Volt most egy érdekes projekt, a bun (jávaszkript applikáció szerver) alkotója mesterséges intelligenciát használva portolta a kódját (1 millió sort) zigből rustba, mindössze egy hét alatt. Ez is érdekes diszkussziókra adott okot a tuitteren, ami a legérdekesebb számomra az, hogy ezeknek a programozó mesterséges intelligenciáknak a használata (én nem használom őket, a jókra nincs pénzem, a butákat meg azért nem használom, hogy mondhassam, hogy AI nélkül írtam a játékot) most olyan, mint ahogy én elképzeltem valamikor a varázslást. Mindenféle varázsigékkel teli dokumentumokat rakosgatnak be az emberek a feladat specifikációjába és ha jó varázsigét használtak, akkor jó munkát végez a mesterséges intelligencia, ha meg nem, akkor nem. Ráadásul a különböző gyártók által gyártott mesterséges intelligenciák olyanok mint a vallások, az a varázsszó, ami működik az egyik mesterséges intelligenciával, nem működik a másikkal. Szerencsére ezek a vallások nem fenyegetnek örök kárhozattal ha az ember vált közöttük, vannak akik egyszerre több vallást is vallanak és tesztelik azt, hogy melyik hogyan old meg egy-egy feladatot. Néha hónapokra leragadnak egy vallásnál amíg valaki be nem bizonyítja, hogy a másik vallás most sokkal jobb eredményeket ad.
A kérdés csak az, hogy mikor lesz mindebből tudomány? Mert egyébként tudományra alapul az alapréteg, a teszteket megismételhető módon végezzük nagy mintán, de mégis teljesen kiszámíthatatlan, hogy egy bizonyos újszerű feladatra hogy fog reagálni a rendszer. Sajnos ez ilyen univerzális gép territórium már, teljesen univerzális megoldás soha nem lesz, de olyan, ami már elég jó mindenre ami egy átlag programozónak kell jöhet egy hét múlva, de lehet, hogy száz évet kell rá várni. Mennyire átlagos egy átlagos programozó, ez a következő kérdés?
Valakinek már lassan formalizálni kéne a tudomány tudományát.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése