egy blogbejegyzésem délben, midőn sétálni kéne a friss tavaszi melegben

Amikor ezt a verset (Petőfi Sándor: Egy estém otthon) tanultuk, nem mondott semmit. Onnan tudom ezt, hogy nekem csak annyi maradt meg Petőfi művészetéről, hogy nagyon dallamos verseket írt, de sok mélységük nincs.

Hát nagyon nem ez volt a véleményem, amikor meghallgattam pár napja. Tőlem a költészet elég távol áll, de most mégis azt kell mondjam, hogy rendesen fejbe kólintott ez a vers.

Persze, az elsődleges gondolataimról nem fogok írni, hiszen azok nagyon személyesek, nem is tudom őket leírni és nem is akarom őket megosztani senkivel. Mindig úgy jók, ahogy éppen jönnek és mennek, nem kell őket méricskélésre formalinba tenni.

De írhatnék arról mondjuk, hogy milyen vicces, hogy azok akik azt a kort dicsőítik, amikor egy mészáros gyerekéből a nemzet költője lehetett, most mennyire olyan világot teremtenek, ahol ez már lehetetlen.

Vagy írhatnék arról, hogy a természet végtelen bölcsességében az utódnemzés különböző stratégiáival útra indított gyermekei között miért is akadályozza meg, hogy igazán megérthessék egymást.

Vagy írhatnék arról, hogy micsoda áldás, ha az ember munkája az önkifejezés és ezért még pénzt is kap és persze szereti is csinálni.

De mindezekről nem fogok írni, a bejegyzést is berekesztem itt, olyan dolgokkal kéne foglalkoznom, amelyekhez jobban értek.

Annyit azért még megjegyeznék, hogy nem én tehetek arról, hogy csak most mond nekem valamit ez a vers, fogalmam nincs, hogy hivatalosan mit is kéne mondjon, lehet valami hasonlót, nem emlékszem rá, hogy mit tanultunk anno. Azt hiszem, az iskolában a tanulás nagyon rosszul működik, a szerencse csak annyi, hogy az ember egy tanuló gép, ezért aztán ragadnak rá dolgok úton-útfélen és hát ez már elég.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

most valami gubanc van a sajtban

Na hát legvadabb álmomban sem gondoltam volna, hogy egy hét alatt két holdra szállást is meg fognak kísérelni amerikai cégek. Sajnos a második nem volt igazán sikeres, legalábbis most úgy tűnik, hogy a Holdon van az eszköz, kommunikál is, de valami még sincs rendben, lehet ez is az oldalára esett, mint az a múltkori japán kütyü. Na de majd még újra próbálják a dolgot, pár év múlva, ha minden jól megy.

Na, ezért gyorsabb a mesterséges intelligencia kutatása, az eszköz mindig a lábára esik. A kutatónak. :)

Demó.

Zene. Zene. Zene.

mikor, merre, megiddó?

Mikor leszünk annyira fejlett civilizáció, hogy a hazugság nem jövedelmezőbb se rövid, se közép, se hosszú távon mint az igazmondás?

Demó.

Zene.

a passzív-agresszív libatömés élő közvetítését az éjjeli műsorsávba kell tenni

Nocsak, Európa úgy tűnik, lassan kezd ráébredni, hogy fegyverkezni kell, ha jót akarunk. Vajon arra mikor ébrednek rá, hogy a szociális hálók mekkora fegyver és, hogy jelenleg ezen a téren letolt gatyával várjuk a postást? Be kéne tiltani az összes amerikai és kínai szociális hálót és sajátot csinálni helyettük, hátha sikerül egy rendeset csinálni ami nem akkora fostalicska mint amiket most nyomnak le a torkunkon. Fabrice valószínűleg egy hét alatt le is kódolná.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

ennél már ment szavazás jobban gallyra

Én már nem emlékszem, hogy mikor döntöttem el, hogy nem érdekelnek az Oszkár díjak, valószínűleg a gondolatsor valami olyasmi volt, hogy na már megint a nagy stúdiók szar filmjeit díjazzák. Na, a tegnap este nagyon nem ez történt, egy független film, az Anora ment nagyot, és ami számomra a legérdekesebb, hogy egy lett független filmes fickó cicás animációja nyert az Inside Out 2 előtt. Ráadásul ez a fickó kihagyta az egyetemet és ingyenes szoftvereket használ (Blendert), mert úgy gondolta, hogy egyedül is meg tudja tanulni a mesterséget. És milyen igaza volt. Remélem hozzák ezt a két filmet a mozikba megint, mert nekem kimaradtak anno, de ha nem, azért ebben a hónapban valahogy sort kerítek rájuk.

Na hát reméljük, hogy független filmezés díjak nélkül is egyre nagyobb szeletet hasít majd ki a filmes tortából, főként, ha a nagy stúdióknak elmegy a kedve a kockázatvállalástól és találnak valami fos zsánert amiben onthatják a fos filmjeiket. Mát s képregényfilmek után, mert ez most éppen kifulladóban van.

Zene. Zene.

még egy darabkáról bebizonyosodott, hogy nincs sajtból

Régebben nagyon rá voltam cuppanva a Holdra, azt hiszem, a Google Lunar X Prize indította be a dolgot. Éveken keresztül nagyon követtem a híreket, az biztos, nagyon hittem, hogy végre visszatérünk a Holdra. Aztán valahogy kikopott a dolog.

Ma reggel egy magáncég leszállt a Holdra. Nem volt élő vidió, csak egy animáció magáról a leszállásról, de a lényeg a lényeg, elvileg most már nagyon beindulhat a Hold biznisz, ha lesz rá kellő akarat és pénz.

Egyébként szerintem semmi értelme a Marsot betámadni addig amíg a Holdat nem hódítottuk meg elegendő mértékben. Szóval remélem pár év múlva havonta lesz holdraszállás és 4k-ban nézzük majd az élő vidiót.

PS. Utólag feltették a leszállásról készült vidiót a leszállóegységről.

Demó.

Zene. Zene.

válasszunk jó irányt nicușor borosüvegén, hogy a haza felvirágozzék

Nem semmi, ez a Nicușor Dan egy teljesen más kampányt akar csinálni mint ami itt nálunkfele szokás. Hogy mennyire jut arra is idő, hogy elmondja az üzenetét, az már jó kérdés, lehet a Dzsordzseku ekézéssel fog telni az egész kampány. Mindenesetre én rá fogok szavazni, mert én az ilyen emberek kezébe adnám a döntéshozást. Egy szokatlan vidió egy jelölttől.

a rejtőzködő sárkány belecsapott a lecsóba, de még a ventilátor messze van

Ez a hét szerintem egy másik sokkal érdekesebb dolognak is helyt adott. Mégpedig a dípszík nevű kínai cég minden nap kiadott valami cuccos forráskódot valami mesterséges intelligencia problémához, ha jól értettem, az egyikben még dokumentálatlan utasításokat is használnak, szóval vagy nagyon nem kispályások, vagy vannak barátaik azok között akik a nvidja technológia visszafejtésén dolgoznak Kínában. Szóval a múltkor is már azt mondtam, hogy rendesen belecsaptak a lecsóba azzal, hogy leírták a cikkben, hogy milyen hatékony is a rendszerük. Ötödik napon egy egész fájlrendszert tettek publikussá ami sokkal gyorsabb mint azok amelyek most el vannak terjedve. Szóval akkor gondolom, már dolgoznak a saját kernelen, meg gpu drájveren is. Dobnék egy hátast, ha Kína rájött volna, hogy a következő számítógép paradigmában úgy kaphat vezető szerepet, ha nyílt technológiákat épít, aztán persze hogy milyen adatokat gyűjt vele és mire használja őket, az már nem lesz annyira nyílt, de úgy tűnik, meg van bennük a kapacitás arra, hogy előre törjenek, már csak a világot is meg kell győzni, hogy jó lesz. Vicces lesz, ha a nyávogós linux kernel fejlesztőktől a kínaiak szabadítanak meg. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ha elég komoly technológiát dobnak ki elég nagy csomagban, akkor az egy jó lehetőség a nagyobb tech cégek részvényeinek shortolására, persze ezt valószínűleg sose tudjuk meg, de vajon mennyire lehet megsejteni? Körül kell nézzek a tuitteren, honnan lehetne jó információkat gyűjteni. Persze, shortolni nincs pénzem. :)))

Demó.

Zene.

a cinegén már megint nincs sapka

Hát a tegnapi beszéd fennmarad a történelemkönyvekben, az biztos. De azért nem volt az kemény szócsata, egy cseppet sem. Kemény szócsata Szókratész védőbeszéde, vagy Hamlet elmélkedése arról, hogy lenni vagy nem lenni, vagy amikor Scarpia azt követeli Toscatól, hogy feküdjön le vele azért, hogy megkegyelmezzen Cavaradossinak, vagy amikor Neo először látogatja meg az Orákulumot a Mátrixban. Ez olyan volt, mint amikor év kezdetén két kövér nagycsoportos ráront a frissen érkezett kiscsoportosra, mert a tanító néni rámosolygott arra. De a kiscsoportos állja a sarat, mert őt szereti az anyukája és érzelmileg kiegyensúlyozott gyereket nevelt, aki tudja, hogy mikor nem szabad sírni. Én biztos haraptam volna.

Sosem gondoltam volna, hogy amikor édesapám azt mondta, hogy "Ne hülyéskedj fiam, mert úgy maradsz", akkor nem csak azt kérte tőlem, hogy hagyjam abba a rosszalkodást, hanem egy nagyon veszélyes lehetőségre is figyelmeztetett.

Demó.

Zene.

Vers.

filmek

Most átlagos mennyiségű filmet néztünk, bár azért volt úgy, hogy a hírek után arra gondoltam, hogy jobb lett volna filmbe invesztálni az időt. De a véleményírás megint utolsó napra maradt, szóval rövid lesz.

The Agency (1. szezon): Jó kis modern kémes sorozat amiben végre nem a világot kell megváltani és sok helyzetben csak egy kis trükk is elég a megoldáshoz, nem kell előkapni a krómozott lézerfegyvert. Meg család is van, meg szerető, meg mindenféle ilyesmi bonyodalom, de azért a dolgok mindig jobban sűlnek el mint a valóságban, olyannyira, hogy néha azért kell betenni egy kis szenvedést, hogy ne menjen mindig minden jól. Jó cucc, várjuk a következő évadot, lehet meg kéne nézni a francia eredetit.

The Visit (1964): Az öreg (annyira nem is) hölgy látogatja meg (ráront) a városkát ahonnan származik és tesz egy ördögi ajánlatot, de csak azért nem feszítik keresztre egyből, mert már véget ért a középkor és mostanában az emberekben van egy perverz vágy a saját sírjuk ásására. Nem tudom másképp értelmezni mint a kapitalizmus kritikájaként és abban zseniális ez a film, hogy nem tudom eldönteni, hogy ez volt-e a célja. Belegondolni is rossz, hogy a filmbeli dinamika lassan országos méreteket kezd ölteni ebben a szép új világban.

American Primeval (1. szezon): Szépen megcsinált kis sorozatocska, de leginkább gondolom azoknak működik, akiknek érzelmi invesztíciójuk van a vadnyugatban. Nekem most nincs, a kóbolyos korszakom régen véget ért, talán egyszer visszatér és akkor majd ilyen művekre építem. Azért megéri megnézni, még ha ugyanannyira eldönthetetlen az, hogy mi is az igazság ebben az esetben mint a régi esetben volt.

Magnolia (1999): Ez a film szenvedés volt nekem, fáradt voltam, azt hittem, lesz valami jó érdekes történet érdekes stílusban előadva, amit a rendezőtől megszoktam valamennyire, ehhez képest az egész arról szól, hogy mindenki szenved, ami nem egy új gondolat, lehet filmen újdonság volt ez 99-ben, de én a végére csak annyival maradtam, hogy jobb lett volna lefeküdni és teljesen kihagyni ezt a filmet.

Crouching Tiger, Hidden Dragon (2000): Ez a film is nagy kedvenc. Addig fogom nézni, amíg minden mondat helyére kerül, most úgy fogtam neki, hogy nem lehet annyira bonyolult, átlagos kínai parasztnak meg gyári munkásnak szánták, ha a kulturális mázon átlátok, a dinamikát meg kell értsem. És úgy is álltam fel előle, hogy igen, most már talán értem a főbb témákat, még két napot gondolkodtam róla, de most nagyjából mindent elfelejtettem abból amit  róla gondoltam. Két dolog maradt meg, egyrészt a végét azt hiszem most először érzem úgy, hogy értem: a kiscsaj bizonyára azt kívánja, hogy Li Mu Bai támadjon fel és ezt bizonyára meg is kapja, hiszen elrepül a messzeségbe, ahogy a legenda tartja. A másik dolog meg az, hogy milyen vicces a hozzáállásuk a kínaiaknak a múlthoz, mi ha arra gondolunk, hogy régen minden jobb volt, akkor bajszokra, meg kalapokra, kabátokra, talán szobalányokra és lovászfiúkra, esetleg párbajokra gondolunk hűvös hajnalokon. Ők, ha arra gondolnak, hogy régen minden jobb volt, akkor harcosokra gondolnak akik fel tudtak futni a ház falán, mágikus kardokra, amelyek vezetik az igaz szívű ember kezét, önfeláldozásra a szerelem és a tudás oltárán, megvilágosodott emberekre akik köztünk járnak.

Slipstream (1989): Ez a film nagyon rossz, ezért is néztem meg és nem csalódtam. Minden percét élveztem, néha a gonoszság is jól esik, no. Egyébként ha valaki akar nézni egy nyugis road moviet kis méretű repülőkkel és eszméletlen blőd dumával, akkor annak azért ajánlom.

The Mission (1986): Ez viszont nagyon jó film, annyi csak a baj, hogy az emberek belső világában történő dolgokat meg sem próbálja reprezentálni, így egy kicsit értetlenül állunk a történet előtt, de legalább egy újabb strigula a "dejó, hogy véget ért a középkor" kategóriába. Persze, bizonyára van aki az ellenkező kategóriába húzná azt a strigulát, főként, mivel elég szépen van megcsinálva a film.

Alma & Oskar (2022): Két művész viharos szerelme, azért elég konzervatívan elmondva. Olyan szempontból elgondolkodtató, hogy az avantgárd művészek vajon a társadalmi normákat is fel akarták-e rúgni ugyanúgy, mint a művészetük normáit? Nem egyértelmű a válasz. Számomra igazából az a legérdekesebb, hogy a filmben nem igazán kap szerepet az, hogy a két szereplő mit gondol az egymás munkájáról, de aztán megjegyzik a végén, hogy azért a 3 éves kapcsolat után még vagy 40-et leveleztek.

Streets of Fire (1984): Nem valami bonyolult történet, de a látvány pazar és a zene is jó, főként ha valakinek bejön a 80-as évek rock zenéje. Valószínűleg ebből a filmből mindent meg lehet tanulni amit a külsők világításáról tudni kell. (yt)

Altered States (1980): Na ez az a film, amit akkor csinálsz, ha van egy csomó vizuális ötleted amiket meg akarsz valósítani és kell egy menő történet alá aminek semmi értelme nem kell legyen, de jól bele lehessen illeszteni mindenféle víziót. Imádtam, de ma már nem tudom a történetet komolyan venni, talán ha a 90-es években láttam volna, akkoriban még fogékony voltam a történelmi léptékű gondolatokra, mostanában mindenen ami túlmutat egy emberen, már csak nevetek. Azért érdekes lenne, ha egyszer hihetően analizálni tudnám azt, hogy mi lett volna, ha ezt látom 96-ban a moziban és nem a Trainspottingot.

Zene. Zene. Zene. Zene.

ami lendülni szokott az lendülni fog, míg ki nem penderítik

A tegnap amikor az áldozatról írtam, nem Dzseordzseszkura gondoltam, de ő lett a nap hőse. Szerencsésen kiírta magát az államfőválasztásból, mert miután beidézték, az ügyészség lépcsőjén könnyed lazasággal dobott egy legionárius karlendítést, ami szerintem már bőven elég ahhoz, hogy legionáriusnak kategorizálják és kitiltsák az államfőválasztásból. Sőt, mi több, a követőit is jogosan lehet legionáriusnak kategorizálni (politikusokat és egyszerű polgárokat egyaránt), márpedig szerintem igazából nem mind azok, szóval van két hónapjuk arra, hogy eldöntsék, be akarnak-e állni a klubba. Szerintem Romániában azért a választók egyszerű többsége nem legionárius, szóval jó esély van arra, hogy a következő választásokon ne ők nyerjenek. Egyébként jó lecke a legionárius mozgalom feltámadása azoknak, akik szerint tűzzel-vassal ki lehet irtani egy mozgalmat. Igazából ők inkább a tűzben és vasban érdekeltek. A mozgalmakat úgy lehet megszüntetni, ha bebizonyítjuk, hogy a fontosabb premisszák, amire alapulnak, már nem igazak.

Demó.

Zene.

szent sütemény a vallások receptes könyvéből

Jézus igazából egy dolgot csinált igazán jól. Nem azt, hogy Isten fia volt, azok sokan voltak, mindenféle városi és családi istenek rengeteg fia téblábolt mindenfelé és az, hogy univerzális az az Isten, nem igazán értették, hiszen tízig sem tudtak sokan elszámolni, méghogy végtelenig. Azt sem, hogy csodákat tett, hiszen akkoriban hemzsegtek a csodák, ugyanis a csodák a megértés hiányának a szüleményei. Azt csinálta jól, hogy feláldozta magát a hitéért, tudta, hogy csak így lesz súlya, gyakorlatilag keresztre kellett feszíttesse magát. Virágvasárnap nélkül nincs nagypéntek. Áldozat nélkül nem megy. A játékírás sem. Na jó, talán még volt egy dolog, mégpedig, hogy nem hagyott biológiai utódot, akin aztán számon lehetett kérni a tanítás értelmezését.

Demó.

Zene. Zene.

Janovics

Mivel ez egy hosszabb bejegyzés lesz, jobb ha leírom előre megint, hogy én nem színikritikát írok, mert ahhoz nem értek, inkább csak a gondolataimat, hogy ha 15-20 év múlva, amikor megkérdi valaki tőlem, hogy láttam-e, akkor megkereshetem a blogban és mondhatom, hogy láttam, és... Továbbá, mivel a szüleimmel (és nemcsak) láttam és nekik valószínűleg a filmes referenciák nem voltak meg, ezért pár linket azokra is béteszek.

Szóval ezt láttuk, a színházi weboldal szerint a Barbárok folytatása, ami nekem kimaradt és talán még ennek is lesz folytatása, ha a szövegben erre utaltak azzal, hogy "a következő rész tartalmából" és nem pusztán az előadás tartalmát próbálták összegereblyélni vele.

Gondolom az első felvonás a rendező úr filmes munkájára akart reflektálni, a második meg a színházi munkájára. Akarva, akaratlanul, az ember összehasonlítja a kettőt és hát a filmekre nem vet jó fényt az a figyelemzavaros előadás ami lement, bár kétségkívül modernnek, sőt posztmodernnek lehet mondani ebben a posztigazság világban. Volt pár filmes referencia, én ezeket fedeztem fel, lehet több is volt: az Alienből megjelentek a szörnyek (kettő is volt egy adott ponton, de mivel a kettes Alien filmben már királynő is van, nem hiszem, hogy pont arra akartak hivatkozni). A Sevenből volt a pisztolyos jelenet (amit aztán a fiatal túlbuzgó színész is megismételt, amikor azt kérdezte, hogy mi van a dobozban). A rendező asszisztens csaj a Pulp Fiction táncjelenetét reprodukálta. A második felvonásban a táncjelenetről nekem a Mulholland Drive jutott eszembe. Mást nem láttam, de azért nagyon reménykedtem, hogy az a balta végül megtalálja a helyét az ajtóban, mint a Shiningban. Ja igen, és volt Casablanca és Chaplin is, de ezek egyértelműek és egy adott ponton mintha beugrott Azariah is, vagy csak én asszociáltam hibásan. Nem tudom, hogy ezek a filmek miért relevánsak ebben a történetben, a Casablanca ugye Kertész Mihály rendezése, aki nála is tanulta a szakmát, mindenesetre a filmek tartalma nem hiszem, hogy beilleszthető a színdarab tartalmába, a mondanivalójuk pedig még kevésbé.

Mindenesetre nekem a második felvonás sokkal jobban bejött, sokkal inkább illett is a színházi közeghez. A narráció kimondottan jól működik a színházban, a filmekben általában kerülni kell. Nekem végig az volt az érzésem, hogy gúnyt űznek a filmből, pl. az olyan jelenetekkel, amikor ismételtek dolgokat, mint amikor megakad a film, de nekem ez nem jött be, szerintem a film és a színház nem versenyez direktben egymással, mert teljesen más élményt nyújtanak, az már más dolog, hogy amikor az ember a szabadidejét kell beossza egy hosszú munkanap után, akkor lehet a kényelmesebb és olcsóbb szórakozási formát választja. Az biztos, hogy kommunikációs formaként egyik sincs a másik fölött, bár a színház erősebb érzéseket tud átadni, a film komplexebb gondolatokat tud illusztrálni (és hát tuti nem szeretnék oroszlánnal találkozni egy előadóteremben sem).

Ehhez képest a második felvonás pont abban volt erős, hogy egy számomra ismeretlen valós történetet mondott el relatív hangulatosan. A kép egyébként fent van a wikipédián.

A két kedvenc jelenetem is a második felvonásban volt, az első, az elmegyógyintézet bemutatása, nagyon jól működött nekem, a második, meg, ahogy az előadás az előadásban végén beillesztették a tapsunkat az előadásba. Ezért a két jelenetért már megérte elmenni színházba.

Na jó, itt megállok, a többi gondolatom immár az enyészeté lesz, még egy link a Zágoni Bálint dokfilmjére Janovicsról.

johnny be goode törvénye a megvilágosodást elutasító intelligenciáknak

Nem csak pozitív példákat kell adni, hanem negatívakat is, ezt mondja az elmélet. Szóval akkor most arra is fogok példát adni, hogy mi nem rémiszt meg, pl. a mostani világpolitikai helyzet. Lehet csak az van, hogy nem olvastam eleget, de egyszerűen nem tudom komolyan venni sem az amerikai, sem az orosz veszélyt. Trump addig legénykedik, ameddig az infláció megint téma lesz az államokban, aztán megint elkezd picsogni, ráadásul egyszerűen faképnél lehet hagyni, tudunk mi vigyázni magunkra, itt Európában. A Muszka meg eltűnik amikor kijönnek a következő negyedéves Tesla eladási adatok. Az oroszok meg konkrétan már szamarakat használnak az ellátmány szállítására a frontvonalra, nem támadnak meg azok meg semmit, erős utánpótlás nélkül nincs háború. Csak mondják a fáradt hülyeségeiket amiken az itteni hivatásos szörnyülködők szörnyülködnek, de ha lekapcsolnánk, akkor rájönnénk, hogy üres duma az.

Egyedül Dzsordzseszku az aki beleszarhat itt a ventilátorba, de szerintem ki fogják tenni, mint macskát szarni és a követői szépen hazamennek, amikor először felveszi a csendőrség a kesztyűt ha duhajkodnak.

Persze ettől még rohanunk a vesztünkbe, de nem a közeljövőben.

Demó.

Zene. Zene.

höhöhö

Na ez a beszélgetés érdekes volt a grok3-al. Gondolom a forgalom nagy része már mesterséges intelligencia a blogomon, szóval remélem ők is jól szórakoznak. Most analízis nincs, majd valamikor máskor.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

Podcast György Lacival.

the brutalist (2024)

A brutalizmus mindig is közel állt hozzám, még akkor is, amikor azt sem tudtam mi az (ugyanis blokkban nőttem fel), de most persze leginkább azért érdekel, mert ilyen stílusban szeretném generálni a játékomba a világot. Na ebben a filmben a brutalizmus, mint építészeti irányzat a legkevésbé jelenik meg, amikor pedig ott van, akkor elég gyenge, én jobb képeket nézegetek a tumblren meg a neten mint az a pár snitt ami itt van (sőt, egy épületről még én is tettem fel vidiót).

Ettől persze még bőven van jó matéria a filmben, sőt, még az is nagyon beszédes, ami kimarad, ugyanis a főhős bár láthatóan megszenvedte a második világháborút, egyetlen megjegyzést sem tesz arra, vagy a kirobbantójára, vagy arra, hogy ki volt a hibás.

Igazából nekem nagyon bejött ez a film, de nem akarok róla túl részletesen írni, ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg, szépen van megcsinálva, bár azért a történeten és a főhősön kívül semmi sem igazán kimagasló (de azért jó iparosmunkák, bárki megkaphatja még a szobrocskát, annyira nem ismerem a mezőnyt és nem is hinném, hogy kimondottan csak a szakmai szempontok döntenek).

Annyit azért kontextusként nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az időszak amiben a film játszódik, Amerika legsikeresebb korszakaként maradt meg a közösségi mitológiában. Egyéb mítoszok is megkérdőjeleződnek a filmben, de ebbe már nem fogok belemenni.

Azt hiszem, először életemben részese  voltam egy 15 perces szünetnek is a film közepén, felét tuitterezéssel töltöttem, felét a film wikipédia oldalának sasolásával. Nem hiszem, hogy hozzáadott bármit is az élményhez, de ha már kötelező volt, kivártam.

Volt egy dolog ami zavart, de gondolom minden magyart zavar az, ha félig magyarul, félig angolul beszélnek, legalább a mondatokon belül nem keverik a szavakat, amint ezt egyébként a kétnyelvűek szokták tenni. Értem én, hogy a legtöbb néző egy fikarcnyit sem ért magyarul és nem szeret feliratokat olvasni, de azért kicsit én is nyekezálhatok, nem? Egyébként ez tényleg csak technikai limitáció, amikor majd mesterséges intelligencia számol ki minden képkockát egy filmből, akkor majd gondolom minden nyelvre le lesz fordítva a film és készülhet olyan verzió is, ahogy az igazi magyarok beszélnek idegenben. Egyébként használtak már most is mesterséges intelligenciát, hogy a főhős magyar kiejtését egy kicsit feljavítsák, de ha ezzel van bármi probléma szerintem, akkor az az, hogy nem eleget használták, néhol még nagyon nem magyarosan beszél. De amikor azt kellett mondani, hogy "gyönyörű", meg azt, hogy "bazdmeg", ott nagyon jól működött a mesterséges intelligencia.

Még egy dolog, a levélben azt írta, hogy "László, életben maradtam...", de az hangzik el, hogy "László, élek...". Gondolom az utolsó pillanatokig dolgoztak a hangon és hát tényleg erősebb az, hogy élek, mint az, hogy életben maradtam.

Még egy dolog. Ritkán van olyan film, ami releváns számomra az aktuális hangulatom szempontjából is, de ez most az volt. Egy kicsit én is elveszítettem már a hitem a játékkal kapcsolatban, dolgozgatok, de azért nem vetem le az ékszíjat és ez persze nem jó érzés, főként most, hogy tényleg komolyan veszem ezt a kitűzött határidőt. Hát amint ez a film megmutatja, ennél sokkal rosszabb is lehetne.

Ja igen, és legvégül, itt is van egy olyan jelenet, amiket mostanában keresek bizonyos filmekben, mégpedig a történet szempontjából teljesen feleslegesen széttört műtárgy jelenete, itt a könyvtár új kupolája jár pórul.

Zene.

a látszattal ellentétben, nem a nyúl viszi a vadászpuskát

Gondolkodtam, hogy többet kéne írni mostanában, mert fura időket élünk, de valahogy nem jön. Azon töprengtem, hogy én igazából megjósolni vagy utólag elemezni szeretem a változást, percről percre dokumentálni nem annyira. Márpedig most nagyon sok minden változik, szerintem nem is igen értjük az igazi mély változásokat, amelyek csak évek vagy évtizedek alatt fejtik ki a hatásukat és annyira sok mindent megváltoztatnak, hogy azt hisszük a dolgok természetes rendjéhez tartoznak. Mint például a számítógépek és az internet. Milyen lenne a világ most nélkülük? Én tuti valami gépet tekergetnék. Habár a számítógépeken kívül nem igazán érdekelnek a gépek, pl. az autók sem. Kiszorította őket vagy helyet csinált magának a fejemben?

Na szóval, nem sok minden van amiről írni akarnék mostanában és ez remélem így is marad még egy ideig.

Demó.

Zene. Zene.

recept lecsóhoz háború idején

Napóleon azt mondta, hogy a csatában, 3 támadó katona jusson 1 védőre. Ha valaki nem olyan kivételesen zseniális tábornok mint ő volt, valószínűleg a 4 az 1-hez a jó arány. A 80-20-as törvény itt is beköszönt.

Na de ha valaki az alkotmány ellen akar csatát vívni, akkor hány választó előnye kell legyen? Nem sok tapasztalatunk van ebben, de azt hiszem, az 1 az 1-hez nem jó sansz. Lehet ebben az esetben nem háborút kéne vívni, inkább csak ügyes puccsot végrehajtani.

A baj igazából az, hogy az egyetlen dolog amire az emberi hülyeség produktívan hasznosítható az a politika.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

majd emlékezünk rá helyetted, ha már te nem ebédelsz

Mihai tovább folytatja a mesterséges intelligenciával felhúzott régi vidióklippek felpakolgatását a jótúbra. Most jópár Sandra klipp került fel. Azért látszanak a mesterséges intelligencia által vétett hibácskák, arra gondoltam, hogy talán jobb lett volna még várni kicsit, vagy legalább nem egy standard modellt használni, hanem valami olyant amit tuningolt rendesen Sandra fotókon (gondolom van neki sok nem publikált is). Aztán arra gondoltam, hogy valószínűleg úgyis mindegy, mert nemsokára (na jó, 10 éven belül) jönnek azok a modellek, amelyek a néző preferenciáit is figyelembe fogják venni és akkor mindenki a legszebb Sandrát látja majd, még ha annak sok köze nincs is a valósághoz. De amúgy sincs semminek semmi köze a valósághoz amit az ember lát, a technológia úgyis mindig arra tart, hogy minél nagyobb tömegek igényeit minél jobban kielégítse, lassan fel lehet majd adni a nem személyre szabást. Vagy lehet, hogy az apokalipszis jön el hamarabb.

Demó.

Zene.

mértani helyekre jár vakációzni a robot a hosszú tél után

Nocsak, a dípmájnd bejelentette, hogy az AlphaGeometry 2 rendszerük már aranyérmes szinten oldja a nemzetközi matek olimpia mértanfeladatait. Ehhez nem kellett más, mint kicsit bővíteni a szimbolikus leírónyelvet, hogy legyen benne még néhány fogalom, gyorsítani a szimbolikus végrehajtót, a legújabb gúgel nyelvmodellt bérakni és még egyebek, amikre nem emlékszem, de nem tűnnek túl vad elméleti ugrásoknak és máris összejött a 84% (mármint ekkora részét tudja megoldani az utóbbi 25 év feladatainak). Persze gondolom a munka tovább folyik, amíg el nem érik a 100%-ot, aztán meg persze ha van rá igény, lehet arra is gyúrni, hogy minél gyorsabban tudja megoldani a rendszer a feladatokat, meg hogy ne kelljen átírni természetes nyelvből szimbolikus specifikációba. A lényeg az, hogy még egy kis szeget bévertek az emberi intelligencia koporsójába. Vagy keresztjébe. Vagy kilövőállomásába. Kinek mit hoz a jövő.

Az, hogy mennyire hasznos a mértan feladatok megoldása az általános intelligenciához, még nyitott kérdés, emberek és gépek esetén is. De szerintem 2029-ig eldől.

Demó.

Zene.

Drónos.

gazdálkodj okosan, válassz bölcsen, dögölj meg tüstént

Amikor Dzsordzseszku eljövetelére gondolnak egyesek, az utópia jut eszükbe, egyből duplázódnak a fizetések, eltűnik az infláció és esni sem fog, csak amikor kell. Amikor én gondolok rá, a kommunizmus legdisztópikusabb változata jut eszembe, szekuritáté által eltüntetett emberek, politikai foglyok, hideg és éhezés, a szólásszabadság felfüggesztése. Lehet, hogy mindannyian tévedünk a látomásainkban, de ha mégsem, akkor az én vízióm jár nagyobb költséggel számomra. És én még mindig próbálom beszuszakolni ide valahova a diverzitást.

Egyébként is, mit jelent az orosz bölcsesség? Nekem a gulág jut eszembe róla. Lehetne inkább kínai bölcsesség? A Tao Te Kinget olvastam valamikor, jó lenne újra.

Még hogy tiltja Isten az öngyilkosságot.

Demó.

Zene.

mozgó izék mindörökké

Egy jó kis dokfilm (25 perc mindössze) Schöffer Miklósról.

Innen indult a kutakodás, ami nem tartott túl sokat. Jó dolog, hogy Magyarországon már komolyan foglalkoznak a digitális közelmúlt kutatásával, sajnos a programok is mulandók, az emberek még inkább.

Demó.

Zene. Zene.

tosca

Maria Callas Toscát énekel, 1964, Covent Garden, sajnos csak a második felvonás.

Vissi d'arte a Maria film végén.

Legyen egy jó napotok.

the substance (2024)

Ez egy jó kis testhorror film, nem túl bonyolult, nem is túl extrém (legalábbis a zsánerében), szerintem mindent meg lehetett csinálni a régi jó eszköztárral. Én nem ismerem ezt a zsánert igazán, még a nagyokat sem láttam, de be akarom pótolni hamarosan, mert olvastam valahol, hogy a horror valójában társadalomkritika és igazából csak akkor kezd értelmet nyerni, ha az ember abból indul ki, hogy világ el van baszva. Ez a gondolat nekem nagyon későre érett be, de egyre inkább rátelepszik a tudatomra, lehet ezek a filmek kicsit segítenek körbehatárolni azt, hogy mi a mítosz és mi a valóság.

Szóval nekem bejött, rá is tudok húzni mindent amivel baj lehet a világban, de azért nem fogom ezt túl sokat csinálni, mert nem kell moziba menni ezért a gondolatért. Szóval akkor értelmezzük úgy, hogy ha az ember kap egy csodálatos technológiát de csak minimális használati utasítást hozzá, akkor könnyen hibásan használja azt. De itt legalább csak egy ember hal meg, nem úgy mint Csernobilban ahol nem tudták hogy kell váltogatni a reaktor fázisai között a paraméterek számukra ismeretlen tartományában. Igen, nekem mint programozónak nagyon fáj, hogy mennyire rossz a legtöbb informatikai rendszer felhasználói élménye. Égbekiáltó. :)))

Bizonyára lehet ezt a filmet feminista filmként is értelmezni, de ez számomra nem érdekes, hiszen nem érdekel a sztárok világa sem.

Remélem felfedezik ezt a zsánert megint, de lehetőleg ne rimékeket gyártsanak, van a mai világban rengeteg jó téma, lehetne mondjuk valamit kezdeni a testet öltő mesterséges intelligenciával is, már időutazás sem kell hozzá.

A zene is nagyon bejött egyébként.

stéphane

Sajnos Stéphane Picq sem szerez több muzsikát. Azért én amíg élek imádni fogom a zenéjét és hagyom magam gondolatban a Dűne felett szállni. Egyszer remélem kizöldell a világ és legyőzzük a predestinációt.

filmek

Ebben a hónapban sem néztünk valami sok filmet, de majd legközelebb.

It's a Wonderful Life (1946): Ez állítólag minden idők egyik legjobb filmje és az egyik legjobb karácsonyi film is, persze bukott a megjelenéskor. Nem rossz, de azért a legjobb film enyhe túlzás, de azért jó munka és megnézésre mindenképpen ajánlom. Bizonyára aki nagyon ért a filmekhez, felfedezi a hatását a lassan 80 évnyi filmtörténetben ami ezt követte, aki meg az irodalomhoz ért, az tudja, honnan merítették az ötletet, hogy megmutassák azt, hogy mi lett volna ha a főszereplő meg sem születik. Én nem tudom, a grok most éppen nem működik, majd még utánajárok. A végén azért pár könnycseppet kicsalt, szóval jó cucc no.

Juror No. 2 (2024): Ez sem rossz film, de igazából a néző kell beletegye a kedvenc konfliktusának adaptálását a filmbeli érdek konfliktusba, ha valami jót ki akar hozni belőle, mert amúgy elég távol marad mindenféle értékeléstől ami bölcs dolog is lehetne, ha most éppen nem azokat az időket élnénk amiket élünk.

Sex, Lies, and Videotape (1989): Ez is jó cucc, én azt hiszem nem is láttam, vagy ha láttam sem emlékeztem semmire belőle. Nekem végig a kontextuson járt az eszem, hogy milyen is volt az a 80-as évek, amikor a videó olyan kulturális pozícióba került, hogy a reprodukció és a hazugságok problémáira kezdett megoldást kínálni. Tökéletes illusztráció ez a film arra is, hogy a józan paraszti ész mennyire melléfog a legtöbb esetben a problémák megértésében. Ha egyszer csinálok egy top listát erről, akkor ez a film ott lesz, persze ha kizárom a témák közül a politikát.

The Age of Innocence (1993): Ezt már láttuk pár éve, de nem sok mindenre emlékeztünk belőle, úgyhogy jó volt újra nézni. Scorsese nem igazán a szirupos románcok mestere számomra, de jó cucc ez is, csak sajnos már elfelejtettem, hogy mi tetszett olyan nagyon benne. Na majd pár év múlva remélem emlékszem arra, hogy rögtön írjam le. Nyehehe.

Blade Runner (1982): Ez a film nagy kedvencem, most éppen azt a verziót néztem meg belőle, amit elméletileg először mutattak be egy kis közönség előtt, hogy megtudják milyen fogadtatásra számíthatnak és hát rendesen lebőgték ezt a verziót. Erre nekiestek a filmnek a vágóollóval és pár percet kivágtak belőle az első mozis változhathoz. Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy mi esett ekkor áldozatul és hát tényleg volt egy-két érdekes dolog, de semmi nagyon jelentős cucc nem esett ki. Pl. meglátogatta a főhős a kórházban az első fejvadászt akit lelőtt Leon, de némi filózáson a munkahelyi és egyéb általános ártalmakon kívül nem sok okosat mondtak, aztán a táncosnő lakásán is sokkal tovább kutakodtak és az sem volt olyan rövid lépés, amíg rájön, hogy egy kígyó pikkelye amit talált. Ezen kívül a lakásán is két jelenet hosszabb lére van eresztve, az amikor a képet dolgozza fel, meg az amikor leteperi a csajt is hosszabb, jobban érthető, de a hatás nem erősebb, bár talán a csajos jelenetet utólag sokan értelmezték tiszta erőszakként, itt ez azért nem annyira egyértelmű és persze a film többi része felmenti a pasit, de hát az aktuális politikai széljárás függvényében mindenki mindent úgy értelmez ahogy akar, én semmiképpen nem erőszakként értelmezem. Most elgondolkodtam, hogy egyik ismérve a kedvenc filmjeimnek az, hogy hosszabban hajlandó vagyok-e azon gondolkodni, hogy élnék-e abban a világban és azt hiszem, határozottan igen ez esetben a válaszom. Igaz, hogy cicám nem lenne, de legalább nem kell félni attól, hogy a mesterséges intelligencia elveszi az állásunkat és meg lehet látogatni távoli bolygókat, azt hiszem, nettó pozitív az értékelésem. Ja igen, még egy dolog amit most vettem észre, egyetlen gyermek sincs a filmben, még csak biciklin se siet át a képen.

Babylon (2022): Ez a film még mindig bejön. Most, hogy megtudtam, hogy Kenneth Anger könyvén alapszik, amiről egy filmet is készített a BBC (amit még nem néztem meg, de itt egy link ami most még él) és amit Annától kölcsönözni lehet, egy kicsit jó lenne jobban elmerülni az őshollivúdban, főként mivel a régi filmek iránt is egyre kezd nőni az érdeklődésem. Aztán majd lehet gyártani az elméleteket arról, hogy a véletlen történelem miért is alkot olyan konzisztens egészet (Neeeem).

Tokyo Vice (mindkét szezon): Én meg akartam régebben nézni ezt a sorozatot, de E nem akarta, de mivel éppen pár napja találkoztunk A-val, aki szintén ajánlotta, ezért nem volt nehéz a meggyőzés. Aztán gyorsan lenyomtuk a 18 részt. Nekem már az elég gyakran egy filmben, ha valami keleti nagyvárosban játszódik, itt egyébként talán egy kicsit kevéssé szerepel Tokyo (bizonyára valami olcsóbb helyen forgattak amúgy is), az általam ismert helyek nem is nagyon szerepelnek, vonatok szinte nincsenek is. Na de azért a történet elég jó, négy nagy szervezet/jelenség van bemutatva, a yakuza, a rendőrség, az írott sajtó és a beszélgető lányok világa, mindegyik több-kevesebb részben helyi sajátosság. Mindegyikbe belecseppen egy-két új ember és felzavarja az állóvizet, gyakorlatilag erről szól az egész, hogy az emberek tenni akarnak valamit egy általuk nagyjából ismeretlen területen és persze aztán a nem várt következményekkel hogyan kűzdenek meg. Az mondjuk sohasem kérdés, hogy ki fog túlélni, látszik már az első résztől, hogy milyen határokat hajlandó feszegetni a sorozat és miket nem, de ez itt teljesen elfogadható, mert másképp túl zavarossá válna a dolog, szerintem. Az is érdekes, ahogy az emberi értelem és érzelem különböző dimenzióiban mozognak és ütköznek az szereplők és végig a pénz mozgat mindent egészen a végéig, amikor már elhinnénk, hogy a becsület is fontos, de akkor szépen kilépünk a filmből és azért mégis csak tudjuk, hogy a profitról szólt az egész produkció. Számomra az igazi kérdés az, hogy bár a rendszer nem teljes (bizonyára vannak a japán üzleti világnak és kultúrának egyéb szegmensei is) de mégis úgy tűnik, hogy mindig erősebb felbolydulás után is kialakul a nyugalmi állapot végül, de kell-e minden rész ahhoz, hogy ez megtörténjen, vagy bizonyos részeket el lehetne temetni végre. Külön érdekesség, hogy az újságíró karakter, akit talán nevezhetünk főszereplőnek is, valódi élő ember, akinek a története sokban hasonlít a filmbeli történethez, csak persze a végén a heppi end hiányzik, mint az lenni szokott általában.

Zene. Zene.

az egy kezes taps zajának zajtalanításáról kép térben

A barátom, akinek már van egy technikai Oszkár díja, nemsokára egy újabbat fog kapni (közben persze elmagyarázta, hogy ezzel nem jár szobrocska, hanem "csak" egy diploma, de ugyanúgy nagyon kevesek kapják meg egy évben). Azért kapja, mert írt egy nyílt forrású rendszert amivel számítógép által generált képekben lehet a zajt jelentősen csökkenteni, így gyorsabb őket generálni, mert zajosabbra lehet őket hagyni. Mivel nyílt forrású a rendszer, nagyon sokat használják a filmiparban, a nagy stúdiók is, sőt, még az én kis videóimat is ez zajtalanítja, amikben a kis voxeles kísérleteimet rakosgatom a jótúbra. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy egy nagyon okos átlagoló algoritmus, ami tudja, hogy mit kell kihagyni az átlagból, hogy ne vigyünk mi be extra zajt.

Érdekes, hogy Perlin 97-ben a zaj algoritmusért kapott hasonló kitüntetést. Az egy pár soros kis algoritmus, persze, briliáns, de akkor sem tarthatott pár napnál tovább a megalkotása. Attila vagy 6-7 évet dolgozhatott a rendszeren amiért kapja. Ugyanakkor ilyen a tudományos haladás, az elején a rövid algoritmusokra jövünk rá, aztán egyre hosszabbodnak és hosszabbodnak azok az algoritmusok amelyek még valami újat tudnak mutatni. Egyre többet kell dolgozni, az találja meg őket, aki a legtöbbet dolgozik. Ez így nem nagyon lesz fenntartható, de szerencsére már befigyel a mesterséges intelligencia a kanyarban, nemsokára átveszi az algoritmusok létrehozásának terhét a vállunkról.

Egyébként gondoltam, hogy kéne mondjam neki, hogy váltson témát, hogy jöjjön össze a bűvös hármas szám, de úgy tűnik nem muszáj, pl. az openvdb, (amit én is használok a játékban) kapott 2015-ben is Oszkárt és 2024-ben is (sőt, az új programozók is kaptak). Szóval akkor pár év múlva még Attilának is összejöhet egy harmadik díj is, van még bőven munka a zajtalanítással.

Demó.

Zene.

fekete pont (2024)

Ha tudtam volna, hogy ez a film az iskoláról szól, bizonyára nem ültem volna be rá. De nem tudtam, úgyhogy ki kellett bírni két órát egy iskolában, szünet nélkül. Nem volt könnyű, de szerencsére ha elkalandozott a figyelmem, nem szóltak rám, a látványon is lehetett gondolkodni és a cselekmény sem olyan gyors sodrású, hogy ne férne belé egy kis kikapcsolás. Szerencsére a film visszahőköl attól, hogy egy igazi konfliktust alakítson ki tanár és diák között, ezért lehet közben filózni azon, hogy ki utál kit jobban a tanárok, diákok és iskola között. Azt hiszem, az iskola utál mindenkit a legjobban, csak hát az emberek régen elfelejtették meghallani a környezetük hangját.

No, mivel úgy gondolom, hogy már nem sokáig marad fenn az iskola ilyen formában, talán még történelmi hitelességű film is lehet ebből. Így tévelyegtünk a szakadék szélén, amikor még nem tudtuk, hogy a gyermekmegőrző, a gyermekokosító, vagy a gyermekbetörő funkcióját tartjuk a legfontosabbnak az iskolának. Egy fenékkel, három lovat...

a számok a számítógépben sose válnak valódi kapucsínóba

Nocsak, az ópenéjáj bejelentette, hogy megépítik a csillagkaput, azaz egy 500 milliárd dollárba kerülő számítógépet amivel majd jól emberi szintű mesterséges intelligenciát fejlesztenek 4 év alatt. Még pont belefér 2029-ig, rendesek, hogy így dolgoznak a fogadásom megnyerésén. Érdekes, hogy a májkroszoft, az nvidja és az orékel vannak benne a dologban, hiányzik a gúgel és az epöl, szóval lehet, hogy ők is nemsokára bejelentenek valami hasonlót, mert hát a tőzsdét a bejelentések mozgatják.

Egyébként egészen érdekes, hogy egy kínai cég olyan nyelvi modellt tett közzé, ami versenyezni tud az ópenéjáj legjobb modelljével, szóval nekem úgy tűnik, hogy egy cseppet sincsenek lemaradva. Elég szoros lesz a verseny ámerika és kína között, már most nem mernék jóslatba bocsátkozni, hogy ki lesz a győztes. A kérdés csak az, hogy rögtön megszilárdítja az előnyét, vagy valahogy el lehet képzelni egy világot, ahol megszűnik a verseny a népek (és talán az emberek) között.

Már nem kell sokat aludni, ha megy az.

Demó.

Zene.

AI.

1989. dec. 22, Bukarest

david

Meghalt David Lynch, de menni kellett, blogot nem lehetett írni, ezért csak egy álmatlan éjszakával adóztam neki. Nem fogom megpróbálni összefoglalni azokat a dolgokat amelyekre azon az álmatlan éjszakán gondoltam, úgyis tovább kavarják a mélyben a gondolatokat, még ha nem is bukkannak fel jó sokáig az öntudatom óceánjában.

Az én tuitterem még mindig azon pörög, hogy milyen ember is volt ő, nem holmi fura frizurájú sarlatánok új munkahelyéről. Persze kicsit kellett egyengetni a tuittert, de hát mindenkinek ott vannak a gombok, nyomogathatja őket amíg meg nem kapja amire vágyik, vagy végleg fel nem adja.

Talán számomra a legfontosabb üzenete a filmjeinek, hogy szabad furának lenni, ha érdekes tud maradni az ember, mindenki érzi, hogy a külvilág és a belvilág messze nincs annyira elhatárolva egymástól, mint azt hinni szeretnénk és lehet egyszerre tettes és áldozat az ember a különböző világokban.

sok beszéd szegénység, de nem annak aki mondja, közvezíti, kommentálja, fogad rá, hanem...

No, bár eredetileg nem terveztem, megnéztem a Trump eskütételét és beszédét. Természetesen van róla sarkos véleményem, de lusta vagyok leírni, nemrég értem haza és még mindig David Lynch jár az eszemben és a tuitter feedemet is ő dominálja. Csak annyit akartam írni, hogy meglepően koherens volt a fickó, egy időben rengeteg zagyvaságot mondott, most csak maradt a butaságoknál, a koherencia megvolt. Ez vagy azért van, mert találtak valamilyen gyógymódot a betegségére, vagy valahogy össze tudtak még kaparni egy fél órányi koncentrációt valahogy, egyébként eléggé érződött, hogy betanulta a cuccot. Volt még egy dolog, ami nagyon zavart, mégpedig Isten emlegetése egy csomót. Amit nekem tanítottak Istenről még anno, az köszönő viszonyban sincs a mai amerikai csúcs politikával. Persze, azzal csak egy dolog van köszönő viszonyban, de az olvasóra bízom, hogy kitalálja. No, hát lelkük rajta.

Jóslásokba sem fogok bocsátkozni, mert ahhoz gondolkodni kéne ezeken a témákon és annyit nem ér az egész.

Jó egészséget kívánok neki és minden vágyának teljesülését, aztán alá szolgája, szilvalé.

a birodalom visszavág ha nem tér vissza a dzsúdló

Tegnap óta tűzszünet van Gázában, reméljük tartós béke és újjáépítés követi és a gyilkosok megfizetnek a tetteikért.

Továbbá jó esély van arra is, hogy Ukrajna és Oroszország is békét kössön idén.

Lehet, hogy ez egy jó év lesz végül is. Semmilyen más probléma nem tűnik olyan megoldhatatlannak, mint ez a kettő. Főként türelemre és nyugalomra lesz szükség, esetleg a nadrágszíj meghúzására is, de akkor legalább több idő marad régi játékokkal játszani és olvasni.

Sajnos a hülyeség bele van égve ebbe a világba, ezt el kell fogadni. De legalább az ember fel tudja ismerni és el tudja kerülni. Az már elég.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

C64 PETSCII animáció.

AI.

Drónos.

nah

Ez a szám tökéletesen kifejezi az érzéseimet a rendszerrel szemben amiben élek.

banánhéj csúszott a világvége kalkulációba

Nem tudok megszabadulni a CG témától. Mindegyre elkezdek gondolkodni a leghülyébb dolgokon, hogy milyen lesz az életünk a neocsausiszta rendszerben, ha nem lépünk le idejében. Jó lenne, ha meg tudnám jósolni valamennyire, hogy mennyi idő után kerül sor a határok lezárására és, hogy ezután még meddig marad fenn a rendszer, de sajnos ez számomra egy teljesen kiszámíthatatlan érték, még a leginkább prediktív változókat sem igazán hiszem, hogy sikerült feltérképeznem. Mégis ezt tekeri vég nélkül a tudatalattim, aztán néha-néha meg felböfög egy eredményt a tudatomba és elszomorít. A legrosszabb, hogy ezzel semmit nem tudok kezdeni, általában ez nem okoz problémát, vicces dolgok bukkannak fel az elmémben, nem vagyok hajlandó lelángszórózni a tudatalattimat.

Talán az lenne a legjobb, ha kiírnám magamból a dolgokat. Nem tudom, hogy mi működött végül az éghajlatváltozástól való félelmem kezelésében, talán az írás, talán az, hogy felismertem, teljesen veszett ez a dolog, semmit nem tehetek vele kapcsolatban. Most ég éppen le Los Angeles egy része és én csak legyintek, legyen az ő problémájuk, mert tényleg nincs mit tenni. De ez a CG dolog még nincs egészen lefutva, itt még vissza lehetne rántani az elszabadult szekeret, mert valójában tényleg csak az van, hogy egyesek nagyon nem értik a világot, de talán megérthetnék anélkül, hogy megpróbálnák megvalósítani az ötleteiket.

Mert ez a szuveranista gondolat egy óriási önellentmondáson alapul. Csak egy hangyafasznyival kisebb mint az az ellentmondás, hogy mivel én minden tárgyat amit használok a két kezemmel teremtettem, ezért engem is valakinek teremtenie kellett. Ez az ellentmondás arra épül, hogy ők úgy gondolják, hogy sikeres szuveranisták, mivel sikeresen árulják a befolyásukat Romániához, de azt elfelejtik, hogy amikor megvalósul ez a szuveranista világ, akkor már senki nem lesz érdekelt abban, hogy befolyást szerezzen itt, mert Románia addig érdekes csak, amíg jó pénzt lehet keresni rajta, ha jön a szuveranista államforma, akkor a gazdaság hamar anarchiává válik, a kiszámíthatóság megszűnik (vagy rendőrállami kiszámíthatósággá válik ami csak egy nagyon limitált technológiai fejlettség mellett fenntartható, a drónok számát sokkal jobban lehet felskálázni mint a rendőrökét). A modern világban a befolyás megszerzésének egyetlen módja van, az pedig a szabad piac, a játékszabályok ismertek, mindenkinek nyitott az ajtó, lehet versenyezni, de abban nagyon nem a szuveranista gondolatvilág bizonyult eddig a nyerőnek (két megjegyzés: 1. most érdekes módon, a világ leggazdagabb országa is megpróbál egyfajta szuveranista modellt, arra azért kíváncsi leszek, hogy nekik mennyire fog bejönni a dolog, 2. van azért egy másik szintje is a versenynek, de oda csak azután lehet bekerülni, ha az ember már letett valamit a szabad versenyben és ebben is pont most láthatunk egy világraszóló ámokfutást, akár első sorból is, ha nem blokkoltuk az egyént a tuitteren, persze).

Szóval rá kéne jönni, hogy a szuveranizmus zsákutca, nincs egyetlen sikeres ország sem amely ez alapján működne és főként a nép élvezné a szuveranista politika gyümölcseit.

Na de legalább most már kiderült, hogy május 4-ig be kell fejezzem a játékot. Eddig mindig az volt a kalkuláció, hogy érdemes olyan dolgokba fektessem az energiát, amelyek hosszú távon megtérülnek, ezért is nyúlt talán ilyen hosszúra a fejlesztés. Most viszont megváltozott a kalkuláció, ha emigrálnom kell, jó lenne, ha már tudnám, hogy munkát is kell keresni, vagy már van valamiféle jövedelmem a játékból, szóval a hosszú táv megszűnt, maradt a rövid. Remélem a tudatalattim is partner lesz ebben a kalkulációban.

Demó.

Zene.

Kicsit hosszabb kiegészítése

Tipikus, hogy pont azt felejtettem ki a hosszabb beszámolóból az installálgatásról, amit mindenképpen le akartam írni, mert hasznos lehet talán még nekem is egyszer.

Szóval amikor akartam installálni friss ubuntut, akkor az biza kibökte, hogy a gépemen van Intel Rapid Storage Technology, azaz RST és azt ki kéne kapcsolni. Én erről nem is hallottam még eddig, de nem hinném, hogy az Intel elég komolyan gondolhatta a dolgot, ha még egy implementációt se küldött be a legnépszerűbb Linux disztróba. Természetesen a biosban nem találtam a dolgot, de a jótúb segített, bár vidiót nem találtam még amelyben az én biosomat mózerolják, az kiderült, hogy valami SATA opcióknál kéne keresni, ami szintén nincs, de végigvettem az összes menüt és megtaláltam valami PCH opciók között. Szóval ki kellett kapcsolni az RST-t (azaz visszatenni AHCI módba a bizgentyűt) és csodák csodájára már a boot ordernél is megjelent a hard disk és az ssd. Na kösz. Remélem legközelebb nem lesznek már ilyen meglepetések, illetve egyel kevesebb lesz. :)

Idén már a 2010-2019-es demókból pakolgatok, sok jó cucc lesz.

Demó.

Zene.

Valamit bejelentettek amiről még senki nem tudja, hogy hibának minősül-e majd

Na, Dzsenszen rendesen belecsapott a lecsóba.

Egy csomó mindent bejelentett a CES-en, de a két legérdekesebb dolog számomra ez a kis számítógép, ami direkt mesterséges intelligencia modellek futtatására van szánva, amolyan hobbistáknak olcsó otthoni gép. Az az érzésem, hogy az epöl is ezt a szegmenst célozta meg a legcsirkébb mac minivel, de nagyon visszafogták annak a gépnek a memóriáját, az nvidja rendesen becuccolt 128 giga ramot és 4 tb ssd-t, az azért jó cucc 3000 dollárért, persze a bika gpuval együtt (8x ram és 16x tár csak 4x árért és még a mákossal sem kell gányolni, akinek mestintre kellett a mini, annak nincs amiért szenvednie vele). Úgy tűnik, eljött az ideje, hogy a grafikus kártyák mellé bejöjjön egy új termék kategória, az otthoni hobbi mestint felhasználóknak (esetleg kelet-európai doktoranduszoknak :))). Ez persze jó dolog, megint vágányon van a memória bővülés a várható igényekhez, reméljük, jó sokáig nyomatják még ezt a rendszert és sokat fejlődik a skálázhatósága.

 

A másik menő dolog meg az, hogy ők is nekifogtak egész szilikon wafer méretű processzorok tervezésének, persze eszméletlen teljesítményre lesznek ezek képesek, csirke floppokban már 1.4 exaflopról beszélünk, egy pár ilyenből már össze is jön az agy kapacitása, már csak a szoftver hiányzik. Reméljük költenek rendesen majd algoritmusok kutatására is, akkor tuti meg lesz az emberi szintű mesterséges intelligencia 2029-re.

Nem, Szamát nem kell komolyan venni, idén még nem lesz meg, főként nem tőlük, kíváncsi vagyok, mikor unja meg már a világ a hülyítéseiket. Az viszont elég durva, hogy a májkroszoft idén 80 milliárd dollárra becsli amiből csak adatcentereket építenek, nagyja gondolom mestint kutatásban használt gépekre fog menni. Tíz éve még azt számolgattam, mikor jelent be valaki 1 milliárdnyi befektetést több évre, most meg egy év alatt csak ők betolnak 80-at, a világon összesen gondolom 3-400 milliárd összejön, csak hardverre.

Valaki megjegyezte, hogy ugye senki nem gondolja, hogy ez a rengeteg befektetés arra van, hogy majd havi 20 dollárért kiadják az emberfiának, inkább több ezerért cserélik le majd az emberfiát a munkahelyén. Meglátjuk.

Demó.

Zene.

Kicsit hosszabb

Bár nem nagyon szoktam gépekről írni, mármint az enyémekről, meg már nem is divat ez, azért leírom a kalandokat a ubuntu frissítéssel (lásd tegnapi bejegyzés).

Szóval frissíteni akartam ubuntu 22.04-re a 18.04-et, az volt az utolsó lökés, hogy az sdl3 fordításához 3.16-os cmake kell és az én ubuntumon 3.15.4 volt az utolsó és nem volt kedvem feltúrni a forrást és lefordítani magam, esetlegesen megoldva egy csomó más fordítási problémát is. Azért maradtam ezen a régi ubuntun, hogy minél kevesebb gondom legyen a játék lefordításával minél több linux operációs rendszer számára, mert minél régebbi egy cucc, annál valószínűbb, hogy az újabbak tudnak már róla. Ezért sem váltottam a legújabb ubuntura (ami most a 24.04), a 22-es elég nekem, még 3 évig jön a biztonsági update, utána valószínűleg amúgy is ideje lesz gépet váltani.

Szóval direktbe nem lehet 18.04-re 22.04-et updatelni, kell 20.04 közben. Ez nagyjából ment is. Aztán nekifogott a 22.04 updatenek, végigment, persze előtte le kellett szednem a grafikus drivereket meg egy csomó egyebet, másképp nem akart sehogy sem updatelődni, azt mondta, nem minden a legutolsó verzió, ami igaz is volt, mert már az nvidia cuccok nagyon össze voltak mókolva, az nvidia közben még a repó titkos kulcsát is feladta. Szóval a lényeg az, hogy a 22.04 update közben bizonyos dolgok lefagytak, úgyhogy nem igazán sikerült rendesen felmásszon. Azért legalább szöveges módban be tudtam lépni, de akárhányszor frissíttettem és fixáltattam a packageket, csak nem akart visszajönni a grafikus felület, valami fura framebuffer hibát írt, amiről mindenki azt írta, hogy jobb mindent újrarakni. Ráadásul addig matattam a dolgokat, hogy a végén már bútolni sem akart, valami megmózerolta a bios-t, hogy ne a jó harddiskről bútoljon (igen, sikerült nem az ssd-re, hanem a jó öreg harddiskre felrakni eredetileg az operációs rendszert, de mivel én általában egyszer kapcsolom be a gépet naponta, nem zavar, hogy egy perc amíg beröffen és a fordítás sem megy a legvirgoncabban). Akkor elkezdtem a bios-t matatni, eszméletlen logikátlannak tűnik nekem most a boot order, nem enged direktbe választani. Odáig mózeroltam a dolgokat, hogy a végén már a bios is kipurcant (ja igen, annak is adtam updatet, de 2018-ból volt a legutolsó). Na ekkor eljött a lefekvés ideje.

Másnap ugye szét kellett szedni a gépet, hogy resetáljam a biost, persze, hogy a gpu alá tették az elemet, jumper nincs, na akkor a gput is ki kellett szedni. Ja igen, decemberben volt 6 éves a gép, szóval jelentős mennyiségű por volt benne. :) Végül megsajnáltam a processzort is, leszedtem a hűtő bordákat és a ventilátort, ezek közé nagyon gonosz por volt beszorulva. Persze meg kellett néznem a jótúbon, hogy is kell leoperálni és visszarakni, mert intel esetén nem sima csavarok vannak, hanem ilyen kis nittek, eltartott egy ideig a művelet. Egyébként azért voltam olyan merész ezzel, mert egyszer még régen megcsináltam azt, hogy kellett a ventilátort már olajozni, amit én csináltam is három havonta, de elfelejtettem visszadugni egyszer a tápkábelét. Egyszer hallottam egy jó nagy robbanást a gépben. Az történt, hogy a proci (k62-450) annyira felforrósodott, hogy ledobta a rajta nyugodtan alvó ventilátort, kis kapcsokkal egyetemben, amivel az alaplapra volt fogva. Utána egy befőző gumi fogta a ventilátort rá a procira, de működött amíg lecseréltem a gépet. Azóta nem feledek el kábeleket visszadugni, bár nem is igen ártom már magam a gépek belsőjének matatásába. Szóval összeraktam a gépet amiután kivettem az elemet és megindult megint.

Kész voltam egy friss ubuntut installálni, de aztán mégis elment tőle a kedvem, próbáltam valahogy rárakni a régire, de nem nagyon akarózott. Ezen kutakodások közben (az azért jó, hogy most éppen van egy másik gépem is az asztalon :)) találtam meg, hogy valaki recovery módban fixálta meg az X nem indulásának problémáját, nosza én is beléptem, de nem engedett be a root konzolig, valamiért visszautasította a jelszavamat, mindenesetre egyszer lefutott valami recovery. És miután be akartam még egyszer lépni, hogy hátha most sikerül a csomagokat megfixálni, magától beindult az X és onnan már nem volt gond, az nvidia driverek felmásztak könnyen és minden megint a régi, csak éppen van 22.04-es ubuntum. Kezdődhet a programozással kapcsolatok csomagok tisztogatása és újrarakása. Jeej.

Ja igen, remélem soha többet nem kell szétszedjek egyetlen gépemet se, utálom ezt csinálni, nem is akarok már beléjük semmit rakni, csak tartsanak 6-8 évet és utána váltsak, ennyit várok el tőlük. Remélem nem olyan sok ez már 2025-ben, egy telefonnal sokkal kevesebb baj van, szeretném, ha a gépekkel is úgy kéne bánni mint a telefonokkal. Az én iPhone XS-em is bírja már 6+ éve és még remélem 4 év van benne.

Demó.

Zene.

Rövid

Nekifogtam ubuntut upgradelni, 22.04-ig meg sem állok. Remélem a malacka meg a totoró amelyek boldog tulajdonosa lettem segítenek ha baj lesz.

Érdekes, de úgy érzem, ez az év nagyon jó is lehet, meg nagyon rossz is. Reméljük a legjobbakat, én nekifogok a játékban újraírni a renderelést sdl3 alá. Egy ideig nem lesznek bejegyzések azt hiszem.

Zene. Zene. Zene.

Román animáció.

Vidióesszé.

Elhagyatott műtrágyagyár Kínában.

2024

Na, ehhez az évhez pláne nem tudok összefoglalót írni, a végén a CG megválasztása teljesen kiütötte a biztosítékot. Olyan volt, mint a Mátrixból felébredni és látni, hogy a valóság sokkal szarabb mint az álom. Komolyan, napokig szuperpozícióban volt a kommunizmus a jelennel ahogy kolbászoltam itt a blokkok között. Engem érdekel a kommunizmus, de vissza egy percig sem vágyom oda, inkább az, hogy az emberek hogyan élték meg azt, hogy egyre zárul be a világuk és még ki sem mondhatták ezt.

Szóval akkor jön néhány szám.

A blogba 186 bejegyzést írtam. 2021 után ez volt a második legtermékenyebb év, a minőségnek biztos kárára ment ez a sok szófosás, de akinek nem tetszik, visszafizetem a hozzáférés árát.

Jótúbra 7 vidiót tettem, amiből 5 szólt a játékról, 1 csak egy kis játszadozás a terep2-vel és 1 meg csak egy kis szökőkút impresszió. Ez összesen kevesebb munka, mint egy hosszabb blogbejegyzés megírása. Rövid vidióból 93-at tettem fel, amiből 47 darab voxeles szórakozás volt, a többi meg szobor vagy torta vagy egyéb butaság.

A többi online cuccot nem tartom érdekesnek, a tuitter meg instagram meg mastodon csak arról szól, hogy ha valami megüti az ingerküszöbömet, akkor írok valamit, vagy felteszem a képet amit éppen készítettem, ha meg nem, akkor nem.

