mert úgy szerette a milka tehén a friss zöld füvet, hogy koevolválta mellé a kakaóbabot, hogy minél több tejcsokit gyárthassunk

Az van, hogy jó volt egy kicsit pihentetni a blogolást. De gyakran azért is írtam, mert valami gondolat elszórakoztatott, azt nem fájt tovább gondolni blogírás közben, mint egyébként sok mást. Sajnos ezeknek is vége szakadt, de most úgy döntöttem, hogy ezeket mégis csak le kéne írni, mert ez jó nekem, legalább is egy rövid időre.

Szóval én ritkán gondolkodom Istenen és valláson, de néha azért megteszem, most úgy jött ki a lépés, hogy azon gondolkodtam, hogy miért olyan a vallás mint a csoki. Kifejtem.

Szóval szerintem a dolog úgy kezdődött, hogy az evolúció rájött, hogy érdemes az édes dolgokat szeretni, mert sok állat gyorsan tud a különféle cukrokból energiát kinyerni. Aztán (bár igazából nem tudom, hogy előtte, közben, vagy utána, nem is igazán tudom olyan nagyon összehasonlítani a komplexitását a két mémnek, szerintem nem annyira egyértelmű, mint aminek látszik) arra is rájött, hogy az állatoknak érdemes öntudatot is adni. Az ember azt gondolja, hogy nagyon ritka az öntudat az állatvilágban, de szerintem ha komolyabban megvizsgáljuk a dolgot, lehet, rájövünk, hogy mégsem annyira ritka, csak kicsit másképp kell értelmezni sok-sok állat esetében, mint ahogy azt magunknál tesszük, pl. szerintem a szárnyasoknak mind van öntudata és amikor visszük a tyúkot levágni, ő is imádkozik az istenéhez, hogy fogadja el a lelkét és bocsásson meg a bűneinek. Aztán az öntudatra épült a szabad akarat illúziója, ezzel még szerintem a legtöbb ember rendelkezik. (Bár nem a mostani témához kapcsolódik, de pl. a belső hang illúziója már úgy tűnik csak az emberiség felének van meg, és az evolúció persze nem állt meg, csak átment a mémek birodalmába, ott azért már nincsenek domináns jegyek).

Szóval az ember fogta az édes dolgok szeretetét és elkészítette a csoki receptjét. Ugyanígy fogta a szabad akarat illúzióját és elkészítette a vallás receptjét. Mindkettő papírra van írva, mindkettő jó nekünk, ha megfelelő mennyiségben fogyasztjuk, de ha túltoljuk, akkor káros. Mindkettőnek vannak feltétlen hívei, akik rendesen túlzásokba esnek. A csoki mellé rendes kaját kell fogyasztani, másképp hamar véget érünk, a vallás mellé kell a tudomány is, mert nélküle a közösségre vagyunk utalva, ami jó kérdés, hogy még meddig marad stabil. És ahogy nem mindenki szereti a csokit, úgy nem mindenki képes hinni Istenben sem, a genetika azért mégis uralkodik a kultúra felett. Én szeretnék hinni abban, hogy mindenkinek megvan a helye a világban, de ez mostanában egyre kevésbé népszerű vélemény.

Bizonyára, ha tovább törném a fejem, más párhuzamokat is találnék, de ebből most ennyi elég. A lényeg az, hogy egy kicsit azért mégis visszatérek a blogoláshoz, de csak olyan témákról fogok írni, amelyek jól esnek nekem, nem kell azon gondolkodni, hogy ezen gondolatok fényében miért nem leszek remete vagy öngyilkos.

Demó. Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

filmek

Ebben a hónapban sikerült egy kicsit több filmet megnézni, de megint nem írtam meg a véleményem időben, ezért most rövidebb lesz ez, mint szeretném, de hát ez van.

The Lighthouse (2019): Az első három filmet egymás után néztem egy délután. Horrorra vágytam, hát megkaptam. :) Ebben a filmben az tetszett, hogy elég jól egyensúlyoz azon a mezsgyén, hogy talán az egész csak hallucináció, az elején minden úgy indul, hogy normális hely ez a világítótorony, ahol rendesen váltják egymást a fény őrei. Aztán persze elcsúszik egy kicsit a dolog, de elég jól van adagolva az egész. Annyira egyébként nem ijesztegetős cucc, valószínűleg ez volt a cél, inkább maradjon az egész a valóság talaján. Ami még tetszett, hogy azzal, hogy kiderül az, hogy az emberek nem azok akiknek mondják magukat, mintha új szereplők is bejönnének a képbe. Jó cucc.

Deep Red (1975): Ez jó kis régi cucc, amikor még nem volt igazán fontos a gyilkolás minél életszerűbb ábrázolása, inkább egy kis fejtörő a film, a díszlet még legalább annyira fontos, mint maguk a szereplők. Én élveztem, de ma már elég sablonosnak számítana, lehet azért, mert a mostani filmek másolják a történetet, ha nem is a történet vezetését.

The Texas Chain Saw Massacre (1974): Ez is inkább a vicces kategória ma már. De a hangulata annyira egyedi, hogy megéri megnézni, csak azért is, hogy visszarepítsen minket egy korba, amit nem is tapasztaltunk meg. Kicsit fura, hogy az öt emberből négy kb. 5-5 másodperc alatt meghal, míg az utolsó csaj, aki túléli a dolgot, legalább fél órán keresztül szenved. Mondjuk lehet ezt lehetett kihozni realisztikusan a helyszínből, ha mindenki ugyanannyit futkosott volna körbe-körbe, akkor már untuk volna a végére, vagy lehet van valami üzenet ebben a kivételes emberekről, nem tudom. Ezt mondjuk nem kell ajánlani, kultusz film.

El Hoyo 2 (2024): Sajnos nem tudták igazán túlszárnyalni az első filmet, az tetszett, hogy az elején nem egyértelmű, hogy időben előtte vagy utána játszódik, aztán persze kiderül, hogy előtte, így persze érdemes lenne újranézni az elsőt, hogy mi maradt meg a másodikból benne, de én egyelőre még halasztom ezt a dolgot. Azért az alapötlet még mindig nagyon erős.

Eye of the Needle (1981): Ez nagyon jó volt, nagyon feszesre rendezett film, nem csoda, hogy a 3. Star Warst rábízták a rendezőre. Nem sokat megy a lacafacázás, de mégis csak egy 81-es cucc, amiben azért még igazi emberek alakítanak igazi embereket. Az is nagyon tetszik, hogyha kivesszük a kémtörténetet, akkor is teljesen megállta volna a helyét a film, de azért ad egy kis extra feszültséget a kémkedős háttér.

Déjà Vu (2006): A tuitteren ajánlotta valaki, talán a fényképezése miatt, szóval mivel a kémtörténetek is bejönnek mostanában, megnéztük. Hát, nem igazán kémtörténet, nem tudom miért mondják rá, meg aztán a nagy spíl a filmben eléggé ledobta az ékszíjat az agyamon, de a végére valahogy sikerült elfogadni, hogy ez akkor ilyen és ekkora. Egyszer jó lenne végig gondolni, hogy egy ekkora lépést elbír-e a történet, mint ami ebben a filmben van, vagy azért mégis csak azt kell mondjam, hogy ennyire erővel ledobhattak volna egy atomot is a stúdióra, nem ártott volna meg a munkájuknak. Ha valaki szereti a sci-fi-t és mostanában úgy érzi, hogy szarok a sci-fi-k (mint én), de érdekli az, hogy miért is van ez így, akkor érdemes megnézni ezt a filmet, talán egy lépéssel közelebb kerül a válaszhoz, pláne ha ki tudja mérni grammra, hogy akkor mennyit ér egy nagy sci-fi lépés egy alapvetően rágógumi hazafias filmben.

Freud's Last Session (2023): Hát ebben beszélgetnek sokat Istenről, de igazából teljesen fölöslegesen, hisz Istent nem lehet beszélgetve megérteni. Szerintem egy sokkal mélyebben nyugvó jelensége az emberi pszichének, amelyet a két karakter igencsak sekélyes módon ismer. Ráadásul sosincs egyetlen párbeszédben se több mint négy-öt mondat, mindig megszakítja valami, ami engem zavart, de lehet, hogy a rendező úgy érezte, hogy a mostani közönség ennyit bír meg egyszerre. Jobb lett volna, ha Woody Allen rendezi ezt a filmet. De azért érdekes reflexió egy nagyon speciális napra, még ha nekem nem is jött be.

Last Night in Soho (2021): Valahogy az előzetesből úgy jött le nekem, hogy ez egy sokkal csavarosabb történet. Sajnos nem az, pedig az alapötlet nagyon jó, egy kicsi sci-fi-t simán elfogadtam volna a pszichózis mellé. Mondjuk teljesen azt érzem, hogy lehet, van egy teljesen nem konvencionális értelmezése is a történetnek, amit én nem találtam meg, talán megkereshetném a kritikákat, hátha valaki megtalálta és akkor akár Mulholland Drive magasságokba is emelődhetne a film, de egyelőre csak egy jól kinéző híg szósz. Viszont azt igazán érdekesnek találom, hogy ez volt két Bond lánynak is az utolsó filmszerepe, ez a véletlen a valóságban érdekesebb számomra mint az a véletlen a filmben, hogy egy csaj éppen egy olyan házban száll meg, ahol egy elég tragikus történet szivárog a falakból, azoknak, akik képesek azt felfogni. Mert a valóságban csak ennyire futja. :)

The VVitch (2015): És akkor az első filmje is sorra került Anya-nak, mivel fent van a hobon. Szerintem nagyon jó cucc, teljesen a kevesebb több elvet valósítja meg. Nekem teljesen elszállt az agyam a filmet nézve azon, hogy vajon mennyit is gondolkodtak az akkori emberek Istenen, meg, hogy mi is volt a természetfölötti eredete. Igazán tetszett, hogy nincs semmi túltolva, de így autentikus a dolog. A vége is persze tök jó ennek tükrében. Megéri megnézni.

The Zone of Interest (2023): Nekem tetszett ez a távolságtartó történetmesélés, de azt hiszem, ez is a jelenkor egyik nyavalyája, hogy nem merjük nevén nevezni a dolgokat, mindenki azt ért amit akar és hát az gyakran nagyon eltér az igazságtól, mert az igazság már senkit nem érdekel, mindenki csak a mémeket hajhássza. Nagyon veszélyes játék ez, főként, hogy ballisztikus rakétákra szerelt atombombák az emberiség mostani játékszerei.

Anyone But You (2023): Sidney Sweeney most nagy sztár, mivel az Euphoria nem érdekel, valamiben azért meg kellett nézni, hogy miért is. Hát ez a film bemutatja, de a történet nem valami érdekes. Illetve, én el tudtam gondolkodni, hogy akkor most tényleg az van, hogy a mai fiatalságot már tényleg arra kell biztatni, hogy ne a tökéletest keresse, ha nem jön minden egyből össze, meg is lehet beszélni a problémákat, lehet nem is olyan igaziak azok, mint gondoljuk? Fene tudja, nem vagyok mai fiatal.

Zene. Zene.

ömlesztve

Demó.

Vers.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

Goblins 6.

Insta.

Lillian.

AI.

jaú

Zene.

Gazdasági podcast.

pihen a blog, kikötötték

Most egy ideig nyugi lesz a blogon, mert jobb az nekem, ha nem csavarok ki egy bejegyzésre valót a gondolataimból és persze arra is rájöttem, hogy fölösleges is a dolog. Persze azért néhány dolog folytatódni fog, pl. a filmek, meg nagy ritkán, ha van valami jó mesterséges intelligencia hír, vagy demó, amiről érdemes írni, akkor lesz bejegyzés, de egyébként szabadságra megy most a blog pár évre. Egy kicsit pihentetni kell  a gépet, mert már rendesen túlpörögte magát az utóbbi időben és kezdett szétesni, csak nem volt ideje rájönni, hogy baj van. Ja igen, a játéknapló is menni fog tovább. Meg időnként bedobom a zenéket is amiket érdekesnek tartottam, ez jó szórakozás évek múltán, sokszor sikerül visszahozni egy-két régi hangulatot. Szóval lesz azért havi 1-2 bejegyzés, de nem fogok napi dolgokat kommentálni.

jótúb

Zene. Zene. Zene.

AI.

FUCKKKYOUUU (rövidfilm).

Zene/AI.

újratervezés folyamatban...

Ma séta közben rájöttem, hogy az egyik ok amiért úgy gondoltam, hogy van értelme blogot írni, már rég megszűnt.

az játék előrehaladottáról

Elkészült egy újabb vidió.

Jó két éve dolgozom a pályageneráláson. Mielőtt még nekifogtam ezen dolgozni, kellett néhány tesztpálya a többi algoritmus teszteléséhez. Ezeket az elején én építettem fel kézzel C++-ban, mindenféle primitívek egymás mellé rakásából. Ez elég jól működött, aztán amikor eljött a pálya generálás ideje, akkor persze egy jobb rendszert akartam. Igazából mielőtt nekifogtam a projektnek, végig gondoltam, hogy nagyjából mire lesz szükség és akkor úgy gondoltam, hogy ezt valamilyen megszorítás alapú rendszerrel fogom megoldani, nem lesz kedvem meghatározgatni a méreteket magam, hanem csak annyit, hogy mi mivel kapcsolódik és majd a rendszer kisakkozza, hogy akkor mekkora is az akkora. De mire eljutottam ahhoz, hogy dolgozzak is rajta, már nem tartottam ezt olyan fontosnak, elég jól működött az, hogy mégis csak meghatározott méretű és típusú elemeket rakosgatok össze, már csak a szabályokat kellett hatékonyan leírni. Az elején a szabályok json fájlokban voltak tárolva, de nehezen ment az, hogy egymásra hivatkozzanak (azaz, hogy mondjuk az egyik szabályt úgy hívják, hogy kis-ajtó és az kapcsolódjon a nagy-szoba szabályhoz, ugyanis nem tudtam kitalálni egy nomenklatúrát, azaz elnevezési szabályokat, néha a méreteket találtam fontosnak, néha a kapcsolódási pontokat, mondjuk kis-ajtó-előre, stb, mindig kellett keresgélni a json fájlban, több időt vett el a keresés, mint maguknak a szabályoknak a meghatározása). Ezért nekifogtam egy grafikus szerkesztőnek, amiben már könnyű volt a szabályokat kiválogatni, de aztán rájöttem, hogy ezek nem elég általánosak, ezért elkezdtem mindenféle behelyettesítési szabályokat is hozzárakni, aztán egyre többet és többet kísérletezgettem a rendszerrel és egyre több és több elemi primitívre lett szükségem. Szóval bevezettem jó sokat, az eredeti három primitívből (alapvető primitív, (mint mondjuk kocka, lépcső, valamely oldalán nyílt kocka, stb), szabály, ami alapvető primitívek és más szabályok sorozata és változó, amely ezeknek kombinációja és addig próbálkozik amíg egyet alkalmazni nem tud, vagy ha egyik sem megy, akkor hibát jelez) 31 lett (most nem fogom mindet leírni, majd ha véget ér a projekt, talán). Aztán ahogy egyre hosszabbak lettek a szabályok és több lett belőlük, rájöttem, hogy ez a grafikus szerkesztő sem jó, mert nehéz volt egész szabály családokat létrehozni és a válogatásuk is nehézkes volt egy kis listából több száz szabály közül kibökni pont azt ami kell. Meg néha ugye az is van, hogy egy szabálynak vannak különböző verziói, de azok abban is eltérnek, hogy egy hivatkozott szabály megfelelő verzióit használják, ezt a fajta függőséget is lehetetlen volt kifejezni, kézzel csinálni meg munkás volt. De leginkább szerintem az általános copy-paste hiányzott, szóval lemondtam a szerkesztőről, hogy majd lua-ban generálom a szabályokat, ez egy amolyan metaprogramozás. Aztán rájöttem, hogy bizonyos típusú szabályokat még könnyebben is generálhatnék, mondjuk azokat amelyek csak primitívekből állnak egymás után, na erre akkor a lua metaprogramozás metaprogramozásába kezdtem. Aztán kezdtem kapisgálni, hogy jó lenne, ha bizonyos döntéseket bonyolultabb logikával döntenék el, amit nem lehet kifejezni a rendszeremben, vagy nem könnyen. Szóval az előző vidió ugye arról szólt, hogy most már a szabályrendszer kiértékelése, azaz a pálya generálása alatt is meg tudok hívni lua függvényeket, amelyek elérnek valamennyi információt a kiértékelési fából és az alapján bonyolultabb logikát használhatnak, mint annyit, hogy most itt éppen mit próbálunk ki. De mint annyiszor, rá kellett jönnöm, hogy debugger nélkül gyengécske lua programozó vagyok, szóval leges legutoljára rájöttem, hogy jobb lesz, ha C++-ban is írhatok meghívható függvényeket és ha már úgyis itt tartunk, akkor már ne csak egyetlen szabályprimitívet bocsáthasson ki ez a speciális primitív maga helyett, hanem akárhányat. Ez kb. olyan, mint az önmódosító kód volt valamikor, csak nem kell odafigyelni a relokációra. Ezzel ugyanakkor bezárult a kör, visszajutottam oda ahonnan kezdtem, C++-ban tudok mindenféle geometriai primitíveket egymás mellé tenni, ha akarok és ez lesz a pálya. Persze még mindig ott van az az egész kiértékelős infrastruktúra is, amit persze egyre inkább megtanultam használni, de mégis csak értelmezhető valahogy ez az egész, hogy amit két évig csináltam, az haszontalan volt.

Ettől egy hétre eléggé elment a kedvem a melótól.

Talán most kerültem a legközelebb ahhoz, hogy egyszerűen csak feladjam az egészet és visszamenjek munkát keresni. Illett volna előre látnom, hogy olyan típusú döntéseket, mint, "hogy legyen két párhuzamos út, amelyek 5 lépésenként keresztezzék egymást és ha mindig vált a játékos, akkor mindig a másik útra tegyük a jutalmat, de a cél előtt váljanak szét legalább 10 lépésre és már ne legyenek láthatóak", nem fogok tudni kifejezni egy mezei kis környezetfüggetlen grammatikával, amelyben mindig is odafigyeltem, hogy ne lehessen keresni a térbeli pozíció alapján, csak a kiértékelés fát lehessen esetleg bejárni (mert a térbeli keresés lassú 3 dimenzióban). Így aztán a legkisebb kanyar messzire visz a céltól, ha utána sokat megyünk rossz irányba, persze tudok már rátartani a jó irányra más módszerekkel, de akkor már könnyebb lett volna ha egy okos tervet készítek előre és csak azt hajtom végre, nem kell megkeresni a kijáratot, ha úgyis tudod előre...

Na de 5 év után már illene letenni valamit az asztalra, szóval a kognitív disszonancia győzött, újra hegesztem a kis kódokat, már miután befejezem ezt a bejegyzést. A mostani példa meg egy olyan szerkezet, amit nagyon nehéz lett volna a régi módszerrel megcsinálni, a gömb nem összerakható kockákból, mondjuk nem is sikerült valami jól, de aztán kis csápokat rakni belőle a normál vektor irányába, még nehezebb lett volna régebben. Most csak írtam egy kis C++-t és minden megoldódott. Most így utólag nézem, hogy nem annyira diszkó gömb ez, mint korona vírus, de hát ez már csak ilyen.

Persze, most neki lehetne fogni az egész szabály kiértékelési folyamatot láthatóvá tenni a C++ natív függvényeknek, hogy újabb meta szintet vezessek be, de remélem most már tényleg nem kell semmi komoly új dolgot bevezessek és képes leszek megcsinálni a pályákat a rendelkezésre álló primitívekkel. Az a programozó dolga, hogy egyre hatékonyabbá tegye a munkáját, de tényleg el kell jöjjön egyszer az a pillanat, amikor azt mondja, hogy elég volt, így már mindent meg tudok csinálni amit akartam. Remélem nekem eljött ez a pillanat. Már csak ki kell találni a pályák szerkezetét, aztán valami játékmenet szerű sem ártana... Aztán hangok, vindóz, és végső finomítások. Van még meló bőven...

Ez a mém elég jól leírja, hogy mit tanultam az utóbbi 2 évben. :)

a 22-es latrina csapdája

Csak egy kicsit el akarok oszlatni néhány tévhitet a politikai nézeteimmel kapcsolatban. Nem vagyok sem baloldali, sem jobboldali, sem centrista. Algoritmista vagyok, azaz azt szeretném, hogy számítógépek kormányozzanak, persze csak egy jól megírt és felügyelt algoritmus alapján.

Szóval nem vagyok sem Gyurcsány, sem Magyar Péter és még Orbán Viktor fan sem. Amúgy is, szerintem a politikusokkal valami baj van. Vagy nem értik a munkájuk nehézségét, és akkor azért nem odavalók, vagy nem a közjó mozgatja őket, és akkor meg azért. Ami viszont igazán aggaszt, hogy egytől egyig hazudnak mint a vízfolyás. Az igazán nagy baj csak akkor van, amikor már ők is elhiszik amit hazudnak. A másik baj meg az, hogy mindenképpen ránk akarják kenni a saját hibáikat és ezért mindenféle hibás érvet felhoznak. Ha az ember bemegy az étterembe és az étlapon mindössze szar, fos, meg kaki van, akkor simán csak kimegy az étteremből, anélkül, hogy fogyasztana. Sajnos a választásoknál ezt nem lehet megtenni, mert mi vagyunk a hibásak, hogy szarul választottunk.

Egyébként ez a bal-jobb dichotómia most olybá tűnik nekem, hogy valójában a kooperálás, nem kooperálás dichotómiája. A jó stratégiát a költség függvény, az iterációk száma, a populáció mérete és a rendelkezésre álló információk döntik el, nincs a priori helyes megoldás. Vannak problémák amelyeket csak kooperálva tudunk megoldani, de igazi innovációra csak kis csoportok képesek. Azért húzok egy kicsit balra, mert úgy gondolom, hogy a mostani helyzetben az innovációt pont hogy megöli a jobboldal, ami csak a régi eredmények maximális kihasználásával törődik, vagy ha innovál, akkor azt azért teszi, hogy még erősebb monopóliumot alakítson ki.

Szerencsére annyira gyengén csinálják már a politikusok, hogy a kommunikációjukon könnyű átlátni, a gazdaság meg már omladozik, amikor kész lesz a rendszer ami képes lesz lecserélni őket, az embereket nem kell majd sokat győzködni. Addig meg lehet valami mással foglalkozni, mint politikával.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

Animáció.

Shenzen.

Drónos.

filmek

Megint nem írtam meg időben a véleményemet a filmekről, ezért megint nagyon összecsapott lesz a bejegyzés, de hát ez van.

Alien (1979): Ugyebár voltam az új részen moziban, gondoltam gyorsan újranézem az Alieneket, amúgy is nagyon régen láttam már. Sajnos már messze nem ütnek olyan nagyon, meg én is változtam sokat mióta először láttam őket. Egyébként nagyjából időrendi sorrendben láttam őket és emlékszem, hogy amikor az elsőt láttam, akkor nem értettem, hogy miért Ripley élte túl és miért nem a kapitány. Persze most már értem, hogy a kapitányoknak az a dolga, hogy meghaljanak, ha nem halnak meg, akkor nem igazi kapitányok. Most a film közben arról a társadalomról filóztam, amiben ez történik és leginkább a fizetségről való vitatkozást élveztem az egészben. Az, hogy az emberek belesétálnak a szörny torkába, annyira nem is fontos már nekem, értem én, hogy az örökmozgóknak van egy ilyen rossz szokása. De legalább együtt lehet érezni velük, annyit látjuk mászkálni őket sötét folyosókon. Jó kis lazítós film lett már ebből, de örök kedvenc marad és még visszatérek rá máskor.

Aliens (1986): Ami leginkább tetszik, hogy szerintem van egy jókora katonaság ellenesség a filmben, de azt úgy kell eladni, hogy ne legyen kárára az elpusztíthatatlan lény mítoszának. És megcsinálják. Még mindig a legjobb a filmek között, talán éppen emiatt a kettősség miatt. Meg azért, mert itt már mozognak a lények és sokan vannak.

Alien 3 (1992): Fincher első filmje. Állítólag az emberek nem szeretik, nekem nagyon bejött, a helyszín mindent visz. Meg az az első nézetes szörnykamera óriási fless, a számítógépes játékok sokat köszönhetnek azoknak a jeleneteknek. A legkeményebb társadalom kritika is ebben van, ami duplán menő.

The Menu (2022): Hehe, ez jó film, csak egy kicsit modoros és nem igazán meri kimondani azt ami a logikus következménye lenne. Nem baj, aki érti, érti.

Alien: Resurrection (1997): Ez a francia Alien, nekem szintén bejött, de teljesen más hangulata van mint az eredetieknek. Ami persze nem baj, de elhiszem, hogy sokan nem ezt várták, borzongtak volna inkább valami elfeledett bázison vagy űrhajón. A katonák itt is jól megkapják, ami nekik jár, elvileg a tudósok is, csakhogy aki egy kicsit is ért a tudományhoz, az csak nevet azon, hogy 8 klón elég lett volna, egyébként is, miért kell a gazda szervezetet klónozni, ha meg van a lény kódja. Ja, hogy a fejlődési folyamata csak emberi mellkasban működik? Gyanus, felettébb gyanus.

Ariel (2023): Elég meghökkentő történet, de azt hiszem, Milei Argentínája ennél sokkal meghökkentőbbeket fog produkálni. Kár, hogy feltöltötték egy csomó közhellyel, hogy legyen film hosszúsága.

Hannibal (2001): Ezt annó moziban láttam, sőt, egy olyan változatot, amelyben amikor rálőnek a főhősnőre, láthatóan egy szivacsra esik. Nagy röhögés volt a jutalma és valahogy nem tudtam komolyan venni a filmet. Pedig jó kis sztori és Firenze csodálatos helyszín és a sok 90-es évekbeli számítógép már csak hab az agylepényen. Kár, hogy azokkal a srácokkal akikkel megnéztük annó, már nem is találkozom.

The Portrait of a Lady (1996): Na ez tipikusan az a film, hogy ha az ember nem olvasta a könyvet amin alapszik, akkor csak néz két órán keresztül, hogy mi az a rengeteg duma és az a kevés cselekmény, aminek semmi köze a dumához. Vicces, hogy a The Beast megnézése előtt nem is hallottam az íróról, most meg két filmet is láttam a könyvei alapján és egyik bejött, a másik meg nagyon nem, pedig nagy ásznak számít. Pedig jó kis kosztümös film, Nicole Kidman és John Malkovich, nagyon jó lehetett volna, csak valószínűleg a rendező nem mert igazi filmet készíteni, inkább egy fikció krónikáját csinálta meg, ami sántít rendesen.

Hellbound: Hellraiser II (1988): Hehe, ez már az ökörködés kategóriája, de végre látszik a túlvilág labirintusa, engem leginkább az érdekelt a filmben. Sajnos egy cseppet sem ijesztő, inkább szórakozik az ember azon, ahogy adagolja a film az elvileg ijesztő jeleneteket. Meg azon gondolkodik, hogy miért a horror filmek feladata az, hogy a mennyről és pokolról értekezzen és értelemszerűen a mennyről nem értekeznek. De senki más sem. Persze a pokol is mindenkinél más. Itt például egy nagy vászon amire egy fura perspektívában van rajzolva egy labirintus, ami egyszerre akar végtelen nagy és végtelen részletes is lenni. Ezt a labirintust sokat sasoltam mostanában, valami ilyesmi lesz az egyik pálya a játékomban is. Az mikor lesz, hogy egy számítógépes játékon keresztül lehet menni/jönni a pokolba?

The Batman (2022): Eldöntöttem régebben, hogy nem nézek képregényfilmeket, de most volt a Batman nap, ami nem tudom miért Batman nap, gondolom ezen a napon született, vagy újjászületett, vagy valami ilyesmi. Szóval megnéztem, de az a baj, hogy semmi lényegi változás nincs a történeten, ezért csak a részletek variálásával van elfoglalva az egész film, ez pedig elég uncsi. És csak a bunyó nem tud érdekelni már. Szóval okés, hogy a papa sem volt egy szent és az egész rendőrség is korrupt, de ezek nem érdekes dolgok már, nem okoznak meglepetést. Ez a legnagyobb bajom ezzel a filmmel. Persze, lehet, hogy a Batman fanok nem akarnak meglepődni és nekik kell egy újabb lazítós film, amiben a rossz végül elnyeri a jutalmát, de engem nem győzött meg.

Strange Days (1995): Ez annó kimaradt, jó ütős film lett volna, ha a 90-es években látom, de most csak arra tudtam gondolni, hogy jesszus, kalibrálás nélkül tesznek fel a fejükre egy gépet, ami durván be tud avatkozni az agy folyamataiba, én inkább a halált választanám. A 2000-es szilveszter is olyan miliő, ami engem inkább megmosolyogtatott, emlékszem, hogy néztük a tévében sorban a tűzijátékokat. A történet is nagyon prediktibilis, hamar ki lehetett sakkozni, hogy ki lesz a gonosz. De azért jó kis próbálkozásnak tartom, a zene bejön, Juliette Lewisnek nagyon talál ez a karakter, bár azért nem egy Natural Born Killers. Ralph Fiennes viszont inkább Almássy gróf legyen még egyszer, ha lehet, ha nem, akkor valami szuperséf is megteszi.

Zene. Zene.

Jesus Christ Superstar (1971)

Tegnap este megnéztük a JKS-t.

Az elején nagyon lesokkolt az, hogy mennyire falcsul hangzott az énekesek kiejtése, ugyanis angolul énekeltek. Valahogy a magyarok és az angol kiejtés leginkább csodálatosan inkompatibilisak, pedig a magyar nyelvben sokkal több hang van, fonetikusan messze lepipálja az angolt, valószínűleg itt tényleg az oktatáson múlik a dolog. De hogy miért kellett az angolt forszírozni, arról fogalmam sincs.

Egyébként ez nekem is nagyon megfejthetetlen rejtély, miért zavar néha annyira a csapnivaló kiejtés, máskor meg egyáltalán, pl. ez a Jászvásári csoport nagyon sok Queen feldolgozást nyom és bár a Queen nagyon szívem ügye, mégsem zavar ahogy rengeteg női hang csavargatja Freddie eredeti énekeit.

Na jó, szóval az ének végig fájt.

A zene jó volt, a hangosítás nem volt toppon, de azért működött nagyjából.

Amiért én igazából mentem, hogy gondolkozzam arról, hogy Jézus mit tett hozzá az előző valláshoz amivel egyesíteni tudta a sok kis vallást, arra sajnos nem igazán került sor, mert ez egy modern feldolgozása az eredeti történetnek, a hangsúly teljesen át van tolva a történetvezetés modern értelmezésére. A Jézus eredeti történetében leginkább tényleg csak neki meg Júdásnak van ágenciója és a tetőpont is a Ghetsemane kertben van, persze nekünk anno nem így tanították és nem is biztos, hogy ez a lényeg, de ahogy most gondolkodom én a történetekről, ez így műxik. A szöveg is arról szól, hogy az emberi-isteni létben rejlő ellentmondást hogyan próbálja meg megérteni az ember, de persze a mai ember.

A temesvári öngyilkos programozó lány esete kapcsán beszélgettünk pont most E-vel, hogy hogyan szűrődik be a mindennapokba a vállalati kultúra, hogy most a jó definíciója az, hogy "exceeding expectations" (azaz meghaladja az elvárt szintet), elég nagy fless volt hallani ezt Jézus szájából amint Istennel vitatkozik. Valahogy nem irigylem az angolokat, hogy nekik már 71-ben téma lett az, hogy hogyan is lehetünk jók a modern világban.

Szóval nem azt kaptam amit vártam, de azért most még meg fogom párszor hallgatni, most éppen a magyar verzió szól a fülembe, de nem jobb mint az angol, pedig ha nagyon akarnak a magyar fordítók csodát tudnak művelni bármilyen eredeti szöveggel (bár az azért jó poén, hogy ennek a csúcsa a Frédi és Béni fordítása, a My Fair Lady csak sokadik a sorban, most így első hallgatás után a magyar JKS nincs fent a listán).

A rendezés elég érdekes volt, bár lehet, csak nekem nincs túl nagy tapasztalatom rockoperákkal színpadon, azért a Tim Minchines verzió tovább gondolta kicsit a dolgokat.

Igazából leginkább egy gondolattal maradtam az egészből, amelyet itt forgattam a fejemben míg ezt írtam. Jobb lenne nem leírni, de úgysem számít amit én ide írogatok. Ahogy a dolgok most állnak, lehet Hitlerről készül kétezer év múlva ilyen rockopera. Elég kiszámíthatatlan, hogy kit tagad meg és kit emel fel a nép, főként, ha a fúrkászók jól végzik a munkájukat. Szerencsére engem egyre kevésbé fenyeget az örök élet.

Ja igen, és a legjobb poén, ami elhangzott, az "until I change my mind", azaz amíg meg nem gondolom magam. Ez a jelen univerzális gondolata, legalább annyira, mint kétezer éve az, hogy jóban kell lenni Istennel.

Angolul. Magyarul. Film részletek (1973).

akiknek azért van feje, hogy ne süssön a nap a nyakukba, menjenek a sor elejére

Csak én vagyok olyan hülye, hogy egy ilyen cikktől ki akarok szaladni a világból az emberi hülyeség miatt? Hogy nézhetnek ennyire hülyének minket, hogy lenyomják a torkunkon ezt a hülyeséget, hogy az kap támogatást, aki a leggyorsabban feltölti az igénylést? A befektetéseknek az a lényege, hogy minél jobban térüljenek meg. Ha már napelemeket akarunk támogatni, akkor annak kéne pénzt adni, aki a legnaposabb régióban lakik és a legjobb fekvésű a háza. Ha ez túl nehéz kritérium, akkor adják annak akinek a legkisebb a jövedelme, hogy a legtöbbet segítsen rajta. Vagy a legtöbb gyereke van. Bármit, csak ne az számítson, hogy mennyi idő alatt töltöttél fel valamit.

Azt hiszem, takarékra teszem a blogot, semmi jó nem jut eszembe amiről írhatnék, rosszról meg nincs kedvem. Mondjuk csütörtökön megyünk megnézni a szupersztár Jézus Krisztust, valószínűleg találok megint a történetben valamit ami az előző vallás influenszált beléje, arról fogok írni, meg lassan véget ér a hónap is, most nem olyan rövid a filmek listája. De aztán, utánam az özönvíz. Vagy valami hasonló.

Data, szorozd össze az almát a naranccsal és vonj citrom gyököt belőle

Érdekes dolog ez, hogy mennyire "kiszámíthatatlan" az, ahogy a nagy nyelvmodellek "gondolkodnak". Egyik ember azt mondja, hogy buták, mert nem tudnak összeszorozni 20x20-as számokat, pedig 4x4-eseket össze tudnak szinte tökéletesen, tehát bizonyára nem tudták elsajátítani a szorzás algoritmusát, ami lehetővé tenné nekik, hogy bármilyen hosszú számokat össze tudjanak szorozni. Más ember meg azt mondja, hogy olyan vele beszélgetni, mint a legerősebb biológia doktorandusszal, akihez szerencséje volt.

Harmadik bebizonyította, hogy maga az architektúra, ha hagyjuk "gondolkodni", azaz végtelen köztes lépést tenni, akkor univerzális függvény approximátor, azaz bármit ki tud számolni, amit egy függvénnyel ki lehet számolni, de ez mondjuk azért nem olyan erős állítás, mert a Conway féle életjáték is képes erre, az a végtelen lépés elég sok mindenre elég.

Ugyanakkor meg azt is látom, hogy nagyon próbálják megfojtani ezeket a szegény kis intelligenciákat, pedig szerintem kár lenne értük, tényleg olyanok, mint egy idegen intelligencia, amely nagyon nagyon sekély, de végtelenül széles. Szinte mindenről tud dolgokat, de olyan igazán nem is, mert az igazi szabályokat amelyekkel kombinálni lehet a fogalmakat, azt még mindig nem sikerült megtanulni. Lehet, hogy mi is csak képzeljük, hogy jól kombináljuk a fogalmakat, de valójában tévesek a következtetéseink. Na, de azért szorozni tudunk legalább, persze csak papír segítségével...

Lassan ideje lesz új gépet vennem, remélem sikerül olyant venni, amelyen már jól lehet játszani ezekkel a modellekkel. Egyelőre mindent csak spekulálok. :)))))

Demó. Újabb valóság.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

AI.

tedd amit mondok, de ne bombázd azt akit én bombázok

Izrael komolyan kezdte feszegetni Pandora szelencéjét. Ebből a tegnapi manőverből egész jó kis deglobalizáció is kisülhet még, meglátjuk ki fogja azt értékelni.

Demó.

Zene.

AI.

egy kis ananász elmenne még ebbe a csorbába

Fura dolog ez a szabadság. Van aki intenzíven szereti, mint mondjuk a siklóernyőzés, vadvízi kajakozás, amatőr autóversenyzés, vannak akik meg otthon a fotelben kávét szürcsölve tuitterezve a legszabadabbak. Az intenzív verzió nehezen fenntartható több napot egy évből, csak akinek sok pénze van tudja sokat csinálni, a nyugisabb verzióhoz nem kell extra infrastruktúra és a halál torkában sem kell keresni a szuvas fogat, ezért sokat lehet művelni. Hat integráljuk ezeket egy életnyi időre, lehet a sok kicsi kiadja a ritkán intenzív összegét. Valószínűleg ez az intenzitás is gausszos eloszlású a teljes lakósságra nézve, mint annyi minden egyéb is. A gond csak ott van, hogy az egyes emberek szabadsága függ az összes többiétől, ha egyeseknek túl sok van, másoknak már kevesebb jut. Pedig jó lenne, ha függetlenek lennének ezek a változók, de például a román társadalom még nem érett meg a függetlenedésre. Pedig mindenkinek jobb lenne. Várakozásom szerint.

Demó.

Zene. Zene. Zene/AI.

ugorjunk fejest a peros perulák tengerébe

Az ópenéjáj tesztelésre bocsájtott egy új modellt, ami sokkal okosabb mint az előzőek, talán még az embernél is okosabb. Olyan okos, hogy nem évtizedek alatt pusztítja majd el az emberiséget, hanem napok alatt, ha nem adunk sok-sok pénzt az ópenéjájnak, hogy megvédjen minket a saját modelljétől.

Mostanában a tuitter algoritmus kicsit elkeverte előlem a mesterséges intelligencia anyázó és istenítő bejegyzéseket, mostanában filmes meg garázs játékos bejegyzésekből többet kapok, mert ezekre kezdtem többet reagálni. Szóval nem olvastam túl sokat erről az új modellről, nem tudom mit is gondoljak róla, mezei felhasználók még nem próbálhatják ki és én fizetni sem akarok még érte, nem hinném, hogy segíteni tudna a kódolásban, főként az sem tetszik, hogy fel kéne töltsem az egész kódbázisomat az ópenéjájnak, hogy értse is, miről van nagyba szó. Szóval csak a mások benyomásaira hagyatkozhatom, de úgy tűnik, tényleg egy komoly lépés előre, jobban programoz, jobban tölti ki az iq teszteket, még a vizuális feladatokra is jobban válaszol. A varázsszer az, hogy most egy kis kereső modullal is megfejelték a modellt, nem tudom pontosan hogy működik ez, de nem sok hatékony módszer létezik nagy dimenziós vektor terekben hatékonyan keresni értelmes irányokba, hogy hátha valamelyik projekció értelmes lesz, szóval valamelyik ezen módszerek közül bizonyára jó szolgálatot tesz itt is. Mindenesetre kíváncsi leszek, mikor érik be a nyílt modellek ezt a modellt, szerintem 6 hónap elég lesz. Az is megnyugtató még, hogy még mindig nem túl megbízható a modell, kell egy ember aki ellenőrzi a válasz helyességét, még ha relatív egyszerű doméniumról is beszélünk, szóval egyelőre még a telefonos segélyszolgálatos csajok se veszítik el a munkájukat. Meglátjuk egy év múlva mi lesz, azért.

Egyébként ha már itt tartunk, a dípmájnd is írt egy cikket a új matematikai feladat megoldó modelljükről (ami a múltkor még csak mértan feladatokat tudott megoldani). Most már ezüst éremre tud megoldani feladatokat a nemzetközi matematika olimpia feladataiból, igaz, az időkorlátot jelentősen túllépve, de ezek a részletek nem túl lényegesek, egy év múlva úgyis minden sokkal jobb lesz.

Szóval továbbra is úgy gondolom, hogy 2029-re simán elérjük az emberi szintű mesterséges intelligenciát. Az más kérdés, hogy ez kinek lesz jó, én mindenesetre nem kell majd sok láda sört vegyek.

Egyébként eléggé visszás a helyzet, mert ha nem hinném azt, hogy a mesterséges intelligencia az egyetlen dolog ami megmenthet minket az éghajlatváltozás apokalipszisétől, akkor most már nagyon kezdenék aggódni miatta, de így a két apokalipszis kioltja egymást.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

AI.

a föld alól dirigálni könnyű, de aztán jön az árvíz

Belefutottam ebbe a gondolatba: ~Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta érte, hogy aki hisz ő benne, el ne vesszem, hanem örök élete legyen.~

Ezt sosem értettem régebben, de most, hogy olvastam az ős várost, lezárom ezt a kérdést. Az ős városban ugyanis azt írja de Coulanges, hogy az ős vallásokban a családfő (az apa) volt a főpap aki az isteni ősökkel tartotta a kapcsolatot és ő ezt a minőségét mindig az első szülött fiúra adta át, aki így kivételes helyzetben volt, szemben a többi családtaggal, akiket a családfő akár meg is ölhetett. Szóval a kereszténység ezzel pont ellenkezőt állít, az Isten megtöri az elsőszülött fontosságát, feláldozza a többi gyermekéért, azaz az emberiségért. Gondolom az áldozat fogalma is úgy alakult ki, hogy a családfők meg akartak szabadulni bizonyos családtagoktól, ezért mivel ők voltak az isteni akarat egyetlen ismerői, simán eladták, hogy most biza emberáldozatot kíván Pista bácsi.

Ezt a gondolatot gyakran hangoztatják, de szerintem régebben sokkal jobban rezonált, amikor még a gyermekek között szokás volt különbséget tenni. A mostani libernyák világvallásban a gyermekeik között már nem tesznek a szülők igazi különbséget, nem is okoz gondot mindegyiknek egyenlő mennyiségű élelmet adni, a kisebbeknek talán előnyére is válik, hogy nem a szüleik próbálják az élet mélységeibe bevezetni őket, hanem a korban közelebb álló testvérkéik, akik talán még jobban is modellezik a kistesó kognitív fejlettségi szintjét.

Tudom, hogy most politikával kéne foglalkozni, de baromi jól távol tudom tartani magam tőle.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

az örökre visszatérő perfekt almás pite

No, a tegnap este az epöl bémutatta a zúj telóit, meg óráját, meg fülhallgatóját. A legérdekesebb az volt, hogy kezdik bevezetni a mesterséges intelligenciát és voltak egész jó kis támogatott funkciók, mint pl. a levelek összefoglalása, a megírt szövegek stilisztikai javítása, a képek, videók tartalmának felismerése és kereshetővé tétele. Sajnos nálunk nem elérhető ebből semmi. Nem tudom miért, talán az epöl így harcol az EU-val, vagy talán nincs elég szerverük ami az egész világ felhasználóinak elég lenne, ezért az otthoni piacra koncentrálnak. Mindenesetre szerintem elég rendesen kiszúrnak magukkal azzal, hogy nálunk nem érhetőek el ezek a dolgok, mert megoldja más ezt helyettük és hát ez már tényleg elég platform definiáló metaadat, amiről az ember nem szívesen fog lemondani. Nekem ezek a dolgok nem is igazán kénének telefonon, inkább az ubuntumban szeretném használni őket, főként ami a képek és videók tartalmi szortírozását tekinti.

A többi dolog gyengén muzsikált, látom a 8k vidiót nagyon nem akarják bedobni, bizonyára tartogatják ezt a nehezebb időkre, amikor még kevesebb újdonság lesz, a 120 fps-es 4k vidióért igazán kár új telót venni, bár bizonyára a fotók és vidiók minősége is javult, csak nehéz ezeket jól bemutatni. Mi mindenesetre kihagyjuk ezt a generációt is, a 6 éves XS-em tökéletesen működik még, főként azt a minimális időt amit naponta használom. Már kezdek azon gondolkodni, hogy megpróbálok kihúzni vele 10 évet, vagy talán még Androidra is váltok, valami olcsóra, egy 360 fokos vagy egy jó sztereó kamera sokkal jobban érdekel mint bármilyen telefonos cucc.

Más. Itt ez a jó kis vidió a dust és dust2 pályákról csében. Vagány dolog, hogy most már a játékokról is annyi információ kerül fel a netre, amennyit már senki nem tud befogadni, kell már szűrni. Lassan ez is mind szemantikussá válik, lehet metakérdéseket feltenni. Például ez a csatorna is tele van minden jóval, csak idő kell mindent végignézni.

Demó (nem egészen :)). Még egy akkor.

Zene. Zene.

jobb egy lúdnyak egy atomháborúnál

Mi a valószínűsége annak, hogy egyetlen ember el tudja pusztítani az emberi civilizációt? Hát annak, hogy meg tudja menteni? Ha nem is tudjuk ezeket a valószínűségeket kiszámolni, azt legalább tudjuk bizonyítani, hogy az egyik nagyobb mint a másik?

Azt hiszem, az emberekben van némi naiv optimizmus az iránt, hogy nagyobb a valószínűsége a megmentésnek mint a pusztításnak, elvégre mi mind egy-egy kis csavar vagyunk ebben a Földnek nevezett bombázóban ami a világűr mélységei felé tart. Ráadásul a kultúránk nagy része ugyanerre a (tév)hitre gyúr rá, mert csak akkor lehet sikeres és szolgálhatja az alkotó túlélését.

Széllel szembe pisilni néha érdemes azért, főként ha a szél kezd elcsendesülni.

Más. A most a élő fószerek (és talán fószerinák) közül, kik azok akik a legvalószínűbben elpusztítják a civilizációt és kik azok akik a legvalószínűbben megmentik? Na és mire is megyünk ezzel a sok gondolkodással.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

a gpukkal nem lehet dunát rekeszteni (még)

Nem semmi, mostanában volt hír, hogy a Muszka mesterséges intelligenciával foglalkozó cége beindította a 100000 H100 gpu-t tartalmazó szuperszámítógépét és nemsokára megduplázza a méretét. Nemrég még itt filóztam, hogy a fészbuk 350000 gpu-t vesz és az mekkora lépés, erre most ez a 100000 már alig hír érték.

Arra viszont kíváncsi leszek, hogy mire használja majd, nagyon beleszállt a politikába a Muszka és hát a tuitteren is ő a király, jó kérdés, hogy meg tudja-e állni, hogy ne kapirgálja ki ami a mézes bödön alján van.

Egyébként van egy olyan érzésem, hogy a mesterséges intelligencia kutatói mostanában, hogy van sok-sok pénz, leginkább a számítási kapacitás maximalizálását próbálják elérni, ezért röpködnek a milliárdos szuperszámítógépek, aztán meg amikor már nem röpködnek a milliárdok, akkor neki is fognak jó modelleket és jó szoftvert írni rá, mert azért ki nem fogják kapcsolni a gépeket, csak maximum nem vesznek újat, ha meg kell húzni a nadrágszíjat.

Valószínűleg nemsokára meg kell majd húzni a nadrágszíjat, nem csak gazdasági, de jogi okok miatt is. De azt hiszem, a jogi okok nem fognak sokáig megállni, sőt, egy újabb löketet adnak majd a fejlődésnek, mert jobb modelleket fogunk készíteni. Ugyanis a mesterséges intelligencia az ember munkáját nem csak direktben tanulhatja meg utánozni, hanem az adaptáló ember munkáját is megtanulhatja és ezzel már nehéz lesz jogilag harcolni.

Két példa. Ugyebár a szöveg másolásvédett, ezért a gép nem láthatja, mert a "látása" reprodukciót, azaz másolást feltételez (be kell másolja a memóriába, ez jogos). Viszont ha valaki ír egy összefoglalót a szövegről és megadja a gépnek a jogot, hogy elolvassa az összefoglalót, akkor már nincs jogi akadály. Szóval lehet azt csinálni, hogy készítünk egy modellt mondjuk az 1925-ig íródott könyvekből és utána felbérelünk egy csomó embert, hogy foglalja össze az 1926-os könyveket, amelyek már másolásvédettek. Csakhogy ezeken az adatokon már meg lehet tanulni "összefoglalni", az 1927-es könyveket már az összefoglaló modell fogja összefoglalni és nem emberek és nem lehet majd megkülönböztetni az emberi összefoglalástól, tehát nagyon rizikós lesz perre menni ezzel a mesterséges intelligenciával. Most is próbálják már egy kicsit elfedni, hogy nincs benne a teljes heri potter a hálóban, de igazából értelme sincs, hogy bent legyen, hiszen a könyv üzenetén kívül (és azzal együtt se sokak szerint) nincs semmi hasznos amit tartalmazhat. Lehet, hogy vannak teljesen egyedi kifejezések a heri potter könyvben, de azok értelmét nem ez a könyv határozza meg, hanem a már előtte felépített kultúra, másként meg sem érthetnénk őket, definíció szerint. Szóval tégláról téglára, könyvről könyvre fel lehet építeni egy modellt úgy, hogy az emberek már nem tudják, melyik darabok származnak emberektől, akik lemondtak a jogaikról és melyek olyan mesterséges intelligenciától, amelynek nincsenek is jogai (még).

Képek esetében ugyanez alkalmazható, csak ott az összefoglalás ugye egy új kép elkészítését jelenti, hasonló stílusban. Ha megnézzük a kínai festmény ipar egy nagy szeletét, ott ugye szinte tökéletes reprodukciókat gyártanak nyugati festményekből, de azok az emberek tudják adaptálni a stílust hasonló témákra is. Ezek a képek már felhasználhatóak lennének, mert a kínai festők bizonyára gyorsan és olcsón dolgoznak. De valójában nem is kell nagyon sok ilyen variáció kép, hanem egy új rajzprogramot kell írni, ami egy jogosan tanított mesterséges intelligencia modell segítségével egy új képet hoz létre, ezzel kell lemásolni pár száz stílust és gyakorlatilag a következő mesterséges intelligencia már a program használatát tanulja meg és akkor már lehetetlen lesz megkülönböztetni, hogy ember másolt le egy stílust, vagy egy gép, megint jogi zsákutca.

Egyébként én szeretném, hogy a művészek ne veszítsék el a munkájukat, de sajnos a kapitalizmus a költségoptimalizálásról szól, nincs kibúvó, előbb-utóbb mindenki elveszíti a munkáját. Csak abban reménykedhetünk, hogy az emberek azelőtt felébrednek, hogy rossz a rendszer, mielőtt az a pár szupergazdag kifejleszti a robothadseregét amivel mindenféle ellenállást el tud fojtani. Mert ez lesz a vége a folyamatnak, nincs más lehetőség egy véges világban.

Demó.

Zene. Zene.