2022

Hát évértékelés az nem lesz, ritka szar volt ez az év, de legalább próbálom feldolgozni és megkeresni a kiutat, nem csapatni tovább benne.

Most sokkal könnyebb a blogbejegyzések számát megszámolni, de azért röviden leírom:

január: 21

február: 10

március: 9

április: 9

május: 15

június: 11

július: 5

augusztus: 15

szeptember: 16

október: 19

november: 20

december: 23

összesen: 173

Tuitter összefoglaló nem lesz, az csak nagyon hangulati dolog, nem is követem a mesterkedéseim mutatóinak számbeli alakulását.

Insta összefoglaló sem lesz, azt csak elég esetlegesen használom, mint a Mastodont is (egyelőre).

Lesz viszont jótúb összefoglaló. Most decemberben egy csomó rövidke videót feltöltöttem, szinte minden nap egyet, persze általában jópár nap késéssel. Eszembe sem jutna komolyan venni a jótúbot, mint platformot amibe energiát érdemes ölni, viszont szórakozásra elég jónak tartom. Sosem fogok komoly energiát videók készítésébe ölni, illetve egyelőre nem, talán majd lesz olyan dolog, amiről olyan videót akarok készíteni, amelynek a minősége nem áll az üzenete útjába, de egyelőre még nincs itt az ideje. Viszont nagyon kis energiabefektetéssel tolni a kontentot, főként olyan dolgokat, amelyeket úgy gondolom, hogy évek múltával még engem is érdekelni fog, talán még a barátaimat is, na ez működik nálam. Most még élvezem is azt, hogy felgyorsított pár másodperces videókat pakolgatok fel, amelyek alá keresek valamilyen zenécskét, egyelőre csak a jótúb zenei adatbázisából dolgozom és érzésre keresem a zenét (azaz automatikusan minden zenét beteszek a vidió alá és kiválasztom azt amelyik szerintem egy jó kombináció), de egyébként már kezdtem gondolkodni valamilyen kategorizáláson is. Egy vidió elkészítése nem tart tovább 10 percnél, mármint két szkriptet kell futtassak és kiválasszam azt a változatot amely a legjobban tetszik, aztán mehet is fel a jótúbra és a feltöltés alatt kitalálok valami hülye címet. Ennyit nekem ez megér. Ezeket nevezem csirke vidiónak az alábbi táblázatban. Meg azokat, amelyekkel csak annyi volt a munka, hogy ami kijött a kamerából azt feltöltöttem. Aztán van az előadás vidió, bár ezt sem dolgozom fel komolyabban (az egyetlen ez évi ilyen vidióban mondjuk kivágtam egy részt, amit szerzői jogok védnek), de mivel az előadásra készülni kellett, ezért külön kategóriát kap. Vannak még az általam játszott játékokról készült vidiók, ezek általában a bloghoz készülnek illusztrációnak, idén nem is készült sok. Szeretnék többet játszani és érdekes dolgokat megmutatni, de sajnos egyelőre nem jön össze. Az utolsó kategória a készülő játékom vidiói, ezeket csak azért készítem, hogy a játék elkészültének lépéseit dokumentáljam, nem reklám célból készítem őket, mivel még nem találtam ki, hogy fog a játék kinézni, csakhogy az lesz az egyik utolsó lépés, akkor majd egy kicsit talán próbálom a minőséget javítani, de addig csak archiválás jellegűek a vidiók. Ja igen, és van még a demoscene kategória, itt is egy vidió van, az első 4k-mat is sikerült végre vidióba konvertálni.

Szóval akkor az ez évi jótúb vidió termés:

csirke: 41

előadás: 1

játék (más): 1

játék (saját): 6

demoscene: 1

összesen: 50 (wow, szép kerek szám lett)

Hát ezzel véget is ér az évértékelő, mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok és remélem a következő év szebb lesz, de fogadni nem fogadnék rá.

filmek

Ebben a hónapban sem néztünk sok filmet, inkább a vébét, meg egy sorozatra is rákapcsoltunk a végén és még ezt a keveset sem véleményeztem időben, szóval most csak nagyon kutyafuttában.

Dr. Zhivago (1965): Ez klasszikus, ugyanakkor az mindig olyan vicces, amikor a nyugat készít filmet a keletről, még ha keleti forrás alapján is, Sztálin bizonyára sokkal jobban belengte ezt a korszakot, meg az éhezés és a kilátástalanság is, de ha az az üzenet, hogy ilyen körülmények közötti is bimbódzik a szerelem és szól a balalajka, akkor az átjött. Érdekes azt is látni, hogy mostani mércével mennyire rosszul játszanak egyes jelenetekben, mennyire mű a díszlet, mennyire súlytalan a vége, ugyanakkor mégis megéri megnézni, mert minden jó és rossz dolog is érdekes ebben a filmben, ennyi idő után, bár nehéz megfogalmazzam, mit tett hozzá a gondolatvilágomhoz.

Two Lovers and a Bear (2016): Azt hittük, valami kedves film lesz egy macikával és néhány emberrel, ehhez képest két diszfunkcionális ember szerelmi története. Persze, az apjuk a hibás és halálba menekülnek a múltjuk elől, nem valami vicces. Mi a tanulság? Ne legyünk diszfunkcionálisak, vagy ha azok vagyunk, akkor ne menjünk olyan helyre, ahova nem adaptálódtunk néhány évezred alatt. Na ide tényleg kellenek a tradicionális túlélési módszerek. Egyébként csak halkan megjegyzem, de nem úgy volt, hogy az igluban meleg van, az eszkimók is ingujjban flangálnak benn? Na de nem szólok bele, nekem a sarkkörök kimaradnak addig az életemből amíg nem lesz mérsékelt égövi az éghajlatuk (lehet még megérem).

Z Nation (1., 2. szezon): Ez egy jó kis zombis sorozatocska, amin nagyon elgondolkodtam az első rész után, hogy érdemes-e nézni, mert csak egy kis költségvetésű nem túl komoly zombifilm. De aztán néztük tovább és nem bántam meg, mert jót tesz neki, hogy nem veszi magát túl komolyan, sokkal változatosabb történeteket mesél el, mint mondjuk a Walking Dead és azért mindenhol van egy kis mag, ami elgondolkodtat. Már csak az is, hogy melyek azok az emberi csoportosulások amelyekről úgy gondolják, hogy kiállnák a zombi apokalipszis próbáját. Mi a tradíció és mi az alkalmazkodás. Persze azért nem kell túl mélyre belenézni a dolgokba, ott csak a filmkészítés tradíciói vannak, nem mély elemzés, de azért elég jól működik a dolog. Szerintem a maradék három évaddal kezdjük majd az új évet, meglátjuk meddig tart ki.

Zene.

a zintelligencia egyre fokozódik, ha mesterséges és nemzetközi

Azért az jó, hogy minden nap van már valami érdekes mesterséges intelligencia eredmény. Az persze, hogy mindez hova fog vezetni, jó kérdés. Én megértem az illusztrátorok problémáját, évtizedeket dolgoztak a jó technikán meg stíluson és most jön valami programocska ami már eléggé elfogadható képeket készít és főként semmi perc alatt, én is félteném a megélhetésemet. Az biztos, hogy nem az a megoldás, hogy betiltjuk ezeket a programokat, akkor már a fotózást is be kellett volna tiltani az arcképfestők nyomására. Az sem olyan biztos, hogy minden illusztrátor megőrzi a megélhetését a jövőben, bár eddig a technika mindig egyre több embernek adott minőségi munkalehetőséget, a kapitalizmus mai verziója nem garancia semmire. Abban bízni, hogy ledöntjük a kapitalizmust és eljön az utópia, amikor nem kell az embernek a művészetét árúba bocsátania, egy szép mese, de nem tenném rá az életemet. Nem tudom mi a megoldás, illetve tudom, le a kapitalizmussal, de nem tudom mennyire időszerű egyelőre.

Igazából nem erről akartam írni, hanem arról, hogy van egy új cikk, amiben a Palm nyelvmodell már egész jól old meg ítéletkalkulusban kifejezhető logikai feladatokat és szeretnék jósolni megint, szerintem egy év múlva az ilyen nyelvmodell alapú technológiák már tökéletesen meg tudnak oldani bármilyen méretű feladatot ítéletkalkulusban és valószínűleg első rendű predikátumkalkulusban is közel járnak már az emberek átlagos eredményeihez. Ezt ugye arra alapozom, hogy a matematikai logika egy nagyon sokat tanulmányozott terület, a nyelvmodellek meg most nagyon népszerű kutatási témák, bizonyára a logika egy hasznos mértéke és eszköze az intelligenciának amire bizonyára már sokan ráugrottak. Szerintem egy év elég lesz. Remélem nem fürdök be ezzel a jóslatommal annyira mint azzal amikor azt mondtam, hogy nem lesz orosz-ukrán háború.

Más mestersége intelligencia jóslatot most nem fogalmazok meg, nem gondolkodtam rajta mostanában, az tuti, hogy nagyon érdekes lesz a következő év is, ugyanis a helyzet mindig csak egyre fokozódik.

Ja és igen, nézzetek Vakondok 5-öt.

Zene.

most nincs kedvem címet írni

Sajnos nagyon sok szempontból ez a legszarabb év az életemben. Szerencsére, az alapok azért még jók. Nem szabad elfelejtenem, hogy várat csak az igazságra lehet építeni, bár néha úgy tűnik, hogy a hazugságra is, de az mindig összeomlik egy idő után, csak sajnos sok ártatlant is maga alá temet. Ha jön a cirkusz, velük megyek, az oroszlánokat már úgyis kitiltották belőlük, de kötéltáncosra mindig igény lesz.

Zene.

a zenéről és a természet egyéb törvényeiről

Igazából csak 3 jótúb vidiót akarok megosztani.

Az első a diszkó történetéről.

A második a Freedie Mercury hangjáról.

A harmadik a Bohemian Rhapsody értelméről. Megsúgom, Freddie coming-outol benne, legalábbis ebben az értelmezésben, ami viszont a legjobb amiről én tudok.

Azt hiszem, amíg az lgbtq közösség ellen gyülekező fellegek ilyen zenét nem tudnak csinálni, esélyük sincs igazi mindsharet szerezni. Legalábbis nálam.

Zene.

boldog karácsonyt!

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Akartam ajánlani egy kis zenét. Gondoltam kicsit filózom az emlékezésről, hogy belinkelhessem a zenét, de most nincs kedvem filózni, és amúgy is, miért ne linkelhetnék zenét csak úgy?

Zene.

az optimista bitek tánca éjfél előtt egy perccel

Régóta nem gondolok pozitívan a távoli jövőre. Valamikor persze gondoltam, azt hiszem, legutóbb amikor pozitívan láttam a jövőt, valamilyen biopunk-solarpunk jövőt képzeltem el. Lehet, hogy a tegnapi bejegyzésem egy kicsit sötétre sikerült, szóval akkor most jöjjön az optimista jövőkép. Ez sem igazán a sajátom, innen-onnan ollóztam össze, de referenciákat nem fogok keresni.

Szóval induljunk ki abból, hogy valahogy megoldjuk az éghajlatváltozást. Én úgy gondolom, valami biológiai szuperorganizmus tervezésével vagy tenyésztésével lesz a legnagyobb esélyünk skálázható módon megoldani. Nem, a CO2 kivonás sosem fog gazdaságosan működni. Valamilyen olyan növény, ami magától szaporodik, jó gyorsan, az óceánban megél és aztán lehetőleg lemerül az óceán fenekére és ott kötött állapotban tartja a szenet, talán működhet, már csak létre kell hozni. Lehetne még valami olyan megoldás, ami a napfény mennyiségét csökkenti, én a legbiztonságosabbnak valamilyen űrbeli napernyőt gondolnék, talán modern anyagokkal és jó sok Falcon Heavy-vel fel lehetne bocsájtani közel a Földhöz egy ernyőt ami elsötétíthetné a napot eléggé, hogy pár fokkal csökkentse a Föld átlaghőmérsékletét.

Ha megoldottuk az éghajlatváltozást, akkor még mindig ott van a környezetszennyezés kérdése, gondolom erre az lesz a megoldás, hogy valamilyen bioreaktorban termelt protein csimaszt eszünk majd aluminium tányérból és napelemekkel termeljük az áramot és a Föld azon részein élünk ahol nincs tél.

Közben remélhetőleg a mesterséges intelligencia és a nanotechnológia eljut oda, hogy megértjük az emberi biológiát a legapróbb részletig és rájövünk, hogy egyszerű gépek vagyunk akik egy biológiai programot futtatunk, az öntudatunk egy evolúciós mankó és egy földrajzi eloszlású mémhalmaz véletlenszerű keveréke. Továbbá megszabadulunk a biológiai szubsztrátumtól, digitális szubsztrátumban sokkal hatékonyabban hajható végre a programozásunk és aki majd akar, az áttérhet digitális létre. Digitális lényekként pedig szép lassan benépesítjük az univerzumot és megoldjuk az univerzum alapvető kérdéseit, talán egyszer még az igazi fizikai valóságot is megértjük és beépülünk a világegyetem szövedékébe. Persze, mindezt csak az emberiség elenyésző ezreléke fogja véghez vinni, a nagy többség marad a programja rabja, de ezzel sincs semmi baj, nem ők választották a gondolataikat, ezt a lapot kapták az evolúciós pókerpartin.

Egyébként ha ki is nyír most első körben az éghajlatváltozás, azt hiszem, azért mégis túlél az emberiség egy kis része és pár ezer év alatt akár a nulláról újrakezdheti a civilizációt, de ha szerencsés, akkor valahogy átmentjük a tudást és lehet onnan folytatni, ahol szünetet fogunk tartani néhány évtized múlva. Persze az is lehet, hogy egy atomháborúban elpusztítunk mindent, de ez tényleg nem az én asztalom, én a hosszútávra tervezőkkel ellentétben nem úgy hiszem, hogy az embernek mindenképpen túl kell élni. Ha egyedül vagyunk az univerzumban és kinyírjuk magunkat, hát pech, egy zsongó univerzum helyett egy csendes univerzum lesz, a nyugalom jó dolog, az emberek sem tudják eléggé értékelni.

Zene.

a jövőt túlbecsülő heurisztikának elviselhetetlen könnyűsége

Ha úgy vesszük, én egészen szerencsés vagyok. Eléggé békés perióduson megy át a térség ahova születtem. Bőség van, egy csomó vagány technológiai kütyü is van, annyit ehetek amennyi belém fér, annyit alhatok amennyit csak tudok. Gondjaim sincsenek nagyon, nem sír a gyerek. Rengeteg módon szórakozhatok.

És ez még így is fog menni legalább 15-20 évig.

Azután szép lassan összeomlik a természet és a társadalom ami ráépült. Én már elég idős leszek, gyors lesz a halál, képes sem leszek arra, hogy versenyezzek az egyre szűkülő erőforrásokért a többiekkel.

Lehet, hogy úgy hangzom mint valami agyatlan kultuszhívő, de még csak nem is érdekel, hogy más mit gondol erről, csak nevetek amikor látom egyesek milyen logikai bukfencsorozatba kezdenek, hogy megmagyarázzák maguknak, hogy miért a semmittevés a jó stratégia. Én legalább bevallom magamnak, hogy lusta vagyok és nagyobbnak látom az emberi butaságot mint amivel én meg tudnék birkózni.

Nem is igazán az foglalkoztat már, hogy mi lesz a jövőben, most azon gondolkodtam, hogy miért foglalkoztat ez engem, míg másokat nem. Ma éppen arra gondoltam, hogy lehet azért, mert programozó vagyok. Vagy azért vagyok programozó, mert foglalkoztat a jövő.

Aki tud programozni, az tudja, hogy a programozás valójában a jövő tervezése. A legtöbb programot nem lehet megírni egy nap alatt, sőt, általában évek kellenek, érdemes előre elgondolni az architektúrát, ami kényelmessé teszi egy év múlva a munkát. Persze, ritkán lehet kitalálni a részleteket, de jó heurisztikák léteznek és az a művészet, hogy minél kevesebbet kelljen törölni (aki nem töröl, mert nem ismeri be, hogy más irányba kéne menni, az még rosszabb, görgetni egy nem megfelelő architektúrát fölösleges, előbb-utóbb úgyis le fog törlődni, ha máskor nem, a projekt bukásakor).

Szóval lehet, hogy az agyam annyira rászállt a jövőt meghatározó minták keresésére a programozás miatt, hogy az életre is így tekint. De az is lehet, hogy pont fordítva van, mindig is kerestem a mintákat és a programozásban nagyon sok van, aki sokat fejben tud tartani az aktuális feladattal kapcsolatban, az jól tudja nyomni.

A részletekre sem adok sokat, azokat mindig be lehet utólag is vágni, a blogban is csak a centrális ötlet a fontos, persze néha megpróbálom felépíteni, ha kedvem van, ha meg nincs, akkor összecsapom és rábízom az olvasóra, hogy találja ki, mit akartam. Ezért sem olvasom én a blogom. :)

Nohát, már itt is a vég, ki gondolta volna.

Zene.

az út a fontos, nem az ít

Van ez a jótúber, Louis, aki most éppen megy át Amerikán, azaz LA-NY utat teszi meg egy régi VW kisbusszal, amit ő alakított át elektromosra és olyan sokat tart a töltés, hogy napi egyszeri teljes töltés mellett mindössze 150 mérföld megtételével számolt. A teljes út 3000 mérföld, szóval 20 nap kell neki. A jótúbon még csak a 8. napnál tart. A valóságban nem tudom hol tart, de lassan meg kellett érkezzen.

Nagyon régen iratkoztam fel a csatornájára, de annyira nem követtem amit csinált, aztán eltűnt egy időre, mostanában mintha megint több cuccot rakosgatna fel, aztán poénból belenéztem az első ilyen videóba és egy kicsit elgondolkodtatott.

Elég nagy szenvedés amit csinál, az optimális megoldás ugye az lenne, hogy repülőre pattan és úgy teszi meg pár óra alatt a távot. Ha már nagyon vezetni akar, akkor viszont ugye a benzines autókra van felkészülve az infrastruktúra, csak a vezetéssel kell foglalkozni, a többit megoldották már nagyon régen. Ha nagyon elektromosat akar vezetni, akkor lehetne egy szériában gyártott elektromos autót, azoknak általában elég jó már a töltése, nem kell 8 órát várni a tele tankra. Ő viszont egy általa átalakított VW kisbusszal nyomja, amivel kell várni 8 órát a tele tankra, ráadásul az útvonalon ahol megy (délnek) elég ritkásak a töltőállomások, aludni is a buszban kell. És a végén mit oldott meg? Megmutatta, hogy "így" is lehet, de ez az "így" csak neki érdekes, mert ezt a módszert senki nem választja, mert az emberek nagy részének nincs ennyi ideje egy ilyen útra. Ráadásul még így is a hagyományos infrastruktúrára támaszkodik, nem egy sárga kiskacsában nyomja le az utat az út felett fél méterrel lebegve, ott alszik és ott tölt, ahol mindenki más, csak mindenki más nem egy ekkora úthoz használja ezt az infrastruktúrát. Ha a nem megfelelő választ adjuk a kérdésre, nem kapunk vigaszdíjat a szenvedésért.

Vagy mégis?

Azért mégis van egy varázsa annak, hogy az ember nem a megszokott módon old meg egy feladatot. Ha ott ahol a többiek feladják, mert nem látják az értelmét, ott ő mégis kitart. Még akkor is, ha végül nem tudja megfogalmazni magának azt, hogy mit is tanult az egész kísérletből. Az ember élete rossz döntések sorozata, sajnos ez így van. De el lehet ezt fogadni és végig lehet menni az úton akkor is, ha rossz ötlet. Egyesek szerint az út a lényeg, nem a végcél. Sajnos, ha mindenki a célnál vár és már nagyon ideges, olyan nagyon mégsem működik ez az okosság.

Szóval a játékommal én is egy kicsit hasonló hajóban evezek mint ő. Úgy gondoltam, hogy saját utamon kell eljussak oda, ahova akarok, de ez sajnos nem a legrövidebb, mondjuk én sokkal kevesebb meglévő infrastruktúrára hagyatkozom mint ő, de azért elég ahhoz, hogy ne mondhassam, mindent én csináltam (nem is igazán jó cél ez). Sajnos igazán ebben a projektben nem lesz lehetőség levonni a következtetéseket ebből a folyamatból, talán majd a következőben már egy-két dolgot jobban csinálhatok. Mondjuk azért megoldottam néhány olyan dolgot, amire nem tudtam az elején a választ, az jó kérdés, mennyire volt hasznos. Bizonyára nehéz lesz sokaknak megérteni, miért tartott ez ennyit és miért nem úgy néz ki, mint minden más. Lehet, hogy az, hogy így volt kedvem megcsinálni, nem megfelelő válasz, de más nincs. Talán majd eljön az idő, amikor szebb és jobb lesz és még mindig az enyém. :)

Zene.

versbe rendezzük a számokat optimista sorrendbe

Bejelentettek egy új programozási nyelvet, Verse a neve, a metaverzumból jön. Régen örvendtem meg egy hírnek ennyire, pedig ez még csak egy nagyon korai bejelentés, még sok év fog eltelni, míg ebből valami használható lesz. Viszont a részletek nagyon biztatóak. Először is, az Epic pénzeli és irányítja a projektet, ők nem valami elszállt dolgot akarnak, hanem egy olyan nyelvet, ami igazán hasznos lesz számukra a játékgyártásban, tehát egyrészt a hatékonyság elsődleges szempont, másrészt az egyszerűség, használhatóság, integráció is az. Az is jól hangzik, hogy végre merik az utóbbi 50 év elméleti kutatásait is figyelembe venni, ez most éppen egy nem túl gyökér számítási modell lesz, hanem logikai-funkcionális alapokra helyeződik, aminek én örvendek, bár szeretem a hardver közeli dolgokat, azt gondolom, ma már nem skálázódik jól az, ha nagyon közel van a számítási modell a géphez, főleg, ha erre még az is rátevődik, hogy rengeteg lehetőséget tesznek a nyelvbe, amelyek aztán óriási kuszaságban alkotnak egy egészet, mint most a C++. Vicces, hogy különböző cégek különböző képességekről mondják azt, hogy a használatuk a pokolba vezet. Még arról sem lehet egyetérteni, hogy mit kéne kivenni, annyira összekuszálódott ott már minden. Én, aki egyedül dolgozom, elég hatékony tudok lenni, mert nem szálltam nagyon el, de sok embernek együtt dolgozni már egyre nehézkesebb. Szóval a Verse számítási modellje logikai alapokra lett téve, ami egy kicsit nehezebb mint az imperatív nyelvek, de szerintem értelmesebb absztrakciókat lehet rá építeni majd és hamarabb elérik azt ahonnan már nem a nyelv bonyolítása a feladat, hanem az implementáció hatékonyságának a növelése, amiben ugye a csillagos ég a határ.

Na jó, szóval pár év múlva meglátjuk mi sül ki belőle, remélem megéri majd váltani.

Zene.

vébét a Holdra!

Engem nem nagyon érdekel a foci, de a most zárult világbajnokságon megnéztem jópár meccset. A döntőt is, mivel egyik országnak sem drukkolok, ezért általában a szegényebbnek szoktam, de csak halkan. Mondjuk most a sokkal szegényebb Argentina soraiban játszott a világ egyik legértékesebb játékosa, szóval a heurisztikám lehet nem igazán azt mutatja, hogy kevesebb pénzből is lehet jó focit csinálni. De annyira azért nem érdekel az egész, hogy bonyolítsak a kritériumaimon. Meg aztán, szerintem az argentinok megérdemelten nyertek, még ha egy kicsit hosszabb is lett az út a nyereséghez, mint ahogy az az elején tűnt.

Számomra az az igazán érdekes ebben a vébében, hogy milyen eszméletlen mennyiségű pénzt áldozott rá Katar, ha jól értettem 220 milliárd dollárról beszélnek, de lehet, hogy még ennél is sokkal többet. Ebből a pénzből építettek 5 stadiont és gondolom még egy-két egyéb épületet és a világ egy jelentős százalékának valamennyire lekötötték a figyelmét egy hónapra.

Ennyi.

Szerintem ez nem sok. Ha mondjuk a figyelem lekötés lett volna a cél, akkor megvehették volna a tuittert a pénz ötödéért és nyomhatták volna a Muszka ámokfutását, szerintem sokkal több ember figyel erre a történetre.

Épületek helyett építhettek volna Hold bázist. Csak 35 milliárd az ára, utána mondjuk évente 7.5 milliárd a fenntartás. Szerintem ezzel sokkal mélyebben beleírták volna magukat a történelembe, mint egy vébé szervezéssel.

Készíttethettek volna 1000 darab 220 milliós filmet, szerintem ezzel is sokkal nagyobb figyelmet kaphattak volna, mint a vébé. Minden ország történelméről egy GOT szintű sorozat is simán befért volna, valószínűleg a szereplők kereszbe-kasul is játszhattak volna, mondjuk Nagy Sándor vagy Napóleon életre szóló szerepet kapott volna.

Valószínűleg ennyi pénzből meg lehetne találni a legtöbb rák fajta, vagy az Alzheimer meg az ALS meg egy sor egyéb betegség gyógymódját. Lehet, hogy nem lesz a projektnek vége 8 év alatt, de tuti megvalósítható lenne szerintem.

Arról meg ne is beszéljünk, mennyi mesterséges intelligenciát lehetett volna fejleszteni. Lehet, még az emberi szintű is egy-két évvel hamarabb jönne össze, abba bele sem jó gondolni, ha mondjuk ők kezdik el irányítani, mire használhatták volna.

Sajnos ezekből mind semmi sem lett, lett néhány stadion egy olyan forró helyen, ahol nyáron lehetetlen a tűző napon pár percnél többet kibírni. Szerintem még több foci sem igazán lesz, senki nem bírja majd a költségeit egy ilyen helyen.

Majd reméljük azért megkapjuk ezeket a dolgokat, ha kicsit később is, mint lehetett volna.

Zene.

itt és most, a bolond két fia, akiket elküldött az erdőre fájétt

A jótúb az ő megérthetetlen zsenialitásával ajánlotta ezt a videót és én megnéztem, ugyanis arról szól, miért érdemes még Romániában élni.

Rövid összefoglaló annak aki lusta megnézni vagy nem ért románul: az előadó egy újságíró aki a Recorder tény feltáró jótúb csatornánál dolgozik, ha jól értem. Az biztos, hogy Romániában van mit feltárni. Alapvetően két érvet hoz fel, az első az, hogy Mária királynő is szerette Romániát, bár nem itt született és még egy gyermekét is elveszítette. A második pedig az, hogy itt olyan sok jót lehet tenni, mert olyan nagy a nélkülözés és a szegénység.

Nos. Az elsőn sokat nem kell filózni, ha valaki úgy gondolja, hogy a saját és egy királynő cselekvéseinek a költségmátrixa között van bármilyen észszerű transzformáció (hasonlóság), akkor... menjen el orvoshoz. Szerintem ez az érv nagyon nem állja meg a helyét, a gazdagok és a szegények jótékonykodása között nem azért van különbség, mert valaki jobb szívű...

Az pedig, hogy mennyi jót lehet ebben az országban művelni... Hát nem is tudom. Egyrészt az állam nagyon nem akarja, hogy jótékonykodj, minimális segítséget nyújt ehhez. Másrészt mi van akkor, ha az ember a közösséget akarja segíteni, mi van a tanárokkal, az orvosokkal, a színészekkel, a költőkkel? Mindenben a béka segge alatt vagyunk, mert az állam nem foglalkozik ilyesmikkel. Az nem fenntartható, hogy az emberek sportból tegyenek a közjó javára, szépen lassan kikopnak és kihalnak és nem jön senki a helyükbe, mert a reménytelen küzdelem senkit sem inspirál.

Azért persze rengeteg ok van amiért érdemes Romániában maradni, egy kicsit gondolkodtam most ezen megint. Azt hiszem, nálam az egyik ok az, hogy én igazából már külföldön élek, Gyergyóhoz képest Kolozsvár ég és föld. Jó és rossz értelemben is. Az biztos, hogy nem érzem itt magam otthon, mindig is úgy gondoltam, hogy csak időlegesen maradunk itt, de most már belátom, hogy nem valószínű, hogy messzebbre megyünk külföldre, talán csak hosszabb időszakokra megyünk majd kirándulni, ha lehetőségünk adódik rá. Szerencsére finom csokit itt is lehet venni, az interneten meg itt is ugyanazt olvashatom/nézhetem/hallgathatom, mint bárhol másutt. Meg aztán, már valamennyire megbarátkoztam a kihívásokkal is, amelyeket az itteni élet jelent, nem vágyom újakra. És nem utolsó sorban, nézni ahogy lassan kezd a kártyavár összedőlni, nem rossz mulatság, ezért vagyok még tuitteren is, pedig már rég le kellett volna lépni.

Zene.

jaúúúúú

Olyan jó dolog az, hogy egy nap után, amikor az egész világ rémes, lehet egyet aludni, egy kis csokit enni, valami kedvenc zenét hallgatni és máris nem olyan rémes a világ. Nehéz lehet azoknak, akiknek ez nem adatik meg.

Sőt, néha lehet találni egy filmes közösséget akik még az átkosban alakultak és gyártottak jó sok kísérleti filmet és valaki már 79-ben Subliminal exercise címmel készített olyan filmet ami most is teljesen jó kis elvont jópofizásnak elmegy.

Zene. Zene.

az játék előrehaladottáról

A tegnap tettem fel újabb vidiót a játékról, de nem írtam bejegyzést, inkább meccset néztem és jó döntésnek bizonyult. :)

Szóval az van, hogy szerettem volna ugye már elkészülni egy egyszerűsített játékkal, de nem jött össze. A pályák tervezése nagyon nehézkesen ment az előző módszerrel, ami abból állt, hogy én írogatom egy szöveges fájlba be a szabályokat amelyek generálják a pályát. Kicsit hasonló ez a programozáshoz, csak az a baj, hogy nincs rendes segítség a szövegszerkesztő részéről és én még mindig nem igazán jöttem rá, hogy is nevezzem el a dolgokat, szóval rengeteg hiba volt benne. Ezért arra gondoltam, hogy gyorsan összeütök egy szabályszerkesztőt, de szokás szerint a gyors nem lett valami gyors. Régen írtam én már felhasználói felületet és amikor írtam is, általában a döntéseket nem nekem kellett hozni, én csak kódoltam amit kértek. Hát a döntések sem olyan könnyű dolgok, főként, ha az ember egy intuitív de egyben minimális felületet is szeretne. Szóval az én felületem valószínűleg se nem intuitív, se nem minimális, de azért nagyjából megegyezik azzal ami a fejemben van és a legfontosabb tulajdonsága, hogy ha valami nagyon hiányzik, akkor bármikor be tudom tenni. Csakúgy mint a pályageneráló rendszerbe is bele tudok nyúlni, ha valamire még szükségem van. És általában szükségem van még dolgokra, nem olyan könnyű még mindig használni és hát sokszor nem is kezelem igazán szépen a hibákat, csak simán befagyasztom a programot, ha valami nem úgy van ahogy azt elvártam volna. Azt is figyelembe vettem, hogy azokat a dolgokat, amelyeket relatív ritkán kell használni, mint mondjuk az alap építőkockák definiálása vagy az ő ragasztgatásuk meghatározása, azt még mindig tudom a szöveges fájlban csinálni, csak persze olyankor újra kell tölteni a programot.

A lényeg, hogy azért lassan kezdek belejönni a dolgokba, pl. most megcsináltam egy szokásos teszt világot, a Sponzát, ami néhány emeletből és árkádból áll, szépen moduláris, lehetne játszani vele könnyen. Persze még mindig egy kicsit el vagyok veszve fejben, szeretném, ha a véletlenszerűség és a fizikai megkötések összjátéka jobban összejátszhatna és organikusabb formákat tudnék alkotni, de lehet, hogy arra kell még várni egy nagyobb újraírásig. Meglátjuk.

Most mindenesetre elkezdem többet használni a rendszert, hogy végre generáljak pályákat az új játékhoz, most éppen nem akarok azon gondolkodni, hogy ez mennyi időbe is fog telni, remélem nem sokba és hamar ráérzek, hogy mit kell kézzel csinálni és mit lehet a véletlenre bízni egy épületet generáló szabályrendszer meghatározásánál. Azt hiszem, a bejáratok számát azért én döntöm majd el előre...

angelo

Kösz a zenét, az én életem szebb lett tőle. Nyugodj békében.

Zene.

egyszer fent, egyszer lent, egyszer meg Földvár felé, féluton

Olyan vicces, hogy az ember legnagyobb újítása, az agya, egyben a végtelen lehetőségeinek és a mocsarának is az oka. Nem könnyű megtanulni helyesen használni.

Zene.

egy gondolat meg egy kupica az hány cselekvő öntudat

Kicsit átugrottam legutóbb azon, hogy milyen kemény dolog ez a csetdzsípítí, azaz ez a csetelni tudó mesterséges intelligencia, ami pár napja jelent meg. Bár még mindig nincs szegénynek igazi értelme, csak azt ismételgeti amit lát, nem képes igazi összefüggéseket megérteni, mert nincs "akarata" amit a világra ráereszthetne. Olyan, mint kettes számú cica a cicás kísérletben, amikor van két kiscica, de csak az egyik lépegethet, a másik egy kosárban ül és a mozgását az első cica irányítja, a második nem képes megtanulni látni, hiába ugyanazt tapasztalja mint az első, ha nem a saját akaratára látja a választ. Most persze ez a rendszer éppen teszteli, hogy milyen is az, ha a világ kérdez és ő válaszolgat, legjobb tudása szerint, de mégis kap választ a saját állapotváltozásaira. Nem tudom, hogy ez elég-e, vagy ő kell feltegye a kérdéseket is, de szerintem nagyon érdekes.

Ami meg talán még érdekesebb, hogy van egy új cikk, amiben azzal foglalkoznak, hogy hogyan is lehetne a modellben az állítások igazságtartalmát mérni és persze van egy algoritmus, ami keresi egy állítás és annak a negációjának a reprezentációját a modellben. Valahogy úgy tűnt, mintha ez ilyen proto-algebra lenne a gondolatok között. Lehet, most találjuk fel a gondolatok matematikáját, először egy állítást és a negációját, aztán majd jön az absztrakt algebra, hogyan lehet egy gondolatból egy művelettel új gondolatokat létrehozni, milyen relációban lesznek ezek a gondolatok. Majd jön a mértan, mondjuk melyek azok a gondolatok amelyek egyenlő távolságra vannak egy központi gondolattól. Majd topológia, hogyan kell egyik gondolathalmazból eljutni egy másikba anélkül, hogy "elvágnánk" az értelem fonalát, gondolom ez valamilyen ivászatos metaforát igényelne. Amikor már a kategória elméletet fogjuk alkalmazni a gondolatok gyártására, én már végképp semmit sem fogok érteni az egészből, nekem ott jön el a szingularitás.

Érdekes a dípmájnd és az ópenéjáj versengése, az előbbi sokkal nagyobb és erősebb, az utóbbi több kockázatot vállal azzal, hogy az embereknek odaadja, hogy játszanak a rendszerekkel, de ezzel lehet olyan adatokra tesz szert, amelyeket az előbbi pusztán elméleti módszerekkel nem tud beoltani a saját rendszereibe. Kíváncsi leszek, ki ér el hamarabb a csúcsra, az én intuícióm azt mondaná, hogy a dípmájnd, de ami látni engednek, az az ópenéjájnak kedvez. Pl a dípmájnd rendszere igazán meg tud oldani algoritmikai feladatokat, mégis mindenki az ópenéjáj rendszerétől van el s vissza, hogy tud néhány egyszerű forráskódot visszaböfögni és azokban néhány egyszerű változtatást elvégezni. Én is kipróbáltam egyébként, arra képes volt, hogy megfordítson egy láncolt listát (ez egy viccesen népszerű kérdés egyes cégek interjúiban), de amikor azt kértem, hogy a páros elemeket hagyja ki, arra már képtelen volt. Amikor megkértem, hogy a teszthez generáljon páros meg páratlan számokat is, arra viszont képes volt, eléggé tipikus emberi módon, egymás utáni számokat használva. Szóval inkább csevegni tud az ópenéjáj mint programozni, de már az is nagyon menő.

Közben a dípmájnd meg már általános algoritmusokat tanít a rendszereinek. Mi lesz, ha elkezdjük az algoritmikus gondolatok algebráját tanulmányozni?

Nem lepne meg, ha egyik nap csak úgy simán kiesne az emberi szintű mesterséges intelligencia egy ilyen rendszerből. De ha nem is esik ki véletlenül, szerintem nem kell már sokat tanítgatni a rendszereket, hogy mire képes egy ember, már csak oda kell adni nekik a dzsojsztikket, hogy ők vezéreljék a bábút. Lehetőleg virtuális valóságban, ha lehet. Egyelőre.

Zene.

legközelebb a káposzta is megmarad

Na, hát a sengen nem jött össze. Majd legközelebb. Szerintem sokkal komolyabb probléma, hogy 2.1%-ot szán a kormány a tanügyre. Na ez az igazi tragédia.

Zene.

az idők szava

Arról megy most a nagy huhogás, hogy valószínűleg most sem sikerül bejutni a sengenbe. Engem annyira nem érdekel a téma, mert nagyon ritkán lépem át az országhatárt, általában amúgy is repülőtéren, ahol biometrikus útlevéllel jól lehet haladni, szóval felőlem jöhet is, mehet is a dolog. De azért az jellemző, hogy megint mindenki hibás, csak mi nem. Egyébként miért is akarunk mi sengebe menni? Ha valaki azt mondja, hogy a nemlétező vám vizsgálat jelentősen rövidítene a kamionok menetidején és így a szállítás költségein, szembe röhögöm, főleg az utóbbi két év tapasztalata után. Meg amúgy is, ha a kormányunkat érdekelné egy csöppet is az, hogy az állampolgárok gyorsabban végezhessék a munkájukat (jelen esetben a fuvarozók), esetleg kezdhetnék az agylobbasztó bürokráciával. Persze, az igazi kérdés az, hogy illene most már presztízsből is a sengenhez tartozni, mert milyen az már, hogy még mindig ezen rugózunk. Persze sokat nem segít a presztízsen a közbeszéd ami a témát övezi, de ezt csak pont azok nem látják, akik a közbe belebeszélnek.

Egy valamiért talán mégis jó lenne a sengenhez tartozni. Ha egyszer majd összekeveredik a szar a májjal, hamarabb lehet lelépni innen...

Zene.

ehh

Mekkora hülyeség, hogy a kapitalizmusban mindenki oda van téve, hogy adja el magát. Még az is, akinek nincs ehhez kedve, vagy érzéke, vagy a vallása/filozófiája tiltja az üzletelést. És az életünk végén lehet rájövünk, hogy bizony olcsón adtuk magunkat. Utálom ezt a rendszert, amikor összeomlik, ha még élek, egy jót fogok örömködni rajta.

majd a gépek...

Dél-Koreában az legújabb statisztikák szerint egy átlagos nő 0.79 gyermeket szül. Nagy baj lesz sok év múlva.

Vagy mégsem? Amikor a társadalom érdekei fontosabbak az egyénnél, fölösleges moralitásról papolni, szépen fognak gépeket csinálni, amelyek lehetővé teszik, hogy gombnyomásra készüljön egy gyerek és ha az emberek nem akarnak majd gyereket, akar az állam. Ezt is el fogjuk fogadni, mint annyi más technológiai újítást, amíg békén hagynak.

Vidió. Vidió2.

Zene. Zene2.

a sztochasztikus kakukkórában a papagáj egy kicsit részeg már

A napokban megjelent egy csetelő mesterséges intelligencia és nagyon érdekes dolgokra képes, pl. versben tud beszélni, meg elég sok mindenről tud, persze elég felületesen, látszik, hogy igazi értés nincs a szavai mögött, de legvalószínűbb szövegnek amit generál van értelme és még helyes is nyelvtanilag.

A másik cég meg készített egy a sakknál és a go-nál is nehezebb stratégiai játékhoz egy emberfeletti mesterséges intelligenciát.

Pár napja meg új verziója jelent meg a menő képgenerálónak.

Szóval büzzög a tuitter, mindenki már az emberi szintű mesterséges intelligencia eljövetelét vizionálja. Még Joscha három évvel poénkodott.

Szóval ami a fogadásomat illeti, nyugodt vagyok, 6 éven belül szerintem meg lesz az a fránya emberi szintű mesterséges intelligencia.

Ugyanakkor, eléggé elgondolkodtató, hogy mi fog történni, amikor eljön. Valahogy ezeknek a nyelvmodelleknek a szövege ahhoz hasonlít, ahogy az emberek most tárgyalják a külföldi politikát, a felszín helyesnek tűnik, de semmi igazi megértés nincs mögötte. Így is elég sok probléma van a világban, ha még ez is rátesz egy adaggal, azt hiszem, tényleg eljön az apokalipszis. Persze, az is lehet, hogy tényleg használható lesz a rendszer a fék nyúz filterezésére, de nem vagyok túl optimista ilyen szempontból, az emberek túl találékonyak a hazudozásban és így még egy óriási segítséget is kapnak. Sose voltam ilyen optimista és pesszimista is egyszerre a jövőt illetően.

Zene.

a hős aki örökké visszatér a kocsmába de mindig csak fele felest kap

Van ez a mém, hogy ha meghalsz a virtuális világban, akkor meghalsz a való világban is. Már a Mátrixban is ott van, de bizonyára előző filmekben is megvan, valamilyen formában.

Azt hiszem, ki lehet egészíteni azzal, hogy ha meghalsz a kultúrkampfban, akkor a való világban is meghalsz.

Márpedig kultúrkampfban meghalni fölösleges.

Zene.