Egyébként lassan 30 éve van számítógépem és most applikáltam először életemben hővezető pasztát. Nem valami nagy élmény, le tudnék mondani róla az életem hátralevő részében.
Demó.
AI.
Tipikus, hogy pont azt felejtettem ki a hosszabb beszámolóból az installálgatásról, amit mindenképpen le akartam írni, mert hasznos lehet talán még nekem is egyszer.
Szóval amikor akartam installálni friss ubuntut, akkor az biza kibökte, hogy a gépemen van Intel Rapid Storage Technology, azaz RST és azt ki kéne kapcsolni. Én erről nem is hallottam még eddig, de nem hinném, hogy az Intel elég komolyan gondolhatta a dolgot, ha még egy implementációt se küldött be a legnépszerűbb Linux disztróba. Természetesen a biosban nem találtam a dolgot, de a jótúb segített, bár vidiót nem találtam még amelyben az én biosomat mózerolják, az kiderült, hogy valami SATA opcióknál kéne keresni, ami szintén nincs, de végigvettem az összes menüt és megtaláltam valami PCH opciók között. Szóval ki kellett kapcsolni az RST-t (azaz visszatenni AHCI módba a bizgentyűt) és csodák csodájára már a boot ordernél is megjelent a hard disk és az ssd. Na kösz. Remélem legközelebb nem lesznek már ilyen meglepetések, illetve egyel kevesebb lesz. :)
Idén már a 2010-2019-es demókból pakolgatok, sok jó cucc lesz.
Demó.
Zene.
Bár nem nagyon szoktam gépekről írni, mármint az enyémekről, meg már nem is divat ez, azért leírom a kalandokat a ubuntu frissítéssel (lásd tegnapi bejegyzés).
Szóval frissíteni akartam ubuntu 22.04-re a 18.04-et, az volt az utolsó lökés, hogy az sdl3 fordításához 3.16-os cmake kell és az én ubuntumon 3.15.4 volt az utolsó és nem volt kedvem feltúrni a forrást és lefordítani magam, esetlegesen megoldva egy csomó más fordítási problémát is. Azért maradtam ezen a régi ubuntun, hogy minél kevesebb gondom legyen a játék lefordításával minél több linux operációs rendszer számára, mert minél régebbi egy cucc, annál valószínűbb, hogy az újabbak tudnak már róla. Ezért sem váltottam a legújabb ubuntura (ami most a 24.04), a 22-es elég nekem, még 3 évig jön a biztonsági update, utána valószínűleg amúgy is ideje lesz gépet váltani.
Szóval direktbe nem lehet 18.04-re 22.04-et updatelni, kell 20.04 közben. Ez nagyjából ment is. Aztán nekifogott a 22.04 updatenek, végigment, persze előtte le kellett szednem a grafikus drivereket meg egy csomó egyebet, másképp nem akart sehogy sem updatelődni, azt mondta, nem minden a legutolsó verzió, ami igaz is volt, mert már az nvidia cuccok nagyon össze voltak mókolva, az nvidia közben még a repó titkos kulcsát is feladta. Szóval a lényeg az, hogy a 22.04 update közben bizonyos dolgok lefagytak, úgyhogy nem igazán sikerült rendesen felmásszon. Azért legalább szöveges módban be tudtam lépni, de akárhányszor frissíttettem és fixáltattam a packageket, csak nem akart visszajönni a grafikus felület, valami fura framebuffer hibát írt, amiről mindenki azt írta, hogy jobb mindent újrarakni. Ráadásul addig matattam a dolgokat, hogy a végén már bútolni sem akart, valami megmózerolta a bios-t, hogy ne a jó harddiskről bútoljon (igen, sikerült nem az ssd-re, hanem a jó öreg harddiskre felrakni eredetileg az operációs rendszert, de mivel én általában egyszer kapcsolom be a gépet naponta, nem zavar, hogy egy perc amíg beröffen és a fordítás sem megy a legvirgoncabban). Akkor elkezdtem a bios-t matatni, eszméletlen logikátlannak tűnik nekem most a boot order, nem enged direktbe választani. Odáig mózeroltam a dolgokat, hogy a végén már a bios is kipurcant (ja igen, annak is adtam updatet, de 2018-ból volt a legutolsó). Na ekkor eljött a lefekvés ideje.
Másnap ugye szét kellett szedni a gépet, hogy resetáljam a biost, persze, hogy a gpu alá tették az elemet, jumper nincs, na akkor a gput is ki kellett szedni. Ja igen, decemberben volt 6 éves a gép, szóval jelentős mennyiségű por volt benne. :) Végül megsajnáltam a processzort is, leszedtem a hűtő bordákat és a ventilátort, ezek közé nagyon gonosz por volt beszorulva. Persze meg kellett néznem a jótúbon, hogy is kell leoperálni és visszarakni, mert intel esetén nem sima csavarok vannak, hanem ilyen kis nittek, eltartott egy ideig a művelet. Egyébként azért voltam olyan merész ezzel, mert egyszer még régen megcsináltam azt, hogy kellett a ventilátort már olajozni, amit én csináltam is három havonta, de elfelejtettem visszadugni egyszer a tápkábelét. Egyszer hallottam egy jó nagy robbanást a gépben. Az történt, hogy a proci (k62-450) annyira felforrósodott, hogy ledobta a rajta nyugodtan alvó ventilátort, kis kapcsokkal egyetemben, amivel az alaplapra volt fogva. Utána egy befőző gumi fogta a ventilátort rá a procira, de működött amíg lecseréltem a gépet. Azóta nem feledek el kábeleket visszadugni, bár nem is igen ártom már magam a gépek belsőjének matatásába. Szóval összeraktam a gépet amiután kivettem az elemet és megindult megint.
Kész voltam egy friss ubuntut installálni, de aztán mégis elment tőle a kedvem, próbáltam valahogy rárakni a régire, de nem nagyon akarózott. Ezen kutakodások közben (az azért jó, hogy most éppen van egy másik gépem is az asztalon :)) találtam meg, hogy valaki recovery módban fixálta meg az X nem indulásának problémáját, nosza én is beléptem, de nem engedett be a root konzolig, valamiért visszautasította a jelszavamat, mindenesetre egyszer lefutott valami recovery. És miután be akartam még egyszer lépni, hogy hátha most sikerül a csomagokat megfixálni, magától beindult az X és onnan már nem volt gond, az nvidia driverek felmásztak könnyen és minden megint a régi, csak éppen van 22.04-es ubuntum. Kezdődhet a programozással kapcsolatok csomagok tisztogatása és újrarakása. Jeej.
Ja igen, remélem soha többet nem kell szétszedjek egyetlen gépemet se, utálom ezt csinálni, nem is akarok már beléjük semmit rakni, csak tartsanak 6-8 évet és utána váltsak, ennyit várok el tőlük. Remélem nem olyan sok ez már 2025-ben, egy telefonnal sokkal kevesebb baj van, szeretném, ha a gépekkel is úgy kéne bánni mint a telefonokkal. Az én iPhone XS-em is bírja már 6+ éve és még remélem 4 év van benne.
Demó.
Zene.
Nekifogtam ubuntut upgradelni, 22.04-ig meg sem állok. Remélem a malacka meg a totoró amelyek boldog tulajdonosa lettem segítenek ha baj lesz.
Érdekes, de úgy érzem, ez az év nagyon jó is lehet, meg nagyon rossz is. Reméljük a legjobbakat, én nekifogok a játékban újraírni a renderelést sdl3 alá. Egy ideig nem lesznek bejegyzések azt hiszem.
Ugye mondtam, hogy vettem egy új gépet a szüleimnek. A gépet másnap kihozták, a monitort is, a windowsot egy sticken kb. öt nap után kaptam meg (igaz olcsó volt, kb. 70 lej és egészen legitnek tűnik). Addig lusta voltam letölteni valami windowsot, hogy tegyem újra/regisztráljam a vásárolt kóddal, szóval nem használtam a gépet. Ja, nincs benne wifi csip, az egyetlen hálókábelem ami van, nem ér el az asztaltól a rúterig. Akkor veszünk egy usb-s wifi kütyüt is, az is csak 55 lej. Másnap meg is kapom, bédugom a gépbe, de az istennek sem akar menni. Másnap megpróbálom közelebb vinni a gépet a rúterhez, hátha nem megy el elég messzire. Ott se megy. Hmm, mintha van valami olyasmi, hogy a gép elején/tetején az usb portok nem kapnak annyi áramot mint a hátul levők. Ja, hogy így megy. Fantasztikus. Na akkor próbáljuk ki, hogy van-e ram hiba a gépben, tegyünk fel valami játékokat. Letöltöm akkor az epic játékok installálóját, az csak windows alatt megy, még sosem próbáltam (a steam vígan megy linuxon). Belépek, van 16 oldalnyi játékom, minden oldalon 24 játék (kivéve az utolsót, bár az is szinte tele van), azaz nagyjából 384 játék, amit úgy szedtem össze, hogy minden héten beléptem és bekattintottam 1-2 játékra, hogy igen, nekem ez kell. Karácsony körül minden nap beesik egy új játék, most is éppen. El is ment a kedvem a játékkészítéstől, nehéz lesz versenyezni ennyi ingyenes játékkal, amelyek egy részét több száz fős csapatok készítették éveken keresztül. Igaz, egy sincs olyan, mint amilyent én szeretnék készíteni, legalábbis elsőre. Végül feltettem a Control-t, azt ki is próbáltam, jól megy, szép is, csak képtelen voltam 1 óránál tovább nyomni, nem köt le igazán, mint szinte semmi mostanában, sajnos. Azért remélem befejezem az ünnepek alatt. Meg a Prey-t is, ezt az újabbat. Steamen 805 játékom van, ezek 99%-át humblén vettem nagyjából 10-et 20 dolláros áron, de van köztük pár demó is, amiket aztán elfelejtettem kipróbálni. GOG-on éppen 333 játékom van, ezek darabjáért sem igazán fizettem 2 dollárnál többet. Egy életre van elég játékom, de valahogy nem tudom abbahagyni a gyűjtést. Hiába, akik a 90-es években nőttek fel, értik valószínűleg. Ja, az egyéb játszási módokról ne is beszéljünk. :))) (a ps3-am már egy éve porosodik azt hiszem, akartam Last of Us 1 gondolatokat írni, de szerintem az már elmarad addig amíg újra sorra nem kerül).
És akkor a valahányadik napon a mesterséges intelligenciával támogatott képek generálásának korában rájöttem, hogy valahogy kellene magamat ábrázolnom. Na, ezen elgondolkodtam, hogy akarom-e ezt, vagy nem, most éppen Dagobert bácsisat akartam generálni, de egy kövér fickó ugrik cédék közé, hát nem igazán értette meg, de a kövér fickó és a cédék megvannak, a Dagobert bácsi hatás nincs. Majd még gondolkodom ezen, talán öntudatra ébred a képgeneráló hobbim is egy nap.
Azon is el lehet gondolkodni, hogy hány digitális bittel borzoljuk az analóg neuronjainkat ahhoz, hogy végre meglegyen a kellő mennyiségű jó minőségű firiss információ amit aztán prediktálhatnak. Ehh...
Demó.
