Ha tudtam volna, hogy ez a film az iskoláról szól, bizonyára nem ültem volna be rá. De nem tudtam, úgyhogy ki kellett bírni két órát egy iskolában, szünet nélkül. Nem volt könnyű, de szerencsére ha elkalandozott a figyelmem, nem szóltak rám, a látványon is lehetett gondolkodni és a cselekmény sem olyan gyors sodrású, hogy ne férne belé egy kis kikapcsolás. Szerencsére a film visszahőköl attól, hogy egy igazi konfliktust alakítson ki tanár és diák között, ezért lehet közben filózni azon, hogy ki utál kit jobban a tanárok, diákok és iskola között. Azt hiszem, az iskola utál mindenkit a legjobban, csak hát az emberek régen elfelejtették meghallani a környezetük hangját.
No, mivel úgy gondolom, hogy már nem sokáig marad fenn az iskola ilyen formában, talán még történelmi hitelességű film is lehet ebből. Így tévelyegtünk a szakadék szélén, amikor még nem tudtuk, hogy a gyermekmegőrző, a gyermekokosító, vagy a gyermekbetörő funkcióját tartjuk a legfontosabbnak az iskolának. Egy fenékkel, három lovat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése