Évente egyszer én is részt veszek egy istentiszteleten. Az a vicces, hogy mostanában nagyon élvezem, mert egyből bekapcsol az agyam a prédikációban az ősvallással párhuzamokat kereső módba és mindig találok rengeteg csámcsogni valót. Mindig abból indulok ki, hogy ugyebár az ősvallásban a családfő volt az isten, ez alakult át aztán a városok isteneivé és később az univerzális istenné, ezek a folyamatok persze szépen egymásra rakódtak és bizonyos szempontból még ma sem értek véget, még ha a terminológia meg is változott és néha újabb okokat találtunk ugyanazoknak az elveknek a megtámasztására.
Most pl. arra gondoltam, hogy ez az elszámoltató isten, aki a végtelen idejét azzal tölti, hogy véges számú ember véges hosszú életében a véges csetlések-botlások és jótétemények rubrikáiba húzza a strigulákat nagyon úgy hangzik, mintha egy családfő a népes számú rabszolga/cselédség minőségének biztosítását strigulák húzásával oldotta volna meg és ezt sikerre vitte volna. Lehet akkor még nem volt meg az a bölcsesség, hogy amit nem mérsz, nem tudod kontrollálni, de az lehet megvolt már, hogy csak három botlás után érdemes kivégezni a szolgát és esélyt kell neki adni, hogy a rossz strigulákat letörölhesse bátor és jó cselekedetek által. Érdekes, hogy az ókorban a harctéri gyilkolás volt a legerkölcsösebb dolog amit (szabad) ember elművelhetett, lehet, a szolgák gyilkolászásával gyakorolták azt, hogy végig tudják nézni ahogy egy emberből lassan eltűnik az élet. Ezért is építették a rabszolgák az univerzális vallást ennek pont az ellentettjére, az került a legmagasabb polcra, akit brutálisan kivégeztek mondvacsinált okokból és ezt ő eltűrte. De aztán amikor azt kellett eldönteni, hogy mit is csináljon az az univerzális isten, akkor visszagondoltak arra, hogy milyen jó is volt az a főnök, aki a strigulákat húzta. És így húzza az isten a strigulákat azóta is, fáradhatatlanul.
Aztán a pap a közösségről is beszélt, tiszta marxizmus volt, lehet ezt már írtam is, de van egy olyan sejtésem, hogy a vallás és a marxizmus egyszer még összeér, ahogy a szélső bal és jobb is összeér. Aztán E mondta, hogy ezt már az ő nagyapja is mondta, amikor kicsit felöntött a garatra (persze más szavakkal).
Na most abbahagyom, lesz még pár ilyen bejegyzés, ha nem felejtem el azt amin filóztam az alatt az egy óra alatt.
Egyébként még azon is elgondolkodtam, hogy kéne járni többször istentiszteletre (a miséken túl kevés a prédikáció a befektetett időből, a rituálé meg nem érdekel, mert nem hiszek benne), de lehet, csak simán olvashatnék prédikációs könyvet is, elvégre évszázadokon keresztül gyűltek fel a legjobb gondolatok a bibliai történetekkel kapcsolatban, elég jól kicsavartak már minden csepp metaforát belőlük. Persze talán az eredeti műveket is olvashatnám most így, új fejjel.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése