Az van ugye, hogy immáron új az év, meg egy csomó más is. Eszteréknél voltam szilveszterkor, nem volt valami fergeteges a buli, de nekem megfelelt. Jó volt a kicsivel lenni, amúgy is. Egyszer mászkáltunk a városban és kérdezte, hogy akarok-e emailt nézni és nem akartam. Sok értelmeset nem csináltam, de hát valószínűleg, még ha akartam volna, akkor sem ment volna az (olyan könnyen). Az a lényeg, hogy kipihentem magam, bár most éppen túl fáradtnak érzem magam, hogy értelmes dolgokkal foglalkozzam, de hát ma hajnalban jöttünk vissza Kolozsvárra. Persze, az 5 órás kelést lehetne úgy is értelmezni, hogy 3-kor feküdtem és 8-kor keltem és olyan napok után néha volt még energiám csinálni is valamiket ilyen este 7 tájban. Szerintem ma nem egy ilyen nap van. Bár még az is meglehet, hogy fogok olvasni valamiket. Olvasni jó, nekifogtam otthon még az Érzelmek iskolájának, de még csak 50 oldalt haladtam, hiába, a netezés nagyon lefoglalja az embert. Azért szeretném kultúrált módon elolvasni, legalább.
Szatmáron találkoztunk Paliékkal, meg Andrással is, mindenki optimista, egy kicsit én is az lettem, persze tudom, hogy ez csak addig van, amig neki nem fogok komolyabban a munkának.
Na jó, akkor most ennyi. Az van, hogy imádok firkálni abba a határidő naplóba, amit kaptam, oda is blogoltam rendesen, amíg nem volt eleftrónikus alternatíva és jó volt és rajzoltam a Zelda hetedik dungeonjéhez térképet is, de még mindig nem tudom, mi a megoldás, mostmar utálom, de inkább nem veszem már elő a leírást, mert még nem tudnám megállni, hogy be ne fejezzem. Lejár ez a szesszió és akkor majd. Talán.
Az létezhet, hogy az ember értelmetlen hülyeségeket írjon? Nincs az agya értelmes dolgok generálására programozva? Nem muszály a mondatoknak kerekedni valahova, a pisztolyoknak elsűlni, az alvóknak felébredni? Azon gondolkodom, amiről most nem fogok írni. Azt mindenesetre leszögezem, hogy semmi sem biztos ezzel a bloggal kapcsolatban. Csak az, hogy most ennek a bejegyzésnek vége.
Nem is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése