hétfő, augusztus 23, 2021

Hé Bartolo mester, hogy állunk azzal a szingularitással?

Szóval a tegnapi napon egy kicsit megint gondolkodtam a szingularitáson, kicsit többet mint az a napi 5 perc amíg átfutom a szokásos twitter cikklistát.

Az indította be a fantáziámat, hogy Joscha is azt mondta, hogy szerinte is a percepció a legnehezebb feladat a mesterséges intelligenciában és ő tényleg olyan embernek tűnik, aki komolyan el is gondolkodott a többi feladaton is, sőt, eredetileg azzal is kezdte a karrierjét, kognitív pszichológiai elméleteket implementálgatott. Egyik nap én is eljátszadoztam ezzel a gondolattal és most megint.

Először is, az evolúciónak sokkal több ideje volt a percepciót csiszolgatni mint a magasabb rendű kognitív folyamatokat. Sajnos elég nehéz mérni azt, hogy mennyire jó munkát végzett az evolúció, de azt hiszem, arra semmi ok nincs, hogy azt feltételezzük, hogy a kognitív folyamatok csiszolásában valamiért felgyorsult volna. Azt látjuk, hogy pl a látásban sikerült egy eléggé univerzális modellt találni az emberek esetében, tehát nagyjából mindenki ugyanúgy lát és bár van egy csomó kivétel, azok elég ritkák (remélem, nem tudom a pontos statisztikákat, hogy hány ember színvak, hány születik vakon és hánynak van szüksége szemüvegre gyerekkora óta), azért egy elég jól működő dolgot sikerült összehozni és szerencsére most már mi is rendesen kézbe tudjuk venni az irányítást, szerintem 100 év alatt a látás gépi korrekciója egy élő szervezetben teljesen megoldott probléma lesz. Ugyanígy a hallás, szaglás, talán még a tapintás is, képesek leszünk a bőr alá visszatelepíteni az ideget, miegymás.

Szóval itt az evolúció egy nagyon jó munkát végzett és az agyunkban is jól megkonfigurálta a dolgokat, hogy képesek legyünk modellezni a világot, ez a lépés hiányzik jelenleg a gépi tanulásból, a modelljeink nem elég jók, vagy nem elég nagyok egyelőre. Olybá tűnik, hogy az evolúció már 555 millió éve dolgozik a szemen, szóval gratula.

Ha megvan a percepció, akkor jöhetnek a magasabb kognitív folyamatok. Ezt azt hiszem, az ember esetén vitte a legtökéletesebbre az evolúció, bár egyesek szerint a delfinek még szolgálhatnak meglepetéssel. Szóval ezeknek a kognitív folyamatoknak a fejlesztésére 3 millió évet számolhatunk nagyjából, de lehet akármennyi, mert sajnos nem az eltelt idővel fogjuk igazolni azt, hogy a kognitív folyamatokban még egyelőre elég gyengécskén állunk.

Ez a bejegyzés itt szűnt meg funnak lenni.

Nincs kedvem arról írni, hogy az ember egy hülye majom, pedig olyan jó példákon gondolkodtam miközben írtam a bejegyzést a fejemben. Igen, az egyik példa az is lett volna, hogy nehéz a kontroll annyiféle egymásnak ellentmondó információ áradatában, a legritkább esetben képes az ember 10 órán keresztül matekpéldákat oldani, vagy sakkjátszmákat elemezni, vagy go táblákat értékelni. Nem is csoda, hogy hamar sikerült olyan gépet készíteni, ami megveri az embert sakkban és go-ban, egy cseppet sem lepne meg, ha pár éven belül matek példák megoldásában is megverné a legjobb embert is a legjobb gép.

Az egész abból indult ki, hogy az emberek elhíresztelték, hogy ők racionális lények, de azt hiszem, a korona-korszak egyik következtetése simán lehet az, hogy az ember nagyon nem racionális lény. Persze, a racionalitás sokkal hosszabb idő intervallumokat feltételez, ha mondjuk valaki szakmát választ, azt legalább pár évig nyomni kell, míg ha ül a fűben és feltűnik előtte egy oroszlán, nagyjából egy másodperc alatt eldől a helyzet, mivel még mindig élünk, ez azt jelenti, hogy sikerült ezt a másodpercet úgy megoldani, hogy élve kikerültünk. Az oroszlánok viszont elvesztették a versenyt, nemsokára kihalnak, de remélem még elég genetikai anyagot sikerül begyűjteni tőlük, hogy ha véletlen az ember sem hal ki, akkor pár száz év múlva újra létrehozhatjuk őket a cicák dicső nemzetségéből.

Szóval egyetértek Joscha következtetésével, hogy a kognitív folyamatokat sokkal könnyebb lesz megoldani, mint a percepciót és egy jó percepciós modell talán már elég is lesz, elvégre az emberi agyban is nagyjából ugyanaz a matéria van mindenhol, a modularitás inkább információ sűrűségi okokból alakul ki. És az tuti, hogy messze nem olyan jól integráltuk ezeket a modulokat mint ahogy szeretnénk azt gondolni, értem én, hogy ha matekozás közben ki kell menni pisilni, az ok, de miért kell közben az esti bulikán is gondolkodni? Azt hiszem, csak az igazán kivételes embereknek jön össze egy olyan kontroll, amely igazán lehetővé teszi, hogy bizonyos modulok optimálisan fejlődjenek, a legtöbben azon gondolkodnak, hogy az esti film mellé sört igyanak vagy csokit egyenek. És ha véletlenül mindkettőt választják, akkor utána egy hétig rosszul érzik magukat miatta és próbálják megindokolni, hogy miért is volt jó döntés az, ami valójában egy rossz döntés.

Az az igazság, hogy egyre optimistább vagyok azzal kapcsolatban, hogy össze fog jönni az emberi szintű mesterséges intelligencia 2029-ig. Persze, van egy csomó technikai ok is, de azokkal nem untatom a nagyérdeműt. Most.

Zene.

Nincsenek megjegyzések: