Meghalt David Lynch, de menni kellett, blogot nem lehetett írni, ezért csak egy álmatlan éjszakával adóztam neki. Nem fogom megpróbálni összefoglalni azokat a dolgokat amelyekre azon az álmatlan éjszakán gondoltam, úgyis tovább kavarják a mélyben a gondolatokat, még ha nem is bukkannak fel jó sokáig az öntudatom óceánjában.
Az én tuitterem még mindig azon pörög, hogy milyen ember is volt ő, nem holmi fura frizurájú sarlatánok új munkahelyéről. Persze kicsit kellett egyengetni a tuittert, de hát mindenkinek ott vannak a gombok, nyomogathatja őket amíg meg nem kapja amire vágyik, vagy végleg fel nem adja.
Talán számomra a legfontosabb üzenete a filmjeinek, hogy szabad furának lenni, ha érdekes tud maradni az ember, mindenki érzi, hogy a külvilág és a belvilág messze nincs annyira elhatárolva egymástól, mint azt hinni szeretnénk és lehet egyszerre tettes és áldozat az ember a különböző világokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése