elaltatja" a cselekedni óhajtókat.

Nagy csalódás nekem ez a könyv, pedig azt reméltem, hogy igazi dolgokról fog szólni, amelyek konkrét optimizmusra adnak okot. Lehet, csak másképp látjuk a Zámerikai politikát.

Zene

az játék előrehaladottáról

Több mint három hónap óta megint tettem videót a játékról.

Ez most megint elég nagy falat volt nekem. A fények tudnak már mozogni, meg árnyékot vetni, sőt a két dolgot külön-külön és egyszerre is tudják csinálni. Mozgó árnyékot vető fényeket nem is csináltam még, persze utoljára amikor komolyabb grafikát programoztam, még egyetemista voltam, annak meg már lassan 20 éve. Akkoriban még a sedó meppek csak elméletben voltak jó ötletek, illetve kis felbontásban egy-két karakterre már használták a játékok, de nemrég nyomtam le a Halo-kat megint és hát nem nagyon volt árnyék az első részekben. Meg is lepődtem ezen, gondoltam, hogy akkor majd az én játékomban lesz, de mostanában, mire befejeztem nagyjából a programozásukat, kezdtem gondolkodni, hogy mire is fogom őket használni. Hát, reméljük jön valami jó ötletem majd.

A statikus fényeket is újraírtam, mostmár nem lájtmeppet számolok, hanem csak a fények indexeit tárolom (8 biten, hogy jó legyen, ami ugye 8-ra limitálja minden felületre eshető fények számát, de sok memóriát spórolok vele). Most már pilloghatnak, színt válthatnak, sőt, irányt is, csak éppen pozíciót nem. Na, már csak egy jó művész kell, aki kezdeni is tud mindezzel valamit. :)

Közben meg rájöttem, hogy a lua nem nekem való. Rossz abba gondolni, hogy komolyabb algoritmusokat implementáljak vele. Annyira megszoktam a statikus típusokat, hogy nem tudok élni nélkülük, pedig próbálom betartani a konvenciókat, amelyek segítenének, hogy mondjuk a függvények szignatúráját ne kelljen mindig megnézzem, de valahogy az egész olyan kusza nekem, könnyebb nekem a C++, még a lassú fordítási időkkel is. Amúgy is én az az ember vagyok, aki néha órákig írja a kódot anélkül, hogy fordítana egyszer is, a modern eszközök ezt már lehetővé teszik. Ez mind hiányzik a luaból, vagy csak én nem tudtam rendesen feltenni mindent VSCode alá. Fura érzés volt az utóbbi napokban, hogy féltem a lua kódot írni, mert úgyis stupid bugokba futok, régen éreztem ilyent.

Na meg aztán, most kimaradt vagy 10 nap a háború miatt is. Remélem lassan visszarázódom. Még olyan sok mindent meg kell csinálni, néha teljesen elmegy a kedvem az egésztől. Szerencsére akinek támogatnia kell, az támogat ebben a bolondságban.

Zene.

Dicsőség Ukrajnának

Hmm, ha Kína tényleg beszáll az oroszok oldalán a háborúba, akkor azt hiszem, mire véget ér ez a háború, nem fogunk ráismerni a világra, vagy a világrendre. Én azt hittem, még van legalább 20 évünk lassan megfőni, mint béka a levesben, de ez egyáltalán nem biztos már.

Zene.

Dicsőség Magyarországnak

Én nem vagyok magyar állampolgár, sok mindenről nincs szükségem cetlire, ez egyik ilyen dolog.

Azért van véleményem Orbán Viktorról, de nem írom le.

De ha már annyi hülyeséget írtam erre a blogra, akkor színt vallok a következő választásokról is, másképpen magamnak sem vagyok hihető.

Én azt szeretném, hogy Orbán Viktor nyerjen a következő választásokon. Ugyanis most nehéz idők jönnek, lássuk mire képes ellenszélben. Egyébként meg nem fenyegeti semmi nagy probléma Magyarországot és a magyarokat se, lehet, egy kicsit kevesebb túró rudira meg borsodira futja majd és lehet Hévízre kell menni legközelebb nyaralni.

Szavazni nem fogok, mert tényleg nem hiszek abban, hogy jogom lenne beleszólni a magyarországi választásokba (és nem csak azért, mert nem fizetek adót ott), meg a híreket sem fogom követni nagyon, majd csak négy év múlva leszek kíváncsi, merre is gördült a szekér.

Zene.

a vég kezdete, a kezdet vége, a vég vége, a kezdet kezdete, meg amúgy is

Mától feloldották a koronavírus pandémia kezelésére bevezetett összes korlátozást. Szeretném úgy gondolni, hogy túl vagyunk a nehezén. Már csak az orosz-ukrán háborút kell lezárni, lehetőleg ne tartson két évet, ha kérhetem.

Na, csak ennyit akartam, nincs kedvem viccelődni, de még okoskodni sem, aludni szeretnék.

Zene.

Dicsőség Ukrajnának

Ma van az első nap, hogy elhiszem, Ukrajna megnyerheti a háborút. Persze, remélni eddig is reméltem, csak nem gondoltam valósnak az esélyeit. De mától Ukrajnára szavazok. Mégpedig azért, mert Oroszország el fogja veszíteni a háborút, ugyanis a gazdaságukat a béka segge alá bombázzák. Na nem a szankciók, azok elég kellemetlenek, de lehet velük élni. Hanem az, hogy minden cég megszünteti a kapcsolatait velük. Ezt pedig nem lehet túlélni a 21. században. Talán Kínának sikerülne, mert ők gyártják a termékek nagy részét, meg esetleg Amerikának, mert ők talán elég hamar fel tudnának húzni még néhány csip gyárat, bár arról fogalmam sincs, az ASML-t mennyi időbe tellene helyettesíteni. De az összes többi ország, ha nem tud orvosságot, számítógépeket, szoftvereket, repülőket, hajókat, autókat, satöbbit vásárolni a többitől, akkor meg van lőve. Márpedig Oroszország most éppen ebben a helyzetben találja magát. A kérdés csak az, hogy hány ukrán fog meghalni addig, amíg megértik, hogy itt a vég, rendezni kell az ügyeket, bármi áron.

Úgy is lehet fogalmazni, hogy ezt a háborút a cancel kultúra fogja megnyerni Ukrajnának. Példa nélküli.

Zene.

Dicsőség Ukrajnának

Nem tudom, honnan jön az, ami kijön mindenkiből háború esetén. Én például nem tudok leszállni a hírekről és a tuitterről, de ezt nem hiszem, hogy evolúciós túlélési stratégia lenne. Ugyanakkor meg az, hogy az oroszokat kollektíven bűnösként kezeljük, valószínűleg evolúciós eredetű. Nem csak jelezni kellett a népirtással kacérkodó törzsfőnököknek, hogy az ő törzsét is kinyírják, ha lehetőség adódik rá, hanem be is kellett váltani azt, mert minden blöff csak egyszer működik. Legfennebb kétszer. Persze jó lenne, ha már mindenki fejben megérkezett volna a 21. századba, de úgy tűnik, egyesek még középkori birodalmakról álmodnak végtelen szántóföldekkel.

Az mindenesetre valamiképp megnyugtató, hogy úgy tűnik, az oroszoknak egyelőre nem sikerült fogást találni az ukránokon, akiken látszik, hogy az utóbbi 8 évet készüléssel töltötték az orosz invázióra és a világ is beállt rendesen mögéjük, aki meg nem, az majd megbánja valamikor. Persze a ruszki medve akkora, hogy lehet, még így is nagyon csúnya lesz a háború vége, szerintem van az a vonal, amit már a nyugat nem enged túllépni, de egyértelmű, hogy most még azt nézik, hogy Putyin hogy ássa a saját sírját. Talán még bátorítják is. Talán egyesek már arról álmodoznak, hogy hogyan győzzék meg az orosz sztyeppét, hogy ledobja Moszkva rabigáját.

Nincs valami nagy kedvem élni se mostanában, dolgozni is alig sikerül, de hát legalább nem a mi ablakunk alatt robbannak a bombák, szóval nem sírok.

Zene.

filmek

Ebben a hónapban sem néztünk valami sok filmet és írni sincs most kedvem róluk, szóval ez most extra rövid lesz.

Valan (2019): Tűrhető film, csak eléggé kiszámítható és a látvány is olyan... ismerős.

The Little Things (2021): Ez egész jó kis krimi volt, de ennek jót tett, hogy lezárták amennyire le akarták, nem lett teljesen elszállt.

Train to Busan (2016): Akartam egy kis horrorosat, ez már rég a listán volt, egész jó, aki szereti a zombi témát, annak ajánlott, aki a koreai filmeket szereti, azoknak is.

Ammonite (2020): Érdekes film, szinte teljesen kimarad a főszereplőnő tudományos munkássága, helyette spekulálnak egyet a szexualitásáról, de azt meg kell jegyezni, hogy a szerető valójában 12 évvel idősebb volt, mint 12 évvel fiatalabb, ahogy a filmben megjelenik, szóval hogy mi a valóság, az jó kérdés. Azért nézhető.

The Secret of Happiness (2018): Ez egy román film, elég tűrhető, végre a hang sem borzalom, ami hasznos, mert az egész filmben három ember beszélget. Maga a beszélgetés néha kicsit túl szájbarágós, néha nem realisztikus, de azért hihető valamennyire.

Kingdom of Heaven (2005): Fogtak egy történelmi alakot, megváltoztatták a fiatalkorát, gondolom egyszerűsítés céljával, de ez lett a film leguncsibb első órája, bele is aludtunk, utána egy fikarcnyit javul, de nem egy jó film, nem ajánlom, mert annyira telenyomták klisékkel, hogy a Jeruzsálem feladásának wikipédia oldalának olvasása is több érzelmet vált ki mint ez a híg szósz. Nem egy Gladiátor, az biztos. Ja igen, a hbo-n egy 138 perces változat volt, ami nem a 194 perces jó változat állítólag és még csak nem is a 144 perces mozi változat, amit én anno nem mentem el megnézni, mert hallottam, hogy híg szósz, most sem kellett volna neki esélyt adni.

Dicsőség Ukrajnának

Nincs valami jó kedvem, nem is akarok sem vicceset sem okosat írni, azt szeretném, hogy minél hamarabb vége legyen a háborúnak. Természetesen csak Ukrajna győzelmével érhet véget hamar a háború most már, de hogy ki is fogja legyőzni Putyint, az jó kérdés. Remélem azért hamar megtörténik, mert teljesen letargiában tart ez az egész történet. Sosem voltam nagy Putyin fan, de ha eltűnne egyik napról a másikra, nem sírnék a kopac feje után.

Szeretnék arra gondolni, hogy egy nagy ébredést fog beindítani ez az értelmetlen háború és a zöldítést komolyan fogjuk ezentúl venni, de nem nagyon hiszek benne.

Mind meghalunk, csak a kérdés, hogy még mennyit húzzuk.

Zene.