Nem tudok megszabadulni a CG témától. Mindegyre elkezdek gondolkodni a leghülyébb dolgokon, hogy milyen lesz az életünk a neocsausiszta rendszerben, ha nem lépünk le idejében. Jó lenne, ha meg tudnám jósolni valamennyire, hogy mennyi idő után kerül sor a határok lezárására és, hogy ezután még meddig marad fenn a rendszer, de sajnos ez számomra egy teljesen kiszámíthatatlan érték, még a leginkább prediktív változókat sem igazán hiszem, hogy sikerült feltérképeznem. Mégis ezt tekeri vég nélkül a tudatalattim, aztán néha-néha meg felböfög egy eredményt a tudatomba és elszomorít. A legrosszabb, hogy ezzel semmit nem tudok kezdeni, általában ez nem okoz problémát, vicces dolgok bukkannak fel az elmémben, nem vagyok hajlandó lelángszórózni a tudatalattimat.
Talán az lenne a legjobb, ha kiírnám magamból a dolgokat. Nem tudom, hogy mi működött végül az éghajlatváltozástól való félelmem kezelésében, talán az írás, talán az, hogy felismertem, teljesen veszett ez a dolog, semmit nem tehetek vele kapcsolatban. Most ég éppen le Los Angeles egy része és én csak legyintek, legyen az ő problémájuk, mert tényleg nincs mit tenni. De ez a CG dolog még nincs egészen lefutva, itt még vissza lehetne rántani az elszabadult szekeret, mert valójában tényleg csak az van, hogy egyesek nagyon nem értik a világot, de talán megérthetnék anélkül, hogy megpróbálnák megvalósítani az ötleteiket.
Mert ez a szuveranista gondolat egy óriási önellentmondáson alapul. Csak egy hangyafasznyival kisebb mint az az ellentmondás, hogy mivel én minden tárgyat amit használok a két kezemmel teremtettem, ezért engem is valakinek teremtenie kellett. Ez az ellentmondás arra épül, hogy ők úgy gondolják, hogy sikeres szuveranisták, mivel sikeresen árulják a befolyásukat Romániához, de azt elfelejtik, hogy amikor megvalósul ez a szuveranista világ, akkor már senki nem lesz érdekelt abban, hogy befolyást szerezzen itt, mert Románia addig érdekes csak, amíg jó pénzt lehet keresni rajta, ha jön a szuveranista államforma, akkor a gazdaság hamar anarchiává válik, a kiszámíthatóság megszűnik (vagy rendőrállami kiszámíthatósággá válik ami csak egy nagyon limitált technológiai fejlettség mellett fenntartható, a drónok számát sokkal jobban lehet felskálázni mint a rendőrökét). A modern világban a befolyás megszerzésének egyetlen módja van, az pedig a szabad piac, a játékszabályok ismertek, mindenkinek nyitott az ajtó, lehet versenyezni, de abban nagyon nem a szuveranista gondolatvilág bizonyult eddig a nyerőnek (két megjegyzés: 1. most érdekes módon, a világ leggazdagabb országa is megpróbál egyfajta szuveranista modellt, arra azért kíváncsi leszek, hogy nekik mennyire fog bejönni a dolog, 2. van azért egy másik szintje is a versenynek, de oda csak azután lehet bekerülni, ha az ember már letett valamit a szabad versenyben és ebben is pont most láthatunk egy világraszóló ámokfutást, akár első sorból is, ha nem blokkoltuk az egyént a tuitteren, persze).
Szóval rá kéne jönni, hogy a szuveranizmus zsákutca, nincs egyetlen sikeres ország sem amely ez alapján működne és főként a nép élvezné a szuveranista politika gyümölcseit.
Na de legalább most már kiderült, hogy május 4-ig be kell fejezzem a játékot. Eddig mindig az volt a kalkuláció, hogy érdemes olyan dolgokba fektessem az energiát, amelyek hosszú távon megtérülnek, ezért is nyúlt talán ilyen hosszúra a fejlesztés. Most viszont megváltozott a kalkuláció, ha emigrálnom kell, jó lenne, ha már tudnám, hogy munkát is kell keresni, vagy már van valamiféle jövedelmem a játékból, szóval a hosszú táv megszűnt, maradt a rövid. Remélem a tudatalattim is partner lesz ebben a kalkulációban.
Demó.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése