Amikor Dídzsé elnök lett, egy kicsit bepánikoltam, hogy mit fog ez a fickó csinálni a világgal. Aztán hálistennek kiderült, hogy nincs nagy étvágya csinálni is bármit a tuittelésen kívül.
Annyit azért elért, hogy teljesen megcsömöröltem tőle mint embertől, a végén már hallani sem bírtam. Most hallgatom a beiktatási beszédét és rendesen hányingerem van.
Az biztos, hogy számomra Amerika leesett a piedesztálról amire a technológiai cégei és egyetemei emelték az utóbbi két évtizedben. Azelőtt Japán volt a nagy ideál, de az valahogy tovatűnt és ma már csak azt látom, hogy vergődnek a népesedési csapdájukban. Amerikára kezdtem felnézni egy idő után, de aztán persze amint egy kicsit jobban beláttam a színfalak mögé, már látszott a rothadás és utána eljött Dídzsé és teljesen lerombolt minden pozitív képet bennem Amerikáról. Szerintem amig én élek, nem is fognak már visszakerülni egy elfogadható szintre a szememben.
Szóval remélem Dzsó jól fogja csinálni, mert az biztos, hogy ha Amerika nem teszi magát oda, hogy az éghajlatváltozást kezelje, akkor elvitte az egészet a fene.
A mai mellékletben ajánlom az Dídzsé beiktatási beszédét és a Dzsóét.
Remélem soha többet nem kell hallanom Dídzsét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése