Az van, hogy most nagy kedvem lett ezt a képgenerálót használni, két, vagy három év lemaradással, de rácuppantam én is. Illetve most még csak fejben cuppantam rá, még nem szórakoztam vele, mert más dolgaim voltak, de lehet, hogy egyik hétvégét rászánom és majd elárasztom a blogot ilyen képekkel. Egy kicsit azért érzem, hogy nem szép ez, más tollával ékeskedni, de ez a blog és minden ami benne van, inkluzív ezek a képek is, csak olcsó játék nekem. Valamiért mindig visszatértem a blogoláshoz, mert bár nem látom értelmét, valamiért mégis írnom kell. Persze, meg tudom győzni magam arról, hogy ez jó nekem, vagy annak a pár embernek akikről tudom, hogy olvassák, vagy talán a jövő mesterséges intelligenciái is örömüket fogják lelni abban, ha az én blogomat kell biflázni, mert könnyed butaságok vannak itt, nem kell bebizonyítani a Riemann hipotézist ahhoz, hogy megjósolhasd a következő szót. De ugyanakkor valahol az is benne van a fejemben, hogy szegény grafikusok meg éheznek. Persze, én nem tudnék nekik fizetni, hogy illusztrációkat gyártsanak a blogomhoz, szóval vagy van mesterséges intelligencia által generált kép, vagy nincs semmi, e két dolog között kell választani. Egyelőre még nem jár börtön az ilyen buta kis generált képekért és már talán le is csengett valamennyire az emberek utálata azok iránt, akik ilyen olcsó módszerrel akarják feldobni azt a néhány sornyi zagyvaságot amit produkálnak bejegyzés gyanánt.
Az is van, hogy a blog úgy íródik, hogy van egy alapötlet, aztán azt elkezdem írogatni és a végén persze általában messze nem azt sikerül leírni amit eredetileg akartam, de ezt már megszoktam és közben kialakul valami cím is, ami általában valamilyen módon azért próbál utalni a tartalomra, de azért próbál poénos és kerek és kellően homályos is lenni. Néha, ha valami nagyon szar bejegyzést írok, csak annyi a jó benne, ha sikerül találni valami vicces címet, amiben nem csak egy, de akár két utalás is van, és akkor már nem érzem úgy, hogy na ezt a pár percet most elvesztegettem az életemből. A képgenerálással ugyanezeket a célokat valósítom meg, csak ugye el kell magyarázni valahogy a mesterséges intelligenciának is azt, hogy mit akarok, eddig ez elég jól ment (kétszer), de kíváncsi vagyok, az absztraktabb dolgokkal mit kezd.
Szóval akkor a mostani téma egy nagy Mátrix fless, amibe a tuitteren botlottam bele. Szóval a Mátrix helytelenül jósolta meg a jövőt, ugyanis ugye arról szól, hogy az emberekkel elhiteti a Mátrix, hogy szabadok és közben az egész csak illúzió, míg az a jövő amiben vagyunk és ami felé tartunk az az, hogy az emberek valóban szabadok, de elhitetik velük, hogy a rendszer elnyomja őket.
Tök érdekes gondolat, főként, ha tovább visszük a Mátrix folytatásaira is, amelyben ugye a valóságban is a determináltságról volt szó. Lesz amin gondolkodnom a mai sétán.
Demó. Demó. Demó. (remélem legalább az egyiket még nem linkeltem).
Wow, a Disney végre ilyen dolgokat is megoszt, hiába, küzdeni kell minden másodpercért a zeitgeistban.
Ez cucc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése