Nem tudom, honnan jön az, ami kijön mindenkiből háború esetén. Én például nem tudok leszállni a hírekről és a tuitterről, de ezt nem hiszem, hogy evolúciós túlélési stratégia lenne. Ugyanakkor meg az, hogy az oroszokat kollektíven bűnösként kezeljük, valószínűleg evolúciós eredetű. Nem csak jelezni kellett a népirtással kacérkodó törzsfőnököknek, hogy az ő törzsét is kinyírják, ha lehetőség adódik rá, hanem be is kellett váltani azt, mert minden blöff csak egyszer működik. Legfennebb kétszer. Persze jó lenne, ha már mindenki fejben megérkezett volna a 21. századba, de úgy tűnik, egyesek még középkori birodalmakról álmodnak végtelen szántóföldekkel.
Az mindenesetre valamiképp megnyugtató, hogy úgy tűnik, az oroszoknak egyelőre nem sikerült fogást találni az ukránokon, akiken látszik, hogy az utóbbi 8 évet készüléssel töltötték az orosz invázióra és a világ is beállt rendesen mögéjük, aki meg nem, az majd megbánja valamikor. Persze a ruszki medve akkora, hogy lehet, még így is nagyon csúnya lesz a háború vége, szerintem van az a vonal, amit már a nyugat nem enged túllépni, de egyértelmű, hogy most még azt nézik, hogy Putyin hogy ássa a saját sírját. Talán még bátorítják is. Talán egyesek már arról álmodoznak, hogy hogyan győzzék meg az orosz sztyeppét, hogy ledobja Moszkva rabigáját.
Nincs valami nagy kedvem élni se mostanában, dolgozni is alig sikerül, de hát legalább nem a mi ablakunk alatt robbannak a bombák, szóval nem sírok.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése