A szokásos vonattal jöttem vissza Kolozsvárra, fűtötték (már egy-két éve rendesen fűtik télen a vonatokat, ez a Cel mai Frig din Romania valamit akar). Az van, hogy főztem egy adag kávét és mivel a kávéfőző három személyes, ezért elég komoly adagnak számít, nem akarom gyorsan meginni, bár mostanában egyre kevésbé érzem azt, ahogy dobol bennem. Mindjárt megyek munkába, csak még egy kicsit írok, közben lassan iszogatom a kávét. Glupp.
Szóval a vonaton utaztam és egy derék székely ember is utazott a személy vonatok jó nagy utasterében elég közel hozzám, hogy jól halljam. Általában nem szoktam rendes, munkás emberekkel beszélgetni, ezért érdekes volt hallgatni. És megszólalt bennem a nyelvész, ami nem is létezik. Ez az úriember gyakran használta az "úgy lehet" kifejezést a mondat elején, ez jellemző nálunk azt hiszem, néha én is használom, amikor direkt székelyesen akarok beszélni és talán nagyon ritkán öntudatlanul is. Na most az "úgy" szó teljesen fölösleges, mert mindig "lehet" értelemmel használta a kifejezést. Glupp. Egy bizonyos Manning úr azzal érvelt a sztochasztikus nyelvmodell mellett, hogy azzal könyebb kifejezni mind a kategorikus, mind a finom megszorításait a nyelvnek, amelyek aztán összerakják a fejünkben a mondatot. Na most, ha kategorikus modellt veszünk, akkor hogyan lehet begenerálni a lehet elé az úgyot? Mert ha csak simán egyenlőnek vesszük az "úgy lehet"-et a "lehet" intenziójával, akkor végtelen úgy-ot be lehet generálni egy lehet elé. Ha viszont nem, akkor kell egyből találni neki egy új szimbólumot és be kell vezetni egy subtyping relációt közéjük. Túl sok munka. Viszont ugye a valószínűségi modellbe milyen szépen beleillik, hogy némi valószínűséggel bejöhet egy úgy a lehet elé. Persze, ha nem figyelünk oda, még egyet begenerálhatunk. Na mindegy, Várhegyen álltunk 1 perc helyett 1 órát. Glupp. Arra viszont gondoltak a kedves nyelvész urak, hogy különbséget kéne tenni a beszélő neme között, szerintem a férfiak egészen másképp beszélnek mint a nők. És persze léteznek olyan mondatok, amelyeknek 0 a valószínűsége egy férfi szájából, pl. Milyen színűre fessem a körmöm? A pszichológia legtöbb ágában különbséget tesznek a férfiak és a nők között, a kognitív pszichológiában miért nem? Na jó, utolsó glupp, messzire tévedtem a kis ügyes 1-eseim és 0-im világából. Ők olyan ártatlanok. Bárcsak itt se lennék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése