a narancs jövője egy nagy lócitrom

Érdekes, hogy Trump még nem jött vissza a tuitterre. Szerintem már nem is fog, ugyanis a sok libernyák tuti otthagyná a tuittert azon nyomban és a Muszka most nagyon nem engedheti meg magának, hogy elveszítse a felhasználók felét. Na ilyen a sikeres cancel. Vagy nem. Meglátjuk, fogadni azért nem fogadok most erre, mert a Muszka olyan kiszámíthatatlan...

Zene.

Utólagos szerkesztés:

Lehet mégis jön a főnarancs a tuitterre, mert már azt hallom, hogy bármely pillanatban összeomolhat, ahogy a Digg is összeomlott egy hónap alatt. Akkor meg szükség lesz a főnarancsra, hogy legalább az ő tábora tárgyalgassa a kedvenc Q összeesküvéseit és nézzen néhány párnareklámot. Még jó, hogy nem fogadtam senkivel, most (is) belefuthattam volna egy láda sör elvesztésébe.

Cserébe egy kis narancs festék Londonban.

film

Ebben a hónapban sem néztünk sok filmet és nem is írtam le a gondolataimat időben, most meg nincs nagy kedvem, szóval ez gyors lesz.

Cryo (2022): Szeretem az amatőr/kis költségvetésű sci-fi-ket, ez talán egy kicsit túl amatőr volt és még a csavar sem sikerült valami érdekesre a végén, amiért általában érdemes végigszenvedni ezeket, szóval nem ajánlom.

Jacob's Ladder (1990): Ezt azért néztem meg, mert a Silent Hill alkotója mondta, hogy sokat inspirálódott belőle. Tényleg jó volt, de ma már nem olyan nagyon erős a látvány és a végén a csavar is eléggé elcsépeltnek számít. De azért jó cucc, jól fenntartja a feszültséget.

Valerie and Her Week of Wonders (1970): Hát ez jó kis film volt, de azt ne kérje senki, hogy elmondjam miről szólt, az viszont biztos, hogy egy szép csajjal bármilyen szürreális művészkedést el lehet adni.

King Richard (2021): Érdekes a Williams testvérek története, főként mivel ezt már valamennyire én is követtem és emlékszem, hogy az elején Venust nyomták, de Serena lett a király(nő). Akár azt is lehetne érteni a filmből, hogy az ember a saját sorsának kovácsa, ha nem tudnám, mekkora BS ez, főként Amerikában. Sajnos megmarad a mese terén, de hát ez van, majd legközelebb kevesebb lesz a BS.

Pride and Perjudice and Zombies (2016): Ez jó poén volt, nekem mostanában bejön a zombis téma, ilyen kontextusban nézendő mindenképpen. Jó volna még egyéb nem szokványos zombi filmeket nézni, ha lennének.

House of the Dragon (1. szezon): Most úgy döntöttünk, hogy időben követjük a Game Of Thrones világ újabb hajtását. Nem olyan rossz, de nem is nagyon érdekes, sok szempontból elüt azért az alapműtől, nincs annyi karakter, nem arról szól, hogy brutális a világ és az emberek elmennek a falig (egyesek szó szerint), itt próbálnak megértőek és családcentrikusak lenni az emberek, aztán persze gondolom a végére csak egy maradhat, ilyen a középkori utódlás logikája. Azért nézzük majd a következő évadot is, de nem valami nagy szám az ami eddig volt, persze biztos lesz néhány nagy csavar, ha már így megágyaztak neki.

Zene.

ha majd az autód twittel helyetted

A Muszka végül csak megvette a tuittert. Érdekes lesz mi fog történni, a Muszka nagyon nehéz pozícióban van most, mindenféle diktátor csavargatja az ujjai köré, mostanában be is mutatta, mennyire párhuzamos a világgal. Nem lesz könnyű a kínaiaknak ellenállni abban, hogy kicsit belenézhessenek az emberek tuitter fiókjába, amikor a Tesla bevételeinek negyedét Kínában realizálja. Itt van egy pár tuit arról, hogy mibe is mászott bele.

Apropó Kína, Xi újraválasztatott éppen amikor mennek bele a válságba, a világgal egyetemben, ráadásul Amerika igazán durva szankciót léptetett életbe, betiltják a komoly mesterséges intelligencia csipek és felszerelések exportját Kínába és még az amerikai mérnököknek is megtiltják a Kínában a munkát. Hirtelen nagyon kollaboratív hangnemet ütöttek meg a kínaiak Amerika irányába.

Az ebben a ráció, hogy az amerikaiak biztos előnnyel fejlesszék ki a zigazi mesterséges intelligenciát, mert az óriási lépéselőny mindenkivel szemben. Behozhatatlan lehet, ha rárakják a robothadseregre és mindenkit az örök vadászmezőkre küldenek. Hátha nem.

Zene.

a digitális székelyföldön nem fungibilis pálinka terem

Van most ez a Digitális Székelyföld konferencia a mesterséges intelligenciáról meg az nftről. Na most itt gyorsan tisztázzunk egy dolgot. Nekem itt most csak az ingyen reklám csinálás a célom, amivel bár már elkéstem, mert éppen most zajlik, meg aztán valószínűleg senki sem fog az én rövidke bejegyzésem alapján elmenni, főként, hogy én ott sem vagyok. A tisztázandó dolog az, hogy az egyik szervező néha engem is meghív beszélni mesterséges intelligenciáról, de most nem tette és ez egyébként elég jó, mert még elfogadtam volna és elment volna 2 hét amíg forgattam volna valami hülyeséget a fejemben amiről tartottam volna egy szar előadást, kb. mint ahogy az idén kevésbé kötött keretek között meg is történt. Nekem most a játékot kell hegeszteni, otthon is voltam nemrég, nagyon nem hiányzott még ez is. Szóval én tényleg csak annyit akartam írni, hogy bejó, hogy ilyesmikkel foglalkoznak Székelyföldön és én igenis úgy hiszem (más sokkal okosabb emberekkel ellentétben), hogy a Székelyföld esélye a digitális technológiában való versenyzés, nem a "kulturális turizmus", mert ha hisszük, ha nem, azt csak mi tartjuk érdekesnek és sosem fogunk tudni versenyezni a szafarival. Szóval ha befektetni kéne Székelyföldbe, akkor az ájtíbe kéne, nem a turizmusba, de persze ezt a látásmódot kevesen képviselik és nekem nincs is kedvem megvédeni.

Szóval. Van egy egész jó cikk is a mesterséges intelligenciával generált képekről is, ajánlom annak, akit érdekel a téma.

Egyébként én úgy vagyok ezzel, hogy a reggeli kávé mellett a tuittert pörgetve többet megtudok ezekről a dolgokról mint egy konferencián, de sörözni azért jobb a konferencia. Illetve utána, ha sikerül összegyűlni.

Reméljük jövőre jön a mesterséges lakodalmas zene is már, aztán majd meglátjuk.

Én mire 5 év múlva újra hajlandó vagyok előadást tartani, már el se kell menjek, generálhatom az egészet a reggeli kávé mellett és a hallgatóság a metaverzumban kapcsolódik be. Már csak a virtuális páleszt kell megoldani valahogy.

Zene.

ezer

Ez az ezredik bejegyzés. 17 év kellett míg eljutottam eddig. Most nem úgy tűnik, hogy ennyi időre szükség lesz a következő ezer bejegyzéshez, de persze lehet, hogy valamikor megint elmegy a kedvem a blogolástól. Igazából most sincs sok, mert a technikai cuccokon és a filmeken kívül nem sok jó történik a világban és ezeket megtapasztalni jobb mint írni/olvasni róluk. Jó múltkorában még 10000 bejegyzést akartam írni, de ez egyre kevésbé valószínű, meg közben megnéztem ezt a vidiót is és eléggé eloszlatta a 10000-es szám mítoszát. Egyébként ez egy nagyon jó vidió, amikor az előbb azt írtam, hogy néha jótúbon jobb és sűrűbb matéria van mint a könyvekben, akkor erre is gondoltam. Persze ez a vidió csak összefoglalója bizonyos könyveknek, de nem az a lényeg, hogy milyen médiumon szípjuk fel az információt, hanem az, hogy mit és mennyit és mennyire tudjuk a helyes polcra feltenni a fejünkbe. A másik dolog meg az, ami aggaszt, hogy minél többet írok, annál nagyobb az esélye, hogy aknára lépek, ugyanis azt gondolom nem nehéz kitalálni, hogy bizonyos témákat messze elkerülök, míg másokat egy kicsit másképp jelenítek meg, mint ahogy azt valójában gondolom, de ez egy veszélyes játék. Jobb lenne hallgatni, mert a negatív feedback százszor nagyobb erejű mint a pozitív. Sajnos így vagyunk huzalozva. Én még ígyebb, szerintem nálam még sokkal rosszabb az arány. Szerencsére a blog már nagyon nem a mai világ gyereke, nem jár erre már a madár sem, főként nem a turul. De azért eléggé félek, hogy ebben a radikalizálódó világban egyszer rám gyújtják a kis mocsaramat. Pedig én nem akarok senkit sem meggyőzni semmiről, igazából csak egy többé-kevésbé nyílt napló ez a gondolataimról, hogy tudjam honnan jöttem és talán hová megyek. Na de amíg az életem önvezető autóját fel nem találom, még egy ideig elszórom itt a kis morzsákat, hátha egyszer időm is lesz újrajárni ezt az utat. Talán ha majd rekonstruálnak engem is egy tleilaxu kádban...

Zene.

dűne: messiás

Előszó: mivel mostanában ilyen sokat blogolok, arra gondoltam, hogy jó lenne leírni néhány gondolatot a könyvekről is, amelyeket olvasok, csak ebből az következik, hogy a kedves olvasó rájön, hogy egyrészt baromi kevés könyvet olvasok, úgymond értelmiségi létemre, másrészt meg így tuti beletenyerelek egyesek lelki világába. De lassan kezdenek ezen aggályaim elmúlni, mert bár nagyon kevés könyvet olvasok, a technikai cuccok ugye be sem kerülnek, mert nem nagyon szoktam teljesen elolvasni technikai könyvet, általában csak egy-két fejezetet arról amire éppen szükségem van, másrészt meg sajnos a könyvek sem a tudás legigazabb és legtömörebb forrásai már, vannak jótúb videók és tuitter viharok amelyekben a jel/zaj arány lenyomja a legtöbb könyvet amelyet olvastam. Harmadrészt meg, a könyvek amelyeket olvasok, általában nem üzletekben találnak rám, ennek sok oka van, gyakran nem hozzáférhetőek, vagy nem könnyen hozzáférhetőek, vagy csak sajnálom rájuk a teljes árat. Ugyanakkor meg ezt nem akarom népszerűsíteni sem, még impliciten sem. Negyed részt, írni nehezebb mint olvasni, lehet néha nagyon nem az születik meg véleményként mint aminek születni kellene, de mivel lusta vagyok szerkeszteni és mivel számomra valamennyire azért rekonstruálható az eredeti gondolat, megelégszem a butasággal is, ha már leírtam. Amúgy sem szólt még be senki igazán. Persze ami késik, nem múlik. Szóval ezentúl lesznek könyvek is, remélem ez engem is arra fog sarkallni, hogy többet olvassak. Még annyit, hogy ha valaki nem szereti a spoilereket, akkor ne olvassa az én kritikáimat, mert ezek igazából csak magamnak jegyzetek, de azért írok egy kis kontextust is, azoknak akik mégis belevágnak a szenvedésbe.

Ezt a könyvet én először románul olvastam, nem sokkal az után, hogy a Dűnét olvastam volna, azt hiszem legalábbis. Akkor nagyon nem azt kaptam amire számítottam a Dűne után, felépített egy istent az író, a következő könyvben végig picsog a sors elkerülhetetlenségén. A változatosság kedvéért most angolul fogtam neki olvasni, még a Dűne film megnézése után (tehát szinte egy éve) de most sem jött be jobban sztori, szóval elég lassan haladtam, meg az olvasást is befejeztem pár hete, de csak most vettem rá magam, hogy írjak is róla.

Én szinte egyáltalán nem olvasok újra könyveket és a memóriám is rendkívül gyengus, szóval csak annyira emlékeztem ebből, hogy bedobnak egy atomot (illetve kőolvasztót) és megvakul a fickó, meg, hogy van valami nagy komplott az ő megölésére. Arra pl. már nem, hogy ikrei születnek. :) Meg arra sem, hogy Chani meghal a szülés közben.

Most viszont már azt hiszem, jobban értem a könyvet, ugye azt mondja, hogy igazi istenek nem léteznek, esetleg próféták létezhetnek, akiknek az a dolga, hogy meghaljanak, ha azt akarják, hogy komolyan is vegyék őket. Ugyanis bár isteni hatalommal rendelkezik Pál, azért mégis halandó és bár kinyír több milliárd embert (mondjuk amikor Hitlerhez hasonlítja magát, az számomra a könyv leggyengébb pontja, emberéletben a milliók és a milliárdok nem összehasonlítható mennyiségek, még akkor sem, ha mindkettőnek az értéke igazából ugyanaz a fogalom: végtelen), mégsem tudja maradandóvá tenni az uralmát, csak úgy, hogy beáldozza magát és a nőét és legendává válik. Az nincs igazán leírva, hogy milyen birodalmat is épít és egyáltalán miért is akar birodalmat alapítani, gondolom az író sem volt ezzel egészen tisztában, talán akkoriban az effektív altruizmus nem volt olyan elterjedt gondolat, hogy találkozott volna vele és beépíthette volna a saját történetébe, pedig szerintem megállta volna a helyét motivációként. Lehet csak én nem értettem eléggé ezeket a részeket.

Mindenesetre más nincs nagyon a könyvben, mint ennek a gondolatnak a kibontása és még némi intrika, ami egy jobb brazil szappan opera szintjét üti, persze lehet amikor megjelent eredetileg a könyv, akkor az, hogy a nők termékenységét szabotálni lehet, vagy hogy a holtak feltámasztása valójában inkább egy rekonstrukció amely meg kell küzdjön azzal a problémával, hogy a rekonstruált személy megtapasztalja magát a rekonstrukciós folyamatot és nem egyértelmű, hogy nem ez utóbbi személyiség lesz a győztes és így mindig az eredeti személyiségtől távolinak, de ismerősnek tekint magára, szóval ezek lehet akkor ütős dolgok voltak, de mostanában már láttunk ezekre pár érdekes variációt.

Mindenesetre idén valahogy nagyon találó a könyv üzenete, íróasztal mögül nem lehet birodalmat alapítani, de még tankról sem lehet maradandót. Csakis az önfeláldozás segít, arra meg a mostani vezetők nem nagyon hajlandóak, szóval tiszavirág életű minden amit ránk tukmálnak.

Nekem Herbert mindig is úgy tűnt, hogy őt jobban érdekli a tudományos vonatkozása a történeteinek, mint az irodalmi, de lehet, hogy ez csak projekció. Erre a kérdésre oda fogok figyelni amikor a következő könyveket olvasom, a Dűne gyermekeit egyébként még nem is olvastam, de a folytatását, az istencsászárt igen, de azt is románul és ott még nagyobb gondban voltam, amikor a hernyó filozofált.

Most viszont mást fogok olvasni, majd egy év múlva kiderül mit. :)

Zene.

a titanic újra süllyed

Lehet csak a nosztalgia beszél belőlem, de az is lehet, hogy van benne valami, és tényleg lesz strukturális és nem csak felületi hasonlóság a 90-es évtized és a 2020-as évtized között, de ma elkezdett foglalkoztatni ez a dolog.

Valahogy van bennem egy olyan fura érzés, mintha megint megváltozna minden, mint a kilencvenes években, amikor rákaptam a számítógépezésre és megváltozott minden. Csak most az intelligens gépekre fogok rákapni és megint jön egy olyan felfedezős korszak, amikor minden nap tanultam valami újat. Ahogy most dübörög a mesterséges intelligencia, lehet, hogy egy új korszak következik nemsokára és már most is lehet szórakozni vele, persze még kávét nem tud főzni, de a vicces képekben már egész jó. Nekem a vizuális dolgok mindig is nagyon vonzóak voltak, ezért csöppentem bele a demók világába is anno és voltak az első szárnypróbálgatásaim az évtized vége felé.

Remélem, olyan brutális infláció azért nem lesz, mint a kilencvenes években, de ez az évtized nem tűnik olyan nyugisnak mint az előző kettő volt. Lehet, olyan folyamatok indulnak be, amelyeket a döntéshozók nem értenek, Romániában legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy a kormány nem tudja eldönteni, hogy sírjon vagy örüljön a magas inflációnak, egyrészt elporlasztja a régi adósságot, de az újat meg olyan drágává teszi, amivel nem igazán fognak tudni kezdeni sokat az elkövetkező időkben, főleg nem amellett a demográfiai csapda mellett, ami a valódi oka minden bajunknak. Egy megoldás van erre a csapdára és nem az, hogy megtiltjuk a nőknek az abortuszt, hanem az, hogy bedurrantjuk a robotokat és akkor megint lehet exponenciálisan nőni, amíg be nem népesítettük a Naprendszert. És persze valahogy sikerül nem elpusztítani magunkat az éghajlatváltozás félrekezelése közben.

Az mondjuk sanszos, hogy ebben az évtizedben is Cameron film lesz a box office sztárja, nehéz lesz megfogni azt a sok Avatart ami jön.

Még Gyergyóba is eljön újra a modernitás, amikor már Unreal Engineben gyártják a helyi zenekar videoklippjét. Az UE olyan globális platformmá válhat ebben az évtizedben, mint amilyen a windows volt a kilencvenes években, csak most már szemüvegben tekintünk ki a virtuális világra.

Azt hiszem, ezt a párhuzamot még gurigázom egy ideig a fejemben, hátha nem csak az én belső világom dinamikáját határozza meg, hanem kicsit tágabban is érvényes lesz. Persze, nem a hotdog meg gofri árulás lesz a nagy dobás ebben az évtizedben, valami mást kell importálnunk jó hamar.

Zene.

a halál négy angyala egy négykerekűn szántja majd fel a földet

Valahogy mindenki a válságot várja már. Ki kisebbet, ki nagyobbat. Ki az ingatlanok válságát várja, ki attól fél, hogy mindenki transznemű lesz a világon, ki meg attól, hogy kihal minden állat és ember az éghajlatváltozás következtében. Olvasom, hogy valami halacska fennmaradt a dinoszauruszok korából egész mostanig, de őt is a kihalás szélére sodortuk ebben a csoda világban amiben élünk. Találtam egy operációs rendszert, amit nagyon régi processzorokra írtak most, mert 2030-ban tuti jön az ipari összeomlás és a jövőben jó ideig nem fogunk tudni olyan modern processzorokat gyártani mint most.

"Kedvem lenni összetörni a masinámat. Borzasztó dolgokat mutat."

Nincs nagy kedvem írni, bár éppen most jutott eszembe, hogy Putyin is fenyegetőzik az atommal, úgy látszik, erről meg is feledkeztem egy időre.

De ha holnap megint megjelenik valami vagány mestint dolog, lehet nem állom meg. Mindenesetre a napi hülyeségek követését próbálom minél inkább visszavenni, mert tényleg nagyon fárasztó. A félelemnek van qualiája (egyedi tapasztalata)? Miért mindig a színekről meg a csokiról beszélnek a qualia kapcsán, miért nem a szeretetről és a félelemről? Nem hiszem, hogy nekem nagyon egyedi lenne a módom ahogy félek a jövőtől, csak mondjuk én a nálunk kevésbé komolyan vett módjától félek a világ végének.

Zene.

viszlát Liz és kösz mindent (azaz semmit)

Nem semmi, a brit miniszterelnök, Liz, 44 napot bírta. Közben bedöntötte a fontot, ami senkinek nem jó, kivéve annak, aki tudta, hogy be fogják dönteni a fontot, mert akkor shortolhatta és azt is tudta, hogy le fog mondani, mert előtte meg olcsón juthatott hozzá. Ilyenkor kicsit elgondolkodom, hogy biztos jó-e ilyen banánköztársaságokba emigrálni, mint Nagy Britannia. Lehet nem kéne nekem megfizetni az ő hülyeségeik árát. Persze, a mérleg nyelvét leginkább az húzza Románia javára, hogy itt van a családom és a barátaim nagy része és még van pénzem csokira.

Amin még el lehetne gondolkodni, hogy az ilyen manővereket hogy lehetne nem csak politikailag megfizettetni, mert itt bizony komoly gazdasági kár keletkezett, de ez valószínűleg megoldhatatlan probléma lesz mindaddig amíg embereket tesznek oda vezetni az országokat. Az algoritmust majd le lehet kapcsolni, ha nem ő kapcsol le minket előbb. :)))

Zene.

a szintetikus patikus

Na, jó hírek, a dánok már bele is vágtak az első mesterséges intelligencia alapú párt megalapításába. Egyelőre egy kicsit komolytalanok, ha az átlagkereset dupláját érő alapjövedelmet akarnak megvalósítani, bár lehet, leginkább csak be szeretnének jutni a dán parlamentbe, szóval szabad a pálya az ígérgetésekben.

Persze ezek most csak az első ilyen szárnypróbálgatások, az embereket szoktatni ahhoz, hogy lehetne valahogy modellezni az igényeiket és az országot és a kettő közti legjobb megfeleleltetéseket keresni. Nagy energiát nem fektettek még bele a modellezésbe, egy csetbot szívja fel az emberek gondolatait. Persze, ez is sokkal tudományosabb mint az, amit a hagyományos pártok csinálnak.

Na ebből most elég is.

Ja igen, találtam egy gyergyói podcastot, bele kell hallgassak.

Zene.

minden szentnek meg van a helye a pirítóson

Ma egy kicsit gondolkodtam még a politikán. Mindig is úgy gondoltam, hogy eléggé figyelni fogom az eseményeket, mielőtt még nagyon bedurvul a helyzet, eszemnél leszek és lelépek, ha lehet repülővel, nem hajóval. Valahogy mindig sikerül megmagyaráznom magamnak, hogy miért maradok még Romániában. Az egyik ilyen ok az, hogy talán az itteni emberek nyitottak lesznek az algoritmikus kormányzásra, mert amúgy is olyan hiszékenyek és az aktuális politikai kormányzás annyira rosszul csinálja. Ugyanakkor meg a romániai technokrácia felé kacsintgatók még mindig nem csinálták meg ezzel a sok deepfake technológiával, hogy megjelenjen Arsenie Boca arca a pirítóson, a szentek segítsége nélkül nem fog működni a forradalom. Én nem akarok ezzel foglalkozni, én túlontúl hiszek a semlegességben (még). Azért már van pár jó jel, pl. csináltak egy angol csetbotot, Ana-t, ami gondolom néhány kész technológia összekapcsolása. Szerintem itt Romániában nagyot lehetne dobni mesterséges intelligenciával politikai téren, csak érzékkel és jó ritmussal kell csinálni, ami híresen nem a mesterséges intelligencia kutatók erőssége.

Aztán most új évaddal jelentkezett a Babylon Berlin és az első részben bevertek néhány kirakatot és én néztem nagyot, hogy még nincs itt a Kristallnacht ideje és aztán rájöttem, hogy valószínűleg a 30-as években gyakran voltak kisebb-nagyobb Kristallnachtok, míg végül eljött az igazi. És az emberek azt hittek, hogy a nagy Kristallnachtot egy még nagyobb fogja követni, de nem az követte, hanem a II. világháború és a koncentrációs táborok. Szép lassan megfőznek itt minket a tévéképernyők kristályfényében.

Zene.

a bölcs felhazudja a csokikat az égre

Olvasom, hogy megint áll a bál az igazságügyi törvényekkel. Egyik azt mondja, megyünk vissza az átkosba, a másik azt mondja, hogy megyünk bele a Zeuba. Egyik biztos hazudik, de az is lehet, hogy mindkettő. Rossz kedvem lesz tőle, hogy megint ez a téma, sosem tudunk már ezen túl lépni és meg mindig az a politikusok legjobb stratégiája, hogy hazudnak nekünk.

Aztán arra gondolok, hogy a hazugság mindig is a hatalom legjobb technikája volt itt felénk, csak a középkorban meg az ókorban a vallás töltötte meg a fejünket hazugságokkal, hogy ne nagyon ficánkoljunk.

Aztán arra gondolok, hogy a legújabb kutatások szerint magunknak is hazudjuk a valóságot és a szabad akaratot, mert ha értékes nekünk az életünk és az ivadékaink, akkor nem nagyon ficánkolunk.

Aztán arra gondolok, hogy az univerzum véletlenül beletrafált ebbe az élet nevű játékba, ahelyett, hogy a csillagok csak szépen fénylettek és kimúltak volna, tizennégymilliárd év alatt kifejlesztett minket (és talán másokat is), akik ficánkolnak itt a csillagok alatt és néha-néha fel is tekintenek az égre.

Hazugság az egész élet.

Aztán ettem egy kis csokit.

Már nincs olyan rossz kedvem. Valószínűleg a csoki az oka, nem a filozófia.

Zene.

Egyébként a mai gyergyói hírek egész érdekesek. Csak úgy mondom.

újabb megrémült vonalka

Most már világos, hogy miért viselkedik a Muszka úgy mint egy holdkóros az utóbbi időben. Ugyanis elvesztette a Tesla az értéke felét az utóbbi időben és ahogy a dolgok kinéznek, nem fog hirtelen visszapattanni semmi mostanában, jó ha nem veszíti el a maradék értékének újabb felét, mint mondjuk egy csomó kisebb tech céggel történt. Egyébként nem tudom miről beszélt, hogy mennyibe kerül neki Ukrajnának internetet biztosítani, ugyanis minden amit felsorolt, nagyjából magának a Starlink infrastruktúrának része, amit ki kéne fizetni ha szípják a netet az ukránok, ha nem, valószínűleg ezért is mondott le olyan gyorsan a képzelt milliókról. Azért nem semmi, hogy a Muszka eddig megúszta, hogy egyetlen marketing megbeszélésen részt vegyen, ugyanis a Tesla híresen nem költ a marketingre egy lyukas centet se (ugyanis a kliensek ingyen nyomják a kontentot a cociális hálókon), a SpaceX sem újsághirdetésekkel keresi a klienseket, csakúgy mint a Boring Co és a Neuralink. Szóval most nagyon meglátszik, hogy mennyire fogalma sincs arról, hogy mielőtt posztolunk valamit, előtte azért érdemes átgondolni azt, hogyan és mit értenek ebből az emberek. Most gondolom csak azzal foglalkozik, hogy nézi a Csendes Óceánban eladó szigetek prospektusát és sír, hogy ezt sem vette meg, meg azt sem, amíg még kétszer ennyi milliárdja volt.

Zene.

a királynő (na nem az) új köntöse (na nem is új)

Van egy új Queen dal. Itt hallgatható. Nem rossz, tetszik, jobban mint a Roger Taylor új lemeze, pedig mindkettő elég melankolikus, nem a tipikus Queen.

Kicsit elgondolkodtam, hogy milyen jó lenne, ha a technika ördögének köszönhetően nem évtizedenként egy új Queen számmal gazdagodnánk, hanem mondjuk valós időben öntené magából a gép az új Queen számokat. Erről már egyszer írtam, de most nem keresem meg a bejegyzést. Most inkább azon gondolkodtam, hogy mennyire is az ember sajátja a hangja.

Mert mondjuk a hangja alapvető paramétereiért a szülei felelnek. Aztán mondhatod az, hogy de te képezted a hangodat, de azt is egyrészt egy tanár segítségével, szóval neki is joga kéne legyen a te hangodhoz, meg aztán, azért képezted, mert a társadalom kitalálta a zeneipart, annak valamilyen formájában. Zeneipar (még ha csak kocsmában dalolászó bárdról is beszélünk) nélkül nem képzenék az emberek a hangjukat, maradna csak az amit a szüleik hoztak össze nekik. Szóval lehet, hogy te végezted a munkát, de azért az életedben megkaptad a fizetséget (vagy nem), halálod után nem látom be, miért tarthat bárki exkluzív igényt a hangodra. Persze, vissza lehet élni a dologgal, de az egy más probléma, más megoldásokkal. Szóval ma a zeneipar még a jogokról szól, bár eléggé karcos már a modell, a másolás ma már nem ugyanazt jelenti, mint mondjuk 30 évvel ezelőtt, vagy 50 évvel ezelőtt, ezért éppen újra fel kell találni és sajnos megint csak a nagyok vannak helyzetben. De a kicsik is nyomhatják a zenét, ha akarják, mert a technika lehetővé tette bárki számára, hogy zenét szerezzen (az eredeti értelmében), ha van egy számítógépe. Csak persze egyre kevesebben élnek meg belőle, de még így is áll a zászló a mindenféle intézőknek, meg közvetítőknek, meg üzletkötőknek. Persze a digitalizálás nekik is kezd betenni valamilyen szinten, bár nem hinném, hogy bárki meg tud élni csak a spotifyból meg jótúbból, ahol az üzleti rész nagyon egyszerű és nagyon a szolgáltató felé hajlik a mérleg...

Igazából persze nem az a kérdés, hogy eljön-e az az idő, amikor végtelen mennyiségű zenét és éneket generálunk bármilyen stílusban és előadótól, hanem az, hogy mikor. A tegnap vagy tegnapelőtt pl. feldobtak egy podcastot amelyben Rogán Dzsó beszélget Dzsobsz Sztívvel. Utóbbi már jó rég halott, előbbi akkor még nem volt a podcast királya, amikor még esélye lett volna elkészíteni ezt. Szerintem pár év múlva technikai akadálya nem lesz a végtelenített zenének, a jogi akadályok viszont nagyon sokáig kitarthatnak. Persze, aki tudja hol keresse, majd le tudja tölteni a modellt és hallgathatja Freddiet ahogy Nessun Dormat énekel. És ha majd a társadalom nagy része tudja futtatni a modellt, akkor legálissá válik. Lehet, hogy egyes jogörökösök nem fognak örvendeni, de remélem ez nem áll az utópia útjába. Az utópiában amúgy sem lesz már pénz, az emberek azt tehetik amit a törvények megengednek, se többet, se kevesebbet, de nagy házat sem vehetnek, mert nem lesz rá pénzük, meg éhen sem halnak, mert az ételt is robotok gyártják majd, mert azért mégis csak vicces a XXI. században a földet túrni és a ganét hányni.

Zene.

jobb ma egy veréb mint holnap egy túzok

Miért olyan hülyék a politikusok? Na de miért olyan hülyék az üzletemberek? Pl. itt van ez a Muszka, aztán olyan sok hülyeséget ír szegény a tuitterre, hogy már lassan azon gondolkodom, hogy a világ leggazdagabb embere mellé a világ leghülyébb embere címet is be akarja húzni, mert két cím jobb mint egy. Én el sem tudom képzelni mi mehet a fejében, vajon tényleg azt gondolja, hogy ő jobban ért a külpolitikához, mint bárki más, csak azért, mert több pénze van? Persze értem én, hogy neki sokkal fájdalmasabb lenne az atomháború mint nekünk, látná a lakásában azt a sok zöldhasút porrá válni az atomfényben. Nem elég, hogy mostanában esnek a tőzsdék, minden nap betörnek hozzá egy villás targoncával és egy raklapnyi pénzt kivisznek és beöntik az úszómedencéjébe. Szóval nem értem a fickót, de ha ez az ára annak, hogy a leggazdagabb ember legyél a Földön, akkor inkább nem kérek belőle. Megelégszem a második hellyel. :))

Viccet félretéve, tényleg szomorú ez a Muszk jelenség. Valamikor én úgy gondoltam, hogy van itt egy nagyzolós, de alapvetően értelmes ember, aki elég vadkapitalista, de nettóban jót tesz. Szerintem mire véget ér a karrierje, még a nettó jó sem lesz már igaz és ebben szerintem szerepe lesz annak, hogy végül csak megveszi a tuittert és elszabadul a "szólásszabadság".

Zene.

jobb egy lúd nyak tíz tyúk nyaknál

Miért olyan hülyék a politikusok? Definíció szerint, azt hiszem. Talán régebben még, amikor nem értette az emberiség, mennyire nehéz egy stabil jóléti társadalmat összehozni, egyesek még tényleg azt hitték, hogy ilyenen ügyködnek és ott volt még értelme a demokratikus szelekciónak köztük. Ma már minden értelmes ember tudja, hogy lehetetlen ekkora egyenletrendszert megoldani, még akkor is, ha csak lassan nő időben a változók száma és elég jó megoldásokat találtunk ezelőtt (persze a nem tetsző változók kinyírásával vagy legalább szőnyeg alá seprésével) és csak el kéne kicsit mozdulni az eddigi megoldástól jó irányba. Az a fránya káoszelmélet az oka. Ezért csak olyanok állnak oda a kormányrúdért folytatott harchoz, akiknek fogalma sincs mik azok az egyenletek és a változók. Nem csoda, hogy a szakadék szélén kóválygunk és amíg át nem adjuk a számítógépeknek a feladat megoldásának a problémáját (a feladatot még mindig mi kéne kijelöljük azért, demokratikusabban ha lehet, mint most), addig nincs is nagy esély, hogy nem tévedünk olyan mélységek közelébe, ahonnan már csak évezredek alatt lehet kimászni.

Zene.

vissza a jövőbe, a 90-es évekbe

Otthon voltam a múlt héten, rendezkedni kellett dolgokat és akkor már benéztem az íróasztalom fiókjába is, találtam néhány dolgot, amelynek a létezése nagyon nem volt aktív kategória a fejemben. Csak kevésről készítettem fotót, így is készült vagy száz... :) Az egyik ez a fotó egy régi számláról, amikor 50000 lejt fizettem az 1999 januári internet előfizetésért.

Aztán olvastam János bejegyzését, amelyben arról az időről ír, amikor nem volt számítógépe. Illetve PC-je, mert akkoriban mind azt képzeltük, hogy a PC-k az igazi számítógépek, egy jó kis 8 bites masina otthon még inkább fokozta a vágyat egy PC iránt. Azt hiszem, azt az érzést, ahogy a kisdiákok vágyakoztak, hogy PC-t használhassanak és ami nekem szerencsére elég rövid ideig tartott, nem lehet majd reprodukálni sehogy, de legalább leírhatjuk, hogy létezett egy ilyen érzés és bár lehet a pszichológiai szimptómák és betegségek lexikona valószínűleg sosem ismeri el a valóságát, szerintem akkor is egy teljesen egyedi érzés volt. Nekem már a IX. osztályba menetkor lett PC-m és következett 4 csodálatos év, amikor nagyon sokat tanultam, bár nem az iskolában, hanem otthon a gépemen.

Azon gondolkodom, hogy miért tud ennyire elkapni engem a nosztalgia a 90-es évek iránt. Talán akkor kezdtek sorokba és oszlopokba rendeződni végre a fejemben a kaotikus kis vonalkák. És talán még mindig keresik egyes vonalkák a helyüket. És az is van, hogy ennek a kornak már komoly digitális lenyomata van, már most is könnyű újra megmeritkezni azokban az újságokban amelyeket akkor olvastunk, megnézni újra azokat a demókat amelyeket akkor néztünk, játszani azokat a játékokat amelyeket akkor játszottunk, nézni azokat a filmeket amelyeket akkor néztünk, hallgatni ugyanazt a zenét amit akkor hallgattunk. Nem lehet már beszélgetni azokkal az emberekkel, a legtöbbnek már egy új, öregebb verziója létezik, néhánynak már nincs élő verziója, csak az emlékek gyorsan múló képei.

Van egy olyan érzésem, hogy amikor idős leszek, én leginkább a 90-es évekbe akarok majd visszatérni. Remélem majd valahogy rekonstruáljuk elég jól a helyeket és az embereket, az érzéseket talán majd tudom én hozni magamnak. Jó lett volna akkor egy iPhone és a mostani szokásom, hogy néha napi több száz képet készítek, ugyanazokról a dolgokról, amelyek ugyanúgy körülvesznek. És próbálok rászokni a kisfilmre, 5 másodperc olyan sokkal több mint 1 millimásodperc.

Majd még erre a témára visszatérünk, most kell hegeszteni a játékot...

Zene.

tizenkét mérges tévéadó

A napokban nem a szokásos tévéadókat néztem, hanem mindenféle mást és hát eléggé elszörnyedtem. Nagyon messze vagyunk már Kansastól, a pénz mindent felülír és a nálunk a média még el tudja hitetni az emberekkel, hogy az eredeti szerepét játssza, azaz a tájékoztatást, de valójában már csak egy báb a politika és a tőke kezében. Ahelyett, hogy a mese arról szólna, hogy igazságok és féligazságok ismeretében keresnénk az igazi igazságot a tudomány módszereivel, az igazságot előre tudjuk, tudjuk ki a jó és ki a rossz, ki a hős és ki az áruló, a feladat az, hogy a napi igazságok és féligazságok és sajnos hazugságok felhasználásával eljussunk ahova meg volt adva. Ja, és tudománynak nyoma sincs, ismétlés és félremagyarázás van, amit a legtöbben nem értenek, de bólogatnak. A legnagyobb nyugatellenesek nyomják a dumát a nyugat legjobb vívmányaival, a tudomány legjobb analitikai eszközeivel mérve, hogy mi a leghatékonyabb lódítás. A legnagyobb baj viszont az, hogy mindenki elkezd hinni is abban amit mond és akkor kezd összeomlani a kártyavár, de sajnos mindenkit maga alá temet. A nyugatot is, amely kitalálta és elnézi ezt a hülyítést, mert őket csak a pénz érdekli és a valóságban nem csak a pénz számít, a keletet is, mert mesékre csak mesevárat lehet építeni ami a valóság első leheletére összeomlik. Na de talán még ki lehet kapcsolni a tévét, vagy bekötni rá a 64-est. Én csak annyira vagyok forradalmár, hogy bekössem a 64-est a tévére.

Zene.

komoly mint a vakbélgyulladás

Ritkán adatik meg mostanában az, hogy egy régi hiedelmeimet újraértékeljem. Ez is a blog egyik feladata, régebben azt hittem a fő feladata, hogy azt örökítsem meg, hogyan változik a gondolatvilágom. Aztán persze soha nem azok lettek a maradandó gondolataim amikről írtam is. De a tegnap volt egy ilyen változás és ma leírom.

Tegnapig azt hittem, hogy az, hogy a magyarok kitartottak mindkét világháborúban a német szövetségesek mellett, valami nagy és dicső gesztus volt, de ahogy most látom a konzervatív eliteket, inkább csak a vezetők butasága volt, akik nem akartak "arcot veszíteni" és ezért mentek végig az úton, amiről valószínűleg tudták, hogy óriási károkat fog okozni a hazájuknak, de ők megússzák az elszámoltatást. A konzervatív elitek még mindig úgy gondolják, hogy érdemes meghalni egy ideáért, de valahogy mindig másokat küldenek halálba érte. Ez nem változott.

Az, hogy szerintem érdemes-e meghalni egy ideáért, a bejegyzés titkos záradékának lesz a tartalma.

Zene.