Görnyedek a gép előtt, 20 centire az orrom a képernyőtől, na jó, lehet, hogy van 30 is. Blogot írok, mert már legalább két napja nem írtam és annyira felgyűltek a dolgok, hogy muszáj. Kezdjük rögtön azzal, hogy telnek a napok és érzem ahogy telnek. Folytassuk azzal, hogy ez hülyeség. Ez már nekem fáj. Na, szóval most csak annyiról akartam írni, hogy megnéztük a Szahara című filmet és hát blőd amerikai történet, de nekem tetszett, izé, nézhető, nem is keresek már pozitívumot benne. Az átlag amerikainál mindenképpen jobb.
Miért van az, hogy a fáradtságról nem lehet hosszan írni? Csak én nem tudok? Pedig lenne hozzá kedvem.
Néha látom kívülről a blogomat és annyira szégyellem. Néha látok viszont érdekes blogokat és akkor valamennyire ok, mert hát ugyanabból az érzésből fakad az enyém is (legalábbis bizonyos esetekben), csak az enyém kicsit kisíklott, de hát ez már ilyen, így kell elfogadjam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése