a sok kis bit a megoldás a milliárdos problémára

Van itt ez cikk, amiben azt állítják, hogy Ukrajna nagyon korrupt ország. Ez valószínűleg jelentős mértékben fedi a valóságot, de van egy igen egyszerű megoldás a problémára, ha az ukránok komolyan meg akarják oldani. Ki kell vezetni a kézpénzt, akkor nem lehet sem pénzt illegálisan adni, sem elkölteni. Illetve lehet még más ország pénznemében korrumpálni, amit csak külföldön lehet elkölteni, de ezt is nagyon könnyen lehet limitálni azzal, hogy minden terméket amit be akarunk hozni, számla nélkül elkoboznak.

Egyébként Romániának is meg kellene fontolnia a dolgot. Azt mondja Csolnaku kormányfő, hogy 150 milliárd lejre tehető az adócsalás évente, azt hiszem, abból a pénzből jutna minden kisboltba kártyaleolvasó, ha nem tudják megengedni maguknak. Pláne, hogy most már okostelefonról is intézhető minden, ha akarat lenne, megoldás is lenne. Persze akarat nincs, mert könnyebb ráfogni az idősekre, hogy nem tudnák megszokni a kártyás fizetést, mint bevallani, hogy a teljes politikai osztály a velejéig korrupt és igazából nekik kell a kiskapu. Jobb lesz megvárni az összeomlást és csak utána bevezetni az ilyen ördögtől való megoldásokat, de remélem mindenkinek az azonosítójában lesz egy 666 valahol, csak hogy gyakran tekintgessenek az égre útmutatásért.

Egyébként úgy tűnik, lecsengett a Nobel díj őrület, kémiából és irodalomból nem kapott senki, még van némi esély közgazdaságból, mert békéből az tuti semmi, mert ugyebár a pénz beszél és a kutya ugat.

Egyébként ezen a héten beköszöntött az ősz. Még várhatott volna egy kicsit, ha már úgyis melegedünk lóhalálában...

Demó.

Zene.

Jótúb.

egy attoszekundumnyi wooooooooow

Hát nem semmi, hogy még egy magyar Nobel díjas lett idén, Krausz Ferenc, vele megosztva még Pierre Agostini és Anne L’Huillier is fizikai Nobel díjat kapott. Azért ha nem lesz több magyar Nobel díjas, nem fogok reagálni, nagyon magasan szállnak ezek a dolgok a fejem felett, gyakran olyan dolgokról van is szó, amelyeknek nem fogjuk megélni az alkalmazását. Azért jó lenne, ha ezeket az attoszekundumos dolgokat jól fel lehetne skálázni, mondjuk egy így ketyegő számítógép már elég pöpec dolog lenne.

Az a hasonlat a legmenőbb, hogy egy másodpercben több attoszekundum van, mint ahány szekundum van az univerzum korában. Huh, az menő. Bár ha azt vesszük, a 15 milliárd év nem is olyan sok, szeretnénk mi, ha csak ennyi lej lenne az államháztartás hiánya.

Demó.

Zene.

SEJTelmem sincs arról, milyen címet OLTSAK be ide

Ma bejelentették, hogy Karikó Katalin és Drew Weissman kapják az idei orvosi Nobel díjat.

Bizonyára sokan sokféle következtetést vonnak le belőle, én ma csak annyit írok ide le, hogy ők újra bebizonyították, hogy igazság csak egy van, még akkor is, ha az emberek legtöbbje nem hisz ebben. Az persze nem könnyű dolog, hogy mi is ez az igazság és eljutni hozzá sem séta a parkban, de legalább tudjuk, hogy létezik és ez a legfontosabb.

Na jó, azért az is cucc, hogy mekkora lépést tettünk a programozható sejtek és valamikor ember irányába. Reméljük csak jó programokat fognak írni emberekre abban a jövőben ami talán sosem érkezik meg.

Demó.

Zene.

filmek

Most egy kis Netflix is becsúszott a hónap elején, utána meg a kis tévén nyomtuk tovább, most relatív hosszú lett a lista és én megint az utolsó napon kéne írjak okosakat, de nincs hozzá kedvem, jobb lenne megnézni valami jó filmet blogolás helyett.

Totoro (1988): Ez amolyan mindenre jó gyógyszer, szerencsére vény nélkül kapható, Netflixen és egyéb helyeken. Bátran ajánlom bárkinek bármikor bármire. Talán egyszer én is fel férek majd a macskabuszra.

The Breakfast Club (1985): Ezt nem merem ajánlani, mert nem könnyen belátható, hogy milyen zseniális ez a film, ráadásul elfelejtettem amit gondoltam róla, lehet meg kéne újra nézni, talán még megvannak a fejemben az áramkörök amelyek hónap elején megvoltak. Egyébként ebben a fos világban amiben élünk, ezt kötelezővé kéne tenni, de hát persze ilyen nincs. Ehh.

Love, Death & Robots (1.-3. szezon): Ez a Heavy Metal eszmei utódja, nagyon bejött, ha már nincs Heavy Metal film, jó lesz ez is. Jó dolog az, hogy ha valakinek van egy jó ötlete, meg tud belőle csinálni egy néhány perces animációt, nem kell felfújni másfél órába és megtölteni fossal, hogy mindenkinek tetsszen és megtérüljön a befektetés. A kevés gyakran több. Egyébként a rókalányos történet tetszett a legjobban, utána a menekülő táncoslány története, amivel tele volt a tuitterem valamikor és a süket lovag története valami eszméletlen jól néz ki, de igazából minden bejött, még ha mondjuk néhol nem is igazán értettem egyet az üzenettel (pl. a halhatatlan zsaru története szerintem egy durva félreértelmezés).

No Hard Feelings (2023): Ez egy baromi rossz film, egyetlen jó dolog benne, hogy Jennifer Lawrence meztelenül verekszik az óceán partján egy jelenetben és van néhány full frontal snitt is. Azon kívül az operatőri munka annyira sablonos, hogy a végén kénytelenek voltak pár szép képet betenni, hogy legalább a credits ne legyen vizuális hányás. A történet is olyan önellentmondó, hogy ha ember lenne, már rég harakirit végzett volna egy törülközőből készített karddal. Méghogy nem szereti a csaj a gazdagokat, de az nem jut eszébe, hogy mondjuk az adórendszer miatt olyan gazdagok, ami ellen ő is lázad. Na mindegy, aki akarja látni a fent említett jelenetet, az keresse meg a jótúbon, biztos fent van, a filmre nem érdemes időt szánni.

Twisted Metal (1. szezon, 1. rész): Nálam nagyjából minden játékokhoz kötődő filmnek/sorozatnak van esélye, még ha én nem is játszottam a játékkal. Ez a sorozat eljátszotta az esélylét, azt hittem, valami Death Race típusú autóversenyzés lesz benne, ehhez képest valami disztópiában kergette egymást néhány autó, de amúgy meg dumáltak sokat és ilyenek, stupid történetre, ami komolyan veszi magát, nincs szükségem.

The Outsider (2020, minisorozat): Ez eléggé bejött, nagyon összejött benne az a fajta nyomasztó hangulat, hogy az ember tudja, hogy képtelen megérteni valamit, ha el nem enged bizonyos dolgokat, amelyek fontosak számára és rágódik az új és a régi között. A vége elég gyengécskére sikeredett, de talán ha megismernénk a megismerhetetlent, először nagy fless lenne, de többször már nem lehetne eladni. Lehetne azt mondani, hogy az A filmben a fő gonosz sokkal menőbb volt mint a B-ben, kár volt a B-ben ennyi áldozatot hozni egy ilyen jelentéktelen figura legyőzésére. Talán azért a 10 rész egy kicsit sok de hát na, enni kell az egész stábnak, szerencsére a gonosznak nem olyan gyakran mint az embernek. :)

The Da Vinci Code (2006): Ha már feltették az HBO-ra a három Tom Hanks filmet ezzel a karakterrel, gondoltuk megnézzük, még ha láttuk is valamikor régen az első kettőt. Az az igazság, hogy szinte semmire nem emlékeztem a filmből, szóval minden új volt, de azért látszott, hogy eltelt majd két évtized és sokat veszített a fényéből a dolog. Leginkább egyébként a sztori veszített a fényéből, szerintem ha ma bejelentenék azt a titkot amiről az egész film szól, nagyjából egy napig uralná a médiát, másnap már mindenki a narancs képű reakcióján csámcsogna. Szerintem engem olyan szinten hidegen hagyna, hogy még bejegyzés se születne róla, esetleg valami rövidke valami jó polgár pukkasztó zenével.

Angels & Demons (2009): A film alapjául szolgáló könyv volt az első a szériában, meg DaVinci titka előtt íródott, ezért ez tényleg vékonka történet a katolikus egyházi intrikákról, amelyek engem nem különösebben érdekelnek, de ha valaki a mostani háborús helyzetre akarná adaptálni, nem lenne egyébként nagy gondja vele. Egyébként ezen is meglátszik a kor, szóval végig bírtuk, de semmi extra, de azért a Szent Péter bazilika tényleg impresszív, még így filmen is.

Inferno (2016): Ez lett a frencsájz vége, az emberek besokalltak, de nekem ez tetszik a legjobban. Bejött a sok látomás inzert, mikor fogja valaki már rendesen megrendezni Dante Poklát 18+-as filmként? Az üzenet is időszerű, de nekem egyébként annyira nem jön be, az okos emberek általában nem gonoszok és sokkal jobban tisztában vannak azzal, hogy a jövő azért egy bolygónyi valószínűségi változó, nem nyírnának ki senkit idő előtt. És az is nonszensz, hogy egy biológus véletlenszerűen választaná ki az áldozatait. A biológia a valószínűség számítás legnagyobb ellensége, pont arról szól, hogy megértsük a mechanizmusokat amelyekkel az élőlények próbálnak küzdeni a véletlenek ellen. Ha már ki kell irtani a bolygó lakosságának felét, akkor legyen valamilyen kritérium, amit úgy tartjuk, hogy nem akarunk átvinni a jövőbe, mondjuk legyen a városiasodás, vagy a bőrszín, vagy a hajszín, vagy a magasság, vagy a hideg elleni ellenálló képesség, a véletlennek semmi értelme. Ráadásul az emberek el sem tudnák fogadni a véletlent, elkezdenék Istenként tisztelni azt aki megtartotta őket és kinyírta a véletlen társukat és akkor megint csak ellenséget kreáltunk az igazi biológiának. Egyébként meg azért is bejött a film, mert a tavaly mi is voltunk Firenzében meg Velencében, bár az Uffizibe nem jutottunk be, legközelebb reméljük sikerül, majd figyeljük, nehogy az emberiség megmentője félre lépjen a tetőn.

Assassin Club (2023): Ennek láttam a reklámját a moziban, az alapján türhető filmnek tűnt, hát kicsit lapos volt, de azért ha valaki szereti a bunyós filmeket, annak bejöhet. A legfurább a filmben talán az volt, hogy mennyire gyenge volt a vége, talán elfogyott a pénz, vagy az utolsó jelenetért nem csináltak egy nagy bunyót? Nem hiszem, hogy lesz folytatása, kár volt életben tartani a gonoszt azért, hogy esetleg a következő filmben is nézhessük őt. Van elég más gonosz a világban, le kellett volna ezt győzni ezerrel.

A Man Called Otto (2022):Egy csomót kacagtam a film első felében, aztán megkönnyeztem a végét, pedig általában nem szoktam. Talán pont azért, mert meg tudott nevettetni, engedtem hozzáférni az érzelmi tekerentyűimhez. Egyébként ajánlom ezt a filmet, bár nem vagyok benne biztos, hogy ha tovább gondolom, akkor egyetértek az üzentével, de legalábbis a felszín vállalható. Számomra talán mégis inkább az a legérdekesebb, hogy meta szinten mennyire eldönthetetlen, hogy akkor az most jó vagy rossz amit láttunk. Mert minden amit a fickó leművel a filmben, értelmezhető úgy, hogy reakció az életére, de lehet, hogy arra az eseményre reakció, ami kizökkenti az rendes kerékvágásból. Nem akarom lelőni a poént, ezért nem írom le, mindenesetre ha az életből ennyit tanult, hogy gonoszkodjon, akkor az sajnálatos, de az is lehet, hogy csodálatos fickó volt, csak hát arra már nem volt szükség egy idő után és visszatért az átlaghoz. Nah, tudom én mit akarok mondani, kár, hogy már ott tartunk, ha tükörbe nézünk, nem tudjuk eldönteni, hány tükör is van előttünk. Kéne már egy Einstein a pszichológiába is.

Demó.

Zene.

a kristály csolnak merülni kezdett

Spekuláltam, hogy mi lesz a kormány válasza a költségvetési hiányra. Azt hittem, hogy csak az áfát emelik, erre ahhoz pont nem nyúltak, de minden máshoz igen. Még jó, hogy nem gazdasági szakértésből élek. Egyébként engem lefárasztott a hacacáré amit ezen intézkedések körül leműveltek. Próbálnék lejönni a hírekről, de nem megy, pedig tényleg semmi értelme nézni őket, mert csak rossz hírek vannak, de annyira azért mégsem, hogy elhúzzunk innen.

Demó.

Zene.

Zene.

Zene.

a számítógépes játékok elviselhetetlen könnyűsége

Megy most egy ilyen mém a tuitteren, hogy az emberek listázzák a kedvenc 25 játékukat. Persze a 25 kevés, vagy sok, nem lehet 25 dolgot egyformán szeretni. Meg az én esetemben, lassan 30 éve játszom, nagyon másról szól ma egy játék mint egy ős C64-es stuff. Szóval itt a listám. És mivel a blog a platform ahova leírom a gondolataimat is, némi magyarázat is jön.

Persze közben rájöttem, hogy kimaradt pár fontos játék, mint a Half Life 2, meg a Portal, meg persze a Halo az egész sorozatot jelenti (a 6-ost leszámítva mindegyikkel játszottam), ugyanúgy a GTA3 is az összes GTA-t jelenti (a Chinatown Wars-t leszámítva mindegyikkel játszottam). Meg a Tomb Raider is mindhárom új TR-t jelenti. Meg a Quake is lemaradt, mert az nem volt meg anno, csak nem olyan rég vittem végig az első epizódot. Meg persze még nagyon sok játék van, ami anno nagyon bejött, de most már nem jut eszembe.

Van néhány olyan is a listán, ami inkább elvi megfontolásból van rajta. Ugye akartam mindenképpen néhány C64-es játékot, a Flimbo's Quest ugye könnyű választás, az első játék amivel játszottam és örök kedvenc is. De utána gondban lettem, mert sok játékot kipróbáltam, de általában nem jutottam messze velük, elég frusztrálóak tudtak lenni akkor is, meg most is. Persze attól élveztem nagyon a játékot, de azért mégsem mondhatom, hogy befejeztem őket, ezért nincs meg a teljes képem a játékról. Szóval ilyen szórakoztató de nagyon frusztráló játékként került be a Cauldron, vagy ahogy mi ismertük akkor, a Hexenküche. Igazából eredetileg Mission Impossible-t akartam, de annak nem tudom hogy nézett ki a borítója és nem akartam rossz képet választani, nem volt egyértelmű a dolog.

A Prince meg a Golden Axe voltak a bevezető játékok a PC-s korszakomba, meg a North and South is, csak az későn került be és nem lehet beszúrni a listába és lusta voltam rendezgetni. A Prince-t nem is fejeztem be én soha, bár lehet, hogy amikor a könyvet olvastam róla, akkor meg igen, de az is már vagy 15 éve volt. Egyébként a játékok nagy részét a listán befejeztem, az LBA talán amit még nem fejeztem be, de imádtam azt a játékot, még ha nem is jutottam vele nagyon messzire. Egyébként nyekezáltam, hogy az vagy az Alone In The Dark 1 kerüljön be, mert ez utóbbit befejeztem, de csak sokkal a 90-es évek után és akkor is csak leírással.

Ja igen, bár az FF6 a kedvencem, azért az FF7-et és FF9-et is végig toltam, azokat is ide kell számítani. Nyugati rpg-t talán nem is játszottam soha végig, jó lenne pótolni.

Ami még nagyon hiányzik, az a Lucas Arts kalandjátékok, a Monkey Island, a DOTT, a Full Throttle, a The Dig, a Grim Fandango. Ezek is mind ott vannak a bakancs listámon, de sajnos anno kimaradtak, most meg nincs időm rájuk, de remélem egyszer sikerül sort keríteni rájuk. Remélem értékelni tudom majd a humorukat.

ÁÁÁÁ, Lemmingset mindenképpen akartam még, meg ha jól meggondolom a Prehistorik 2-nek is vastagon ott a helye, bár azt sem sikerült befejezni.

A Warcraftok közül is a 2-st sokkal többet játszodtam mint az 1-est, de az 1 volt ami igazán meghozta a kedvem a stílushoz és bár jó volt a Dune2 is, azért nem kedvenc, mert elég lassacskán ment a kezelése.

Nem tudom igazán leírni, hogy mit jelent nekem ez a sok játék, az tuti, hogy fejben valahogy ott maradtam ezeknek a játékoknak a világában. Ha jól meggondolom, egyáltalán nem olyan jó döntés az, hogy most olyan sok időt szánok egy saját játék készítésére, mert sem olyan jó nem lehet soha, amilyent én szeretnék, az sem kérdés, hogy képes vagyok-e technikailag megoldani, mert elég idővel bármilyen feladatot meg tudok oldani amelynek nincsenek elméleti akadályai és ráadásul még csak nem is töltöm a szabad időmet azzal amit a szívem mélyén imádok, a régi játékok nyúzásával. Jobb ha abbahagyom ezt most, mert az írni se fogok soha úgy tudni ahogy szeretnék és hasznosabb dolgoktól veszi el az időt.

Demó.

Zene.

innen nézve apokalipszis formája van

Tényleg roham léptekkel jön az apokalipszis Romániába.

Naponta horror autóbalesetek vannak, gázrobbanások rengetik a földet, a kórházakba az embereket meghalni viszik, bedrogozott iskolások randalíroznak, satöbbi.

Ugyanakkor meg Kolozsváron már nem lehet egy forgalmasabb úton végigmenni anélkül, hogy egy Tesla el ne húzzon mellettünk dübörgő motorral. Még rothadt meggy színű is van.

Véletlen egybeesés lenne?

Demó.

Zene.

rájött a nyárra az ősz, de a nyár nem hagyja magát

Nem vagyok én pesszimista, csak könnyebben találom meg az ellenpéldákat. De csak azért, mert az ellenpéldákat általában könnyebb megtalálni mint valamit bizonyítani. Az más, hogy néha talán kicsit nagyobb valószínűséget rendelek az ellenpéldához mint ami a valóság, de hát a valószínűségek nehezek, főként a feltételesek.

Azért mindenkinek egy szép napot kívánok.

Demó.

Zene.

mesterséges intelligenciát a központba, a turkáló mellé!

Nocsak, a Műszaki Egyetem rendesen belecsapott a lecsóba, bejelentettek egy új kutatási intézetet ami 20 millió euróból fognak építeni és mesterséges intelligenciát fognak kutatni. Nagyon berobbant ez a téma nálunk is már, szerintem egy kicsit túl sokat is figyelnek rá, a technológia még nincs ott, hogy arról beszéljünk, kinek fogja és kinek nem fogja ellopni a munkáját, de hát az emberek szeretik a horrort.

Na, mostanában nem szánok sok időt a blogolásra, vannak fontosabb témák is amelyekről írni akarok, ha még egy kicsit ülepednek a dolgok, szóval itt abba is hagyom.

Demó.

Zene.

három csillagos sárga villamosra száll két kérdés kávé után

Miért nem racionálisak az emberek? Mert utódot nemzeni nem racionális.

Miért nem írnak blogot az emberek? Mert blogot írni racionális.

Demó.

Zene.

vissza a jövőbe vonaton

Gyakran érzem úgy, hogy fölösleges ide írogatnom, mert úgysincs egy eredeti gondolatom sem, csak gurigázok itt a közhelyekkel és még csak nem is érdekes vagy szép amiről írogatok. És akkor belefutok egy pasi jótúb csatornájába, aki a román vasúton utazgat és arról készít vidiókat, rengeteget. Na, az sem egy hálás téma, az biztos.

Aztán van még ez a másik vidió is, ami egy magyar nyelvű podcast a modern gazdaság bajairól. Hát ez sem egy hálás téma, de talán valakinek érdekes lehet, meg nagyjából egyet is értek, csak én még egy csomó másik problémát felsorolnék és hát az modern monetáris teóriát sem ajánlanám annyira felhőtlenül. Ja, és csak az első 54 percet néztem meg, remélem utána nem lesz olyasmi amiért megbánom, hogy ajánlottam.

Szóval, ha nincs is nagy értelme, azért írogatok még, amíg ki nem esek a vonat ablakán.

Demó.

Zene.

Zene.

filmek

Írtam, hogy elromlott a nagy tévénk, egyelőre nem oldottuk meg a problémát, most úgyis volt sok hír amit a kis tévében nézni lehetett, meg néhány filmet is megnéztünk félig-meddig, de reklámokkal tűzdelve, közben netezve, nem kötöttek le annyira, hogy gondolkodjam is róluk, szóval nem is írok azokról. Így lett az, hogy egyetlen animáció került a mai listára.

Blame! (2017): A NaissanceE, ami engem inspirált a játékomban, a Blame című manga által inspirálódott, szóval gondoltam megnézem az animációs fimet, ami a mangát adaptálja valamilyen fokig. Hát, nekem annyira nem jött be, ha jól értem, a manga történetének egy része megvan itt, de amiért én jöttem, a hatalmas épületek és az elveszettség érzése, az nem volt igazán jól kifejezve. Mivel a NaissanceE-ben önállóan lehet bóklászni, még ha jól behatárolt terekben is, mégis nagyon jól átjön a gigantikus, de egyszerű épületek érzése, ehhez képest az animációban nincs egy kamera reptetős jelenet sem, mindig kell legyen egy (de általában több) karakter a képben, ami igencsak leszűkíti a lehetőségeket. Szóval ebből sokat nem fogok tanulni, talán el kéne olvasni a mangát...

Zene.

kumulatív feltámadás

Láttam egy tuitet, miszerint Svédország azzal együtt, hogy nem csinált semmilyen lezárást, a legjobb extra mortalitással rendelkezik. A tuitet sajnos már törölték, valószínűleg nem volt túl megbízható a számolási módszertan, de itt van egy hasonló tuit, bár itt már nem a svédek vezetnek, de elég jól állnak így is.

Igazából nem is erre akartam reflektálni, hanem arra, hogy Románia viszont valami +20%-os mortalitással rendelkezett, ami azért komolynak nézett ki, szóval megkerestem a statisztikai hivatal oldalán mit mondanak az adatok. Lám, már vannak adatok 2020-ra, 2021-re, és 2022-re is.

Röviden leírom mi történt. A 2019-2020-as változás: +36992, a 2020-2021-es: +36259, a 2021-2022-es: -63580. A végső kumulatív változás, 2019-2022: 3x36692 + 2x36259 + 1x(-63580) = 119014. Ez nagyjából duplája a hivatalos adatoknak és nagyjából megegyezik a projekciókkal (bár én mintha 150000-es projekciót is láttam, gondolom kiigazították a hivatalos extra mortalitással). Azt le sem írom, hogy ebből jól látszik, hogy az oltás hány ember életét megmentette, főként, hogy most megint újabb variáns van a láthatáron és már mindenkinek mindene tele van az egésszel.

Demó.

Zene.

Dicsőség Ukrajnának

Nem semmi, Prigozsint kinyírta Putyin, nem tudom mire számított amikor "megegyezett" a felkelés félbehagyásáról. Azért remélem valami szaftos kompromat csak kikerül, az jó poén lenne.

A háború egyébként most némileg nyugisabb, bár én is azt hittem, hogy gyorsabban megy majd az ukrán ellentámadás, de bizonyára ők sokkal jobban tudják mit csinálnak, szóval ehhez nincs hozzáfűzni valóm. Meg aztán, azt hiszem valójában a stratégia Oroszország kivéreztetése, hosszú távú megoldást csak az jelenthet, azt meg csak lassan lehet csinálni, nehogy a beteg rájöjjön mi történik és kirántsa a tűt a karjából.

Igazából, a harcoló feleken kívül úgy tűnik, mindenkinek nagyon megfelel ez a háború, mindenfélét rá lehet fogni a háborúra. A legjobb találmány a szeletelt máj óta.

Demó.

Zene.

minden rosszban van valami ami még rosszabb is lehetne

Az utóbbi napokban jó pár ártatlan ember meghalt Romániában, akartam írni egy filozofikus bejegyzést, de közben rájöttem, hogy nem azt akarom megérteni, miért olyan ez az ország, amilyen, hanem inkább azt, hogy miért is vagyok még itt. Lustaság? Pozitív illúziók? Statisztikai anomália? Barátok? Szülők? Jó levegő? Fegyverek relatív hiánya? Fene tudja. Talán nem is vagyok annyira pesszimista mint ahogy egyesek állítják. Mindenesetre még itt vagyok...

Demó.

Zene.

Barbie

Nos, megnéztem a Barbie filmet is. Azt hittem, lesz valami nagy reveláció, de sajnos elmaradt, de simán benne van a pakliban, hogy ha majd kicsit ülepszik a dolog és valamelyik okos filmkritikus összerakja az összes referenciát, elvégzi a tranzitív lezárást, beteszi abba a pörgető gépbe, beállítja 432Hz-re a pörgetést és egy évig pörgeti a katyvaszt, valami csodálatos jön ki belőle amitől eldobom az agyam. Még az is lehet, hogy ezt a csodálatos elméletet nem akarattal tették be, csak így sikerült, amikor ilyen sűrű a katyvasz, senki nem érti már mi tartja össze.

