Kicsit hosszabb

Bár nem nagyon szoktam gépekről írni, mármint az enyémekről, meg már nem is divat ez, azért leírom a kalandokat a ubuntu frissítéssel (lásd tegnapi bejegyzés).

Szóval frissíteni akartam ubuntu 22.04-re a 18.04-et, az volt az utolsó lökés, hogy az sdl3 fordításához 3.16-os cmake kell és az én ubuntumon 3.15.4 volt az utolsó és nem volt kedvem feltúrni a forrást és lefordítani magam, esetlegesen megoldva egy csomó más fordítási problémát is. Azért maradtam ezen a régi ubuntun, hogy minél kevesebb gondom legyen a játék lefordításával minél több linux operációs rendszer számára, mert minél régebbi egy cucc, annál valószínűbb, hogy az újabbak tudnak már róla. Ezért sem váltottam a legújabb ubuntura (ami most a 24.04), a 22-es elég nekem, még 3 évig jön a biztonsági update, utána valószínűleg amúgy is ideje lesz gépet váltani.

Szóval direktbe nem lehet 18.04-re 22.04-et updatelni, kell 20.04 közben. Ez nagyjából ment is. Aztán nekifogott a 22.04 updatenek, végigment, persze előtte le kellett szednem a grafikus drivereket meg egy csomó egyebet, másképp nem akart sehogy sem updatelődni, azt mondta, nem minden a legutolsó verzió, ami igaz is volt, mert már az nvidia cuccok nagyon össze voltak mókolva, az nvidia közben még a repó titkos kulcsát is feladta. Szóval a lényeg az, hogy a 22.04 update közben bizonyos dolgok lefagytak, úgyhogy nem igazán sikerült rendesen felmásszon. Azért legalább szöveges módban be tudtam lépni, de akárhányszor frissíttettem és fixáltattam a packageket, csak nem akart visszajönni a grafikus felület, valami fura framebuffer hibát írt, amiről mindenki azt írta, hogy jobb mindent újrarakni. Ráadásul addig matattam a dolgokat, hogy a végén már bútolni sem akart, valami megmózerolta a bios-t, hogy ne a jó harddiskről bútoljon (igen, sikerült nem az ssd-re, hanem a jó öreg harddiskre felrakni eredetileg az operációs rendszert, de mivel én általában egyszer kapcsolom be a gépet naponta, nem zavar, hogy egy perc amíg beröffen és a fordítás sem megy a legvirgoncabban). Akkor elkezdtem a bios-t matatni, eszméletlen logikátlannak tűnik nekem most a boot order, nem enged direktbe választani. Odáig mózeroltam a dolgokat, hogy a végén már a bios is kipurcant (ja igen, annak is adtam updatet, de 2018-ból volt a legutolsó). Na ekkor eljött a lefekvés ideje.

Másnap ugye szét kellett szedni a gépet, hogy resetáljam a biost, persze, hogy a gpu alá tették az elemet, jumper nincs, na akkor a gput is ki kellett szedni. Ja igen, decemberben volt 6 éves a gép, szóval jelentős mennyiségű por volt benne. :) Végül megsajnáltam a processzort is, leszedtem a hűtő bordákat és a ventilátort, ezek közé nagyon gonosz por volt beszorulva. Persze meg kellett néznem a jótúbon, hogy is kell leoperálni és visszarakni, mert intel esetén nem sima csavarok vannak, hanem ilyen kis nittek, eltartott egy ideig a művelet. Egyébként azért voltam olyan merész ezzel, mert egyszer még régen megcsináltam azt, hogy kellett a ventilátort már olajozni, amit én csináltam is három havonta, de elfelejtettem visszadugni egyszer a tápkábelét. Egyszer hallottam egy jó nagy robbanást a gépben. Az történt, hogy a proci (k62-450) annyira felforrósodott, hogy ledobta a rajta nyugodtan alvó ventilátort, kis kapcsokkal egyetemben, amivel az alaplapra volt fogva. Utána egy befőző gumi fogta a ventilátort rá a procira, de működött amíg lecseréltem a gépet. Azóta nem feledek el kábeleket visszadugni, bár nem is igen ártom már magam a gépek belsőjének matatásába. Szóval összeraktam a gépet amiután kivettem az elemet és megindult megint.

Kész voltam egy friss ubuntut installálni, de aztán mégis elment tőle a kedvem, próbáltam valahogy rárakni a régire, de nem nagyon akarózott. Ezen kutakodások közben (az azért jó, hogy most éppen van egy másik gépem is az asztalon :)) találtam meg, hogy valaki recovery módban fixálta meg az X nem indulásának problémáját, nosza én is beléptem, de nem engedett be a root konzolig, valamiért visszautasította a jelszavamat, mindenesetre egyszer lefutott valami recovery. És miután be akartam még egyszer lépni, hogy hátha most sikerül a csomagokat megfixálni, magától beindult az X és onnan már nem volt gond, az nvidia driverek felmásztak könnyen és minden megint a régi, csak éppen van 22.04-es ubuntum. Kezdődhet a programozással kapcsolatok csomagok tisztogatása és újrarakása. Jeej.

Ja igen, remélem soha többet nem kell szétszedjek egyetlen gépemet se, utálom ezt csinálni, nem is akarok már beléjük semmit rakni, csak tartsanak 6-8 évet és utána váltsak, ennyit várok el tőlük. Remélem nem olyan sok ez már 2025-ben, egy telefonnal sokkal kevesebb baj van, szeretném, ha a gépekkel is úgy kéne bánni mint a telefonokkal. Az én iPhone XS-em is bírja már 6+ éve és még remélem 4 év van benne.

Demó.

Zene.