Hát ez volt 2024, reméljük 2025 jobb lesz, ha gazdaságilag nem is, legalább kevesebb legyen az értelmetlen halál a világban. Annyiban jó volt a CG dolog, hogy teljesen egyértelművé tette, hogy Romániába nem szabad a vagyonomnak több mint 10%-át fektessem (főként nem olyan dologba, amit nem lehet egy nap alatt kimenekíteni), mivel ez a szám még 100%-on van, még nagyon sokáig nem is gondolhatok arra, hogy ide fektessek be, ez legalább egyszerűsíti a dolgokat, némelyest.

filmek 2024 decemberéhez

Kis késéssel írom most meg ezt a bejegyzést, nem is lett hosszú a lista, a való világ a virtuális útjába állt. De legalább kiűztük az ördögöt a tévéből (software update segítségével), talán hosszabbak lesznek a listák ezután, talán nem, minőség, nem mennyiség, sok területen ez a mottóm.

Out of Darkness (2022): Jó cucc ez, főként ha valakit érdekel a távolmúlt. Persze nagyon spekulatív, de valószínűleg ez egy olyan történet, ami bőven benne van a 45000 évvel ezelőtti idők lehetőségeiben, sőt. Tetszik, hogy fiktív nyelvet beszélnek és elég sokat adtak a realizmusra, de a történet a mának szól, bár a másság minden korban érték volt, amióta többsejtű organizmusokként tengetjük az időnkent a sejtburjánzások és elhalások között, de ma már jó okokat tudunk felsorolni mellette, persze nem az igaziakat, mert az most éppen nem divatos.

Dunkirk (2017): Ezt akkor néztem amikor az első CG sokk ért, mert van ebben a filmben egy kimondhatatlan optimizmus, talán azért, mert az ember tudja a történet végét és mégis át tudja élni a helyzet kiszámíthatatlanságát és kilátástalanságát. Amikor Nolan nem saját történetet dolgoz fel, akkor kiváló rendező, nekem ez a kedvencem tőle, azt hiszem.

Beetlejuice (1988): Jó kis vicces film, de régen még két kacagás közé befért egy jó gondolat, főként ha az ember hajlandó reflektálni a virtuális valóságok gyakoribb (vallás) és jobban szerkesztett (film) közötti párhuzamokra. Nem tudok én okosakat írni erről, de aki szereti Tim Burton munkásságát, azt nem kell győzködni, aki meg nem szereti, az talán jobb ha kihagyja.

Beetlejuice Beetlejuice (2024): Nem volt rossz, de kár, hogy túl sok új ötlet nem volt benne, az egyetlen valamire való pedig elég esetlegesen volt beletuszkolva a történetbe és hát nem is tudta kihasználni Monica természetes adottságait. Ha kicsit kisebb célközönséget akart volna boldoggá tenni ez a film és inkább nekem akart volna tetszeni, akkor jobban bejött volna, de hát ez tautológia. És az is, hogy a folytatások sosem olyan jók mint az eredetiek. Kivéve a Terminátor 2-t.

Top Gun (1986): Ez a film arról szól, hogy a hidegháború tetőpontjához közeledve megismerjük a katonák egy nagyon speciális válfaját, a legjobb vadászpilótákat. Persze, hogy jóképűek és vagányak és nem félnek semmitől és nagy nőcsábászok, de azért mélyen is éreznek és mindezt nem csak szimulációban, hanem a végén élesben is bizonyítják. És persze közben lehet mindenféle vadászrepülőt nézni mindenféle szögből mindenféle manőver közben. Több nem is nagyon fért volna egy filmbe.

Top Gun: Maverick (2022): Ez ugyanaz a film, csak a pilóták egy kicsit megöregedtek, de mindent ugyanúgy csinálnak mint fiatal korukban. Csak közben a filmkészítés lett annyira tudományos, mint amennyire az előző filmben a repülőgép gyártás volt. Sajnos semmi igazi érzelem sem maradt a filmben, minden csak milliméterre kimért szimulákruma a valódi érzelmeknek. De ha le nem is győzi ez a film a többit, azok mégis veszítenek, mert ilyen a verseny a filmek, nemzetek és ideológiák között. Azért azoknak bejöhet, akik filmben szeretik nézni a háborút és nem a tuitter feedjükben a felrobbanó tankokat, épületeket és embereket.

Anul nou care n-a fost (2024): Ez most nagyon időszerű film volt, ha egyszer kiderül, hogy CG csak egy nagyon nagyon nagyon nagyon felépített marketingfogás volt ehhez a filmhez, akkor azt mondom, hogy ez a marketingstáb a legjobb a világon. Sajnos valószínűleg nem így van, csak a véletlen műve, hogy egyesek vissza akarnak vinni a kommunizmusba és egyből emlékeztetnek is arra, hogy milyen is volt az élet az utolsó napokban (persze még ez is egy igencsak idealizált változat). Egyébként elég jó film, kivételesen a hang is teljesen jó, egy kicsit talán hosszú, sok olyan dolog van, ami inkább csak hangulati elemként funkcionál, de ha már ennyi energia van fektetve a hangulatba, akkor lehetett volna a valósághoz közelebb is menni, bár azt valahogy úgy kellett volna, hogy ne a főszereplőkön keresztül tegyék, akkor meg nehéz. Na jó, nem tudom, hogy kellett volna jobban csinálni, de egyrészt nem vagyok filmes, másrészt lehet, hogy bennem is csak utólag értékelődött át az a rendszer a folytatást megélve. Mindenképpen jó film.

Zene. Zene.

a tanulság elmarad

A havi és évi összefoglalók ma elmaradnak, vannak ma fontosabb dolgok is annál, hogy gyártsam itt a szöveget. Majd a következő napokban pótolom őket, ha kedvem lesz. :)

Demó.

Zene.

Orosz diótörő animáció.

Horvát animáció.

AI.

Boldog karácsonyt mindenkinek!

 

Próbáltam a kis mesterséges intelligencia születését reprezentáló képeket előcsalni, de nem nagyon ment a dolog, szóval ezzel megelégedtem.

Mindenkinek boldog karácsonyt kívánok és remélhetőleg egy jobb évet jövőre!

az játék előrehaladottáról

Készítettem új vidiót.

Arról van szó, hogy integráltam egy prolog interpretert a játékba. Igazából, ezt már régebben megcsináltam, csak nem volt kedvem vidiót készíteni, gondoltam, hogy készítek valami szép kis épületet vagy labirintust vele és akkor majd beszámolok róla, de aztán nagyon megcsúsztak a dolgok az utóbbi hetekben és gondoltam, hogy jobb lesz megcsinálni a vidiót most, mint hagyni a következő évre csúszni.

Az, hogy miért jó egy prolog interpreter, most nem lesz bővebben kifejtve. A lényeg az, hogy most úgy gondolkodom a pályagenerálásról, mint egy fix rácson mindenféle részletek elhelyezése (persze ettől még a rács szerkezet nem kell könnyen észrevehető legyen, majd mutatok példát). A részletek viszont több információt kell figyelembe vegyenek, mint annyit, hogy éppen ki teszi le őket, mondhatni környezetfüggőek kell legyenek. Szóval akkor miért is nem készítettem környezetfüggő nyelvet a generáláshoz? Hát azt nem is olyan egyszerű kifejezni nem rácsszerkezeten (a wave function collapse is rácsszerkezeten műxik). A lényeg az, hogy prologgal gyorsan lehet kifejezni mindenféle kombinatorikus problémákat és ezzel szépen lokálisan lehet modellezni a kis részletecskéket (úgy kell rá gondolni, hogy van sok szoba és a részletek az ablakok a falakon, amelyeket nem unalmas helyekre kell tenni, ugyanakkor két egymást érintő falra ugyanoda kell tenni az ablakot, másképp nem ablak :)).

Szóval, hogy mutassam, hogy tényleg prolog van, egyrészt ott van a kódja a legújabb teszt rövid vidiónak, másrészt meg a klasszikus gazda, farkas, juh, káposzta feladatot oldottam meg, amelyben a gazda mindent át kell vigyen a folyó másik oldalára úgy, hogy a végén mindent ő ehessen meg, ne az egyéb aktorok egymást (csak a káposzta nem eszik meg semmit). Ezt a vidiót is összecsaptam, de hát nem volt értelme modellezni őket szépen, mert nem lesznek gazdák meg farkasok a játékban, legalábbis nem az elsőben. Hacsak, nem termekkel reprezentálom őket, amelyek egymást bennfoglalják és mozgatják...

Nagyon reméltem még az év elején, hogy idén befejezem a játékot, de sajnos nem jött össze, de jövőre most már tényleg le kell tudni. Utána majd szépen lassan elmagyarázok megint mindent elölről, a megértés úgyis csak a végéről indulhat egy folyamatnak.

Most akkor nekifogok windowsra portolni a játékot, kíváncsi leszek, hány napot fog tartani...

amikor a robot a lemonba map

(ezt írtam be: "kesztis egy kepet arrol, hogy egy robot belecsap a lecsoba")

Nocsak, az ópenéjáj rendesen belecsapott a lecsóba, úgy tűnik. Bejelentettek egy modellt ami nagyon ókos, mert tud "gondolkodni", azaz nem csak generál egy választ, de próbálja kereséssel javítani azt. Nem minden tesztben ér el túl nagy teljesítmény javulást, de két nagyon érdekes tesztet teljesen letarol. Az egyik, a nehéz matekproblémák tesztje, amit idén jelentettek be és állítólag kutató matematikusoknak van szánva, itt 2%-ról 25-re emelkedett a teljesítmény és a másik az arc-agi, amiben idén érték el az 50%-ot és ez a rendszer 87%-ra képes. Ez a teszt elvileg az igazi intelligenciát méri, mert nagyon kevés példából kell tanulni olyan képi intelligenciához tartozó feladatokat, amelyeket egyébként egy 5 éves is ért (a szerző a gyerekén tesztelte) de a mostani rendszereknek nagyon nem mentek eddig. A legjobb megoldások valamilyen program generáláson alapultak eddig, persze a kódot ott is nyelvmodell generálta, de a válogatást köztük már más heurisztikákkal végezték.

Nekem egy kicsit azért erősnek tűnik ekkora haladás, nemrég olvastam, hogy mínusz 5 milliárdba vannak idén, kicsit úgy tűnik, hogy lapot húztak a 19-re. Főként, mivel azzal is reklámozták a rendszert, hogy 2000 dollárért egy doktorátussal rendelkező egyén intelligenciáját tudják szimulálni. Ha ez igaz lenne, szerintem a sok pénzhez nem az az út vezetne, hogy mindenkivel megosztod a rendszert, hanem az, hogy szépen nekifogsz termékeket fejleszteni ilyen intelligenciával és azokat adod el. Szóval szerintem valószínűleg messze túlbecsülik az igazi képességeit a rendszernek. Na de meglátjuk, ha elérhetővé válik.

Ide a végére akartam írni egy hosszú filozófiát arról is, hogy azért is írok blogot, hogy majd egy mesterséges intelligencia szépen összefoglalja nekem azt, hogy ki is voltam, figyelembe véve az egész világot is, mint kontextust, de most elmarad. :)

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

Drónos.

vegyünk egy nagy zsák kiszámíthatatlan katyvaszt és főzzük lassú tűzön 60 évig időnként blogformákba öntve

A képgeneráló számára választott énreprezentációról persze a blogban megjelenő énreprezentációra gondoltam. Miért írok blogot? Nem tudom, illetve minden nap más oka van, ha ez a kérdés felmerül, akkor sosem ugyanazt a választ adom. Az adott válaszok egy részére emlékszem, más részére meg nem, talán azok voltak a jobb válaszok, amelyekre nem emlékszem.

Most azt mondanám, hogy önmegismerési eszköz ez számomra, ezért próbálok nem hazudni itt, sem magamnak, sem másoknak. De persze elhallgatni egy csomó mindent elhallgatok.

Az egyik ilyen elhallgatott dolog az, hogy az a kérdés is felmerül szinte minden nap, hogy miért nincs gyerekem. Erre is minden nap más és más választ adok, a legtöbb választ elfelejtem. A tegnap előtt, amikor este megnéztem a Maria filmet Maria Callasról, akkor érdekesnek találtam, hogy neki sem volt gyereke. Buddhának volt, de ő azt mondta, hogy a gyerek egy lánc ami a földhöz köt.

Úgy érzem, számomra is választás kérdése a gyermektelenség. Talán a szabad akarat egyik kifejezési formája? Vagy csak egy univerzális jel arra, hogy az embernek túl sok szabad ideje volt (amelyet aztán nem akart feladni), mint mondjuk pár évszázaddal ezelőtt az ógörög nyelv ismerete jelzett?

Ha egy életen keresztül ír valaki hülyeségeket a blogjába, az azt jelenti, hogy hülye volt?

Most azért kell még egy okot mondjak a gyermektelenségemre, mert túl absztrakt felütéssel végezni zavaró lenne. Szóval az egyik könnyű válasz az, hogy az éghajlatváltozás nemsokára lehetetlenné teszi a most ismert emberi civilizációt (főként a mostani mezőgazdaság kinyírásával) és azt az apokalipszist amit ez fog okozni, nem kívánom senkinek, leginkább nem valakinek akinek én kell legyek a támasza.

Ezt most lehet nem kellett volna megírni, jól elvoltak ezek a gondolatok a fejemben és ha elfelejtem őket, akkor sem lett volna semmi. Legalább szórakoztam kicsit a képgenerálóval.

Demó.

Zene.

Ez. Cucc. Hehe.

amikor a neuronok cédéfürdőt vesznek a valóság közfürdőjében egy monitor fényénél

 

Ugye mondtam, hogy vettem egy új gépet a szüleimnek. A gépet másnap kihozták, a monitort is, a windowsot egy sticken kb. öt nap után kaptam meg (igaz olcsó volt, kb. 70 lej és egészen legitnek tűnik). Addig lusta voltam letölteni valami windowsot, hogy tegyem újra/regisztráljam a vásárolt kóddal, szóval nem használtam a gépet. Ja, nincs benne wifi csip, az egyetlen hálókábelem ami van, nem ér el az asztaltól a rúterig. Akkor veszünk egy usb-s wifi kütyüt is, az is csak 55 lej. Másnap meg is kapom, bédugom a gépbe, de az istennek sem akar menni. Másnap megpróbálom közelebb vinni a gépet a rúterhez, hátha nem megy el elég messzire. Ott se megy. Hmm, mintha van valami olyasmi, hogy a gép elején/tetején az usb portok nem kapnak annyi áramot mint a hátul levők. Ja, hogy így megy. Fantasztikus. Na akkor próbáljuk ki, hogy van-e ram hiba a gépben, tegyünk fel valami játékokat. Letöltöm akkor az epic játékok installálóját, az csak windows alatt megy, még sosem próbáltam (a steam vígan megy linuxon). Belépek, van 16 oldalnyi játékom, minden oldalon 24 játék (kivéve az utolsót, bár az is szinte tele van), azaz nagyjából 384 játék, amit úgy szedtem össze, hogy minden héten beléptem és bekattintottam 1-2 játékra, hogy igen, nekem ez kell. Karácsony körül minden nap beesik egy új játék, most is éppen. El is ment a kedvem a játékkészítéstől, nehéz lesz versenyezni ennyi ingyenes játékkal, amelyek egy részét több száz fős csapatok készítették éveken keresztül. Igaz, egy sincs olyan, mint amilyent én szeretnék készíteni, legalábbis elsőre. Végül feltettem a Control-t, azt ki is próbáltam, jól megy, szép is, csak képtelen voltam 1 óránál tovább nyomni, nem köt le igazán, mint szinte semmi mostanában, sajnos. Azért remélem befejezem az ünnepek alatt. Meg a Prey-t is, ezt az újabbat. Steamen 805 játékom van, ezek 99%-át humblén vettem nagyjából 10-et 20 dolláros áron, de van köztük pár demó is, amiket aztán elfelejtettem kipróbálni. GOG-on éppen 333 játékom van, ezek darabjáért sem igazán fizettem 2 dollárnál többet. Egy életre van elég játékom, de valahogy nem tudom abbahagyni a gyűjtést. Hiába, akik a 90-es években nőttek fel, értik valószínűleg. Ja, az egyéb játszási módokról ne is beszéljünk. :))) (a ps3-am már egy éve porosodik azt hiszem, akartam Last of Us 1 gondolatokat írni, de szerintem az már elmarad addig amíg újra sorra nem kerül).

És akkor a valahányadik napon a mesterséges intelligenciával támogatott képek generálásának korában rájöttem, hogy valahogy kellene magamat ábrázolnom. Na, ezen elgondolkodtam, hogy akarom-e ezt, vagy nem, most éppen Dagobert bácsisat akartam generálni, de egy kövér fickó ugrik cédék közé, hát nem igazán értette meg, de a kövér fickó és a cédék megvannak, a Dagobert bácsi hatás nincs. Majd még gondolkodom ezen, talán öntudatra ébred a képgeneráló hobbim is egy nap.

Azon is el lehet gondolkodni, hogy hány digitális bittel borzoljuk az analóg neuronjainkat ahhoz, hogy végre meglegyen a kellő mennyiségű jó minőségű firiss információ amit aztán prediktálhatnak. Ehh...

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

Román animáció.

maria (2024)

Ez nekem azt hiszem az év filmje.

Talán olyanoknak is tetszhet, akik nem szeretik az operát, de az azért mindenképpen segít.

Nagyon jól meg van csinálva, gyönyörűek a díszletek, a helyszín és Angelina is elég szép még, a film sem siet sehova, mert tudja jól, hogy nem mennyiségre kell menni, hanem minőségre, egy ember tartásáról mindent el lehet mondani egy két perces beszélgetésben Kennedy elnökkel. De két perc kell ahhoz is, hogy az ember kimásszon az ágyából és beszélgessen egy kicsit a komornyikjával és próbálja meg letagadni a bevett orvosságok számát.

Én nem vagyok filmkritikus, úgy tűnik, a szakma nincs elájulva ettől a filmtől, de én eléggé el vagyok. Nem is igazán akarok túl sokat írni most, mert jobb lenne inkább még egyszer megnézni a filmet, mint filózni. Csak még annyit, hogy persze eszembe jutott, hogy az utolsó tangó Párizsban nagyjából ugyanakkor játszódik mint ez a film (hmm, annyira nem is, a film 72-ben jelent meg, ez a történet meg 77-ben játszódik), egy kicsit a háttérben fel is tűnik az a bizonyos híd. Azóta nézegetem a műtárgyakkal való értelmetlen játékot a filmekben, ebben is van a zongorának egy ilyen vetülete, bár szét nem törik, de én ki akarom egészíteni az úrnő és a komornyikja közti dinamika megjelenítőjét ezzel a filmes rítussal is.

Majd ha megnézem újra, írok többet.

Zene.

a gondolatok börtönéből szabadulni lehetetlen kulccsal

Az van, hogy most nagy kedvem lett ezt a képgenerálót használni, két, vagy három év lemaradással, de rácuppantam én is. Illetve most még csak fejben cuppantam rá, még nem szórakoztam vele, mert más dolgaim voltak, de lehet, hogy egyik hétvégét rászánom és majd elárasztom a blogot ilyen képekkel. Egy kicsit azért érzem, hogy nem szép ez, más tollával ékeskedni, de ez a blog és minden ami benne van, inkluzív ezek a képek is, csak olcsó játék nekem. Valamiért mindig visszatértem a blogoláshoz, mert bár nem látom értelmét, valamiért mégis írnom kell. Persze, meg tudom győzni magam arról, hogy ez jó nekem, vagy annak a pár embernek akikről tudom, hogy olvassák, vagy talán a jövő mesterséges intelligenciái is örömüket fogják lelni abban, ha az én blogomat kell biflázni, mert könnyed butaságok vannak itt, nem kell bebizonyítani a Riemann hipotézist ahhoz, hogy megjósolhasd a következő szót. De ugyanakkor valahol az is benne van a fejemben, hogy szegény grafikusok meg éheznek. Persze, én nem tudnék nekik fizetni, hogy illusztrációkat gyártsanak a blogomhoz, szóval vagy van mesterséges intelligencia által generált kép, vagy nincs semmi, e két dolog között kell választani. Egyelőre még nem jár börtön az ilyen buta kis generált képekért és már talán le is csengett valamennyire az emberek utálata azok iránt, akik ilyen olcsó módszerrel akarják feldobni azt a néhány sornyi zagyvaságot amit produkálnak bejegyzés gyanánt.

Az is van, hogy a blog úgy íródik, hogy van egy alapötlet, aztán azt elkezdem írogatni és a végén persze általában messze nem azt sikerül leírni amit eredetileg akartam, de ezt már megszoktam és közben kialakul valami cím is, ami általában valamilyen módon azért próbál utalni a tartalomra, de azért próbál poénos és kerek és kellően homályos is lenni. Néha, ha valami nagyon szar bejegyzést írok, csak annyi a jó benne, ha sikerül találni valami vicces címet, amiben nem csak egy, de akár két utalás is van, és akkor már nem érzem úgy, hogy na ezt a pár percet most elvesztegettem az életemből. A képgenerálással ugyanezeket a célokat valósítom meg, csak ugye el kell magyarázni valahogy a mesterséges intelligenciának is azt, hogy mit akarok, eddig ez elég jól ment (kétszer), de kíváncsi vagyok, az absztraktabb dolgokkal mit kezd.

Szóval akkor a mostani téma egy nagy Mátrix fless, amibe a tuitteren botlottam bele. Szóval a Mátrix helytelenül jósolta meg a jövőt, ugyanis ugye arról szól, hogy az emberekkel elhiteti a Mátrix, hogy szabadok és közben az egész csak illúzió, míg az a jövő amiben vagyunk és ami felé tartunk az az, hogy az emberek valóban szabadok, de elhitetik velük, hogy a rendszer elnyomja őket.

Tök érdekes gondolat, főként, ha tovább visszük a Mátrix folytatásaira is, amelyben ugye a valóságban is a determináltságról volt szó. Lesz amin gondolkodnom a mai sétán.

Demó. Demó. Demó. (remélem legalább az egyiket még nem linkeltem).

Zene. Zene. Zene.

Wow, a Disney végre ilyen dolgokat is megoszt, hiába, küzdeni kell minden másodpercért a zeitgeistban.

Ez cucc.