Most így elsőre viszont az van, hogy iszonyú tömör ez a film, minden mindennel összefügg és összetűzik, nagyon jól ráillik az amit nem rég óta gondolok Amerikáról, miszerint ott mindenki mindenkivel háborúzik. Itt is mindenki barát, aztán ellenség, aztán megint barát és közben a modern élet összes gondjával megküzd, legalábbis gondolatban. Ha az ember azt gondolja, hogy valami nincs meg ebben a filmben, akkor nagyon téved. Pl. nincsenek transz nemű emberek reprezentálva, de ha belegondolsz, a teljes sztori tükrözhető a nemek tengelyén, és nem csak a biológiai, hanem a társadalmi nemek tengelyén is, szóval így kerülnek be a transzneműek. Nem tudom mennyi idő és munka volt ezt az iszonyú bonyolult és egyben egyszerű történetet megcsinálni, az is lehet, hogy nem volt nehéz, minden bekerült amit el tudtak képzelni és a többi a néző képzeletére van bízva.

Ugyanakkor az is van, hogy nekem nehéz eldönteni, miről is szól akkor ez a film és mi a fő mondanivaló, hacsak nem az, hogy üvegkalickába zártuk az elménk és sose fogunk már semmit megérteni a világból. Legalább annyi vicc van a film során elszórva, hogy én szinte percenként nevettem valamin. Kicsit fura is volt, hogy körülöttem a fiatalok nem nevettek annyit. Lehet nem értették a Shining meg a Gyalog Galopp referenciát. Kíváncsi lennék, hány filmes referencia van benne, én csak ezt a kettőt, meg persze az elején a 2001-est kaptam el. Nem lepne meg ha több tucat lenne, annyira sűrű az egész. Na jó, lehet a srácok nagy tánca a Thrillerre utal.

Örvendenék, ha korszak alkotó filmmé válna, nem lehetne többé sikeres filmet egy kis társadalom kritika nélkül csinálni. De nem vennék mérget rá, lehet hamar feledésbe merül az egész, remélem nem, de nem fűzök hozzá nagy reményt. Ugyanakkor forszírozni sem lehet a változást, talán ezt már lassan én is megértem, mindig ha kileng az inga egyik irányba, egy idő után visszalendül. A sarokpontok lassú menetelése minden amiben bízni lehet.

Zene.

nincs ingyen manna

Ha valaki azt hitte, hogy annyi energiabefektetéssel, hogy négy évben egyszer elmegy szavazni szerez magának egy szövetségest aki az ő hasznára dolgozik négy évet, az nagyon tévedett. Olyan szövetségest lehet így szerezni, aki mindenfelé szerepel, mondigál, mutogat, úgy tesz mintha érdekelné, hogy mi van veled, de amikor az érdekekről van szó, akkor csakis a sajátja érdekli. Nem tudom miért hiszik az emberek, hogy nem így van, nem hallottak arról a tételről, hogy nincs ingyen ebéd? Ha valamit el akarsz érni, te kell megcsináld, mert senki más nem fogja megcsinálni helyetted, bármit is mondigál. Még Isten sem adja olyan könnyen a mennyet, ahogy egyesek igérik.

Demó.

Zene.

Oppenheimer

Amikor Nolan nem valami tudományra alapozó filmet készít, akkor egész jól megy neki. Nekem nagyon bejött a The Prestige, a Dunkirk és most az Oppenheimer is. Viszont pl az Interstellar meg a Tenet eszméletlen baromság szerintem, remélem lassan ráeszmél, hogy ő (sem) tudja jól párosítani az értelmet az érzelemmel. Én egyébként annak a gondolatnak vagyok a híve, hogy az értelem és az érzelem ugyanannak a dolognak két formája, ahogy a fény is egyszerre részecske és hullám is. Nehéz ezt megérteni, elmagyarázni még nehezebb.

Szóval ez a film nekem nagyon bejött. Nem tudom mennyire befolyásolta a film készítését, hogy a mostani atomháború árnyára is reagáljon, de nekem nem volt nehéz megtalálni a párhuzamokat az akkori politikusok és a mostaniak között, akik értelem nélkül vagdalkoznak valami olyasmivel, amit nagyon nem értenek, csak az tudják, hogy az emberek félnek tőle. Szóval bár általában nem szeretem a politikát a filmvásznon is látni, elég az a tévében a hírekben, most nem fanyalgok. Azért sem fanyalgok, hogy a tudomány vékonka lett és nem került fel mindenki a vászonra akinek fontos szerepe volt az atombomba megalkotásában. Úgy érzem, most fontosabb az, hogy a mítosz egy kicsit közelebb kerüljön, régen sem volt kolbászból a kerítés, az ami ma egyértelműnek tűnik, az valamikor nagyon nem volt egyértelmű és jó okkal. Volt egy olyan érzésem a film alatt, hogy tudatában van annak, hogy a szereplők jó része géniusz, akikről be lehet mutatni néhány tényszerű dolgot, de képtelen igazán betekinteni a színfalak mögé.

Érdekes, hogy itt sem tudták megoldani, hogy a három idősík külön fusson, értem én, hogy néha magyarázzák egymást, de a politikai cuccokban kicsit elvesztem, de nem is bántam persze, mert a politikai cuccok mindig csak papír tigrisek, van itt viszont elég más csócsálni való. Viszont ez itt most nekem úgy tűnik, nem méltó megoldás a probléma átéléséhez, mert tudjuk mi az egyes cselekedetek következménye, de az embereknek amelyek átélték őket ez nem adatott meg. Elvesz egy csomó feszültséget, játékká egyszerűsít halálosan komoly dolgokat. Teccett volna a politikát 20 percig élvezhetővé tenni. Persze lehet, hogy ez lehetetlen feladat, nem csupán valószínűtlen.

Na jó, szóval szép volt, élveztem a sok színészt akiket felismertem itt-ott, Gary Oldman mint Truman óriási volt, még ha csak 1 percet tartott is a jelenet. Érdemes megnézni. Nagyon magasra emelte a lécet a Barbie-val szemben, van egy olyan érzésem, hogy az nem fog ennyire tetszeni, pedig a 2001 Űrodisszeás reklám után nagy reményeket fűztem hozzá. Na majd jövő héten az is sorra kerül.

Zene.

két igen és egy nem

Mostanában gyakran írok arról, hogy miért nem írok. Most az van, hogy nem akarok rossz dolgokról írni, mert van egy olvasóm akinek most kimondottan fontos a mentális egészsége (többek között). Jó dolog meg ritka, de most éppen kettő is volt.

Szóval nagyon úgy néz ki, hogy összejön a szoba hőmérsékleten a szupravezetés. Teljesen új fejezetet nyit ez a dolog az elektronikus eszközök fejlődésében, reméljük hamar jönnek is az új kütyük, nem kell évtizedeket várni rájuk.

A másik meg az, hogy most kezdtek embereken tesztelni egy szupergyógyszert ami rengeteg rákos megbetegedésre lehet gyógyír. Reméljük ez most már tényleg működni fog.

Persze, ezek sajnos nem oldják meg az éghajlatváltozás problémáját, ugyanis a kapitalizmus annak a forrása, talán az ellen is lesz egyszer gyógyszer és akkor tényleg eljön az utópia.

Demó.

Zene.

a fele illúzió, a másik fele apokalipszis

Volt egy hír, hogy megjelent egy tanulmány, hogy az emberek fele fog mentális betegséget kapni/kialakítani az élete során. Ma megnéztem ezt a vidiót Hemingwayről, mennyit szenvedett a teste, de mégis az elméje győzte le. És akkor beugrott, hogy valószínűleg minél kevesebb ideje birtokol valamit az emberiség, annál kevésbé volt még lehetősége kifejleszteni a természetes gyógymódot az esetleges problémákra amelyek felmerülnek a működése közben. Vajon mióta van öntudatunk? Szerintem sokkal kevesebb ideje mint ahogy májunk van. Tipikus, hogy az elméhez annyira nem értünk, hogy nemrég még azt sem értettük, hogy esetleg problémái lehetnek. Persze minden ami fejlődik, koevolúcióban fejlődik egy csomó minden mással, az elmebajok, ha kezelni is tudnánk az egyén bajait, de kifejlesztettük a társadalom bajait is. Ha az ember még túl is tenné magát a saját hülyeségén, esélye sincs a nemzete hülyeségein túltenni magát. Pedig egyszerű a gyógymód, illúzió tapaszt kell tenni rá és időnként hideg sörrel le kell tisztítani, a gyógyulás garantált.

Zene.

Demó.

Jótúb. Ez a filozófizáló csatorna egyébként elég jó.