Nem nagyon írtam róla az utóbbi időben, de a háború még mindig zajlik és persze én még mindig rá vagyok cuppanva a hírekre. Persze, azért csökkent az érdeklődésem, de az értetlenségem meg nőtt, erről fogok most írni röviden.
Próbálom megérteni az oroszokat, hogy mi a végjáték, de nem tudom megérteni. Aztán most arra gondoltam, hogy az a baj, hogy racionálisan próbálom mindezt végigvinni és úgy lehetetlen. Egy ideje már amúgy is belementek abba a játékba, hogy bebizonyítsák, hogy irracionálisak. Erről szól a hazudozás, a háborús bűnök, az atombombával a fenyegetés. Racionális ellenfeleknek mindez komoly elrettentésként kéne szolgáljon, de ugyebár két ember kell a játékhoz, az ellenfelek is tehetnek úgy, hogy nem hisznek a blöffnek. Elvégre, irracionalitással nem lehet országot építeni, sokan próbálták már, de végül mindig belebuktak.
Szóval nem hiszek az atombombás fenyegetésnek, szerintem csak megjátsszák az irracionalitást. Ha pedig nem, akkor remélem, akik túlélik az atomháborút, bevetik sóval Oroszországot, lesz vele munka, de megérdemlik, hogy lehúzzuk őket a történelem süllyesztőjén. Sokkal inkább mint sok más népet.
Egyébként most már nagyon úgy tűnik, hogy az ukránoknak menni fog a győzelem. Persze lassan, taktikusan, sajnos sok civilt fognak még az oroszok megölni közben, de csatát már nem tudnak nyerni, még kicsit sem, néhány települést fel kell adni az ellentámadásig, de ami egynek ék, az kettőnek átkarolás és az idő mindenképpen nekik dolgozik. Aztán majd meglátjuk, mi lesz a Krímmel.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése