Az ősvárosban az író azt írja, hogy az ókori közösségekben kétfajta ember élt, azok, akik a régi családokat alkották, akik földdel rendelkeztek és a családfő volt a saját istenük és mindig az első szülött örökölt mindent. A másik csoport ezen első rangú emberek szolgái voltak, akikkel valójában az ősi családok egyedei saját kényük-kedvük szerint rendelkeztek. A demográfia viszont úgy alakult, hogy a szolgasorú emberek száma sokkal gyorsabban növekedett (gondolom a városiasodás volt az egyik hajtóerő), ezért egy idő után jogokat kezdtek kérni és nem mellékesen univerzális isteneket is akartak, először csak város szinten, aztán meg az egész világ fölött uralkodókat, akik előtt minden ember egyforma értékkel rendelkezett. Szóval itt a növekvő demográfia volt a progresszió kulcsa.
A mai világban meg azt hiszem, a csökkenő demográfia a progresszió kulcsa, csak most kapitalistáknak nevezzük a patriciusokat, de ugyanarra a magántulajdon elvre vezetik vissza az erejüket, mint amit régen az istenek védtek, ma meg az alkotmány. Ma talán könnyebb bekerülni ebbe az osztályba, de az is lehet, hogy ez csak mítosz, a legtöbb meggazdagodott zseni általában gazdag családból származik. Viszont a gazdasági fejlődés, ami a vagyonuk fejlődését is biztosítja ma már eléggé döcögősen megy, aminek egyik oka a demográfiai csökkenés (a másik meg az, hogy a produktivitás nem nő, de lehet csak azért, mert a termékek ára nem nő, nem a termelés bővülésével van gond).
A kérdés ami engem igazán érdekel, hogy ha egy kis csoport tudatos felvetésére egy nagy csoport ad évtizedeken (sőt évszázadokon) átívelő koherens választ, akkor az is tudatosnak tekinthető-e? Az inga csak hasonló pólusok között tud inogni.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése